Egyszer bojt, hol nem bojt...

Amikor végre itt a hétvége, és hét közben annyi de annyi fontos meg szükséges meg komoly dolgot csináltál, hogy már számon sem tudod tartani, akkor bizony itt az ideje valami egészen másnak. Ilyenkor kell kiadni a jelszót: csináljunk bojtot!

A bojtkészítés nagyon egyszerű tevékenység, az eredmény viszont olyan vidám, hogy egészen biztosan megszépíti a napodat. Bármilyen stílushoz igazíthatod: lehet bohókás, sikkes, klasszikus, na komoly az inkább ne legyen, ha már egyszer épp a komolyságot akarjuk száműzni...
Ráadásul nagyon sokoldalúan használható, a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Akaszthatod kulcstartóra, függönyzsinór végére, táskára, ruhára, lámpabúrára...
...vagy éppen a málnabokorra:

Mert ugyebár nyár van, süt a nap és érik a málna, ehhez bojt dukál! Azért az egész bokrot ne bojtozd tele, mert összeszurkálja a kezedet.

No, de hogyan is készül a bojt? Semmi más nem kell hozzá, mint némi maradék fonal, egy darab karton és egy borotvapenge vagy kisolló. Íme a munkamenet:

A kartonból levágunk egy olyan magas téglalapot, amekkora bojtot szeretnénk. Jelen esetben ez 8cm.
Elkezdjük a fonalat a kartonra tekergetni:

Attól függően, hogy karcsú vagy dundi bojtra vágyunk, kevesebbszer illetve töbsször csavarjuk a fonalat a kartonra. A képen látható kék színű bojthoz 45-ször tekertem körbe, de ez a fonal vastagságától is függ. A tarka bojtot 4 szállal tekertem. A képen ábrázolt bojtok mindössze illusztrációként szolgálnak. Dundiságbeli eltérésekért felelősséget nem vállalunk!
Ezután a köteg egyik vége alatt átfűzzük a fonalat (miután elvágtuk), és jó erősen megkötjük. A további felhasználástól fúggően rövidebb-hosszabb szárat hagyunk.
Borotvapengével vagy kisollóval elvágjuk a köteg alját.

Most kb. a köteg negyedénél/harmadánál 2-3-szor körbetekerjük és szorosan megkötjük. Voila!

 Aki ezt így túl snassznak találja, készíthet bojtemberkét is. Ezeket a babákat a gyerekeim gyártották évekkel ezelőtt anyukám vezénylete alatt. 

Az alap ugyanaz: kartonra esetleg egy vékony könyvre tekert fonal, amelyet a megfelelő helyeken elszorítunk. Ha jól megfigyeled, a következő képen két különböző megoldással készült emberkét látsz. A bézs színű két külön kötegből áll, a szürke egyből.

A bézs babát egy könyv segítségével készítettük, a testét hosszában tekertük a könyvre, a karját keresztben. Nem egyszerre persze, külön-külön készítjük el a két köteget. Mielőtt a baba hasát megkötnénk, átdugjuk a karját a köteg közepén.
A szürke babát egy jó dundi kötegből készítjük. Miután az alját elvágtuk, különválasztjuk a kezének és lábának való kötegeket.

A karját egy kicsit rövidebbre vágjuk, hogy ne lógjon földig, majd a kezénél elkötjük.

Miután a hasánál is megkötöttük, eldönthetjük, hogy szoknyás vagy nadrágos illető legyen belőle. Innen lehet tovább variálni tetszés szerint arccal, kalappal, ruhával stb. Az enyémből a gyerekek szerint boszorka lett, bár én inkább szellemnek nézném.

Kellemes, akarom mondani bojtos hétvégét kívánok!

Monica és a csipkebogyók

Jelentem, elkészült a Monica kendőm! Hosszú játszma volt, a vége főleg a laza 400 szemes sorokkal, de végre lekerült a tűről, blokkolva, és eldolgozott szálakkal ragyog itt a vállamon most is. Olyan pillekönnyű, hogy nem is érzem szinte, mintha tündérszárnyaim nőttek volna hirtelen. Mondanom sem kell, hogy amint kiszedtem belőle a gombostűket, kisebbik lányom azonnal magára kanyarította, és három napig le sem vette. Én csak ezután próbálhattam ki. És ahogy ez mostanában egyre gyakrabban lenni szokott, neki ráadásul jobban áll, mint nekem. Hm. Lehet, hogy kötnöm kell majd még egyet?

Jó kis móka volt ez a kendő. Nem mondhatnám ugyan, hogy haladós, és a vékony selyemfonal icipici szemeit bizony nagyon kellett figyelni, jól jött hozzá az extra vékony hegyű csipkekötőtű. Arra is hamar rájöttem, hogy nem hibázhatok, mert a bontástól gyorsan bolyhosodik a selyemfonal. Az utolsó traktusig nem is volt gond, de ott valahogy többször is becsúszott egy-egy gikszer, ami persze csak két sorral később tűnt fel, amikor nem jött ki a minta. Hogy ne kelljen sorokat visszabontani, helyben javítottam, de bizony izgi volt leengedni és újra felszedni az elrontott szemeket, figyeltem nagyon, nehogy még nagyobb galibát okozzak. Az ilyesmi szinte mindig késő este fordul elő, korholtam is magamat érte, hogy miért vettem már megint kézbe fáradtan, a nap végén pont ezt a kötést, mikor van egyszerűbb is elfekvőben. Csakhogy a végén már nagyon szerettem volna haladni, hogy - mint a viccbeli asszony - készen legyek, mielőtt elfogy a fonal. Az utolsó részbe nem is mertem már bogyókat kötni, mert a közös kötős csoportban rám ijesztettek, hogy a 800 m-be nem fér bele a bogyós változat. Hát szerencsére két sor bogyó azért belefért, sőt a végét meg is toldottam még néhány sor lustával, mert úgy találtam, a mintának kicsit túl hirtelen lett vége.

A bogyókkal kínlódtam eleget, mire megtaláltam azt a variációt, ami szép is és viszonylag könnyen köthető is. Végül ennél a változatnál kötöttem ki:

Panka csipkebogyója
1 szembe 9-et öltök úgy, hogy sima és rh váltakozik. Megfordítom a munkát és mind a 9 szemet fordítottan lekötöm, majd azonnal átemelem az első 8 szemet a kilencediken. Ügyelve, hogy a fonal jól haladjon, átteszem a megmaradt utolsó szemet a másik tűre, majd megfordítom a munkát.

Bogyót egyébként sokféleképpen lehet kötni. A fonal vastagságától, fajtájától illetve a kívánt eredménytől függően több alapmódszer közül válogathatunk, illetve ezeket variálhatjuk is kedvünkre. Mivel a legtöbb mintaleírásban csak annyi szerepel, hogy hová kerüljön a bogyó, de az nem, hogyan kössük, érdemes kicsit kísérletezgetni, hogy az adott munkához melyik a legmegfelelőbb.

És most pedig képek következnek, tessék gyönyörködni:

Az első fotó blokkolás előtt készült. Nekem így is tetszett, hullámos széllel, de túl kicsinek találtam, és mindenképpen kiváncsi voltam, mekkorára nő kifeszítve.

Blokkolás közben:

 

Az első próba joga a legifjabb hölgyé:

 

 A végén azért én is felvehettem: