Amikor azon a bizonyos júliusi napon végre minden táska és koffer az autóban várta, hogy elinduljunk nyaralni, én bizony pánikba estem. Rádöbbentem ugyanis, hogy a kézimunkás kis szütyőmbe csak a (legutóbb bemutatott) kötött sálat raktam be. No de mi lesz, ha horgolni támad kedvem útközben? Vagy ha megjön az ihlet ahhoz a táskához, aminek a formáját ugyan még nem találtam ki, de a fonalat már megvettem hozzá? Meg azt a spagetti-cuccot is ki kéne próbálni, amit a múltkori kiárusításon vadásztam, és amivel már pár hete szemezek. Vagy ha...
Áááááá! Miért nem vihetem magammal az egész fonalkészletemet? Esetleg, ha egy utánfutót bérelnénk erre a pár hétre?
Ezt a vad ötletet persze még suttogva sem mertem megemlíteni a családnak, de a kézimunkás kistáskámba azért sietve belegyömöszöltem még néhány gombolyag pamutot és pár horgolótűt. Biztos, ami biztos.
Hogy ez milyen jó ötlet volt, az már utazás közben bebizonyosodott. Egészen pontosan a napszemüvegem szolgáltatta az apropót egy kis autókázás közbeni horgoláshoz.
A nyárnak ezt a praktikus kellékét legtöbbször a fejem búbjára tolva tárolom, ha épp nincs rá szükségem. Kivéve, mikor a 35 fokkal birkózó klímaberendezés úgy kiszárítja a kontaktlencséimet, hogy kénytelen vagyok lecserélni őket a szemüvegre, mert valljuk be, két szemüveg egy fejen az azért egy kicsit sok. Mivel nem volt kedvem a nyaralás hátralévő részét masszív karcolások mögül szemlélni, gondoltam, biztonságba helyezem a napszemüveget, amíg nem késő. Amint azonban egy elegáns mozdulattal belenyomtam a drágát a szemüvegem megüresedett tokjába, rá kellett jönnöm, hogy ez a nyár tartogat még 1-2 meglepetést. A tavaly vásárolt hatalmas műbogárszemeim ugyanis konokul kilógtak a kemény tokból, és egyszerűen szemberöhögtek. Itt jegyzem meg, hogy amikor ezek a túlzott méretű sötétítőparavánok divatba jöttek, legalább két évig intenzíven meg voltam róla győződve, hogy én ilyen rondaságot sose húznék az arcomra. Aztán egyszer csak kénytelen voltam, mert a régi tönkrement. Egy egész nyáron át barátkoztam a gondolattal, és augusztus végére sikerült meggyőznöm magam, hogy mégiscsak jobb bögölyszemmel járni, mint naplementével szemben vezetve megvakulni. Vettem is azonnal kettőt, mert miután elhatároztam, hogy nem is olyan rondák, nem bírtam választani. Már a boltból hazafelé menet rájöttem, hogy tiszta hülye voltam eddig. A fél fejemet betakaró rovarszemekkel sokkal kellemesebb autót vezetni, mint eddigi napszemüvegeim bármelyikével. Összebarátkoztunk, no, a bögölyszem meg én.
No, de elég a háttérinfóból, térjünk a lényegre. A napszemüveggel a kezemben üldögéltem az anyósülésen, és volt vagy ezer kilométernyi időm, hogy alkossak neki egy védőtokot. Németországban belekezdtem, Ausztriában már alakulgatott, és mire Kehidakustányt elhagytuk (ne kérdezzétek, hogy kerültünk oda), már egészen egyértelmű volt, hogy meghorgoltam a Balaton hullámait, méghozzá a déli partról nézve. Nos, hogy tetszik?
A tok mérete 17x8,5cm. Pontosan nem tudom lemérni, de kb. 20 gr. horgolópamut ment bele.
Íme a leírás, ha szeretnél hasonlót készíteni:
Kezdésnek horgoltam 22 láncszemet sötétkék színnel.
1. sor: erp-ket horgolunk a láncszemsorba, az elsőt a 3. lsz-be, aztán még 18-at (összesen 20 szem lesz).
2. sor: körbehorgoljuk az első sort. Magasítás, 17 erp, az utolsó erp oldalába (!) 3 erp-t horgolunk, aztán a másik oldalon megyünk visszafelé. 17 erp, majd a sor végén az első erp (vagy magasító lsz-ek) oldalába 2 erp, majd hozzáöltjük a kezdő magasításhoz. Így körben összesen 40 szem kell, hogy legyen.
3. sor: itt kezdjük a hullámmintát. A minta 10 szemből áll, egy sorban 4x ismétlődik. *2 erp, a köv. erp-be 3 erp (szaporítás), 3 erp, a köv. 3 erp-t egybehorgolni (fogyasztás), 1 erp* A sor elején a magasítás természetesen az első erp-nek számít.
(Három erp-t egybehorgolni úgy kell, hogy az első erp-t félig horgoljuk meg, hogy 2 hurok legyen a tűn, ráhajtás, beleöltünk a 2. szembe, de ezt is csak félig horgoljuk meg, most 3 hurok van a tűn, újabb ráhajtás, beleöltünk a 3. szembe, ezt is meghorgoljuk félig, most 4 hurok van a tűn, a fonalat ezen a négy hurkon egyszerre húzzuk át.)
4. és következő sorok: a mintát ugyanúgy folytatjuk, mint az első sorban. A szaporítás mindig az előző sor szaporításainak középső szeme fölé essen, és a fogyasztás is hasonlóképpen: a középső szeme legyen az előző sorban összekötött 3 szem.
Az 5. sor után színt váltunk, a csíkos részt 1-1 sor hullámminta alkotja váltakozó színekkel. Én 3-3 sötét és világos csíkot horgoltam, majd világossal dolgoztam tovább. (Ha még egy sötét csíkot horgoltam volna, akkor szimmetrikus lenne a tok, de az persze már nem lenne a Balcsi déli partja.)
Vigyázat! A hullámmintánál arra oda kell figyelni, hogy a sor eleje el fog csúszni. Ez csak akkor gond, amikor az első szem éppen a fogyasztás közepe kellene, hogy legyen. Ezt vagy úgy lehet elkerülni, ha az ember forgatja a munkát, és felváltva horgol a színén és a visszáján, vagy pedig úgy, hogy kúszószemmel odébbmegy egy kicsit mielőtt magasít, és a fogyasztandó szemek után kezdi a sort. Nekem ez utóbbi jött be inkább.
Amikor elég magas már a tok (nekem 17 sor után), akkor jön a befejezés. Természetesen a tok mérete tetszés szerint változtatható sorok hozzáadásával vagy elhagyásával.
18. sor: itt a hullámmintából a szaporításokat elhagytam, viszont továbbra is fogyasztottam. Vagyis két tripla fogyasztás közé mindenhol 7 erp-t horgoltam. Ezzel kiegyenesítem a hullámokat.
19. sor: ebben az utolsó sorban a megmaradt 32 szemet egy sor rövidpálcával eldolgozzuk, mégpedig úgy, hogy minden 6 rp után 2 rp-t összekötünk. Ettől a tok szája kicsit beszűkül, és nem csúszik ki belőle olyan könnyen a napszemüveg. El is lehet hagyni ezt a fogyasztást, és helyette vékony gumit fűzni a tok tetejébe, de nekem az nem volt kéznél, ezért választottam ezt a megoldást.
Jó munkát, kellemes horgolást!
