Poháralátétek ajándékba

A hétvégén készült ez a horgolt szett a sógornőm szülinapjára:

A mintát egy holland nyelvű blogon találtam és azonnal megtetszett. Az eredeti forrását sajnos nem ismerem, csak annyit tudok, hogy a blog írója angolból fordította. Próbáltam visszakeresni az adott oldalt, de nem találom sehol. Így jár az ember, mikor mindenféle jó blogokat olvas, aztán onnan továbbkattint újabb érdekes oldalakra. A minta kitalálójától ezúton is elnézést kérek, amiért nem tudom a nevét feltüntetni. A holland hölgy, ha jól emlékszem, maga is publikál horgolásról, így azt feltételezem, hogy tisztában van a szerzői jogok kérdésével. Ha ő úgy gondolta, a minta szabadon terjeszthető, talán nem nagy baj, ha én meg lefordítom magyarra.

Ezen kívül, ha jól megnézed a fenti fotót, választ kapsz arra a kérdésre, hogy mivel töltöttem a tegnap délelőttömet. Pontosan. Kitanultam a módját, hogyan tudok gyorsan és egyszerűen vízjegyet varázsolni a képeimre. Egyre jobban belejövök ebbe a blogolósdiba.

A horgolt alátétek leírása: (ahol pálcát írok, egyráhajtásos pálcát kell érteni)
6 láncszemből karikát készítünk
1. sor: 3 láncszem, 23 egyráhajtásos pálca a karikába öltve. a végén hozzáölteni a kezdő 3 láncszem tetejéhez.
2. sor: 5 láncszem, 1 egyráhajtásos pálca ugyanoda öltve ahol a láncszemek kezdődnek, 1 láncszem, *2 szemet kihagyunk, a 3. szembe öltjük a következőket: 1 pálca, 2 láncszem, 1 pálca, 1 láncszem*. A *-* részt 7x ismételjük. Zárjuk a sort az első láncszemsor 3. szemébe öltve.
3. sor: 3 láncszem, az előző sor 2 láncszemből álló ívébe öltjük a következőket: 1 pálca, 2 láncszem, 2 pálca. Az előző sor 1 láncszemból álló ívébe 1 rövidpálcát horgolunk. *2 pálca, 2 láncszem, 2 pálca, 1 rövidpálca*. a *-* részt 7x ismételjük. A sort a kezdő láncszemsor 3. szemébe öltve zárjuk.
4. sor: itt nem kell láncszemeket horgolni az elejére! *Az előző sor 2 láncszemből álló íve alá öltve a következőket horgoljuk: 3 pálca, 1 láncszem, 3 pálca. Az előző sor rövidpálcája mellé jobbra és balra 1-1 rövidpálcát öltünk.* A *-* részt összesen 8x kell meghorgolni, aztán zárjuk a sort az első szembe öltve, és eldolgozzuk a szálat.

Jó munkát!

Csomózva

Karkötős dobozkámban kutakodtam a minap, a vékony, barna bőrkarkötőmet keresve. Mivel nem találtam egykönnyen, kiborítottam az egészet az asztalra. A bőrkarkötő előkerült így hamar, ráadásul a doboz aljáról még néhány kincs.
Huszonévesen volt egy időszak, amikor nagyon szerettem csomózott karkötőket készíteni. Hímzőfonalból készültek, legtöbbször nem előre tervezett mintákkal dolgoztam, hanem csomózás közben alakítottam ki a mintát, erre-arra vezetgetve a színeket. Épp azt szerettem a legjobban ebben, hogy számomra is meglepetés volt, milyen lesz a végeredmény. Nem tudom már, hány darab ilyen karkötő készült akkor, de hármat megőriztem és néha-néha még ma is hordom őket:

Aztán készült ugyanezzel a technikával könyvjelző is, szintén a mai napig használatban:

 

Alvós cipő

- Anyaaa, kössél nekem alvós cipőt!!
- Hogy micsodát???
- Alvós cipőt.
- Papucskára gondolsz?
- Nem. Alvós cipőt szeretnék.
- Mamuszt?
- Nehem! Al-vós-ci-pőt!
- Kis szívem, minek neked az alváshoz cipő?
- Csak. Mert kell.
- Értem. Úgy is jó, ha horgolom?
- Igen.
- Rendben. Mutasd a lábad, hadd rajzoljam körül.

Kisebbik lányom 5-6 éves lehetett, mikor egy nap előállt ezzel a kívánsággal. Alvós cipő. Hm. A fene tudja, hogyan találta ezt ki, tudni kell róla ugyanis, hogy napközben legszívesebben mezítláb rohangál, a reggel felhúzott zoknija délre már valamelyik eldugott sarokban, asztal alatt, kanapé csücskében ottfelejtve szomorkodik. Ami az alvást illeti, a legtöbb pizsamanadrágját úgy nőtte ki, hogy alig-alig hordta, mert még elalvás előtt melege lett benne. Amit viszont a fejébe vesz, attól nem tágít, az öltözködésről pedig már kétévesen is abszolút határozott elképzelései voltak. Ha alvós cipő, akkor alvós cipő. Punktum.

És ha valaki még esetleg kételkedne benne, elárulom: igen, tényleg alváshoz akarta hordani a kicsi lány a horgolt cipőcskét. Este föl, ágyba búj, reggel le. Jó ideig tényleg ebben aludt, és mivel tudtam előre, hogy komolyan gondolja, igyekeztem úgy elkészíteni, hogy jól a lábára simuljon, és rajta is maradjon alvás közben (ezt a fölső szegélybe húzott vékony kalapgumival sikerült megoldani). Elég jól sikerült, még ha magam mondom is. Azóta már rongyosra hordta, nem is mutat jól a fotón, de azért megmutatom:
(És ne tessék kérem mamusznak csúfolni, alvós cipő a termék hivatalos neve!)

Szóval így született meg az első prototípus, amelyet aztán újabbak követtek.
Íme a "bakancsmodell" fiúknak:

és egy "balerinapapucs" a nagyobbik lánynak:

Mert ugye így van ez, mikor az egyik gyerekekmnek horgolok valami jópofa dolgot, a többi is azonnal sorbaáll: nekem is, nekem is! Igaz, a többiek nem alvós-, hanem szobacipőként használják, no de ennyi szabadságot engedjünk meg mindenkinek.
Aztán pár hónapja a kicsi lány, akinek időközben legalább 2-3 számmal nagyobb lett a lába, megrökönyödve tapasztalta, hogy kicsi lett az alvós cipő. Azonnal leadta a rendelést egy új párra, amit jelentem alássan, el is kezdtem horgolni a megrendelő kívánsága szerinti színekben. Ám még alig készítettem el az egyik talpát, amikor a fenti fotóhoz pózolva nagyobbik lányom bejelentette, hogy neki is kicsi már a balerinapapucs (látszik is a képen, ha jól megnézzük), hordja csak nyugodtan a hugica.
Így aztán félbemaradt az újabb alvós cipő projekt. Még töröm rajta a fejem, hogy mi legyen az elkészült fél talpból. Noé bárkája? Banántartó kosárka? Segítsetek, várom az ötleteket!

 

Hohoho-hó!

Nos, megjött, annak rendje és módja szerint: a zimankó is, a jég is, a hó is.
Egy hete kezdett el esni. Haarlemben dolgoztam épp aznap, amikor késő délután kihajtottam a munkahelyem alatti mélygarázsból, meglepve láttam, hogy fehér az utca. Odabentről észre sem vettem, egész délután háttal ültem az ablaknak. Semmi kis hó volt ez még, de reggelre aztán fehérbe burkolózott az egész ország. Így is maradt azóta, már egy hete hó van mindenütt.
Így aztán most gyalog járunk iskolába a legkisebbel. Szeretem ezeket a napokat, szeretek a meleg, hosszú, téli szoknyámban baktatni a hóban, kézen fogva a kicsi lánnyal, aki nem is kicsi már, de még szívesen fogja a kezem. Bandukolunk ketten, jól bebugyolálva, ő magyaráz egész úton, oda-odalép, ahol még nem járt senki, hátrahagyva a lábnyomait. Gyönyörködünk a tél szépségeiben, a hólepte bokrokban, madárlábnyomokban. Aztán majdnem ott vagyunk már, mikor megszólal a csengő, jaj, szedjük gyorsan a lábunkat - szerencsére nem jár érte büntetés, ha véletlenül elkésünk picit.

A nagyok most is bicajjal mennek, vagányan, de azért óvatosan a bokáig érő hóban. Én meg aggódok minden nap, hogy odaérjenek rendben, a világ minden kincséért fel nem ülnék most a biciklire. Szerencsére a kerékpárutakat mindig gyorsan letakarítják hóesés után, és az iskolához majdnem végig kerékpárúton lehet menni.

Kézimunka terén az a jelen helyzet, hogy félbehagytam megint a kék pulcsit, amit magamnak kötök már egy éve lassan, mert "közbejött" egy sál. Mi más is történhetett volna? Nagyfiamnak fázni kezdett a nyaka. Elővette a sálját, amit évekel ezelőtt kötöttem neki: "anya, ez kicsi! Nincs egy nagyobb? Egy olyan, amit az jól az arcomba tudok húzni?" Dehogy nincs, már húztam is elő a szekrény mélyéről a jó vastag, meleg férfisálat, amit sok-sok évvel ezelőtt szívem választottjának kötöttem karácsonyra. Első együtt töltött telünk volt, nem tudtam még, hogy neki sose fázik a nyaka. Örült azért a sálnak, értékelte, hogy belekötöttem a szívemet, fel is vette egyszer a jó hideg magyar télben, aztán szépen összehajtogatta, és eltette a szekrénybe. Emlegetjük azóta is a dolgot, és néha megfenyegetem az urat, hogy vigyázzon, különben kötök neki egy jó vastag pulcsit karácsonyra.
Szóval most megörültem nagyon, hogy végre megtalálja életcélját A Sál, és boldogan tekertem nagyfiam nyakába. A párom nézett nagyon, hogy honnan varázsoltam elő az Ő SÁLJÁT ilyen hirtelen (fogalma sem volt már, hogy melyik szekrény mélyén lapul), és jól a fia lelkére kötötte, hogy vigyázzon rá, mint a szeme fényére. Hát ezzel nem is lesz gond, hamar kiderült ugyanis, hogy a sál jó meleg ugyan, de mégsem egészen az, amire a fiatalúr vágyott. Nosza, nekem csak ez kellett. A hóeséstől már úgyis viszkettek a kötőtűim, elvágtattam hát a legközelebbi fonalboltba, aztán bőszen nekiláttam a munkának. Hamar elkészült az "ereklye" 11 évesre méretezett változata, és ezúttal biztos lehetek benne, hogy a gazdája használni is fogja a sálat, mert bár sok mindenben az apjára, de ebben rám ütött: neki bizony fázik a nyaka, amikor tombolnak kint a mínuszok.



sálak: kisfiúnak, nagyfiúnak, apukának :)

Fiúkardigán

A padláson lapul egy nagy halom réges-régi Fürge Ujjak. Anyukám gyűjtögette őket annak idején, aztán amikor elköltöztem otthonról, rám testálta a dagadozó mappát. Talán úgy gondolta, akinek önálló háztartása van, annak saját kézimunka szakirodalom is dukál hozzá. Talán csak lomtalanítani akart. Akár így, akár úgy, én nagy örömmel elfogadtam, és azóta is őrizgetem a gyűjteményt. Bár szeretem a most megjelenő kézimunkamagazinokat is, ha inspirációra van szükségem, mégis időről időre előveszem ezeket a megsárgult lapokat. Kötésmintát vagy más ötletet keresve, nosztalgiázva nézegetem a nyolcvanas évek öltözködési- és lakberendezési divatját idéző magazinokat. Mosolyogva ismerek rá ma már divatjamúlt díszítőelemekre, stílusjegyekre, kiegészítőkre. Itt-ott rámköszön egy-egy modell, amely annak idején nálunk is elkészült. Néha pedig még olyasmit is találok bennük, ami ma újra divat.

Amikor tavaly a fiamnak ígértem kötött kardigánt, akkor is végiglapoztam őket, megfelelő modellt keresve. Végül találtam az egyik régi Fürge ujjakban egy pulcsit, amelynek a mintája nagyon megtetszett.

A 'téglás' mintát egyszerre két színnel kell kötni, közötte három színű lustakötés.

A minta leírása a sötétkék sor után kezdve:
1. és 2. sor piros lustakötés
3. sor kékkel kötve: 2 szemet simán lekötök, a 3. szemet simán leemelem, közben a szál a szem mögött halad. Ezt kell végig ismételni.
4. sor kékkel kötve: újra 2 szem sima, a 3. szemet (ez piros) leemeljük, de most a szál a munka előtt halad (vagyis a visszáján).
Ennyi a minta, én az 1-4. sort 3x ismételtem, majd lustakötéssel 2-2 sort kötöttem a következő színekkel: piros, kék, piros, világosszürke, piros, kék.

A téglás mintát persze másképp is bele lehet építeni a munkába, akár egyszínű résszel váltakozva, akár egy bizonyos részt kihangsúlyozandó, akár végig ezzel kötve.
A fiam kardigánja végül ilyen lett:

Január

Érdekes dolog ez, hogy a karácsonyfa csak a maga idejében jó. Kánikulában nem tudnám élvezni. Aranyló őszben sem. Tulipánok között? Még elképzelni sem. Aztán jön a december, a bebújós, meleg kakaós, zenehallgatós, amikor a fenyő olyan természetesen költözik be a nappaliba, mintha mindig is ott állt volna. Meghitten, ünnepélyesen, selytelmes, ünnephozó fényeivel.

Aztán jön a január, elfogynak a fáról a mézeskalácsok és egyéb finomságok, peregnek a tűlevelek, kezdődik az iskola. Ilyenkor aztán elérkezik az a pillanat is, amikor már várom a vasárnap délutánt, hogy leszedjük a fát, összepakoljuk a karácsonyi hangulat összes kellékét egy nagy dobozba, és eltegyük őket aludni a padlásra jövő decemberig. Rituálé nálunk ez is. A gyerekek segítenek, leszedik és szépen megtörölgetik a díszeket, közben kutatnak még az ágak között egy-egy jól eldugott csoki és mézeskalács után. Ők maguk dugták el persze, tudták előre, hogy eljön ez a pillanat, és a legfinomabb csoki mindig az, amit legutoljára találunk meg, amikor már mindenki jól összeszurkálta magát az ágak között nyúlkálva. Úgy osztjuk el, hogy mindenkinek jusson belőle egy pici falat, ebből az élvezetből senkit sem szabad kihagyni.

Aztán szippantok még egy utolsót a fenyőillatból, és mehet a lekopaszított fa kifelé. Előkerül a seprű meg a porszívó, és egyszeriben olyan tágas és levegős lesz a szoba, mintha máris bekacsintott volna a tavasz az ablakon. Visszakerül minden bútor a helyére, újra odaférek az ablakhoz is, a sok karácsonyi hangulatteremtő arpóság nélkül pedig friss és nyugodt a szoba. Ilyenkor arra gondolok, hogy biztosan jön még zimankó, de már hosszabbodnak a nappalok, s nemsokára világos lesz reggelente, mikor iskolába indulunk.

Small acts of kindness and love

Galadriel: "Mithrandier, why the halfling?"
Gandalf: "I don't know. Saruman believes it is only great power that can hold evil in check, but that is not what I have learned. I found it is the small everyday deeds of ordinary folk that keep the darkness at bay… small acts of kindness and love." *

Ez utóbbi volt a tegnapi nap legjobb mondata. A legjobb pillanata pedig, amikor a hétéves kislányom esti mesét olvasott nekem, mielőtt lefeküdt aludni.

*Galadriel: Mithrandir, miért épp a félszerzetet választottad?
Gandalf: Nem tudom. Saruman úgy gondolja, hogy a gonoszt csak nagy hatalommal lehet megfékezni, de én mást tapasztaltam. Szerintem a hétköznapi népek mindennapos tettei tartják féken a sötétséget. A szeretet és kedvesség apró megnyilvánulásai. (részlet A Hobbit - Váratlan utazás c. filmből)

Minden jó, ha jól kezdődik

...mármint az új esztendő. S nekem igazán jól kezdődött, többek között azért, mert egy a gyors és vidám kézimunkával indítottam: horgoltam egy telefonvédő tokot. Most már nyugodtan mélyeszthetem táskába, zsebbe a telefonomat, nem kell félnem. hogy összekarcolódik a kijelzője.

Két összehorgolt alapkocka az eleje (a leírását lásd lentebb),

egy sor pálca az oldala, rövidpálcákból van a hátulja. A hátulját horgoltam utoljára, minden sor utolsó szemét a sárga sorba öltve. Végül egy gomb került az elejére, láncszemekből gomblyukat készítettem, és kész.
Horgolás közben jött az ötlet, hogy ugyanez a minta lehet kis erszény is, ha a hátulját csak félig horgolom meg:

Így készül az alapkocka:
Kezdés: 4 láncszemet horgolok, az elsőbe beleöltve karikává zárom.
1. sor: minden szemet a karikába öltve készítem a fehér virágot: 3 láncszem (= ez az első pálca), 2 egyráhajtásos pálca, 2 láncszem, *3 egyráhajtásos pálca, 2 láncszem*, a *_*-t még 2x megismétlem, végül összeöltöm a kör elejével.
2. sor: az új színt (itt sárga) rögzítem az egyik láncszemes ívbe. Kezdetnek 3 láncszem (= ez az első pálca) és 2 egyráhajtásos pálca az ívbe, *2 láncszem (ez lesz a kocka sarka), 3 egyráhajtásos pálca ugyanabba az ívbe, 1 láncszem^, 3 egyráhajtásos pálca a következő ívbe*, a *_* -t még 2x ismételni, de legutoljára csak ^-ig. Összeölteni a sor elejével.
3. sor: az előzőhöz hasonlóan készül. Az új színt az egyik ívbe öltjük, innen kezdve szirmokat horgolunk (3 egyráhajtásos pálca), közöttük a sarkon mindig 2 láncszem, a sor közben pedig 1-1 láncszem van. A kockát tetszőlegesen nagyra lehet horgolni, így a kocka oldalai mindig egyre nagyobbak lesznek, vagyis egyre több 1 láncszemmel elválasztott szirom lesz. A sarkakon (a 2 láncszem fölött) 2 szirom van ugyanabban az ívben, a többi helyen pedig mindig 1 (az 1 láncszem fölött).
Ha valami nem világos a leírásban, kérdezzetek nyugodtan.

Kívánom, hogy az alkotás öröme sok-sok kellemes percet szerezzen nektek is az új évben!