Ez a doboz például kívülről nem éppen különleges, egy egyszerű kis fonott, kerek szalmakosárka fedéllel. A barátnőm persze tudta, hogy kedvelem az egyszerű formákat és a természetes anyagokat, ezért választotta. Aztán támadt egy ötlete, és mivel éppen ősz volt, belepakolt a dobozkába mindenféle őszi termést: fenyőtobozt, gesztenyét, makkot, diót, csipkebogyót. Így kaptam meg én, és mivel elsőre nem tudtam, mit tartsak a dobozban, meg aztán imádom én is az ősz ajándékait, benne hagytam a "tölteléket", és így maradt évekig.
Aztán szépen sorban megszülettek a gyerekeim, és őszönként már velük együtt mentünk gesztenyét szedni, makkot, tobozt, meg mindenféle fura formájú termést gyűjteni. A fonott dobozka a nappaliban lakott a könyvszekrényen, és minden évben került bele 1-2 különleges apróság. Időnként levettük a polcról, és a gyerekek olyankor úgy vették a kezükbe a benne rejlő kincseket, mintha drágakövek lennének.
A gyerekek megnőttek azóta, de a dobozka most is megvan, tele kincsekkel csücsül a könyvespolcon. Ugyanolyan jó ősz-illata van, mint régen, néha beledugom az orrom és nagyot szippantok. Drága barátnőm biztosan nem tudta akkor, hogy ilyen maradandó lesz az ajándéka, úgyhogy innen üzenem: a kis dobozka köszöni, jól van, szeretik nagyon.
