A hónap végére hagytam az áprilisi #CSKM bejegyzést. A hónap első fele eléggé zsúfot volt, de gondoltam, az egy hetes vakációm alatt lesz rá időm. Aztán olyan gyorsan eltelt ez a hét, hogy mire felocsúdtam, véget ért a szünidő és az április is. Nem baj, gyorsan bepótolom, hogy aztán egyből közzétehessem a májusi témát is.
A kézimunkázás számomra igazából egyszemélyes tevékenység. Az együtt hímezgető hölgyek karéja csak a viktoriánus regényekből ismerős, éppúgy, mint a közösen kukoricát morzsoló és közben énekelgető, mesélgető asszonyok képe az ének- és irodalomórákról. Az egyetlen társaságom a kézimunkázáshoz gyerekkoromban anyukám vagy nagymamám volt, akik megtanítottak bánni a fonallal, cérnával. Felnőttként évekig eszembe sem jutott, hogy társakat keressek a hobbitevékenységeimhez, sőt huszon- és harmincas éveimben itt Hollandiában egyenesen az volt a benyomásom, hogy még ha keresnék, sem találnék. A saját korombeli nők nem kézimunkáztak, bár a legtöbbjük még az általános iskolában megtanulta a hímzés, kötés és horgolás alapjait. Ezek a tevékenységek azonban nem számítottak sem divatosnak, sem szükségesnek.
Így aztán csak a saját örömömre molyolgattam évekig, pontosabban egészen addig, amíg fel nem fedeztem az interneten az első online kötős-horgolós közösséget. Már nem tudom, melyik volt az pontosan, de lavinát indított el, az biztos. Azóta rengeteg magyar, holland és angol nyelvű oldalt és csoportot megismertem, és bár a nyelv egyikben sem okoz gondot, azt hiszem, nem meglepő, hogy mégis a magyar nyelvű csoportokban érzem igazán otthon magam. Nagyon inspiráló látni a mások munkáit, remek ötleteket ad, bár néha elfog az érzés, hogy ha 10 életem lenne, akkor sem tudnék mindent elkészíteni, amit szeretnék. De pont arra is jók ezek a csoportok, hogy az ember lássa, még az érzéseivel sincs egyedül. A mások által felvetett problémákban magunkra ismerünk, és sokszor már ennyi is elég. A legtöbb csoportban pozitív és segítőkész a légkör, és ez nagyon jó.
Egyszer aztán úgy gondoltam, hogy biztos nem én vagyok az egyetlen Hollandiában, aki szeret magyarul beszélgetni a kézimunkázásról, úgyhogy csináltam egy csoportot a Facebookon a Beneluxban kreatívkodó magyarok számára. Nagyon jó kis csapat jött össze hamarosan, segítünk egymásnak az alapanyagok fellelésében, megmutatjuk az elkészült műveket, és ha valaki elakad vagy kérdése van, mindig akad pár segítőkész csoporttag, aki tovább segíti. Nekem máig ez a kedvenc közösségem, mostanra több, mint 200-an vagyunk.
Van ezen kívül még két másik saját csoportom, az egyiket azért hoztam létre, hogy a kreablogot írók számára fórumként szolgáljon, a másik pedig a Ravelry-n a tervezői csoportom, ahol a mintateszteléseket futtatom (bár ez most egy ideje már hibernált állapotban várja, hogy történjen valami). Mindkettő kedves számomra, és annak különösen örülök, hogy ezek révén rengeteg kedves, kreatív és segítőkész embert ismerhettem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése