2017. május 29.

A hibajavításról #CsKM

A #CsKM májusi témájáról két jól ismert gondolat jut az eszembe. Az egyik egy József Attila idézet, amit gyerekkoromban szinte az anyatejjel szívtam magamba:
"Dolgozni csak pontosan, szépen, 
ahogy a csillag megy az égen, 
ugy érdemes." 
Ez a gondolat máig meghatározza a munkamorálomat. Legyen szó bármilyen feladatról, a legjobb tudásomat, ügyességemet teszem bele. Az évek során azonban azt is megtapasztaltam, hogy a pontos és szép munka nem mindig sikerül elsőre, és ezért fontos, hogy az ember türelmes legyen saját magával, és ne féljen hibázni. Woody Allen szavaival: "Ha soha nem csúszik be egyetlen gikszer sem, akkor biztos, hogy nem csinálsz semmit." Milyen igaz. 
Ami engem illet, inkább a gikszerek, mint a hibákról való rettegés. Imádok új dolgokat tanulni, új módszereket kipróbálni, sőt, ami már nagyon könnyen megy, az sokszor egyenesen untat. Az új dolgok viszont sokszor nem sikerülnek elsőre, néhány ügyetlen próbálkozásomat itt a blogon is megörökítettem már. Ha valami nem sikerül, akkkor addig próbálgatom, gyakorolom, amíg belejövök, mert az viszont nagyon fontos, hogy a végeredménnyel elégedett legyek, akár a magam örömére dolgozom valamin, akár valaki más számára. 
Ha alkotó munkáról van szó, mint pl. a kötés és horgolás, akkor munka közben többször is ellenőrzöm azt, amivel már elkészültem, így általában hamar felfedezem, ha valamit elrontottam. Horgolásnál egyszerűen visszabontható a munka addig a pontig, ahol a hiba van. Ez a horgolás előnye és hátránya is egyben. Mivel csak egyetlen szemet kell újra felvenni a tűre, nem macerás a visszabontás után folyatni a munkát. Viszont a visszabontás a javítás egyetlen lehetséges módja, így nagyon bosszantó, ha sokat kell bontani. 
A kötés előnye, hogy ha kicsi a hiba, akkor lehet helyileg is javítani. Az ember leereszti azt a néhány szemet, amit elrontott, és horgolótű segítségével "újraköti". Ez egy elég rizikós tevékenység, sok ügyesség és türelem kell hozzá, mert ha nem sikerül szépen visszaszedni a szemeket, akkor mégiscsak vissza kell bontani az egészet. Nekem legtöbbször sikerül így kijavítani a hibát, de ez persze a minta bonyolultságától is függ. 
Van olyan hiba, amit az ember utólag is el tud kendőzni. Pl. ha észreveszem, hogy elfelejtettem szaporítani valahol, akkor előfordul, hogy utólag is be lehet szúrni egy szaporítást anélkül, hogy látható lenne a különbség. Van viszont olyan minta, ami nem tűri a sumákolást, ilyenkor mese nincs, az eredeti helyen kell javítani. Ha pár szemet leengedve nem lehet, akkor a visszabontás a megoldás. Ha csak néhány sorról van szó, vagy nagyon bonyolult a mintakép, akkor általában szemenként visszaszedem és újrakötöm, de ha sokat kell bontani, akkor veszek egy mély lélegzetet, és kihúzom a tűt a munkából. Így a leggyorsabb a bontás, viszont ezt csak akkor alkalmazom, ha nagyon sokat kell bontani, vagy olyan a fonal, hogy utána viszonylag könnyen vissza is tudom szedni a szemeket a tűre. Előfordul, hogy a visszaszedés után nem vagyok teljesen biztos benne, hogy minden szemet jól vettem fel (pl. bonyolult csipkemintánál könnyű elnézni a dolgokat), ilyenkor - miután újra a tűn vannak a szemek - egyesével visszaszedek még egy sort a biztonság kedvéért, és csak azután kezdek újra kötni. 
Néha-néha még így is előfordul, hogy csak akkor veszek észre egy hibát, amikor már elkészült a mű. Mint pl. ezen a babatakarón, amit sok évvel ezelőtt a kisfiamnak kötöttem. Van rajta egy ici-pici hiba, de ezt bizony úgy hagytam. Egyrészt, mivel egyáltalán nem feltűnő, másrészt meg emlékeztetőül, hogy semmi/senki sem tökéletes, és az élettel együtt járnak a hibák is. 

2017. május 2.

Kedvenc kézimunka közösségeim #CsKM április

A hónap végére hagytam az áprilisi #CSKM bejegyzést. A hónap első fele eléggé zsúfot volt, de gondoltam, az egy hetes vakációm alatt lesz rá időm. Aztán olyan gyorsan eltelt ez a hét, hogy mire felocsúdtam, véget ért a szünidő és az április is. Nem baj, gyorsan bepótolom, hogy aztán egyből közzétehessem a májusi témát is.

A kézimunkázás számomra igazából egyszemélyes tevékenység. Az együtt hímezgető hölgyek karéja csak a viktoriánus regényekből ismerős, éppúgy, mint a közösen kukoricát morzsoló és közben énekelgető, mesélgető asszonyok képe az ének- és irodalomórákról. Az egyetlen társaságom a kézimunkázáshoz gyerekkoromban anyukám vagy nagymamám volt, akik megtanítottak bánni a fonallal, cérnával. Felnőttként évekig eszembe sem jutott, hogy társakat keressek a hobbitevékenységeimhez, sőt huszon- és harmincas éveimben itt Hollandiában egyenesen az volt a benyomásom, hogy még ha keresnék, sem találnék. A saját korombeli nők nem kézimunkáztak, bár a legtöbbjük még az általános iskolában megtanulta a hímzés, kötés és horgolás alapjait. Ezek a tevékenységek azonban nem számítottak sem divatosnak, sem szükségesnek.

Így aztán csak a saját örömömre molyolgattam évekig, pontosabban egészen addig, amíg fel nem fedeztem az interneten az első online kötős-horgolós közösséget. Már nem tudom, melyik volt az pontosan, de lavinát indított el, az biztos. Azóta rengeteg magyar, holland és angol nyelvű oldalt és csoportot megismertem, és bár a nyelv egyikben sem okoz gondot, azt hiszem, nem meglepő, hogy mégis a magyar nyelvű csoportokban érzem igazán otthon magam. Nagyon inspiráló látni a mások munkáit, remek ötleteket ad, bár néha elfog az érzés, hogy ha 10 életem lenne, akkor sem tudnék mindent elkészíteni, amit szeretnék. De pont arra is jók ezek a csoportok, hogy az ember lássa, még az érzéseivel sincs egyedül. A mások által felvetett problémákban magunkra ismerünk, és sokszor már ennyi is elég. A legtöbb csoportban pozitív és segítőkész a légkör, és ez nagyon jó.

Egyszer aztán úgy gondoltam, hogy biztos nem én vagyok az egyetlen Hollandiában, aki szeret magyarul beszélgetni a kézimunkázásról, úgyhogy csináltam egy csoportot a Facebookon a Beneluxban kreatívkodó magyarok számára. Nagyon jó kis csapat jött össze hamarosan, segítünk egymásnak az alapanyagok fellelésében, megmutatjuk az elkészült műveket, és ha valaki elakad vagy kérdése van, mindig akad pár segítőkész csoporttag, aki tovább segíti. Nekem máig ez a kedvenc közösségem, mostanra több, mint 200-an vagyunk.
Van ezen kívül még két másik saját csoportom, az egyiket azért hoztam létre, hogy a kreablogot írók számára fórumként szolgáljon, a másik pedig a Ravelry-n a tervezői csoportom, ahol a mintateszteléseket futtatom (bár ez most egy ideje már hibernált állapotban várja, hogy történjen valami). Mindkettő kedves számomra, és annak különösen örülök, hogy ezek révén rengeteg kedves, kreatív és segítőkész embert ismerhettem meg.

2017. március 30.

Otthonszépítés saját kezűleg #CsKM

Na, jó kis témát találtam márciusra, egész hónap végéig sikerült gondolkodnom rajta, hogy mit is írjak róla. Még mindig nem tudom, hogyan is kezdjek hozzá, úgyhogy kezdjük talán egy kis visszatekintéssel. 
Gyerekkoromból arra emlékszem, hogy a női családtagok mindig kézimunkáztak valamit, a férfiak meg mindig barkácsoltak. A kézimunka egy része kötött, horgolt vagy varrott ruhadarabokat jelentett, egy másik, jelentős része viszont lakástextileket és dísztárgyakat. Ha mostanában a Fürge Ujjak régi számait lapozgatom, teljesen nyilvánvaló, hogy a hetvenes és nyolcvanas években Magyarországon ez volt a trendteremtő magazin (ami konkurrencia hiányában persze érthető is). Sok benne látható fényképre ismerősen csodálkozom rá, nahát, ez is elkészült, ilyen is volt nálunk otthon, vagy a nagymamánál, barátnőéknél, szomszédoknál. Kis túlzással azt mondhatnám, egy egész nemzedék nőtt fel ugyanazokkal a berendezési tárgyakkal körülvéve. Talán nem is annyira túlzás. Ha te is ezekben az évtizedekben nőttél fel, vajon ismerős-e neked a kalocsai hímzett díszpárnasereg a heverőn? A szekrény minden polcát díszítő apró hímzett terítők? Az üres üvegre rafiából horgolt pompomos állatfigurák? A makramé virágtartók? A subázott falvédők, lábtörlők és díszpárnahuzatok? A filcből varrt, cikkcakkos szélű, hímzett tűpárna vagy falidísz? Látom, mosolyogva bólogatsz. Ugorjunk kicsit az időben. 

Az anyukámtól nászajándékba kapott gyönyörű, nagy gonddal hímzett népi virágmotívumos terítőket féltve őrzöm - a szekrény mélyén. Nem csak azért, mert az országban, ahol élek, nem divat mindent telepakolni kis terítőkkel, hanem sokkal inkább azért, mert nekem nincs rá igényem, hogy így díszítsem a lakásomat. Jobban szeretem az egyszerű, sima felületeket, inkább kevesebb dísztárggyal szeretem körülvenni magam. Vannak kedvenc tárgyaim, és van közöttük saját készítésű is, no meg persze a gyerekeim által az iskolában barkácsolt gyönyörűségek - ezekhez ragaszkodom. 
Amikor a gyerekek ovisok lettek, és elkezdték hordani haza a saját készítésű remekműveket, a nappali ajtaját kijelöltem kiállítótérnek. A legújabb rajzok, festmények és különböző technikával készült képek ide kerültek fel mindig, ha betelt a felület, a régieket lecseréltük. Imádtam gyönyörködni bennük, és a nappalinak vagyon vidám hangulatot adott ez a kis saját 'galéria'. Persze, amikor már három gyerek hordta haza a műalkotásokat (és itthon is születtek persze gyönyörűségek), akkor már 2 egymás melletti ajtót használtunk, de aztán lassan eljött az az idő is, amikor a büszke kis művészekből kamaszok lettek, akik már cikinek tartják mutogatni a műveiket, úgyhogy a galéria lassan kiürült. Mára már csak 1-2 anyák napjára készült, bekeretezett mű maradt a falon. 

A díszítést a lakásban egyébként szeretem időnként frissíteni, tavasszal, ősszel, tél elején az évszaknak megfelelő hangulatú tárgyakkal körülvenni magunkat. Ezek között általában van 1-2 saját készítésű dolog, de inkább csak apróságok, és leginkább a karácsonyi időszakban. Egy időben nagyon szerettek a gyerekek üvegmatricát készíteni, ezt is jól lehet az évszakhoz igazítani, és időről időre lecserélni. 

Az évek során sokféle hobbit kipróbáltam, és ezek nyomát 1-1 dísztárgy ma is őrzi még: dekupázsolt kép a falon, a wc-ben egy keresztszemes hímzett papírtartó, 1-1 varrott/horgolt/kötött díszpárnahuzat - de csak módjával.
                               
Mégis, ha körülnézek a lakásunkban, a legszembetűnőbb a párom keze nyoma. Ő nagyon ügyesen felújít mindent, gondosan és jó ízléssel szépítgeti a lakásunkat már évek óta. A kedvence a fa, ablakpárkánytól könyvespolcig bármit elkészít belőle, és nagyon ügyel a részletekre. Nem ijed meg a nagy feladatoktól sem, igaz, nem is hamarkodja el a dolgokat. Kell néha hozzá egy kis türelem, mert elég sokáig fontolgatja magában, hogyan is nézzen ki a végeredmény, de amikor végül elkészül, bizony le a kalappal. 


2017. február 15.

Ha csupán 5 kézimunkakelléket vihetnék magammal egy lakatlan szigetre... #CsKM

Ez a #CsKM februári témája, és szépen gyűlnek már a bejegyzések a többiek oldalain, de egészen eddig türtőztettem magam, és nem olvastam el őket. Most már ideje, hogy én is megírjam a magamét, mert nagyon furdal már a kiváncsiság, hogy kinek mi kerülne a bőröndjébe.

Nekem már az is gondot okoz, ha kocsival megyünk nyaralni, és gyakorlatilag azt viszek magammal, amit akarok, de gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. No, de gyakoroljuk kicsit a válogatást meg az elengedést, és lássuk, mi az, ami a kézimunkacuccaim közül átmenne minden szitán.
Öt dolgot mondtam, ugye? Hová tettem a józan eszem, tiszta hülye vagyok! Na de most már mindegy, ha öt, hát legyen öt. 

Akkor talán kezdjük azzal, hogy összeszedem a házban található összes pamutfonalat, és gombolyítok belőlük egy iszonyú-de-hatalmas gombolyagot. Ez egy. Mármint ugye, ha egy darab gombolyag, akkor az egy. Méretről nem volt szó, ugyebár. Pamut legyen mindenképp, mert abból jó kötni is, horgolni is, bármilyen legyen is a klíma azon a lakatlan szigeten. 
Ha az alapanyag megvan, jöhetnek a szerszámok. Kell mindenképpen egy körkötőtű, legyen mondjuk 3-as méretű, vagy három és feles. Egyenes tűt nem viszek, egyébként sem szeretem használni, de ha minden kötél szakad, csak találok két jóképű faágat valahol. 
A harmadik egy horgolótű természetesen, ugyancsak 3-as méretben. Ez nem is szorul további magyarázatra, egy valamirevaló lakatlan szigeten legalább egy horgolótűnek lennie kell, punktum.
Van még két dobásom, na lássuk csak, mérlegeljünk okosan. Csavaráshoz segédtűt fabrikáltam én már jobb híján gémkapocsból, úgyhogy azt megoldom, ha kell. A kisolló mindig jól jön, de ha a szükség úgy hozza, akár el is lehet rágni a fonalat. Egy merkelőtű viszont mindenképpen hasznos, legyen ez a negyedik. 
Ötödiknek vihetek egy laptopot? Természetesen tele jobbnál jobb mintaleírásokkal, és mondjuk egy napelemes akkuval, hogy használni is tudjam. Ja, hogy a laptop nem számít kézimunkakelléknek? Annál jobb, akkor viszem, mint egyéb túlélőfelszerelést, és ötödiknek berakok egy sorszámlálót. Vagyis nem, a sorszámlálást megoldom kavicsokkal, legyen mégis a kisolló, jó az, ha van. 
Kész is vagyok, indulhatunk! 
Azaz, várjunk csak egy kicsit, előbb elolvasom gyorsan, mit írtak a többiek! 

*Ha most találtál rá a #CsKM játékra, csatlakozz bátran, röviden a játékszabályok: 
1. minden hónap elején az Egészen Panka Facebook oldalán közzéteszek egy címet. 
2. Írj egy blogbejegyzést a megadott címmel.
3. A cím mellett ne felejtsd el feltüntetni a #CsKM jelzést.
4. Legkésőbb a hónap végéig linkeld be a bejegyzésedet a Facebookon egy válaszban a poszt alá, amiben megadtam az aktuális címet.
4. Ha kedved van, olvasd el a többiek bejegyzéseit is, és élvezd a játékot!

2017. január 2.

Horgolt angyalka, 3D harangocska

Alig kezdődött el a #CsKM játék, úgy érzem, máris használ a gyógymód. Amikor az első poszt írásakor rákerestem még egyszer a kis harang mintájára, hogy belinkeljem, egyből szembejött a Pinteresten még néhány másik kedves karácsonyfadísz, amelyek szintén nagyon megtetszettek. Szemben az elmúlt hónapok kézimunka-apátiájával, amikor már nézelődni sem nagyon volt kedvem, most azonnal előkaptam a horgolótűt, és az este hártalévő részét karácsonyfadíszek horgolásával töltöttem. Íme az eredmény:
A harang mintáját IDÁIG  sikerült visszakövetnem (ezt hogy mondjam szebben?), de úgy látom, már ők is máshonnan vették át. A rajzos mintát bemásolom ide, az eredeti forrást megtaláljátok a képen oldalt feltüntetve:


Cataniából, 3-as horgolótűvel készült, csakúgy, mint az angyalka. Annyit változtattam rajta, hogy nem láncszemekkel, hanem magic ringgel kezdtem, és készítettem neki nyelvet is a következőképpen:
Magic ringbe 5rp, a végén kúszószemmel összekötöm
Minden rp-be 2 rp
2rp-t összeköt 5x
3rp-t összeköt, 2rp-t összeköt
2rp-t összeköt (ezzel kész a bogyó)
15lsz a szárának
a harang belsejében rögzíteni, + 30 lsz akasztónak, visszaöltök a 15-be, hogy hurok legyen belőle, majd áthúzom a harang közepén lévő lyukon, és rögzítem.

Az angyalka mintáját ITT találtam, angol nyelvű szöveges leírás van hozzá. 
Mind a kettőnek annyira jó a tartása, hogy keményíteni sem kellett.  




2017. január 1.

Legújabb tudományom #CsKM 1

*Ez a bejegyzés a #Csak Kötök és Mesélek blogjáték januári írása. Ha érdekel, miről is van szó, esetleg szeretnél csatlakozni a játékhoz, ITT olvashatsz róla bővebben.

Amikor kézimunkázom, mindig tanulok valamit. Egy új mintát, egy új technikai megoldást, ha mást nem, hát azt, hogy egy bizonyos fonalnak milyenek a tulajdonságai stb. Azt gondolom, kézimunkázni tanulni manapság sokkal könnyebb, mint régen, hála az interneten könnyen hozzáférhető rengeteg információnak. Az én legújabb tudományom például egy Youtube videóból származik. 
Karácsony előtt néhány nappal kedvem támadt hozzá, hogy elkészítsem ezt a horgolt harangocskát, amit nem sokkal azelőtt a Pinteresten láttam. A képre kattintva nem leírást, hanem egy videót találtam, amelyen egy barátságos hölgy lépésről lépésre megmutatta, hogyan készül a kis horgolt harang. Egy 15 perces miniprojekt az egész, nem éppen bonyolult, de a harang közepén látható keresztezett pálcát korábban sosem próbáltam. Elsőre nem is lett nagyon szép. Igaz, elkövettem azt a hibát, hogy egészen vékony hímzőfonalból horgoltam a harangot, úgyhogy alig láttam, hová kell ölteni. Emiatt a harang kicsit csálé lett, és a keresztezett szem sem látszik egészen szépen.

Másodszorra Cataniából próbálkoztam, így már egészen jól látszottak a szemek, és könnyebb volt elkészíteni a mintát.
Igaz, ezzel sem voltam még teljesen elégedett, így aztán nem is keményítettem ki, de azt hiszem, gyakorolom még egy kicsit, és jövőre horgolok néhányat a karácsonyfára. 

Így készül a képen és a videón látható keresztezett pálca (a videó nagyon jól követhető, csak angolul van a magyarázat, azért írom itt le magyarul is):
a sor elején magasításnak 5 lsz-t készítek
4 ráhajtást veszek a horgolótűre, beleöltök az előző sorba, felhúzom a szálat, majd a tűn lévő hurkok közül egymás után kettőt lehorgolok. (4 hurok marad a tűn)
újabb 2 ráhajtást veszek a tűre, majd beleöltök a következő szembe, felhúzom a szálat, és újra lehorgolok 2 ráhajtást, hogy 5 hurok legyen a tűn (ezzel elkészült az X két alsó szára).
a következő lépés, hogy egyszerre lehorgolok 3 hurkot, majd 2-t és újra 2-t (ez az X jobb felső szára)
ezután 1 lsz következik, majd az X közepébe öltve 1 erp.