Üvegmatrica lépésről lépésre

Az őszi-téli hónapokban rendszerint előkerül nálunk néhányszor az üvegmatrica-festék. Az üvegmatricázás egy olyan foglalatosság, amely a gyerekek életkorához igazítható, így sokáig a család kedvence lehet. Ami már csak azért is jó, mert egy tubus festék elég sokáig kitart, és ha egyszer rákap az ember a vidám ablakdíszek készítésére, akkor biztosan beszerez több színt is, hogy legyen választék. Én általában kivárom a helyi hobbiboltban az éves leárazást, mert sajnos az üvegmatrica-festék nem a filléres kategóriába tartozik. De nekem már könnyű, mert van itthon egy masszív alapkészlet több színnel, így csak az utánpótlásról kell gondoskodnom.

Miért is érdemes beruházni egy ilyen készletbe? Mert különleges élmény üvegmatricát készíteni; mert rengeteg lehetőség rejlik benne mind a variációkat, mind a felhasználást illetően; mert fejleszti a kézügyességet; mert hetekig, vagy akár hónapokig lehet gyönyörködni az eredményben.

Alapvetően kétféle festékre lesz szükséged: az egyikkel meghúzod a kontúrokat, a másikkal kitöltöd a kontúrok közötti teret. A kontúrfesték általában fekete, de nekünk van pl. piros csillámos is a karácsonyi dekorációhoz. Arról ismered meg, hogy 'Simulated Liquid Leading' van ráírva, míg a kitöltő festékre (ami egyébként hígabb is), egyszerűen 'Window Color'.

Ezen kívül szükséged lesz átlátszó műanyag mappára, papírtörlőre és egy vastagabb tűre vagy fogpiszkálóra.
A műanyag mappába tesszük a sablont, ami lehet előre kinyomtatott figura (pl. egy kifestőlap), vagy szabad kézzel rajzolt kép. Arra kell ügyelni, hogy jól meghúzható kontúrjai legyenek, lehetőleg minél kevesebb apró részlettel (főleg, ha kisebb gyerekekkel készítjük), mert a picike felületek kiszínezéséhez több ügyesség kell. A festék ugyanis eléggé folyós, és könnyen túlfolyik a kontúrokon, ha túl sokat használunk belőle. A nagyon nagy felületeket viszont több részre szoktuk osztani, mint a színes ólomüveg ablakokon, hogy tartósabb és szebb legyen.

 1. Első lépésként tehát kiválasztjuk és kinyomtatjuk vagy megrajzoljuk a sablont. Lehet, hogy a kiválasztott képet fel kell nagyítani, használjuk ki bátran az A4-es felületet, a nagyobb képen könnyebb dolgozni a festékkel. Nagyobb gyerekek szeretik maguk megtervezni a képet, figyeljünk rá, hogy színezhető nagyságú részleteket rajzoljanak.

2. Ezután a kontúrfestékkel meghúzzuk a rajzolt vonalakat, és ha szükséges, a nagy felületeket is feldaraboljuk. Fontos, hogy kontúrvonalak határozottak és szakadásmentesek legyenek, de azért ne ormótlanok. A fekete festék tartja egyben a kész művet, és ez választja el a különböző színű felületeket egymástól. Amíg a gyerekek kicsik voltak, ezt a lépést én előre elkészítettem, ők csak a színes festékkel dolgoztak. A kontúrfesték ugyanis sűrűbb, és márkától függően lehet, hogy folyik magától, de az is előfordul, hogy elég erősen kell nyomni a tubusból.

3. A kontúrfestéket hagyjuk megszáradni. Ez minimum 1-2 órát igényel, de érdemes kivárni, mert ha esetleg javítani kell munka közben a túlfolyó színeket, akkor nagy könnyebbség, ha a kontúr már nem maszatolódik el.
4. Most jön a legjobb rész, ez az, amit kis gyakorlás után már a kicsik is ügyesen és nagy élvezettel csinálnak: a megrajzolt körvonalakat kitöltjük színes festékkel. Vigyázat: az üvegmatricafesték általában nagyon folyós, nem kell nyomni a tubust, csak a megfelelő helyre tartani és a cső hegyével szétkenni a festéket!

Hagyjuk nyugodtan mázolni a gyerekeket, nem baj az sem, ha a festék eltakarja a kontúrvonalat, az ablakra téve úgyis látszani fog, mert a megszáradt festék áttetsző lesz. Arra viszont ügyeljünk, hogy ruhára, asztalterítőre ne csöppenjen belőle, mert utólag nem kimosható. Biztassuk a gyerekeket, hogy variáljanak a színekkel; kicsiknek egyszerűbb fakonként egy színt használni, a nagyobbak szeretik a szimmetrikus vagy ritmusos színváltásokat, illetve keverhetnek érdekes színárnyalatot vagy cirmos mintát is a felületen.
A festék felvitel után azonnal még letörölhető papírkendővel, de apróbb javításokhoz egy fogpiszkáló is jó szolgálatot tehet (pl. ha picit túlfolyt a szín a kontúron). Ha a tubus esetleg eldugul, a tűvel kipiszkálhatjuk belőle az összesűrűsödött festékdarabkát.

5. Miután elkészült a kép, ellenőrizzük, hogy nem maradtak-e üres foltok, majd tegyük biztonságos helyre megszáradni. Fontos, hogy vízszintesen feküdjön a lap, különben elfolyik a festék. Száradás közben érdemes ellenőrizni, és a nagyon vékony helyekre utólag még egy pici festéket tenni, nehogy elszakadjon, mikor lehúzzuk a lapról.

6. Amikor teljesen megszáradt a festék és nem ragad már sehol de nem is nyúlik nagyon (ez minimum egy napot vesz igénybe!), akkor óvatosan lehúzzuk a fóliáról, vigyázva, hogy ne ragadjon össze, és felsimítjuk ablakra, tükörre, vagy ahová szeretnénk. Olyan helyen a legszebb, ahol átsüt rajta a nap.

 

Truckrun

Épp bevásárolni indultam volna azon a szombat délutánon, amikor felhangzott az első kamionduda. Utána még egy. És még egy. Nem ám egy rövid kis figyelmeztető jel, hanem hosszú, ritmusos, buli-dudaszó: itt vagyunk, erre megyünk, figyeljetek ránk!

Amikor évekkel ezelőtt először találkoztam a hosszú sorban vonuló rakomány nélküli, vidáman dudáló kamionokkal, csodálkozva néztem a menetet. Percekbe is beletellett, mire észrevettem, hogy a sofőr mellett minden fülkében utas ül, méghozzá nem mindennapi utasok voltak ők: kisgyerekek, fiatalok, idősebb emberek, mindannyian értelmi fogyatékosok. Az út mentén amerre csak elhaladtak, megálltak az emberek és lelkesen integettek, a kamionokból a vezetők és utasaik visszaintegettek, és közben nyomták a dudát vidáman. Némelyik autót még fel is díszítették a különleges alkalomra, és ha az ember jól figyelt, igazán különleges járműveket láthatott: egy-egy oldtimer kamiont vagy éppen hipermodern példányokat. A konvoj biztonságára motoros kísérők és rendőrök vigyáztak - az idén kuriózumként amerikai rendőrautók vezették a menetet -, a célállomáson pedig estébe nyúló ünnepség várta a résztvevőket.

Évek óta hagyomány már a Truckrun a városunkban, az idén 125 kamion kocsikáztatta fogyatékkal élő vendégeit egy 45km-es útvonalon. A sofőrök szabadnapjukon vesznek részt az eseményen, a legtöbben évek óta minden alkalommal.
Bár én csak a járda széléről integetve vettem részt ezen a szívet melengető eseményen, azért mesélem el mégis, mert nagyon jól példázza azt a szolidaritást, amely annyira jellemzi a holland társadalmat. Nem "rejtik el" a fogyatékkal élő társaikat a világ szeme elől, hanem megpróbálják őket minden lehető módon bevonni a társadalom életébe. Az infrastruktúra, a gondozás intézményes rendszere mellett rengeteg olyan civil kezdeményezés van, amely arra irányul, hogy segítsen teljes életet élni azoknak, akik ezt saját erőből valami miatt nem tudják megvalósítani. A Truckrun csak egy a sok közül. Amellett, hogy egy életre szóló élményt jelent a résztvevők számára, a külvilág felé a figyelemfelhívás kedves gesztusa.
Ami engem illet: jövőre is megyek integetni.

Indul a kötősuli!

Ha eddig csak vágyakozva nézegetted a bejegyzésekben mutatott kötött darabokat ("bárcsak én is tudnék ilyet készíteni"), esetleg a szekrényedben most is ott lapul a nagymamádtól örökölt kötőtűkészlet és néhány gombolyag ("majd egyszer valamikor összeszedem a bátorságomat, rászánom az időt és megtanulok kötni"), akkor itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépj. Ne félj, nem lesz nehéz, segítek.
A mai napon ugyanis elindult Panka kötősulija, és te is az első tanulók között lehetsz!

A kötősuliban lépésről lépésre segítek neked megtanulni a kötés alapjait. Minden leckéhez egy videó tartozik, amelyben nem csupán a technikát mutatom meg, de hasznos tippekkel segítek leküzdeni a kezdeti nehézségeket is. Miután megtettünk néhány lépést, elkészíthetsz egy rövid projektet a tanultak segítségével. Így akár már holnap meglephetsz valakit egy saját készítésű, kézzel kötött ajándékkal! A projektek nehézségi fokát a tanfolyam anyagához igazítom, és menet közben online bármikor segítséget kérhetsz, ha elakadsz. Egy fórumon találkozhatsz azokkal, akik szintén most ismerkednek a kötés alapjaival, megnézheted a munkáikat és elbüszkélkedhetsz a saját sikereiddel.

A sorozatot folyamatosan bővítem majd videókkal és projektleírásokkal. Miután az alapokat elsajátítottad, a különböző bonyolultabb technikákat bemutató epizódokból a későbbiekben is kedvedre csemegézhetsz.

Nos, tetszik az ajánlat?  Akkor várlak a kötősuliban! És ha ismersz valakit, aki szintén szeretne megtanulni kötni, hívd őt is bátran. Minél többen vagyunk, annál jobb a hangulat.

 

u.i.: A kötősulit a blogon az Oldalak címszó alatt bármikor megtalálod.

Kifelé a gödörből

Van úgy, hogy az ember csücsül a gödör alján, és nem nagyon lát ki belőle. Van úgy, hogy a könnyek garázda módon megülnek homlokod íve mögött, és egész nap a csendet várják, hogy előbújhassanak végre. Egyre türelmetlenebbek. Már a csend sem kell. Amint gyengül az akarat szorítása, lándzsával hadonászó, üvöltve harcba rohanó hadseregként törnek elő. Vagy épp csendesen lopakodnak, észre sem veszed és már megint itt vannak. Befurakodnak minden pici résbe, minden üres pillanatba. "Anya, miért piros az orrod? Megint sírtál?"

Hát elegem lett belőle. Elegem lett a gödörből, elegem lett a kétségbeesésből, elegem lett a cérnaszálon egyensúlyozásból. Úgy döntöttem, felállok. Munkaterápiába kezdtem.
1. Elindítottam a tesztet, amit még májusra terveztem. A tesztelők kérdései, gondjai, amelyek gyors választ igényelnek, segítenek kifelé irányítani a figyelmemet.
2. Kendőt kötök megint. Még nem tudom, mi lesz a neve, először Penelopénak akartam keresztelni, mert annyiszor bontottam le az első 20 centit, hogy már nem is bírtam számolni egy idő után. Aztán arra gondoltam, hangulatomhoz illően Rabbit Hole lesz, de ez nem tűnik épp egy jó marketingfogásnak, úgyhogy egyelőre névtelen a drága. Tűzpiros amúgy, és félhold alakú. Gyönyörű lesz, ha elkészül egyszer.
3. Hozzáláttam, hogy megvalósítsam egy régi tervemet: elkezdtem kidolgozni és filmre venni a kötőtanfolyam leckéit és elkészíteni a hozzá tartozó mintákat. Merthogy tanárlelkem megkeresi magának az utat, bármibe is kezdjek. Így futnak össze a szálak, így lesz teljes a kör. A tanítás szárnyakat ad, amelyekkel, ha csak egy órára is, de könnyedén kiröppenek bármilyen gödörből.
Egyelőre a dolog technikai oldalával küzdök, de nemsokára megmutatom az eredményt.

Itt tartok. Úgy tűnik, használ a gyógymód, ha rögös is az út.
*A két fotó Nathan Sawaya "The Art of the Brick" c. kiállításán készült, Amszterdamban.