Mi az a KAL / CAL?

Újabb mérföldkő következik tervezői pályafutásomban: a jövő héten indul az első saját KAL-om.
No de mi is az a KAL/CAL?

A mozaikszó az angol Knit Along illetve Crochet Along rövidítése, és közös kötést-horgolást, együtt kézimunkázós projektet jelent. Nagyon röviden az a lényege, hogy egy csapat ember nagyjából egyszerre dolgozik ugyanazon a mintán, és közben segítenek egymásnak. Na jó, ezt elmagyarázom egy kicsit bővebben is.

A legtöbb KAL/CAL manapság internetes fórumokon fut. Pl. valaki talál egy mintát, amibe nem szeretne egyedül belevágni, és elindít egy egyprojektes csoportot a FB-n. Vagy egy tervező kiad egy új mintát pl. a Ravelry-n, és egyúttal meghirdet egy KAL-t is. De lehet persze közös projektet indítani akár egy helyi kézimunkaklubban is.
Aki szeretne részt venni a közös kötésben-horgolásban, az bejelentkezik az adott projekt csoportjába, és indulhat a buli. A KAL-fórumon mindent meg lehet beszélni, aminek a projekthez köze van: pl. a fonalválasztással kapcsolatos dilemmákat, a minta nehézségeit, technikai kérdéseket. Ha tervezői KAL-ról van szó, akkor maga a minta tervezője is figyelemmel kíséri a projektet, és a résztvevők első kézből kaphatnak választ a kérdéseikre. És ami legalább ilyen fontos, hogy lehet egymást bátorítani, egymás fényképeit megcsodálni a készülő darabokról, és ha esetleg elfogy az alkotókedv, erőt meríteni a többiek munkáiból és kedves szavaiból.
Mindebből kiderül tehát, hogy együtt kötni, horgolni jó és az internetnek hála, erre akkor is van manapság lehetőségünk, ha nincs a környékünkön kézimunkaklub.

A Ravelry-n sokan kifejezetten vadásznak az ilyen projektekre, a fentieken kívül ugyanis van a KAL-nak még néhány előnye. Ha az ember megvesz a boltban egy kézimunkaújságot, abban általában minimális munkaleírást talál az egyes modellekhez, és ha elakad a darab elkészítése során, nincs helpdesk, ahol segítséget kérhet. Az online publikált minták ezzel szemben nincsenek oldalszámhoz kötve, így általában jóval részletesebb leírást tartalmaznak, mint a magazinok. Ráadásul a KAL során közvetlen kapcsolatban áll az ember a minta tervezőjével, aki általában nagyon segítőkész, ráadásul mindenki másnál jobban ismeri a mintát. Végül, mivel a tervezők számára a KAL marketingeszköz is egyben, a projekt idejére általában kedvezményt is adnak a minta árából, sőt nem ritka az sem, hogy egyéb jutalmat is szétosztanak vagy kisorsolnak a résztvevők között. Némelyik KAL határidős, de olyan is van sok, ahol nem kell különösebben sietni a munkával.

A tervezői közös projektek egy különleges fajtája a Mystery KAL/CAL. Erre úgy iratkoznak fel a résztvevők, hogy nem tudják, mi lesz a végeredmény. Kapnak persze információt a szükséges fonalról, és azt is elárulja a tervező, hogy pl. háromszögletű csipkekendő fog készülni, amihez ilyen és ilyen technikai tudás szükségeltetik, de a minta részleteit nem árulja el és fényképet sem mutat, ettől mystery vagyis titkos a projekt. A mintaleírást előre kitalált menetrend szerint, pl. heti adagokban kapják a résztvevők, vagyis mindig csak annyit ismernek a mintából, amennyit épp elkészítettek. Ez adja a projekt izgalmát: munka közben lassacskán mutatkozik meg a minta, és lépésről lépésre derül ki, hogy mit is készít az ember tulajdonképpen.

No, akkor most már teljesen képben vagyunk. Aki kedvet kapott egy KAL vagy CAL projekthez, ITT keresgélhet kedvére. Vagy várja meg a következő posztot, ahol is bemutatom a saját első KAL projektemet.

Egy mécsestartó újjászületése

A kínai írásjellel díszített mécsestartó, ha jól emlékszem, úgy került a házba, hogy mindenki sajnálta a kidobni. Kézről kézre járt a családban, míg végül valahogy hozzánk került. Miután megállapítottam, hogy a) nem tetszik a fekete fémtokba bújtatott tejüveg kocka, b) azonnal kidobni nem lehet, mert ajándékba kaptuk, diszkréten eltüntettem egy szekrény aljába, ahol is évekig porosodott. Néha eszembe jutott és majdnem kidobtam, de valahogy mégsem vitt rá a lélek.
Pár hete aztán lomtalanítottam, és kezembe került az ominózus rondaság. Mit csináljak vele? Vissza nem teszem a szekrénybe, az biztos. Vagy megszeretem most rögtön és akkor maradhat, vagy nem szeretem meg, és akkor itt a vége, fuss el véle.
Nézegettem jobbról, balról, közelről, messziről, de sehogyan sem bírtam elképzelni, hogy örülni tudnék a benne lobogó kis lángocskának. Utolsó esélyként levettem róla a fekete tokot, és megforgattam a szemem előtt a tejüveg belsőt. No, ez volt a mentő pillanat: azonnal láttam, hogy ebből ki lehet még hozni valami szépet.

Van a padláson egy doboznyi hímzőfonalam, anyukám hagyományozta rám őket. A biztos jó lesz még valamire kategóriába tartozik, mivel hímezni igen ritkán szoktam, de most pont jól jött. Egy szép kis csipkés minta, egy vékony horgolótű, egy estényi szabadidő. Ennyi kellett már csak és a mécsestartó újjászületett.

 

 Azóta szeretem. Akár egész este is elnézegetem, ahogy a fény táncol horgolt kis lángocskáin át.

Selyemfonalak dicsérete

Találóskérdés következik! Az alábbiak közül miből készítenek fonalat?
- alpaka gyapja
- teve szőre
- jak gyapja
- csalán
- bambusz
- banánfa háncsa
- cellulóz
- bizonyos rovarok mirigyváladéka


Nem kell aggódni, ha nem tudod a választ. Egészen tegnapig én sem tudtam. Tegnap viszont egy fonalvásáron az összes fenti alapanyagból készült fonallal talákoztam. A válasz tehát, hogy mindegyikből lehet fonalat fonni! Sőt, ezeken kívül még sok jóval ismertebb alapanyagból is, de ezeket nem sorolom föl. Mindössze egyről szeretnék most írni, mivel az utóbbi időben ebbe szerettem bele teljesen, ez pedig a selyem, méghozzá abból is legfinomabbjobb fajta: a 100%-os hernyóselyem. Gyönyörű fényével, puhaságával egyetlen más fonal sem vetekedhet, ráadásul nagyon kellemes viselet.
A tavalyi vásáron vettem meg életem első selyemfonalát, mint különlegesen becses ajándékot saját magamnak. Becses, mert ilyen jó minőségű fonalat addig még csak nem is láttam élőben, és persze az árát is ehhez mérték.

 Egy évig tartogattam, nem tudván eldönteni, hogy mi legyen ebből a kincsből. Mert hogy nem köthetek belőle akármilyen hétköznapi darabot, az magától értetődött.
Néhány hete aztán megszületett a terv: Monica kendő lesz belőle. Ezt a gyönyörűséget már nagyon régóta kinéztem magamnak, de most indult egy magyar nyelvű közös kötés is, és ez jó apropót adott hozzá, hogy végre belevágjak. (A minta magyar nyelvű fordítása ITT található.)
Először föl kellett gombolyítani a 800m fonalat. Ehhez az eladótól azt a tippet kaptam, hogy lazán gombolyítsam, és itt-ott tegyek egy darab wc-papírt a fonal alá, nehogy túl feszes legyen a gombolyag. Nosza. Családtagjaimat kímélendő, két szék segítségével kezdtem neki a motring felgombolyításának, így senkinek nem kellett kinyújtott karján fonalköteggel üldögélnie órákon át, mint nekem annak idején, amikor anyukámnak vagy nagymamámnak asszisztáltam.
Miután nagy gonddal elkészült ez az első lépés, jöhetett a kötéspróba a megfelelő tűméret meghatározásához, aztán végre indulhatott a buli.

Monica még készülőben van, majd mutatok róla képet, ha már kinőtte a pelust (most még nagyon mini).
Tegnap aztán újra fonalvásárra mentem, és már jó előre megírtam a kívánságlistámat, ami gyakorlatilag 80%-ban abból állt, hogy mééééég selyemfonalat, gyönyörűt és jó sokat! Így könnyű volt az ötvennél is több standot végigbogarászni anélkül, hogy lépten nyomon elcsábulnék, hiszen pontosan tudtam, mit keresek. Selymet, semmi mást. Na jó, még bambuszt is. Találtam is, csakhogy a jó minőségű bambuszfonal sem olcsó mulatság, ráadásul viszonylag nehéz fonal, tehát elég sok gombolyagot kell venni belőle, hogy elég legyen egy pulcsira. Így bambuszfonalat inkább nem vettem most. Előbb majd kitalálom pontosan, hogy milyen ruhadarab készüljön belőle, és akkor már tudni fogom, hol lehet a hozzávalókat beszerezni.
Selyeméhségemet viszont sikerült kielégítenem, ezek a szépségek jöttek velem haza:

Próbáltam őket szépen lefotózni, de a színek minden megvilágításban kifogtak a gépemen. A valóságban valamivel sötétebbek a motringok, mint a képen. A piros nem ilyen mellbevágó, a kék gyönyörű türkizes árnyalat, a szürke pedig jóval fényesebb, mint ahogy a fotó mutatja. A színváltós fonal meglepetés lesz, fogalmam sincs, hogy fog kinézni megkötve a zöldes türkiz, a szürkéslila és a mályvaszín ilyen izgalmas társítása (rózsaszín egyáltalán nincs benne, itt is torzít a fotó).

 

Most hát kezdődhet az álmodozás, a tervezgetés, egy jó időre el vagyok látva selyemfonalakkal.

Nadrág a foltját...

Adott egy nyolc éves kislány, aki soha életében nem hordott még farmernadrágot, de kb. hét éves koráig egyáltalán bármilyen nadrágot is alig. Utálja ugyanis, ha egy ruhadarab akár csak egy icipicit is szorítja a hasát. És adott egy anyuka, akinek a nadrágkeresés-kutatás-vásárlás nem épp a kedvenc időtöltése.
Ennyi elég is hozzá, hogy az említett anyuka a felhők közt járjon, ha sikerül néha mégis szert tennie olyan nadrágra, amelyet kisleánya szívesen vesz fel. Ha pedig ez a kedvenc nadrág véletlenül kilyukad, akkor bizony indul a mentőakció.
Egy icipici lyukkal kezdődött a dolog, hol másutt, mint a nadrág térdén. Elég kicsike volt a probléma ahhoz, hogy alig észrevehetően meg lehessen varrni. Csakhogy a lyuk nem akarta, hogy eltüntessék, és újra megjelent, sőt szaporodni kezdett.

Radikálisabb megoldásra volt szükség: foltot kellett tenni a nadrág térdére.
No de kérem, egy nyolcéves kislány kedvenc nadrágjára nem lehet ám akármilyen mezei foltot tenni, remélem, ebben egyetértünk! Elő hát a horgolótűvel, fonallal és munkára fel. Először is két ilyen hatszögletű csillag készült:

Aztán a csillagokat kimosva, kitűzve meg kellett szárítani, majd felvarrni a nadrág térdére.

 

Voila, az újjávarázsolt nadrág dizájnos fol... akarom mondani díszítéssel! A kis hölgy alig akarja levenni azóta. Anyuka pedig fellélegezhet: egy darabig mégsem kell nadrágvadászatra indulnia.

Csipkés mécsestartók

Ígértem, hogy mutatok utólag a decemberi alkotásainkból. Az idei tél kedvence a csipkeszalag lett nálunk. Valahogy elkeveredtek a fényképek, de most rájuk bukkantam, úgyhogy íme egy nagyon egyszerűen elkészíthető, hangulatos szobadísz. Szerintem bármelyik évszakban jól mutat, úgyhogy bátran hozzá lehet fogni akár még ma.
Szükség lesz egy befőttesüvegre, csipkeszalagra és ragasztóra. Minden egyéb kellék opcionális.

Méretre vágni, ragasztani, esetleg egyéb díszekkel megtoldani, mint például ezek a tündéri apró fa madárkák, és hipp-hopp, kész is a hangulatos mécsestartó.

A csipkeszalagokra egyébként szinte véletlenül bukkantam az egyik boltban. Nekem ez a széles törtfehér szalag tetszett meg a legjobban, de beszereztem vékony hófehéret is. Sőt, egy másik helyen színes, öntapadós szalagot találtam, ami hihetetlenül jó vásárnak bizonyult, amikor egy adventi kézművesdélelőttön gyerekekkel ültünk neki mécsestartókat készíteni.

Hajcsatok ajándékba

Az első egy éve készült, azután sorban még néhány. Kisebbik lányom barátnői egymás után kapják a horgolt virágos franciacsatokat, és eddig mindegyikük nagyon örült neki. Tuti ajándék: egyedi, praktikus, szép és gyorsan elkészül. Ezt ma az Irish Rose mintával horgoltam:

 

 

 

Előtte pedig egy ilyen készült:

 

 

A meghorgolt virágot a csat két végére varrással rögzítem. Ha nagyon lazán áll, a közepét is oda lehet varrni.

 



Nagylányom sapkája

Még tél közepén készült ez a sapi nagyobbik lányomnak. A minta eredetije INNEN van, bár kicsit másképp kötöttem. A szemszámot a fonalamhoz igazítottam, passzét tettem az aljára, és mivel nem szeretek a végén varrni, inkább körben kötöttem.
Nagyon jó kis haladós sapi, és ami a lényeg: a nagylány szereti hordani.

Meleg pulcsik

Hollandiában ma van a meleg pulcsik napja. Nem viccelek, komolyan van ilyen. Minden évben február 16-a környékén kijelölnek egy napot, amikor az energiaszolgáltatók arra ösztönzik az embereket, hogy vegyék lentebb a fűtést, bújjanak meleg pulcsiba, és így takarékoskodjanak az árammal, ezzel csökkentve a CO2 kibocsátást is. Állítólag, ha egy fokkal alacsonyabbra állítjuk a termosztátot, azzal 7%-nyi energiát takarítunk meg anélkül, hogy ez különösebb kényelmetlenséget okozna.
Az 1997-ben aláírt és 2005-ben életbe lépett Kiotói Egyezmény szellemében történik mindez, amikor is a fejlett ipari államok egy része megállapodott abban, hogy a következő évtizedben drasztikusan csökkentik széndioxid-kibocsátásukat. Bár az egyezmény hatása vitatott, Hollandiában jó apropót biztosít különböző akciók szervezésére, mint pl. a meleg pulcsik napja, ami az idén február 7-re esik. Ezen a napon nemcsak a CO2-szennyezéssel, hanem a kötött pulcsikkal kapcsolatban is szerveznek akciókat. A tilburgi textilmúzeumban például kötőstalálkozó volt ma, amiről a helyi média is beszámolt. Ez a kis videó hollandul nem beszélőknek azért lehet érdekes, mert jó kis tárházát mutatja be a különböző kötési módszereknek. Itt Hollandiában a hagyományosan legelterjedtebb módot 0:48-tól kezdve figyelhetjük meg: legtöbben még ma is úgy kötnek, hogy a jobb tűt a hónuk alá szorítják.

S ha már Hollandiában járunk, egy másik filmecskét is mutatok nektek, bár ez nem a meleg pulcsik napján készült, de meglátjátok, tetszeni fog. Rotterdamban él egy nő, Loes Veenstra a neve, aki nagyon szeret kötni. 1955 óta kb. 550 darab pulcsit kötött, amelyeket azonban sose hordott senki, fogalmam sincs, miért. Néhány éve egy tervező felfedezte a Loes lakását lassan teljesen elfoglaló pulóverhalmazt, és elhatározta, hogy lefényképezi és könyvbe rendezi ezt a kincset. A könyv el is készült, a képeken jól követhető a kötött divat változása az elmúlt évtizedekben. Emellett azonban egy meglepetést is szerveztek Loes számára, ezt mutatja be a film. Figyeljétek a részleteket!

A régi pulóverekről pedig eszembe jutott, hogy épp 20 évvel ezelőtt kötöttem az első saját tervezésű pulcsimat. Mivel most is megvan még, előkerestem a szekrény aljáról, s ebben feszítek ma, a meleg pulcsik napján. Íme:

Tippelős játék

A Cedar Forest tesztje lassan a végéhez közeledik, ami azt jelenti, hogy néhány héten belül megvásárolható lesz a minta. Mielőtt azonban idáig jutnánk, lehetőség van megnyerni is, bizony.

Nem kell hozzá mást tenned, mint meglátogatni a Facebook oldalamat, és az ITT közzétett játékkiírás alatt egy válaszban megtippelni, hogy szerinted összesen hány csavarás van a sapkában és a sálban együtt. A legügyesebb tippelő, illetve több helyes válasz esetén a leggyorsabb válaszadó nyeri az ingyen mintát. A játék február 5-én éjfélig tart.



Psszt! Kizárólag a blog olvasóinak adok egy kis lépéselőnyt: háromjegyű számmal próbálkozzatok.
Várom a tippeket!

Cedar Forest avagy szerelem első látásra

Tavaly ősszel egy viharos vasárnapon ellátogattam egy hobbivásárra. Előtte azonban megfogadtam, hogy csak olyan fonalat veszek meg, ami
a) vagy létszükséglet,
b) vagy szerelem első látásra.
Gondolom, nem kézimunkázó olvasóim most azon töprengenek, hogyan lehet egy fonal létszükséglet. Hát kérem, lehet. Hadd ne részletezzem. Majd egyszer talán. Legyen elég annyi, hogy visszafogtam magam ezen az ominózus őszi napon, és mindössze egy gombolyag létszükségletet vásároltam.
Belebotlottam viszont egy nagy kosár gyönyörűségbe, ami azonnal odarántott magához, mint a mágnes. Kézbevettem, megsimogattam, és nem volt többé szabadulás. Azonnal tudtam, hogy b) esetként definiálható a helyzet.
Velem jött a drága, nem tiltakozott. Néhány hétig szemeztünk egymással, ő a nappali kisasztala alól egy kosárból hívogatott pajkosan, míg csak meg nem adtam magam. Bár nem tudtam még, hogy pontosan hová vezet ez a flört, azért jól esett belemerülni az ismerkedésbe.

Először kiderítettem, hogy milyen tűvastagsággal mutatja meg legszebb arcát. Aztán különböző mintákba öltöztettem, de először egyik sem volt az igazi. Aztán, mint ahogy ez minden kapcsolatban lenni szokott, eloszlottak lassan a rózsaszínű felhők a szemem elől, és rájöttem, hogy amilyen szép, olyan morcos is tud lenni új kedvencem. A bontást például kifejezetten utálja, és bizony óvatosan kell vele bánni, mert ha már negyedszer bontom vissza ugyanazt a fonaldarabot, akkor veszít a fényéből, rugalmasságából. Szerencsére, mire idáig jutottam, sikerült megállapodnom magammal nemcsak a használandó mintát, de az arányokat illetően is, és kezdődhetett az igazi élvezet.

Először egy sál kerekedett a fonalból, de félúton már a hozzá illő sapka is megszületett a fejemben. És mivel a sálnál nem nagyon számít, hogy néhány sorral hosszabb vagy rövidebb lesz-e, a sapkánál viszont igen, hogy maradt-e elég fonalam bezárni a feje búbját, így biztos, ami biztos, megkötöttem a sapkát, amikor a sál még csak félig készült el. Szinte centire pontosan egy gombolyag ment bele. Ennek egyrészt örültem, met ugye milyen ügyes vagyok, másrészt viszont nagyon nem, mert ha valaki más próbálja meg elkészíteni, annak bizony nem tudom garantálni, hogy nem lesz kevesebb méter a gombolyagján, vagy nem köt-e annyival lazábban, hogy ne legyen elég a gombolyag egy sapira. Szóval jujj.
Ez azért nem tartott vissza tőle, hogy leírjam a mintát, mert a végén annyira jó lett a szett így, ahogy van, hogy szerintem aki belekezd, úgyis elkészíti mind a két darabot. Együtt 4 gombolyag Perla Four Seasons Gründl szükséges hozzá. Vasárnap (jan. 19.) indul a teszt, még lehet rá jelentkezni ITT (a teszt részletei is itt olvashatók). A tesztelőket elosztom két csoportba, lesz, aki a sálat teszteli, és lesz, aki a sapkát. Ha ügyesen befejezik, a végén megkapja mindenki a másik mintát is ajándékba. Nos lányok, kinek van kedve velem együtt sapizni-sálazni?

 

 

Csupaszív stóla (All Hearts Shawl)

Nem siettem el, de végre elérhető a Ravelry-n a Csupaszív leírása magyarul és angolul, méghozzá ideiglenesen bevezető áron. Január 20-ig összesen 25 vásárló 30%-os kedvezménnyel töltheti le a mintaleírást, amely soronkénti szöveges magyarázatot, leszámolható ábrát és fényképeket tartalmaz. Korábban már írtam erről a kendőről, kedvcsinálónak mutatok néhány képet. Ha tetszik a minta, örömet szerzel vele, ha megajándékozod egy piros szivecskével a Ravelry-n.

Jókívánság-befőtt

Részben saját döntés alapján, részben a körülmények miatt kivettem egy kis szabadságot az utóbbi időben. December közepére ugyanis annyira elfáradtam szellemileg, hogy jól esett eltávolodni az online világtól egy kicsit. Most viszont újra itt vagyok, és terveim szerint utólag is beszámolok majd az elmúlt hetek, hónapok ötleteiről, alkotásairól, eseményeiről.

Elsőnek azonban gyümölcsöző, boldog új évet szeretnék kívánni minden olvasómnak. Jó egészséget, sok vidámságot, szeretetet és főleg áradó kreativitást.

Mi már egyébként bedunsztoltuk a jókívánságainkat az új évre, hogy el ne feledkezzünk róluk. Szilveszter napján elővettem egy méretes befőttesüveget, és legkisebb csemetémmel nekiálltunk kellőképpen kidísziteni. Üvegmatrica-festékből készült rá az évszám, a többi meg színes szalagokból. Mivel előzőleg savanyúkáposzta lakozott az üvegben, elsőnek egy rudacska fahéjat, pár szem szegfűszeget és egy illatos teafiltert tettünk bele, nehogy savanyúan kezdődjön az év. Ezután jött a lényeg: a vágyak és jókívánságok, amelyeket kis noteszlapokra írva és szalaggal átkötve teszünk az üvegbe. Mindegyikünk kívánhat amennyit csak akar, magának, valaki másnak, egy vagy több embernek, és jövő Szilveszterig senki sem tudja pontosan, hogy mi mindennel van tele a Jókívánság-befőtt. Akkor fogjuk majd kibontani és elolvasni a cetliket, és 2014-et számba véve megállapítani, hogy mennyi teljesült a vágyainkból, kívánságainkból.
Amit látjátok, már majdnem tele az üveg, de még érkeznek bele újabb és újabb üzenetek. Ti hogyan üdvözlitek az új esztendőt?

Holland fűszeres bogyók Mikulásra (pepernootje)

Hollandiában a Mikulás egyik jellegzetes finomsága a pepernoot vagy kruidnoot, magyarul fűszeres bogyó. Ezt az apró kekszfélét ilyenkor mindenhol marékszámra osztogatják a Mikulás segítői, a Fekete Péterek, akik három héten keresztül hol itt, hol ott bukkannak fel: utcán, boltokban, oviban, iskolában lehet találkozni velük. A gyerekek nagy kedvence ez az egyszerű keksz, mivel nemcsak enni, de elkészíteni is élvezet, ráadásul nem vonatkozik rá az általános holland kekszevős szabály, miszerint egy alkalommal egy darabot kapsz és slussz. Mikulás idején a felnőttek félreteszik önmérsékletre nevelő szigorukat, és elnézik a gyerekeknek, hogy azok marékszámra tömjék magukba a pépernótjét, hiszen ők maguk is szívesen csipegetnek belőle. Leginkább persze a bolti változattal lehet találkozni, de házilag is könnyen elkészíthető.

Hozzávalók:
100 g puha vaj vagy margarin
125 g barnacukor (sima kristálycukor is jó, de a barnacukortól lesz igazi a színe)
2 teáskanál fűszerkeverék (itt speciális keverék kapható erre a célra, de a mézeskalácsfűszer is tökéletesen megteszi, esetleg egy pici fehérborssal megbolondítva)
250 g liszt
1 kiskanál sütőpor
4 evőkanál tej

A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Pihentetni nem kell, azonnal hozzáláthatunk a bogyók készíteséhez. Ez a legjobb része a dolognak, ezt akár teljesen rá lehet bízni a gyerekekre.
Kis darabkákat csippentünk a tésztából, kb. 2 cm-es golyócskákat gömbölygetünk belőlük, és kissé kilapítva sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk őket.

180°C-ra melegített sütőben kb. 15-20 percig sütjük. Akkor jó, ha ropogós, de nem égett az alja.

Jó étvágyat, kellemes Mikulásozást!

Tejföl és kakukkfű

Ha valaki megkérdezné (bár ez még nem fordult elő), hogy mi az a két hozzávaló, amely semmilyen körülmények között nem hiányozhat a konyhámból, kapásból rávágnám, hogy a tejföl és a kakukkfű.

Na jó, elismerem, hogy ez így némi magyarázatra szorul, mert ugye ismerjük pl. A só című mesét, és hát ki tudna főzni víz nélkül, meg egy öttagú családban persze a gyümölcsöskosár és a kekszesdoboz sem lehet soha üres, de ha ezeken az alapokon túltekintünk, akkor bizony be kell vallanom, hogy számomra legalább ilyen fontos tényező, hogy mindig legyen itthon tejföl. Nem csak azért, mert imádom a csőbensült zöldségeket, a rakott egytálételeket meg a tejszínes-tejfölös ragukat, hanem azért is, mert a friss tejföl egy friss kiflivel önmagában is kitűnő uzsonna.
A kakukkfű gazdag aromája pedig még a legborúsabb napokat is képes megszépíteni. Amint az ételre szórom, azonnal a napos Provance-ban érzem magam.

Hogy ti is megtapasztalhassátok, mit tud a kakukkfű és a tejföl, íme, két gyors és egyszerű recept:

Frissensült csirkemell kakukkfűvel (4 személyre):
1 csirkemellet kicsontozok és vékony szeletekre vágok
2 evőkanál vajat vagy margarint fölförrósítok,
a húst picikét megsózom, megszórom egy kis frissen őrölt borssal, és a forró vajban sütni kezdem. Már a serpenyőben megszórom friss vagy szárított kakukkfűvel, néhány perc után megfordítom és a másik oldalát is aranyszínűre sütöm. Fontos, hogy átsüljön a hús, de sokáig sütni nem szabad, mert kiszárad.
Az utolsó percben alálöttyintek fél deci fehérbort, ez isteni illatot és aromát eredményez a kakukkfűvel együtt.
Azonnal tálalom, rizzsel, friss salátával nagyon finom.

Tejfölös, kakukkfüves sült gomba:
Ezt a receptet friss sampinyonból szoktam készíteni, lehetőleg minél nagyobb gombafejeket veszek hozzá.
Előveszek egy jó nagy tepsit (hogy minél több gomba elférjen benne) és kivajazom, vagy sütőpapírral kibélelem.
A sütőt előmelegítem 220°C-ra.
A gombát megtisztítom, a szárát benne hagyom, de a gallérját eltávolítom.
A gombákat szárukkal fölfelé a kivajazott tepsibe ültetem, egyenként megszórom kakukkfűvel, és egy pici sóval, borssal.

Ezután mindegyiknek a tetejét bevonom egy kanál tejföllel. Jó sűrű tejföl a legalkalmasabb, vigyázni kell, hogy ne csurogjon le a gomba mellé, mert akkor megég.

 

A gombákat kb. 20 perc alatt 220°C-on készre sütöm (figyelni kell, ha szép aranyszínű a tejföl a tetején, elkészült).
A fenti csirkemellel párosítva isteni, de rengeteg más étel mellé is finom köret.

Tálalt állapotban sajnos még nem sikerült lefényképeznem, nálunk mindig pillanatok alatt elfogy.

Meglepetés

 

Gondolnátok-e, hogy ma pontosan egy éve kezdtem el írni ezt a blogot?

Amikor belevágtam, fogalmam sem volt, hogy merre halad majd, mi lesz belőle, olvassa-e majd valaki. Eleinte lelkesen számoltam a mérföldköveket, az első követőt, a századik, ötszázadik, ezredik pageview-t, a hozzászólásokat, és boldogan csodálkoztam rá mindegyikre. Még ma is rendszeresen meglepődök rajta, hogy minden nap vannak látogatók az oldalon, és nagyon jól esik minden visszajelzés.

Ezért aztán egy kis meglepetéssel szeretném megköszönni Nektek a figyelmet és a sok értékes pillanatot, amivel megajándékoztatok eddig.

 

 

Kedves olvasóim, csak Nektek, csak itt, csak most: a sokak által kért és hamarosan megjelenő All Hearts (Csupaszív) Kendő magyar nyelvű leírását fogom három példányban elajándékozni. Ha szeretnéd megkapni az egyiket, nem kell mást tenned, mint magyar idő szerint vasárnap 20.00 óráig egy megjegyzést hagyni itt, a blogbejegyzés alatt. A kommentelők közül fogom kisorsolni a három szerencsést, akik e-mailben kapják majd meg a mintát (ehhez a címeket majd privát üzenetben kérem, nem feltétlenül kell a megjegyzésbe beleírni). A nyertesek nevét is itt, a kommentek alatt fogom közzétenni. 

 

 

Évekkel ezelőtt született ez a kendő, amikor még fogalmam sem volt róla, hogy az interneten is lehet találni kötésmintákat és kötős csoportokat. Akkor még azt sem sejtettem, hogy egyszer kilépek majd a világ elé, hogy másoknak is megmutassam az alkotásaimat. Aztán amikor nemrégen a fb-oldalamra háttérként feltettem egy képet róla, magam is meglepődtem, hogy többen azonnal kérték a mintáját. Nemsokára eléhető lesz a Ravelry-n, mihelyt elkészülök az angol változattal és a fotózással.

 

Ez a téglalap alakú stóla remekül megfelel azok számára, akik szeretnének gyakorlatot szerezni a csipkekötésben, de nem mernek még belevágni egy bonyolult szabású és változatos mintákból felépülő csipkecsodába. A minta néhány ismétlés után elég jól megjegyezhető, az alkalmazott szemtípusokat tekintve nem túl bonyolult, de mégis rendkívül mutatós eredményt ad. Egy egyszerű, de ötletes megoldásnak köszönhetően sokféleképpen viselhető.

 

Hiszem, hogy az életben nincsenek véletlenek. Az sem véletlen, hogy épp ez a minta lett az ajándék. Nagyon különleges nekem ez a kendő, mert egy számomra kedves személyt juttat eszembe, aki már nem él. Nem véletlen, hogy a neve All Hearts, és ki tudja, talán az sem, hogy éppen ma, Mindenszentek napján írok róla.

 

 

Jonatán, az ajándék

Mindig is tudtam, hogy a baba- és állatkahorgolás nem az én műfajom. Bármilyen tündéri minták is kerültek eddig a szemem elé, soha nem éreztem rá késztetést, hogy nekilássak elkészíteni őket.
Így aztán nem is értem, hogyan juthatott eszembe, hogy a rokonság legkisebb tagjának második születésnapjára zsiráfot horgoljak. Márpedig eszembe jutott, és nem bírtam kiverni a fejemből az ötletet, bármilyen őrültségnek is tűnt. A kis koma szülinapját ugyanis egy roppant zsúfolt hét végén ünnepeltük, és szombat délutánra még csak odáig jutottam, hogy kerestem egy zabálnivalóan édi mintát és kinyomtattam.
Vasárnap reggel még csak a két hátsó lába volt készen őkelmének. Teljesen reménytelen vállalkozásnak tűnt, hogy kora délutánra zsiráf nőjön arra a két nyurga lábra, tekintve, hogy az egész szombat estém ráment erre az első fordulóra.
No, de nem lennék én egészen Panka, ha megijednék az idő vicsorgó fenyegetésétől, nem igaz? Vasárnap reggel egy liter teával, egy nagy doboz tarka-barka fonallal és a horgolótűmmel felfegyverkezve nekiláttam, hogy véghezvigyem a lehetetlent. A család először kétkedve figyelte, amint megszállottam horgoltam egyik színes csíkot a másik után, a gyerekek drukkoltak, párom óvatosan próbálta tudtomra adni, hogy van élet horgolt zsiráf nélkül is, én meg bólogattam vidáman, és megnyugtattam, hogy ha nem készül el délutánig az ajándék, akkor majd befejezem karácsonyra, közben azonban turbóra kapcsolt ujjakkal horgoltam tovább. Hátha mégis elkészül.
Kora délutánra sikerült megalkotnom az összes testrészt, de a füleknél elakadtam. Elkészítettem az egyiket a leírás szerint, és még csak nem is hasonlított zsiráffülre. Ekkor már nagyon-nagyon indulnunk kellett a vendégségbe, úgyhogy beledobáltam az összes elkészült darabot egy kosárkába, varrótűvel, kisollóval együtt, és fohászkodtam egy nagyot. Volt még fél órám a kocsiban, hogy összevarrjam az állatka testrészeit. Hátha útközben csoda történik, és a füle magától kinő.
Az utolsó szálat két perccel azelőtt varrtam el, hogy befordultunk volna a sőgornőmék utcájába. Diadalmasan mutattam fel a fületlen majdnem-zsiráfot. A gyerekek üdvrivalgásban törtek ki, és egyhangúlag megszavazták, hogy az ajándék ezennel elkészült. Ránéztem a tarka-barka kis fickóra, ő meg rám kacsintott, és közölte, hogy ő egyáltalán nem zsiráf, hanem Jonatán, az ajándék, és az égvilágon semmi nem hiányzik róla. Ebben maradtunk.
Új kisgazdája vigyorgott egy széleset, mikor meglátta, aztán hozzávágta az anyukájához, és elszaladt. Mondtam már, hogy két éves?
Hát ennyit a fülekről. Who on earth needs ears anyway?

Horgolt telefontartók

Büszkén jelentem, hogy elkészült a Panka's Patterns kollekció első két darabja. Meghorgolva, dokumentálva, letesztelve.

 

Az egész úgy kezdődött, hogy ültem egy munkamegbeszélésen, ahol a kollégáimmal mindenféle komoly dologról próbáltunk felelősségteljes döntést hozni. Aztán meg szemináriumot tartottam húsz ugyancsak komoly és megilletődött elsőéves hallgatónak. És a nap folyamán valahányszor elővettem a telefonomat a szemtelenül vidám lila-sárga nagyikockás tokjában, mindig úgy éreztem, hogy ez a tok nem ide való: nem erre a helyre, ebbe a helyzetbe. Imádom amúgy, bátran virítok vele sokszor és sok helyen, de éppúgy, ahogy nem állnék strandpapucsban az elsőéveseim elé órát tartani, a nagyikockák sem találták a helyüket a komoly intézmény falai között. Muszáj volt hát készítenem egy másik tokot, egy kicsit szolidabb, hivatalosabb kisugárzásút. Ekkor láttam valahol egy divatösszeállítást tyúklábmintás mindenfélékből, és már meg is született a terv.

Az ötlet másik fele pedig az volt, hogy valójában nekem két telefonom van, egy saját meg egy munkahelyi. Bár nem szeretem mind a kettőt magammal hordani, időnként ez elkerülhetetlen. Az ilyen napokon gyakran kotorászok a táskámban, vagy az egyiket, vagy a másikat keresgélve. Hát miért ne készítenék egy olyan tokot, amelyben mind a kettő elfér? Nem is tudom, miért nem találta ezt még ki eddig senki, annyira egyszerű ötlet. De rákerestem, és tényleg nem találtam sehol olyan tokot, amelyben elfér két telefon. Hát tessék, én megalkottam, elsőként a világon, a kétzsebes telefontokot.

 

Persze nem kötelező két telefont tartani benne, a második zsebet bármilyen apróság tárolására lehet használni: kulcscsomó, aprópénz, buszbérlet, könyvtári olvasójegy kényelmesen elfér benne. Az egyik kedves tesztelőm férje például azt találta ki, hogy az olvasószemüvegét teszi majd bele.

A horgolt tok egy darabban készül, elkészítését a magyar (és angol) nyelvű mintaleíráson kívül ábrák és fotók segítik.
Ha szeretnél te is ilyen telefontokot, itt találod a Ravelry-n a mintát. 

 A kétzsebes tok két oldala különböző színű, ez is megkönnyíti a használatát.

Ez pedig a hagyományos, egyzsebes prototípus, szintén elérhető a Ravelry-n.

Mindkét minta ingyen letölthető a fenti linken!