Lángoló levelek

Mondtam már, hogy imádom a lanyha őszi napsütésben fürdő vörösbe öltözött fákat? Hetekig vártam rá, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat, amikor beköltöztethetem hangulatukat a házunkba. Azt a pillanatot, amikor az október végi napsütés jótékonyan melengeti utolsó sugaraival a parkot, bársonyos fénnyel simogatva a fák lába elé terülő puha, vörös szőnyeget. Az eső kedvesen megadja magát és visszavonul néhány napra, elhalasztva ezzel a gyönyörűen pirosló levelek elkerülhetetlen enyészetét, nekem pedig van néhány szabad órám, hogy kihasználjam az alkalmat.
Majdnem sikerült. Majdnem tökéletes volt minden, csak az a fránya, miniatűr cseppekben szitáló holland eső nem akart szót fogadni. Mégsem várhattam tovább, leszálltam hát a kerékpárról azon a reggelen, és teleszedtem a zsebeimet vörös, sárga és aranybarna levelekkel. Hazaérve kiterítettem őket a konyhapulton, s miután egyenként megtörölgettem őket egy papírkendővel, kezdődhetett a munka.



A két, lámpásnak való üveget már korábban beszereztem, ezen kívül mindössze hobbiragasztóra és dekupázslakkra volt szükségem.

A leveleket egyenként felragasztottam az üvegre, és néhány órán keresztül száradni hagytam. Mindenképpen frissen hullott, még puha levelekre van szükség, és lehetőleg azonnal munkához kell látni, mert a száraz levelek könnyen töredeznek, nem lehet őket az üvegre simítani.

 

Száradás után átkentem az egészet két réteg dekupázslakkal (ezt rétegenként fél napig hagytam száradni), mert csak így lesz tartósan szép az eredmény.
S ha esetleg kételkednél benne, hogy egy apró mécses átvilágítja-e a leveleket, íme a bizonyíték:

 Ugye, milyen hangulatos?



Yong

Ez a bejegyzés most egy egészen másféle kreativitásról szól. Arról a kreativitásról, amit az szül, amikor az ember segíteni szeretne valakin, de egyedül nem tud.

Adott egy 24 éves egyetemista lány, kedves, szép, tehetséges. És beteg, nagyon-nagyon beteg. Létezik gyógymód a betegségére, de túl sokba kerül. És adott a közvetlen környezetében néhány ember, akik szeretnék megmenteni az életét. Lehetne ez filmforgatókönyv, The Fault in Our Stars vagy ilyesmi, de sajnos nem az, hanem a Laoszban élő Yong számára a könyörtelen valóság.

Laosz nagyon messze van, és Yongról néhány nappal ezelőttig sohasem hallottam. Ha nem épp egy régi jó barátom lenne az, aki segíteni próbál neki, most sem ismerném a történetét. De mivel úgy történt, hogy eljutott hozzám a híre, és szíven is ütött, törni kezdtem én is a fejem, hogyan tudnék tenni valamit. Arra jutottam, hogy egymagam nem tudok sokat segíteni, de a kötős-horgolós közösséget mozgósítva már igen. Törni kezdtem a fejem, hogy mi lenne a legjobb lehetőség. Kössek néhány gyönyörű csipkeálmot, amit aztán elárverezek? Nem rossz ötlet, de túl sok időbe telne, az idő pedig sürget. Végül a következő dolgot eszeltem ki: négy napon keresztül minden Ravelry-ről letöltött mintám árát a Yong gyógykezelésére indított online adományalap kapja. Így, aki segíteni szeretne, ezt úgy teheti, hogy közben ő maga is kap valamit. Az sem baj, ha nincs módja sokat adni, egy kötésminta mindössze néhány euró, de a sok kicsi sokra megy.
Már csak meg kell találnom a megfelelő csatornákat, amelyeken keresztül minél több emberhez eljuttathatom a hírt. Megosztottam eddig a Facebookon és a Ravelryn különböző csoportokban, és most továbbadom nektek is, hátha van köztetek, aki tud és szeretne segíteni. Ha igen, több dolgot is tehetsz:

- közvetlen adománnyal közelebb hozhatod Yong számára a gyógyulást,
- megoszthatod az információt, hogy minél több emberhez eljusson,
- letölthetsz egy vagy több mintát a kollekciómból, és a vásárlás összegével támogathatod a segítő akciót.

Ezen a linken találsz angol nyelvű információt Yongról és az adományalapról, itt egyúttal pénzt is lehet utalni közvetlenül.

Ha a mintavásárlással történő támogatást választod, ide kattints.

Köszönöm, hogy végigolvastad, és köszönöm, ha a három lehetőség bármelyikével élsz, és segítesz Yongnak meggyógyulni.

Tényeknek állása

Egy rövid kis helyzetjelentés, kérem, nem több. Annyi van most, hogy Fringe stílusban oda-vissza cikázgatok a valódi meg a saját kis paralell univerzumom között.
A valódiban épp őszi szünet van, nem épp egy nagyon nagy-durranás-őszi-szünet, mivel folyton esik a Zeső, de azért belefért némi társasjátékozás, egy kis könyvtár meg múzeum, de a hét nagy részét azt hiszem, mégis a paralell univerzumban tölthettem, mert nem nagyon bírom visszapörgetni, hogy mi mindent is csináltunk még.
Abban a másik valóság-változatban remekül érzem magam, ott egyfolytában kötök, kötök, kötögetek... Változatosságképpen időnként mintát rajzolok, írok, javítok, publikálok. És közben minden egyébről elfeledkezem.

A héten megjelent a Seaside Melody Shawl angolul és magyarul, és lefordítottam hollandra is, az is nemsokára publikus lesz. Ez az, ha még emlékeztek:

Befejeztem a kispirost, nemsokára nekiülök kibogozni és mások számára is érthető formába önteni a kézzel írott kriksz-krakszaimat. Blokkolódás közben így nézett ki őkelme:

Folytatnám a kötősulit is, csak nagyon leforráztam a kezem a múltkor, és hát ezt nem akartam mutogatni. Nem horrorfilmet készítek, na. Azóta rendbejött, csak most meg folyton foglalt a filmstúdiónak használt dolgozósarok, én meg nem akarom elkergetni onnan életem párját, valakinek pénzt is kell keresni a családban, nem igaz?

A Ravelry-n is izgalmas dolgok történnek, november 1-én indul a Show-Your-Stuff Party! Kukkantsatok be a csoportomba, és meglátjátok...

Ezen kívül tervezek egy blogolós játékot is, de erről majd később.