Jonatán, az ajándék

Mindig is tudtam, hogy a baba- és állatkahorgolás nem az én műfajom. Bármilyen tündéri minták is kerültek eddig a szemem elé, soha nem éreztem rá késztetést, hogy nekilássak elkészíteni őket.
Így aztán nem is értem, hogyan juthatott eszembe, hogy a rokonság legkisebb tagjának második születésnapjára zsiráfot horgoljak. Márpedig eszembe jutott, és nem bírtam kiverni a fejemből az ötletet, bármilyen őrültségnek is tűnt. A kis koma szülinapját ugyanis egy roppant zsúfolt hét végén ünnepeltük, és szombat délutánra még csak odáig jutottam, hogy kerestem egy zabálnivalóan édi mintát és kinyomtattam.
Vasárnap reggel még csak a két hátsó lába volt készen őkelmének. Teljesen reménytelen vállalkozásnak tűnt, hogy kora délutánra zsiráf nőjön arra a két nyurga lábra, tekintve, hogy az egész szombat estém ráment erre az első fordulóra.
No, de nem lennék én egészen Panka, ha megijednék az idő vicsorgó fenyegetésétől, nem igaz? Vasárnap reggel egy liter teával, egy nagy doboz tarka-barka fonallal és a horgolótűmmel felfegyverkezve nekiláttam, hogy véghezvigyem a lehetetlent. A család először kétkedve figyelte, amint megszállottam horgoltam egyik színes csíkot a másik után, a gyerekek drukkoltak, párom óvatosan próbálta tudtomra adni, hogy van élet horgolt zsiráf nélkül is, én meg bólogattam vidáman, és megnyugtattam, hogy ha nem készül el délutánig az ajándék, akkor majd befejezem karácsonyra, közben azonban turbóra kapcsolt ujjakkal horgoltam tovább. Hátha mégis elkészül.
Kora délutánra sikerült megalkotnom az összes testrészt, de a füleknél elakadtam. Elkészítettem az egyiket a leírás szerint, és még csak nem is hasonlított zsiráffülre. Ekkor már nagyon-nagyon indulnunk kellett a vendégségbe, úgyhogy beledobáltam az összes elkészült darabot egy kosárkába, varrótűvel, kisollóval együtt, és fohászkodtam egy nagyot. Volt még fél órám a kocsiban, hogy összevarrjam az állatka testrészeit. Hátha útközben csoda történik, és a füle magától kinő.
Az utolsó szálat két perccel azelőtt varrtam el, hogy befordultunk volna a sőgornőmék utcájába. Diadalmasan mutattam fel a fületlen majdnem-zsiráfot. A gyerekek üdvrivalgásban törtek ki, és egyhangúlag megszavazták, hogy az ajándék ezennel elkészült. Ránéztem a tarka-barka kis fickóra, ő meg rám kacsintott, és közölte, hogy ő egyáltalán nem zsiráf, hanem Jonatán, az ajándék, és az égvilágon semmi nem hiányzik róla. Ebben maradtunk.
Új kisgazdája vigyorgott egy széleset, mikor meglátta, aztán hozzávágta az anyukájához, és elszaladt. Mondtam már, hogy két éves?
Hát ennyit a fülekről. Who on earth needs ears anyway?

Horgolt telefontartók

Büszkén jelentem, hogy elkészült a Panka's Patterns kollekció első két darabja. Meghorgolva, dokumentálva, letesztelve.

 

Az egész úgy kezdődött, hogy ültem egy munkamegbeszélésen, ahol a kollégáimmal mindenféle komoly dologról próbáltunk felelősségteljes döntést hozni. Aztán meg szemináriumot tartottam húsz ugyancsak komoly és megilletődött elsőéves hallgatónak. És a nap folyamán valahányszor elővettem a telefonomat a szemtelenül vidám lila-sárga nagyikockás tokjában, mindig úgy éreztem, hogy ez a tok nem ide való: nem erre a helyre, ebbe a helyzetbe. Imádom amúgy, bátran virítok vele sokszor és sok helyen, de éppúgy, ahogy nem állnék strandpapucsban az elsőéveseim elé órát tartani, a nagyikockák sem találták a helyüket a komoly intézmény falai között. Muszáj volt hát készítenem egy másik tokot, egy kicsit szolidabb, hivatalosabb kisugárzásút. Ekkor láttam valahol egy divatösszeállítást tyúklábmintás mindenfélékből, és már meg is született a terv.

Az ötlet másik fele pedig az volt, hogy valójában nekem két telefonom van, egy saját meg egy munkahelyi. Bár nem szeretem mind a kettőt magammal hordani, időnként ez elkerülhetetlen. Az ilyen napokon gyakran kotorászok a táskámban, vagy az egyiket, vagy a másikat keresgélve. Hát miért ne készítenék egy olyan tokot, amelyben mind a kettő elfér? Nem is tudom, miért nem találta ezt még ki eddig senki, annyira egyszerű ötlet. De rákerestem, és tényleg nem találtam sehol olyan tokot, amelyben elfér két telefon. Hát tessék, én megalkottam, elsőként a világon, a kétzsebes telefontokot.

 

Persze nem kötelező két telefont tartani benne, a második zsebet bármilyen apróság tárolására lehet használni: kulcscsomó, aprópénz, buszbérlet, könyvtári olvasójegy kényelmesen elfér benne. Az egyik kedves tesztelőm férje például azt találta ki, hogy az olvasószemüvegét teszi majd bele.

A horgolt tok egy darabban készül, elkészítését a magyar (és angol) nyelvű mintaleíráson kívül ábrák és fotók segítik.
Ha szeretnél te is ilyen telefontokot, itt találod a Ravelry-n a mintát. 

 A kétzsebes tok két oldala különböző színű, ez is megkönnyíti a használatát.

Ez pedig a hagyományos, egyzsebes prototípus, szintén elérhető a Ravelry-n.

Mindkét minta ingyen letölthető a fenti linken!

A kötögető boszorkánykonyhája

Aki maga is kézimunkázik, annak ismerős lesz a következő bejegyzés témája, a többieknek talán nem. De azt hiszem, mindenképp érdekes meglesni, hogy miből lesz a cserebogár... akarom mondani, kötött csoda.

Ez esetben úgy kezdődött a dolog, hogy egy vásáron nem bírtam ellenállni egy argentín fonalkölteménynek.

Mindössze egy motring volt már csak belőle, és egyszerűen muszáj volt megvennem. Hazahoztam, boldog voltam, szépen eltettem, mint drága kincset, időnként elővettem, gyönyörködtem benne, és töprengtem, hogy mihez is kezdjek vele. Leginkább egy tunikaszabású hosszú mellényt láttam benne, de ez szóba sem jöhetett ilyen kevés fonalból. Aztán keveredett mellé egy hasonló szerkezetű, de más színű fonal is. Hm. Talán lehetne kezdeni velük valamit együtt.
A hétvégén elővettem a két fonalat, és játszadozni, kísérletezni kezdtem. Gazdagon texturált fonalakról lévén szó, az egyértelmű volt, hogy csakis egyszerű minta jöhet szóba. Egyrészt, mert a bonyolult minta úgysem látszana, másrészt meg az ilyen fonalakból kötött darabok épp a fonal gazdag, 3 dimenziós szerkezetétől különlegesek, így fontos, hogy a minta hagyja érvényesülni a textúrát.

Ahhoz, hogy az ember bármit is alkothasson a kiválasztott fonalból, először ki kell próbálni, hogy milyen vastagságú tűvel érdemes dolgozni. A csomagoláson feltüntetett javasolt tűméret csak hozzávetőleges, mert nem mindenki köt egyforma szorosan. Ezen kívül ugyanaz a minta másképp mutat vékonyabb és vastagabb tűvel. Ez esetben 5-ös és 4,5-es tűvel próbálkoztam, lusta kötéssel és sima kötéssel. Ezután az ejtett szemes mintát is kipróbáltam, hogy kitapasztaljam, melyik változat mutatja meg legszebben a vékony és vastag fonaldarabok váltakozását.

Az is izgalmas volt, hogy a mályvaszínű fonal jóval vastagabb a fehérnél. El is játszottam a gondolattal, hogy egy áttört fehér tunika aljára milyen érdekes, szinte prémszerű szegélyt lehetne kötni belőle.

Ezeket a nagyon vékony és vastagabb szakaszokat egyaránt tartamazó fonalakat szokták egyébként egy másik, egyenletes fonalhoz hozzáfogva is kötni, így ezt is kipróbáltam. Először egy fényes fehér fonalat fogtam hozzá, de így egészen elvesztette a fonal a különleges jellegét, amint a következő kép alsó részén látható. Utána megpróbálkoztam egy kontrasztos színnel (előbb 4,5-es, majd 7-es tűvel), ez már érdekesebb eredményt adott.

Hát itt tartok most, lassan alakulgat a fejemben a kép. Még nem tudom pontosan, mi lesz a végeredmény, de mindenképp megmutatom majd.

Egészen gőzmozdony

Amióta megszületett a Panka's Patterns, azóta nagyon beindultam.
Létrehoztam a Ravelry-n a saját tervezői oldalamat, és egy Panka's Patterns csoportot is.
Elkészült az első horgolt mintám, most épp tesztelés alatt áll. Első nekifutásra egy kisebb projekttel próbálkozom, egy telefontokról van szó. Lépésről lépésre tanulgatom, hogy mi mindent is kell tenni ahhoz, hogy egy ötletből eladható mintaleírás legyen. Nagyon izgalmas dolog, eddig roppant élvezem minden mozzanatát.
Ezen kívül van már saját oldalam a Facebookon is, ahol szintén szeretettel látlak benneteket, és mától még egy új területre merészkedek: a hétvégén elkészítettem az első két oktatóvideómat.

Ez az ötlet onnan jött, hogy manapság rengetegen tanulnak a Youtube-ról kötni, horgolni. Annyi kézimunkázós videó kering már a neten, egész kötősuli sorozatok is, hogy sokáig azt gondoltam, minden technika megtalálható már valahol. A külöböző kötős-horgolós fórumokon felmerülő kérdések eleinte megerősíteni látszottak ezt. Bármit kérdeztek ugyanis a kötésben elakadt, kétségbeesett kézimunkázó kolleginák, mindig akadt néhány segítőkész sorstárs, aki már megtalálta a választ a yoube-on, és azonnal linkelte is a releváns filmecskét. Egy idő után világossá vált számomra, hogy vannak még azért fehér foltok, mégpedig a magyar nyelvű oktatófilmek terén.

Nemrégiben az jutott eszembe, hogy meg kéne tanulni visszafelé, azaz balról jobbra kötni. A laikusoknak mondom, hogy ez kb. olyan, mintha valaki egy szép nap elhatározná, hogy megtanul visszafelé írni, mert akkor nem kell majd minden sor végén felemelnie a tollat és visszatennie a kezét a papír bal szélére. Tiszta energiapazarlás, nem igaz? Csináljunk inkább valami hasznosat útban a papír jobb szélétől a bal széle felé is. Szóval valahogy így: ne kelljen már minden sor után megfordítani a munkát. Bár leginkább talán az motivált, hogy nem szeretek fordított sorokat kötni, fárasztóbbnak érzem, mint a simakötést. Nekiláttam hát kitalálni a módját, és egy-két próbálkozás után sikerült, hamar ráállt a kezem is. Ezek után kiváncsi voltam rá, hogy vajon jól csinálom-e, és rákerestem az interneten. Nagy nehezen megtaláltam angolul, de magyarul nem. Ekkor jutott először eszembe, hogy ezt leírni elég bonyolult, megmutatni viszont egyszerű, és ha nincs még fenn a neten, hát majd felteszem én.

A gondolatot hamar tett követte. Az első kihívás az volt, hogy találjak a lakásban egy olyan helyet, amely alkalmas filmstúdiónak. Nem találtam, de sebaj, megoldottam a kérdést egy nagy pléd és egy fazék segítségével. Íme a történelmi helyszín, tudom, amatőr, de nekem egyelőre megfelel:

A következőkben száműztem a családot a terepről, és kezdődhetett a forgatás. Hamar rájöttem, hogy a dolog bonyolultabb, mint gondoltam. Egyszerre kötni, magyarázni, és még arra is figyelni, hogy képben legyenek a kezeim és lehetőleg élesen, eléggé embert próbáló feladatnak bizonyult. Ezért elsőre egy egyszerű témát választottam: a szélszemek kötését. Miután ezzel megbirkóztam, jöhetett a visszafelé kötés. Az eredményt mától kezdve mindenki megnézheti itt. Szívesen veszek minden visszajelzést, és ötleteket is, hogy mi az a kötéstechnika, amiről szívesen látnátok még bemutatófilmet.