Óévbúcsúztató játék

Így az év végén se szeri, se száma a különböző listáknak, évértékelőknek. Újévi üdvözlet gyanánt hadd mutassak most nektek egy egyszerű játékot, amivel vidáman zárhatjuk az esztendőt, felidézve annak sok-sok értékes pillanatát. Gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt lehet játszani, családban csakúgy, mint barátokkal, vagy akár egyedül is.

Mindössze papírcetlikre lesz hozzá szükség. Előkészületként írjunk minden cetlire egy kategóriát, próbáljunk olyanokat választani, amihez kapcsolódóan bárkinek lehet élménye az elmúlt évből. Ilyeneket például:
- egy szép hely
- egy finom étel
- egy jó zene
- egy jó beszélgetés
- egy befejezett projekt/feladat
- egy új barát/ismerős
- egy teljesült álom
- egy érdekes találkozás
- egy jó könyv
- egy jó film
- egy kirándulás
- egy vicces pillanat
- egy jó buli
- egy jó ötlet
- egy kezdet
- egy vég
- egy változás

A lista a résztvevők életkora és életstílusa szerint folytatható, variálható.
Már önmagában az is jó szórakozás, ha együtt írjuk a cetliket. Nálunk például a kamaszok megszavazták, hogy a sok pozitív cetli között legyen hely annak is, hogy "egy csalódás" meg "egy irritáció". Hiába vetettem ellen, hogy én inkább a kellemes és szép dolgokat szeretném így Sziveszterkor felidézni, szerintük az élet nemcsak habostorta, és ha már számot vetünk az elmúlt évvel, abba ez is beletartozik. Jogos. De azért arra nem árt ügyelni, hogy a játék hangulatát ne rontsa el túl sok negatív téma. Hiszen a lényeg épp annak a felismerése, hogy bármilyen szürke vagy akár épp katasztrofális évet is zár az ember, volt azért benne sok-sok érték is, amit az adott pillanatban talán fel sem ismertünk. 

Ha összegyűlt jó sok papírdarab, összehajtogatjuk és összekeverjük őket az asztal közepén vagy egy kosárban/kalapban.
A játék során a résztvevők egyenként húznak egy cetlit, és mondanak az elmúlt évből egy emléket, ami a rajta szereplő kategóriába illik. Mindenki maga dönti el, hogy mit szeretne megosztani a többiekkel. Családban játszva valószínűleg sok közös emlék kerül majd elő, barátokkal a társaságtól függ, hogy anekdotázós vagy inkább egymást jobban megismerős beszélgetés kerekedik belőle. A soron lévő játékos után akár mások is elmesélhetik a saját élményüket az adott témához kapcsolódóan. Egyetlen szabály van, de az nagyon fontos: egymás élményeit tiszteletben kell tartani.

Ez a játék segít abban, hogy számba vegyük, mi mindent is hozott az elmúlt év. Mivel sokszor az apró pillanatok rejtik a legszebb élményeket, érdemes ezeket felidézni.

Boldog új esztendőt kívánok mindenkinek, sok játékkal, jó beszélgetésekkel, szép pillanatokkal telit!

Valaki azok közül, akik inspirálnak #CsKM

Véget ért az esztendő, és ezzel a CsKM játék is utolsó fordulójához érkezett.
Ebben a hónapban a bejegyzés nem rólam szól, még csak nem is a kézimunkáimról vagy úgy általában a kötésről-horgolásról, hanem két tanár kollégámról. Mindketten nyugdíjasok már, úgyhogy jó sokat lehetne írni az életútjukról és a munkásságukról, de mivel arra nem kaptam felhatalmazást, inkább csak azt fogom elmondani nektek, hogy én miért tekintem őket példaképemnek.

Doeke nevű kollégámmal kb. 10 évig dolgoztam együtt, mielőtt az idén tavasszal nyudgíjba ment. Az évek során jópár tanárt láttam már nyugdíjba vonulni, és a legtöbbjük bizony már számolta a heteket a vége felé. Láthatóan alig várták, hogy letehessék az aktatáskát, ledobhassák vállukról a tanítással járó felelősséget, ne kelljen többé lépést tartaniuk a tanterv folyamatos változásaival, valamint újabb és újabb digitális eszközök használatát megtanulniuk. Nem így Doeke. Habár volt már néhány diplomája és rengeteg tapasztalata, néhány évvel a nyugdíjazása előtt lelkesen beíratkozott még egy két éves mesterképzésre, amit annak rendje és módja szerint el is végzett. Az utolsó munkanapjáig a tanári kar egyik legaktívabb tagja volt, naprakész tudással, innovatív ötletekkel, hatalmas elhivatottsággal végezte a dolgát. S ha valaki most azt gondolná, hogy biztosan egy olyan szent emberről van szó, aki éjjel-nappal a diákjaiért él, hadd mondjam el, hogy emellett aktív nagypapa, aki élénk szociális életet él és ráadásul sokat sportol (ami az alakján is meglátszik, senki nem mondaná rá, hogy elmúlt 65).

Másik kollégámat sem valami pocakos öreg bácsiként kell elképzelni. Jant még csak egy éve ismerem, és azon kívül, hogy rendszeresen bicajjal járt dolgozni a szomszéd városból (kb. 20km), alig tudtam róla valamit egészen addig, amíg pár héttel ezelőtt meghívást nem kaptam a nyugdíjazása alkalmából rendezett bulira. Jól olvastad, nem fogadásra vagy ünnepségre, hanem élőzenés bulira, ahol a talpalávalót nem egy bérelt zenekar, hanem egy rockegyüttes szolgáltatta, amiben maga Jan volt a gitáros. Az a szenvedély, lelkesedés és energia, amivel a pódiumon állt, és az őszinteség, amivel a nyelvtanítás és a zene iránti szenvedélyét megosztotta velünk (a meghívottak között voltak régi és jelenlegi kollégák és diákok is), mindenkit magával ragadott.

Bár én még nagyon távol vagyok a nyugdíjas kortól, de annyi biztos, hogy ha fent említett két kollégámhoz hasonló habitussal tudok majd nyugdíjba vonulni, akkor elégedett leszek.

Amit internet nélkül sohasem készítettem volna el #CsKM

Például ezt a blogot, haha! Na jó, vegyük csak komolyan a kérdést. Ha kézimunkáról van szó, mi az, amihez csakugyan az internet adta az ötletet, inspirációt, információt?

Ha az ember két országban érzi otthon magát, akkor manapság sokkal könnyebb dolga van, mint ezelőtt bármikor a történelemben. Csak leülök a számítógép elé, vagy előveszem az okostelefonomat, és hipp-hopp, ott vagyok, ahol akarok! Ezért az évek során az én életemben igencsak meghatározó szerep jutott az internetnek. Talán épp emiatt meglepő, hogy kézimunkázásra viszonylag későn kezdtem használni. Sokáig csak a kapcsolattartásról szólt számomra a világháló: az anyanyelvem megőrzéséről és gyakorlásáról, a számomra fontos közösségek egybentartásáról és informálásáról, irodalomról, hírekről, zenéről no meg persze munkáról és tanulásról. Az, hogy a kreatív hobbijaim gyakorlásához is használhatom az internetet, ha jól emlékszem, a Pinterest felfedezésével tudatosult bennem. Az első lépés a mintakeresés volt. Aztán valahogy felfedeztem a Ravelry-t, ami a fonalas kézimunkázók Mekkája. Na, innen aztán nem volt megállás! A Ravelry-nyújtotta lehetőségek nélkül sohasem kezdtem volna mintákat tervezni és publikálni. És igen, a Blogger is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma Te, kedves olvasóm egyáltalán tudsz róla, hogy én létezem, és talán még együtt is kötögettél velem anélkül, hogy valaha élőben találkoztunk volna. :)  Szóval a kötősuli biztosan nem született volna meg internet nélkül.

Ami az elkészített munkadarabokat illeti, a baktus szabású sálféléről például az interneten olvastam először, így a Strings of Love nevű sálam egyértelműen ennek köszönheti megszületését.

Kicsit bővítve a kört, a kendőkötést úgy általában az interneten fedeztem fel. Először csak rácsodálkoztam, hogy mekkora rajongótábora van a külünböző kendőféléknek, aztán magam is elkaptam a vírust, és a különböző alakú, méretű, mintázatú és vastagságú kendők sokaságából egyiket a másik után próbáltam ki. 

Egy másik terület az amigurumi horgolás, ami ugyan nem lett a kedvencem, de az a pár darab, amit elkészítettem, az interneten került elém. 

És most nézzük csak, miért is jó egy interneten talált mintából dolgozni. Hiszen van itthon számos könyvem és magazinom is, telis-tele szebbnél szebb mintával. Tavaly nyáron például anyukám előszedte a '80-as, '90-es években használt kötős könyveit és lapokból összefűzött gyűjteményeit (ki emlékszik ezekre az előfizetős sorozatokra?), és nagyon különleges érzés volt végiglapozgatni őket. Akkoriban ezek a kiadványok voltak a mintaleírások és különböző technikák egyedüli forrásai számunkra (na jó, a Fürge Ujjakkal együtt természetesen). Annyit használtuk ezeket a könyveket és mappákat, hogy még ilyen sok év után is minden fotó ismerősen köszönt vissza a lapokról, és nosztalgiázva mutogattam a lányomnak a pulcsikat, amiket anyukám és később én is elkészítettünk, és hordtunk. Ma már az internetnek köszönhetően sokkal nagyobb a kínálat, és a különböző platformokon az ember bármire rá tud keresni irányítottan. Legtöbbször én csak inspirációnak használom az így fellelt mintákat, de az biztos, hogy sokkal nagyobb a kínálat, mint amit a nyomtatott média valaha is lehetővé tehet. 

Aztán ott vannak a különböző fórumok, ahol az ember hasonszőrűekkel találkozhat virtuálisan, és ha bármiben elakad, mindig van, aki kisegíti. A tervezőkről nem is beszélve. Az "indi"-tervezők - akik nem cégeknek dolgoznak, hanem önállóan publikálnak, mint jómagam - sokszor megadják a mintaleírásban az elérhetőségüket is, vagy a blogjukon, weboldalukon keresztül állnak a felhasználók rendelkezésére, és szívesen nyújtanak segítséget azoknak, akiknek egy adott minta elkészítése közben bármi kérdésük van. 

Az internet egyetlen hátránya tulajdonképpen az előnyéből következik: a hatalmas kínálatnak köszönhetően az ember sokszor a bőség zavarával küzd. Elég megnyitni egyetlen oldalt, legyen az Ravelry, Pinterest, Facebook, Loveknitting, Craftsy vagy bármi más, annyi gyönyörűség jön szembe, hogy az ember csak lapoz és lapoz és elment és lájkol és kommentel, aztán csüggedten konstatálja, hogy eltelt a szabadidő, és egy öltést sem haladt a valódi, offline kézimunkával. Úgyhogy csá, én léptem is. Van még egy fél órám, azt most inkább a fonalaimmal töltöm, sziasztok!