2015. január 9.

Milyenek a Majdegyszerek?

...és főleg: mikor jönnek el?

Ez jutott ma eszembe, miközben millió tervemet, ötletemet csitítgattam a fejemben szokás szerint. Tudod, azokat a dolgokat, amiket ma nem, mert korán keltem, sokat lótottam-futottam, és elfáradtam, holnap sem, mert megint sok lesz a dolgom és nem fér bele, és tegnap sem, mert akkor meg influenzás voltam. De majd egyszer valamikor igen! Majd egyszer, amikor lesz rá időm, energiám, helyem, pénzem, önbizalmam... Majd akkor nekilátok, és hű de jó lesz!

Aztán, ahogy így töprengtem, Kern András egy régi dala jutott eszembe:
"Hogyha szerelmesek lettünk és már csinálnánk nagyon,
majdnem megőrülünk, s közben sehol nincs rá alkalom,
tudom, harcoljunk meg érte, s lesz majd idő, mód és hely,
épp csak elfelejtjük addigra, hogy mi a francnak kell!"

És rádöbbentem hirtelen, hogy nincs már végtelen idő előttem, mint valamikor, amikor az öregség egy olyan vírusos nyavalyának tűnt csak, ami ellen az ember adott helyzetben kényelmesen beoltatja magát, hogy aztán viháncoljon tovább ötödik sebességben a végtelenségig. Hirtelen, ahogy a cukkínit szeleteltem a vacsorához, mint éles kés, hasított belém a gondolat, mi van, ha lekések róla? Nem is tudom már, melyik tervemet toltam odébb éppen, mint a zöldségszeleteket a vágódeszkán, amikor felsejlett a lehetőség, hogy akár le is késhetem a saját Majdegyszereimet. Mert a fejemre esik holnap egy zongora, vagy mert addig tologatom őket, hogy egyszer csak megöregszem, és nem leszek már itt, vagy egyszerűen csak elfelejtem, mire is vágytam, mire eljönne a lehetőség.

És akkor megfogalmazódott bennem, hogy nem minden Majdegyszer egyforma ám. Vannak apró Majdegyszerek, és vannak hatalmasak. Vannak olyanok, amelyek szerényen meghúzódnak egy sarokban, és vannak, amelyek naponta rángatják az ember kabátujját. Vannak, amelyeket nem sajnálok félretolni, elnapolni, és van, amelyikért keményen dolgozom.

Nem árt néha az embernek számbavennie és kigyomlálnia a Majdegyszereit. Szembenézni azzal, hogy van olyan Majdegyszer, ami valójában Sohasem, kár dédelgetni, és van, ami akár Moströgtönné is változhat, ha igazán szeretnénk.

Január a tervezgetések, elhatározások ideje. Az ünnepek bebújós fészekmelege után újult lendülettel mentem munkába a héten, és többször is azon kaptam magam, hogy be kell húznom a féket, nehogy olyasmit vegyek a vállamra, amit valójában nem szeretnék cipelni. Azt viszont elhatároztam ma este, hogy az idén aktívabban fogom gyomlálgatni a Majdegyszereimet. Kritikusabban nézek rájuk, és gyakrabban teszem majd fel a kérdést magamnak: "Jó, jó, de pontosan mikor?"

3 megjegyzés:

  1. Azért kíváncsi lennék a majdegyszereid listájára - a teljesség igénye nélkül :-) Gondolom, a blog is ilyesmi lehetett régen, vagy a saját minták tervezése-publikálása.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eltaláltad, Zsuzsi! És a lista nagyon hosszú, de nem publikus. :) Annyit azért elárulok, hogy nagyon sok apró Majdegyszer is szerepel rajta, mint pl. a gitáromat újra kézbe venni időnként, megtanulni finom, foszlós fonottkalácsot sütni, bizonyos könyveket újraolvasni, másokat előszörre.
      No, ez az a kategória, aminek a megvalósításához semmi más nem hiányzik, csak az elhatározás, hogy na, akkor MOST! :)

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés