Hajcsatok ajándékba

Az első egy éve készült, azután sorban még néhány. Kisebbik lányom barátnői egymás után kapják a horgolt virágos franciacsatokat, és eddig mindegyikük nagyon örült neki. Tuti ajándék: egyedi, praktikus, szép és gyorsan elkészül. Ezt ma az Irish Rose mintával horgoltam:

 

 

 

Előtte pedig egy ilyen készült:

 

 

A meghorgolt virágot a csat két végére varrással rögzítem. Ha nagyon lazán áll, a közepét is oda lehet varrni.

 



Nagylányom sapkája

Még tél közepén készült ez a sapi nagyobbik lányomnak. A minta eredetije INNEN van, bár kicsit másképp kötöttem. A szemszámot a fonalamhoz igazítottam, passzét tettem az aljára, és mivel nem szeretek a végén varrni, inkább körben kötöttem.
Nagyon jó kis haladós sapi, és ami a lényeg: a nagylány szereti hordani.

Meleg pulcsik

Hollandiában ma van a meleg pulcsik napja. Nem viccelek, komolyan van ilyen. Minden évben február 16-a környékén kijelölnek egy napot, amikor az energiaszolgáltatók arra ösztönzik az embereket, hogy vegyék lentebb a fűtést, bújjanak meleg pulcsiba, és így takarékoskodjanak az árammal, ezzel csökkentve a CO2 kibocsátást is. Állítólag, ha egy fokkal alacsonyabbra állítjuk a termosztátot, azzal 7%-nyi energiát takarítunk meg anélkül, hogy ez különösebb kényelmetlenséget okozna.
Az 1997-ben aláírt és 2005-ben életbe lépett Kiotói Egyezmény szellemében történik mindez, amikor is a fejlett ipari államok egy része megállapodott abban, hogy a következő évtizedben drasztikusan csökkentik széndioxid-kibocsátásukat. Bár az egyezmény hatása vitatott, Hollandiában jó apropót biztosít különböző akciók szervezésére, mint pl. a meleg pulcsik napja, ami az idén február 7-re esik. Ezen a napon nemcsak a CO2-szennyezéssel, hanem a kötött pulcsikkal kapcsolatban is szerveznek akciókat. A tilburgi textilmúzeumban például kötőstalálkozó volt ma, amiről a helyi média is beszámolt. Ez a kis videó hollandul nem beszélőknek azért lehet érdekes, mert jó kis tárházát mutatja be a különböző kötési módszereknek. Itt Hollandiában a hagyományosan legelterjedtebb módot 0:48-tól kezdve figyelhetjük meg: legtöbben még ma is úgy kötnek, hogy a jobb tűt a hónuk alá szorítják.

S ha már Hollandiában járunk, egy másik filmecskét is mutatok nektek, bár ez nem a meleg pulcsik napján készült, de meglátjátok, tetszeni fog. Rotterdamban él egy nő, Loes Veenstra a neve, aki nagyon szeret kötni. 1955 óta kb. 550 darab pulcsit kötött, amelyeket azonban sose hordott senki, fogalmam sincs, miért. Néhány éve egy tervező felfedezte a Loes lakását lassan teljesen elfoglaló pulóverhalmazt, és elhatározta, hogy lefényképezi és könyvbe rendezi ezt a kincset. A könyv el is készült, a képeken jól követhető a kötött divat változása az elmúlt évtizedekben. Emellett azonban egy meglepetést is szerveztek Loes számára, ezt mutatja be a film. Figyeljétek a részleteket!

A régi pulóverekről pedig eszembe jutott, hogy épp 20 évvel ezelőtt kötöttem az első saját tervezésű pulcsimat. Mivel most is megvan még, előkerestem a szekrény aljáról, s ebben feszítek ma, a meleg pulcsik napján. Íme:

Tippelős játék

A Cedar Forest tesztje lassan a végéhez közeledik, ami azt jelenti, hogy néhány héten belül megvásárolható lesz a minta. Mielőtt azonban idáig jutnánk, lehetőség van megnyerni is, bizony.

Nem kell hozzá mást tenned, mint meglátogatni a Facebook oldalamat, és az ITT közzétett játékkiírás alatt egy válaszban megtippelni, hogy szerinted összesen hány csavarás van a sapkában és a sálban együtt. A legügyesebb tippelő, illetve több helyes válasz esetén a leggyorsabb válaszadó nyeri az ingyen mintát. A játék február 5-én éjfélig tart.



Psszt! Kizárólag a blog olvasóinak adok egy kis lépéselőnyt: háromjegyű számmal próbálkozzatok.
Várom a tippeket!

Cedar Forest avagy szerelem első látásra

Tavaly ősszel egy viharos vasárnapon ellátogattam egy hobbivásárra. Előtte azonban megfogadtam, hogy csak olyan fonalat veszek meg, ami
a) vagy létszükséglet,
b) vagy szerelem első látásra.
Gondolom, nem kézimunkázó olvasóim most azon töprengenek, hogyan lehet egy fonal létszükséglet. Hát kérem, lehet. Hadd ne részletezzem. Majd egyszer talán. Legyen elég annyi, hogy visszafogtam magam ezen az ominózus őszi napon, és mindössze egy gombolyag létszükségletet vásároltam.
Belebotlottam viszont egy nagy kosár gyönyörűségbe, ami azonnal odarántott magához, mint a mágnes. Kézbevettem, megsimogattam, és nem volt többé szabadulás. Azonnal tudtam, hogy b) esetként definiálható a helyzet.
Velem jött a drága, nem tiltakozott. Néhány hétig szemeztünk egymással, ő a nappali kisasztala alól egy kosárból hívogatott pajkosan, míg csak meg nem adtam magam. Bár nem tudtam még, hogy pontosan hová vezet ez a flört, azért jól esett belemerülni az ismerkedésbe.

Először kiderítettem, hogy milyen tűvastagsággal mutatja meg legszebb arcát. Aztán különböző mintákba öltöztettem, de először egyik sem volt az igazi. Aztán, mint ahogy ez minden kapcsolatban lenni szokott, eloszlottak lassan a rózsaszínű felhők a szemem elől, és rájöttem, hogy amilyen szép, olyan morcos is tud lenni új kedvencem. A bontást például kifejezetten utálja, és bizony óvatosan kell vele bánni, mert ha már negyedszer bontom vissza ugyanazt a fonaldarabot, akkor veszít a fényéből, rugalmasságából. Szerencsére, mire idáig jutottam, sikerült megállapodnom magammal nemcsak a használandó mintát, de az arányokat illetően is, és kezdődhetett az igazi élvezet.

Először egy sál kerekedett a fonalból, de félúton már a hozzá illő sapka is megszületett a fejemben. És mivel a sálnál nem nagyon számít, hogy néhány sorral hosszabb vagy rövidebb lesz-e, a sapkánál viszont igen, hogy maradt-e elég fonalam bezárni a feje búbját, így biztos, ami biztos, megkötöttem a sapkát, amikor a sál még csak félig készült el. Szinte centire pontosan egy gombolyag ment bele. Ennek egyrészt örültem, met ugye milyen ügyes vagyok, másrészt viszont nagyon nem, mert ha valaki más próbálja meg elkészíteni, annak bizony nem tudom garantálni, hogy nem lesz kevesebb méter a gombolyagján, vagy nem köt-e annyival lazábban, hogy ne legyen elég a gombolyag egy sapira. Szóval jujj.
Ez azért nem tartott vissza tőle, hogy leírjam a mintát, mert a végén annyira jó lett a szett így, ahogy van, hogy szerintem aki belekezd, úgyis elkészíti mind a két darabot. Együtt 4 gombolyag Perla Four Seasons Gründl szükséges hozzá. Vasárnap (jan. 19.) indul a teszt, még lehet rá jelentkezni ITT (a teszt részletei is itt olvashatók). A tesztelőket elosztom két csoportba, lesz, aki a sálat teszteli, és lesz, aki a sapkát. Ha ügyesen befejezik, a végén megkapja mindenki a másik mintát is ajándékba. Nos lányok, kinek van kedve velem együtt sapizni-sálazni?

 

 

Csupaszív stóla (All Hearts Shawl)

Nem siettem el, de végre elérhető a Ravelry-n a Csupaszív leírása magyarul és angolul, méghozzá ideiglenesen bevezető áron. Január 20-ig összesen 25 vásárló 30%-os kedvezménnyel töltheti le a mintaleírást, amely soronkénti szöveges magyarázatot, leszámolható ábrát és fényképeket tartalmaz. Korábban már írtam erről a kendőről, kedvcsinálónak mutatok néhány képet. Ha tetszik a minta, örömet szerzel vele, ha megajándékozod egy piros szivecskével a Ravelry-n.

Jókívánság-befőtt

Részben saját döntés alapján, részben a körülmények miatt kivettem egy kis szabadságot az utóbbi időben. December közepére ugyanis annyira elfáradtam szellemileg, hogy jól esett eltávolodni az online világtól egy kicsit. Most viszont újra itt vagyok, és terveim szerint utólag is beszámolok majd az elmúlt hetek, hónapok ötleteiről, alkotásairól, eseményeiről.

Elsőnek azonban gyümölcsöző, boldog új évet szeretnék kívánni minden olvasómnak. Jó egészséget, sok vidámságot, szeretetet és főleg áradó kreativitást.

Mi már egyébként bedunsztoltuk a jókívánságainkat az új évre, hogy el ne feledkezzünk róluk. Szilveszter napján elővettem egy méretes befőttesüveget, és legkisebb csemetémmel nekiálltunk kellőképpen kidísziteni. Üvegmatrica-festékből készült rá az évszám, a többi meg színes szalagokból. Mivel előzőleg savanyúkáposzta lakozott az üvegben, elsőnek egy rudacska fahéjat, pár szem szegfűszeget és egy illatos teafiltert tettünk bele, nehogy savanyúan kezdődjön az év. Ezután jött a lényeg: a vágyak és jókívánságok, amelyeket kis noteszlapokra írva és szalaggal átkötve teszünk az üvegbe. Mindegyikünk kívánhat amennyit csak akar, magának, valaki másnak, egy vagy több embernek, és jövő Szilveszterig senki sem tudja pontosan, hogy mi mindennel van tele a Jókívánság-befőtt. Akkor fogjuk majd kibontani és elolvasni a cetliket, és 2014-et számba véve megállapítani, hogy mennyi teljesült a vágyainkból, kívánságainkból.
Amit látjátok, már majdnem tele az üveg, de még érkeznek bele újabb és újabb üzenetek. Ti hogyan üdvözlitek az új esztendőt?

Holland fűszeres bogyók Mikulásra (pepernootje)

Hollandiában a Mikulás egyik jellegzetes finomsága a pepernoot vagy kruidnoot, magyarul fűszeres bogyó. Ezt az apró kekszfélét ilyenkor mindenhol marékszámra osztogatják a Mikulás segítői, a Fekete Péterek, akik három héten keresztül hol itt, hol ott bukkannak fel: utcán, boltokban, oviban, iskolában lehet találkozni velük. A gyerekek nagy kedvence ez az egyszerű keksz, mivel nemcsak enni, de elkészíteni is élvezet, ráadásul nem vonatkozik rá az általános holland kekszevős szabály, miszerint egy alkalommal egy darabot kapsz és slussz. Mikulás idején a felnőttek félreteszik önmérsékletre nevelő szigorukat, és elnézik a gyerekeknek, hogy azok marékszámra tömjék magukba a pépernótjét, hiszen ők maguk is szívesen csipegetnek belőle. Leginkább persze a bolti változattal lehet találkozni, de házilag is könnyen elkészíthető.

Hozzávalók:
100 g puha vaj vagy margarin
125 g barnacukor (sima kristálycukor is jó, de a barnacukortól lesz igazi a színe)
2 teáskanál fűszerkeverék (itt speciális keverék kapható erre a célra, de a mézeskalácsfűszer is tökéletesen megteszi, esetleg egy pici fehérborssal megbolondítva)
250 g liszt
1 kiskanál sütőpor
4 evőkanál tej

A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Pihentetni nem kell, azonnal hozzáláthatunk a bogyók készíteséhez. Ez a legjobb része a dolognak, ezt akár teljesen rá lehet bízni a gyerekekre.
Kis darabkákat csippentünk a tésztából, kb. 2 cm-es golyócskákat gömbölygetünk belőlük, és kissé kilapítva sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk őket.

180°C-ra melegített sütőben kb. 15-20 percig sütjük. Akkor jó, ha ropogós, de nem égett az alja.

Jó étvágyat, kellemes Mikulásozást!

Tejföl és kakukkfű

Ha valaki megkérdezné (bár ez még nem fordult elő), hogy mi az a két hozzávaló, amely semmilyen körülmények között nem hiányozhat a konyhámból, kapásból rávágnám, hogy a tejföl és a kakukkfű.

Na jó, elismerem, hogy ez így némi magyarázatra szorul, mert ugye ismerjük pl. A só című mesét, és hát ki tudna főzni víz nélkül, meg egy öttagú családban persze a gyümölcsöskosár és a kekszesdoboz sem lehet soha üres, de ha ezeken az alapokon túltekintünk, akkor bizony be kell vallanom, hogy számomra legalább ilyen fontos tényező, hogy mindig legyen itthon tejföl. Nem csak azért, mert imádom a csőbensült zöldségeket, a rakott egytálételeket meg a tejszínes-tejfölös ragukat, hanem azért is, mert a friss tejföl egy friss kiflivel önmagában is kitűnő uzsonna.
A kakukkfű gazdag aromája pedig még a legborúsabb napokat is képes megszépíteni. Amint az ételre szórom, azonnal a napos Provance-ban érzem magam.

Hogy ti is megtapasztalhassátok, mit tud a kakukkfű és a tejföl, íme, két gyors és egyszerű recept:

Frissensült csirkemell kakukkfűvel (4 személyre):
1 csirkemellet kicsontozok és vékony szeletekre vágok
2 evőkanál vajat vagy margarint fölförrósítok,
a húst picikét megsózom, megszórom egy kis frissen őrölt borssal, és a forró vajban sütni kezdem. Már a serpenyőben megszórom friss vagy szárított kakukkfűvel, néhány perc után megfordítom és a másik oldalát is aranyszínűre sütöm. Fontos, hogy átsüljön a hús, de sokáig sütni nem szabad, mert kiszárad.
Az utolsó percben alálöttyintek fél deci fehérbort, ez isteni illatot és aromát eredményez a kakukkfűvel együtt.
Azonnal tálalom, rizzsel, friss salátával nagyon finom.

Tejfölös, kakukkfüves sült gomba:
Ezt a receptet friss sampinyonból szoktam készíteni, lehetőleg minél nagyobb gombafejeket veszek hozzá.
Előveszek egy jó nagy tepsit (hogy minél több gomba elférjen benne) és kivajazom, vagy sütőpapírral kibélelem.
A sütőt előmelegítem 220°C-ra.
A gombát megtisztítom, a szárát benne hagyom, de a gallérját eltávolítom.
A gombákat szárukkal fölfelé a kivajazott tepsibe ültetem, egyenként megszórom kakukkfűvel, és egy pici sóval, borssal.

Ezután mindegyiknek a tetejét bevonom egy kanál tejföllel. Jó sűrű tejföl a legalkalmasabb, vigyázni kell, hogy ne csurogjon le a gomba mellé, mert akkor megég.

 

A gombákat kb. 20 perc alatt 220°C-on készre sütöm (figyelni kell, ha szép aranyszínű a tejföl a tetején, elkészült).
A fenti csirkemellel párosítva isteni, de rengeteg más étel mellé is finom köret.

Tálalt állapotban sajnos még nem sikerült lefényképeznem, nálunk mindig pillanatok alatt elfogy.

Meglepetés

 

Gondolnátok-e, hogy ma pontosan egy éve kezdtem el írni ezt a blogot?

Amikor belevágtam, fogalmam sem volt, hogy merre halad majd, mi lesz belőle, olvassa-e majd valaki. Eleinte lelkesen számoltam a mérföldköveket, az első követőt, a századik, ötszázadik, ezredik pageview-t, a hozzászólásokat, és boldogan csodálkoztam rá mindegyikre. Még ma is rendszeresen meglepődök rajta, hogy minden nap vannak látogatók az oldalon, és nagyon jól esik minden visszajelzés.

Ezért aztán egy kis meglepetéssel szeretném megköszönni Nektek a figyelmet és a sok értékes pillanatot, amivel megajándékoztatok eddig.

 

 

Kedves olvasóim, csak Nektek, csak itt, csak most: a sokak által kért és hamarosan megjelenő All Hearts (Csupaszív) Kendő magyar nyelvű leírását fogom három példányban elajándékozni. Ha szeretnéd megkapni az egyiket, nem kell mást tenned, mint magyar idő szerint vasárnap 20.00 óráig egy megjegyzést hagyni itt, a blogbejegyzés alatt. A kommentelők közül fogom kisorsolni a három szerencsést, akik e-mailben kapják majd meg a mintát (ehhez a címeket majd privát üzenetben kérem, nem feltétlenül kell a megjegyzésbe beleírni). A nyertesek nevét is itt, a kommentek alatt fogom közzétenni. 

 

 

Évekkel ezelőtt született ez a kendő, amikor még fogalmam sem volt róla, hogy az interneten is lehet találni kötésmintákat és kötős csoportokat. Akkor még azt sem sejtettem, hogy egyszer kilépek majd a világ elé, hogy másoknak is megmutassam az alkotásaimat. Aztán amikor nemrégen a fb-oldalamra háttérként feltettem egy képet róla, magam is meglepődtem, hogy többen azonnal kérték a mintáját. Nemsokára eléhető lesz a Ravelry-n, mihelyt elkészülök az angol változattal és a fotózással.

 

Ez a téglalap alakú stóla remekül megfelel azok számára, akik szeretnének gyakorlatot szerezni a csipkekötésben, de nem mernek még belevágni egy bonyolult szabású és változatos mintákból felépülő csipkecsodába. A minta néhány ismétlés után elég jól megjegyezhető, az alkalmazott szemtípusokat tekintve nem túl bonyolult, de mégis rendkívül mutatós eredményt ad. Egy egyszerű, de ötletes megoldásnak köszönhetően sokféleképpen viselhető.

 

Hiszem, hogy az életben nincsenek véletlenek. Az sem véletlen, hogy épp ez a minta lett az ajándék. Nagyon különleges nekem ez a kendő, mert egy számomra kedves személyt juttat eszembe, aki már nem él. Nem véletlen, hogy a neve All Hearts, és ki tudja, talán az sem, hogy éppen ma, Mindenszentek napján írok róla.

 

 

Jonatán, az ajándék

Mindig is tudtam, hogy a baba- és állatkahorgolás nem az én műfajom. Bármilyen tündéri minták is kerültek eddig a szemem elé, soha nem éreztem rá késztetést, hogy nekilássak elkészíteni őket.
Így aztán nem is értem, hogyan juthatott eszembe, hogy a rokonság legkisebb tagjának második születésnapjára zsiráfot horgoljak. Márpedig eszembe jutott, és nem bírtam kiverni a fejemből az ötletet, bármilyen őrültségnek is tűnt. A kis koma szülinapját ugyanis egy roppant zsúfolt hét végén ünnepeltük, és szombat délutánra még csak odáig jutottam, hogy kerestem egy zabálnivalóan édi mintát és kinyomtattam.
Vasárnap reggel még csak a két hátsó lába volt készen őkelmének. Teljesen reménytelen vállalkozásnak tűnt, hogy kora délutánra zsiráf nőjön arra a két nyurga lábra, tekintve, hogy az egész szombat estém ráment erre az első fordulóra.
No, de nem lennék én egészen Panka, ha megijednék az idő vicsorgó fenyegetésétől, nem igaz? Vasárnap reggel egy liter teával, egy nagy doboz tarka-barka fonallal és a horgolótűmmel felfegyverkezve nekiláttam, hogy véghezvigyem a lehetetlent. A család először kétkedve figyelte, amint megszállottam horgoltam egyik színes csíkot a másik után, a gyerekek drukkoltak, párom óvatosan próbálta tudtomra adni, hogy van élet horgolt zsiráf nélkül is, én meg bólogattam vidáman, és megnyugtattam, hogy ha nem készül el délutánig az ajándék, akkor majd befejezem karácsonyra, közben azonban turbóra kapcsolt ujjakkal horgoltam tovább. Hátha mégis elkészül.
Kora délutánra sikerült megalkotnom az összes testrészt, de a füleknél elakadtam. Elkészítettem az egyiket a leírás szerint, és még csak nem is hasonlított zsiráffülre. Ekkor már nagyon-nagyon indulnunk kellett a vendégségbe, úgyhogy beledobáltam az összes elkészült darabot egy kosárkába, varrótűvel, kisollóval együtt, és fohászkodtam egy nagyot. Volt még fél órám a kocsiban, hogy összevarrjam az állatka testrészeit. Hátha útközben csoda történik, és a füle magától kinő.
Az utolsó szálat két perccel azelőtt varrtam el, hogy befordultunk volna a sőgornőmék utcájába. Diadalmasan mutattam fel a fületlen majdnem-zsiráfot. A gyerekek üdvrivalgásban törtek ki, és egyhangúlag megszavazták, hogy az ajándék ezennel elkészült. Ránéztem a tarka-barka kis fickóra, ő meg rám kacsintott, és közölte, hogy ő egyáltalán nem zsiráf, hanem Jonatán, az ajándék, és az égvilágon semmi nem hiányzik róla. Ebben maradtunk.
Új kisgazdája vigyorgott egy széleset, mikor meglátta, aztán hozzávágta az anyukájához, és elszaladt. Mondtam már, hogy két éves?
Hát ennyit a fülekről. Who on earth needs ears anyway?

Horgolt telefontartók

Büszkén jelentem, hogy elkészült a Panka's Patterns kollekció első két darabja. Meghorgolva, dokumentálva, letesztelve.

 

Az egész úgy kezdődött, hogy ültem egy munkamegbeszélésen, ahol a kollégáimmal mindenféle komoly dologról próbáltunk felelősségteljes döntést hozni. Aztán meg szemináriumot tartottam húsz ugyancsak komoly és megilletődött elsőéves hallgatónak. És a nap folyamán valahányszor elővettem a telefonomat a szemtelenül vidám lila-sárga nagyikockás tokjában, mindig úgy éreztem, hogy ez a tok nem ide való: nem erre a helyre, ebbe a helyzetbe. Imádom amúgy, bátran virítok vele sokszor és sok helyen, de éppúgy, ahogy nem állnék strandpapucsban az elsőéveseim elé órát tartani, a nagyikockák sem találták a helyüket a komoly intézmény falai között. Muszáj volt hát készítenem egy másik tokot, egy kicsit szolidabb, hivatalosabb kisugárzásút. Ekkor láttam valahol egy divatösszeállítást tyúklábmintás mindenfélékből, és már meg is született a terv.

Az ötlet másik fele pedig az volt, hogy valójában nekem két telefonom van, egy saját meg egy munkahelyi. Bár nem szeretem mind a kettőt magammal hordani, időnként ez elkerülhetetlen. Az ilyen napokon gyakran kotorászok a táskámban, vagy az egyiket, vagy a másikat keresgélve. Hát miért ne készítenék egy olyan tokot, amelyben mind a kettő elfér? Nem is tudom, miért nem találta ezt még ki eddig senki, annyira egyszerű ötlet. De rákerestem, és tényleg nem találtam sehol olyan tokot, amelyben elfér két telefon. Hát tessék, én megalkottam, elsőként a világon, a kétzsebes telefontokot.

 

Persze nem kötelező két telefont tartani benne, a második zsebet bármilyen apróság tárolására lehet használni: kulcscsomó, aprópénz, buszbérlet, könyvtári olvasójegy kényelmesen elfér benne. Az egyik kedves tesztelőm férje például azt találta ki, hogy az olvasószemüvegét teszi majd bele.

A horgolt tok egy darabban készül, elkészítését a magyar (és angol) nyelvű mintaleíráson kívül ábrák és fotók segítik.
Ha szeretnél te is ilyen telefontokot, itt találod a Ravelry-n a mintát. 

 A kétzsebes tok két oldala különböző színű, ez is megkönnyíti a használatát.

Ez pedig a hagyományos, egyzsebes prototípus, szintén elérhető a Ravelry-n.

Mindkét minta ingyen letölthető a fenti linken!

A kötögető boszorkánykonyhája

Aki maga is kézimunkázik, annak ismerős lesz a következő bejegyzés témája, a többieknek talán nem. De azt hiszem, mindenképp érdekes meglesni, hogy miből lesz a cserebogár... akarom mondani, kötött csoda.

Ez esetben úgy kezdődött a dolog, hogy egy vásáron nem bírtam ellenállni egy argentín fonalkölteménynek.

Mindössze egy motring volt már csak belőle, és egyszerűen muszáj volt megvennem. Hazahoztam, boldog voltam, szépen eltettem, mint drága kincset, időnként elővettem, gyönyörködtem benne, és töprengtem, hogy mihez is kezdjek vele. Leginkább egy tunikaszabású hosszú mellényt láttam benne, de ez szóba sem jöhetett ilyen kevés fonalból. Aztán keveredett mellé egy hasonló szerkezetű, de más színű fonal is. Hm. Talán lehetne kezdeni velük valamit együtt.
A hétvégén elővettem a két fonalat, és játszadozni, kísérletezni kezdtem. Gazdagon texturált fonalakról lévén szó, az egyértelmű volt, hogy csakis egyszerű minta jöhet szóba. Egyrészt, mert a bonyolult minta úgysem látszana, másrészt meg az ilyen fonalakból kötött darabok épp a fonal gazdag, 3 dimenziós szerkezetétől különlegesek, így fontos, hogy a minta hagyja érvényesülni a textúrát.

Ahhoz, hogy az ember bármit is alkothasson a kiválasztott fonalból, először ki kell próbálni, hogy milyen vastagságú tűvel érdemes dolgozni. A csomagoláson feltüntetett javasolt tűméret csak hozzávetőleges, mert nem mindenki köt egyforma szorosan. Ezen kívül ugyanaz a minta másképp mutat vékonyabb és vastagabb tűvel. Ez esetben 5-ös és 4,5-es tűvel próbálkoztam, lusta kötéssel és sima kötéssel. Ezután az ejtett szemes mintát is kipróbáltam, hogy kitapasztaljam, melyik változat mutatja meg legszebben a vékony és vastag fonaldarabok váltakozását.

Az is izgalmas volt, hogy a mályvaszínű fonal jóval vastagabb a fehérnél. El is játszottam a gondolattal, hogy egy áttört fehér tunika aljára milyen érdekes, szinte prémszerű szegélyt lehetne kötni belőle.

Ezeket a nagyon vékony és vastagabb szakaszokat egyaránt tartamazó fonalakat szokták egyébként egy másik, egyenletes fonalhoz hozzáfogva is kötni, így ezt is kipróbáltam. Először egy fényes fehér fonalat fogtam hozzá, de így egészen elvesztette a fonal a különleges jellegét, amint a következő kép alsó részén látható. Utána megpróbálkoztam egy kontrasztos színnel (előbb 4,5-es, majd 7-es tűvel), ez már érdekesebb eredményt adott.

Hát itt tartok most, lassan alakulgat a fejemben a kép. Még nem tudom pontosan, mi lesz a végeredmény, de mindenképp megmutatom majd.

Egészen gőzmozdony

Amióta megszületett a Panka's Patterns, azóta nagyon beindultam.
Létrehoztam a Ravelry-n a saját tervezői oldalamat, és egy Panka's Patterns csoportot is.
Elkészült az első horgolt mintám, most épp tesztelés alatt áll. Első nekifutásra egy kisebb projekttel próbálkozom, egy telefontokról van szó. Lépésről lépésre tanulgatom, hogy mi mindent is kell tenni ahhoz, hogy egy ötletből eladható mintaleírás legyen. Nagyon izgalmas dolog, eddig roppant élvezem minden mozzanatát.
Ezen kívül van már saját oldalam a Facebookon is, ahol szintén szeretettel látlak benneteket, és mától még egy új területre merészkedek: a hétvégén elkészítettem az első két oktatóvideómat.

Ez az ötlet onnan jött, hogy manapság rengetegen tanulnak a Youtube-ról kötni, horgolni. Annyi kézimunkázós videó kering már a neten, egész kötősuli sorozatok is, hogy sokáig azt gondoltam, minden technika megtalálható már valahol. A külöböző kötős-horgolós fórumokon felmerülő kérdések eleinte megerősíteni látszottak ezt. Bármit kérdeztek ugyanis a kötésben elakadt, kétségbeesett kézimunkázó kolleginák, mindig akadt néhány segítőkész sorstárs, aki már megtalálta a választ a yoube-on, és azonnal linkelte is a releváns filmecskét. Egy idő után világossá vált számomra, hogy vannak még azért fehér foltok, mégpedig a magyar nyelvű oktatófilmek terén.

Nemrégiben az jutott eszembe, hogy meg kéne tanulni visszafelé, azaz balról jobbra kötni. A laikusoknak mondom, hogy ez kb. olyan, mintha valaki egy szép nap elhatározná, hogy megtanul visszafelé írni, mert akkor nem kell majd minden sor végén felemelnie a tollat és visszatennie a kezét a papír bal szélére. Tiszta energiapazarlás, nem igaz? Csináljunk inkább valami hasznosat útban a papír jobb szélétől a bal széle felé is. Szóval valahogy így: ne kelljen már minden sor után megfordítani a munkát. Bár leginkább talán az motivált, hogy nem szeretek fordított sorokat kötni, fárasztóbbnak érzem, mint a simakötést. Nekiláttam hát kitalálni a módját, és egy-két próbálkozás után sikerült, hamar ráállt a kezem is. Ezek után kiváncsi voltam rá, hogy vajon jól csinálom-e, és rákerestem az interneten. Nagy nehezen megtaláltam angolul, de magyarul nem. Ekkor jutott először eszembe, hogy ezt leírni elég bonyolult, megmutatni viszont egyszerű, és ha nincs még fenn a neten, hát majd felteszem én.

A gondolatot hamar tett követte. Az első kihívás az volt, hogy találjak a lakásban egy olyan helyet, amely alkalmas filmstúdiónak. Nem találtam, de sebaj, megoldottam a kérdést egy nagy pléd és egy fazék segítségével. Íme a történelmi helyszín, tudom, amatőr, de nekem egyelőre megfelel:

A következőkben száműztem a családot a terepről, és kezdődhetett a forgatás. Hamar rájöttem, hogy a dolog bonyolultabb, mint gondoltam. Egyszerre kötni, magyarázni, és még arra is figyelni, hogy képben legyenek a kezeim és lehetőleg élesen, eléggé embert próbáló feladatnak bizonyult. Ezért elsőre egy egyszerű témát választottam: a szélszemek kötését. Miután ezzel megbirkóztam, jöhetett a visszafelé kötés. Az eredményt mától kezdve mindenki megnézheti itt. Szívesen veszek minden visszajelzést, és ötleteket is, hogy mi az a kötéstechnika, amiről szívesen látnátok még bemutatófilmet.

Teamánia

Sok-sok évvel ezelőtt kaptam egy teásdobozt a születésnapomra. Egyszerű, lakkozatlan fadoboz volt, pont amilyenre vágytam akkor. Központi helyet kapott a konyhában a pulton, hogy a nap bármelyik pillanatában felnyithassam, ha egy csésze illatos teára támad kedvem. Vannak állandó kedvenceim, mint az esti mézes hársfatea, a jázminos fehér tea és az áfonyadarabkákkal dúsított zöld tea, de szeretek új ízeket is kipróbálni, már amennyiben valódi gyógy- és fűszernövények valódi ízeiről, nem pedig szintetikusan ízesített teákról van szó.
Sokáig csak én használtam a dobozt, a párom ugyanis nagyon pragmatikusan közelít a teaivás kérdéséhez: 1 liter víz a termoszkannába, 1 dagi filtert belelógat (itt lehet direkt kannához méretezett filteres teát is kapni), és kész. Ihatjuk, amíg el nem fogy. Napközben sokszor én is megelégszem ezzel, de vannak pillanatok, amikor egyszerűen jól esik időt szánni egy különleges tea kiválasztására, beszippantani az illatát, megvárni, amíg tökéletes hőmérsékletűre hűl, és élvezni minden kortyot.
Ilyenkor veszem elő a Dobozt. Csakhogy az évek során szegény kincses dobozom eléggé megsínylette, hogy a konyhapult legviharosabb részén lakik, közel a vágódeszkához, a fűszertartóhoz, sőt a mosogatóhoz is. Egy idő után a fa felületén mindenféle foltok jelentek meg:

Egy napon nem bírtam tovább nézni a foltokat. Miután megtaláltam a megfelelő hangulatú papírt, nekiláttam a doboz beburkolásának. Az eredmény teljes metamorfózis volt:

Időközben a gyerekek is kezdtek rászokni a "lassított" teázásra, így már nem csak én használom a teásdobozt. Legutóbb a szülinapomra kaptam tőlük egy csomó különleges teát, így annyiféle van már, hogy a fele sem fér el a hat kis rekeszben. Lehet, jövőre egy újabb dobozt kérek a szülinapomra.

Lila virágos tunika

Emlékeztek még erre a projektre? Nem árultam el akkor, hogy mi készül a lila virágos rétet idéző fonalból, aztán meg valahogy elfelejtettem beszámolni róla, pedig készen van már egy ideje.
Tavasz elején kezdtem bele, amikor a krókuszok nyíltak. Abban reménykedtem, hogy hamar elkészül, de tévedtem. Az elején még szívesen horgoltam a lila-zöld pálcákat, de többször vissza kellett bontanom a munkát sajnos. Hát ezért nem szeretek leírásból dolgozni, mert méretpróba ide vagy oda, valahogy nekem sose olyan lesz az eredmény, mint amilyet elképzelek, és a végén mégis átalakítom a mintát a saját szájízem szerint.
Ez történt most is. Amikor az orgona elárasztotta lila illatával a kertet, lebontottam a már majdnem kész tunika felét, mert nem tetszett, ahogy rajtam állt. Ez úgy elvette a kedvem az egyébként is eléggé egyhangú horgolástól, hogy hetekig hozzá sem nyúltam a tiritarka gombolyagokhoz. Nem lesz krókuszos tunika, és orgonás sem, kit érdekel?

Végül aztán mégis megsajnáltam szegényt, és újra kézbe vettem. Mire a kert sarkában a levendula kibontotta halványlila bimbóit, már azt is kitaláltam, hogy mit kezdjek a tunika aljával, mert a hegyes háromszögben végződő eredeti minta elkészítve mégsem tetszett annyira. Így én inkább ellaposítottam a háromszöget az utolsó sorokban, és megbolondítottam a tunika alját egy kis csipkével.

Kicsit félve vettem fel először, amin magam is meglepődtem kicsit, hiszen a kötött cuccaimat bátran hordom. Horgolt ruhadarabom viszont kislány koromban volt utoljára. Nézegettem magam a tükörben: nem túl amatőr ez a tunika? Nem túl hippi? Nem túl lila? Nem túl zöld? Nem fogom magam benne úgy érezni, mintha én lennék a jó Surulunda boszorkány a Heksje Lilly filmből?

Lesz ami lesz, felvettem.

Jelentem, kellemes viselet, és nem is érzem magam Surulundának benne. Arról ugyan már lekésett, hogy tavaszi tunika legyen, de sebaj, ősszel is nyílik lila virág elég: a kertben épp most virágzik a lila mindenféle árnyalatában a kökörcsin és az apró virágú őszirózsa is ébredezik már.

Ami annyit jelent, hogy a lila virágos tunikám minden évszakban aktuális.