mikor a lámpáson, mikor a lámpásom,
november 11. az a nap,
mikor a lámpásom világíthat."
Ma van Szent Márton napja, a gyerekek körében az év egyik legnagyszerűbb napja. Alig várják, hogy besötétedjen, és saját készítésű lámpásaikkal útnak indulhassanak.
Kisebb nagyobb csoportokban énekelve járják az utcákat és minden házba bekopognak, hogy bezsebelhessék a dicséreteket a szép lampionért és a jutalmat az éneklésért. Mire hazaérnek rekedten, fáradtan de boldogan, a táskájuk tele csokival, cukorkával, mandarinnal.
Mi már fél lábbal kezdünk kinőni a Márton járásból, a kamaszodó legnagyobbik már inkább itthon marad cukrot osztogatni a becsengető gyerekeknek. A középső szerencséje, hogy van egy kistesója, akit kísérni kell, így ő az idén (valószínűleg utoljára) még bezsebelheti a finomságokat. A legkisebb már napok óta be van sózva, a wc-ben már többször kipróbálta, hogyan világít a sötétben ősz ihlette lampionja, és lelkesen gyakorolja a dalokat. Az idén már csak ő készített lámpást az iskolában, a tanító néni egy végtelenül egyszerű, de remek ötlettel állt elő az idén:
A3-as papírra rajzoltak a gyerekek egy őszi képet. Ezután a papírlapot a tanító néni átkente étolajjal, amitől áttetsző, ugyanakkor strapabíró lett a papír (ami szeles, esős időben nagy előny!). Ezután már csak henger alakúra kellett tűzni, drótot erősíteni a tetejére akasztónak, és voila, kész is a lámpás. A mellette látható "torzonborz kalapevő" pedig itthoni termés, egy maradék fekete kartondarab ihlette a művészt.
Egyébként mindig meglep, hogy milyen találékonyak a tanító nénik, az évek során szebbnél szebb lámpásokat készítettek a gyerekek. A hangulat kedvéért íme egy kis ízelítő a korábbi évek lámpásaiból (legtöbbjük az iskolában készült, de van közöttük olyan is, amit a gyerekek itthon terveztek):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése