Van egy dobozom. Van több is persze, de ezt egy számomra nagyon kedves személytől kaptam ajándékba évekkel ezelőtt. Tudjátok, az a fajta ő, aki még ha akarna se tudna felejthető ajándékot adni, mert minden apróságba beleteszi a szívét-lelkét.
Ez a doboz például kívülről nem éppen különleges, egy egyszerű kis fonott, kerek szalmakosárka fedéllel. A barátnőm persze tudta, hogy kedvelem az egyszerű formákat és a természetes anyagokat, ezért választotta. Aztán támadt egy ötlete, és mivel éppen ősz volt, belepakolt a dobozkába mindenféle őszi termést: fenyőtobozt, gesztenyét, makkot, diót, csipkebogyót. Így kaptam meg én, és mivel elsőre nem tudtam, mit tartsak a dobozban, meg aztán imádom én is az ősz ajándékait, benne hagytam a "tölteléket", és így maradt évekig.
Aztán szépen sorban megszülettek a gyerekeim, és őszönként már velük együtt mentünk gesztenyét szedni, makkot, tobozt, meg mindenféle fura formájú termést gyűjteni. A fonott dobozka a nappaliban lakott a könyvszekrényen, és minden évben került bele 1-2 különleges apróság. Időnként levettük a polcról, és a gyerekek olyankor úgy vették a kezükbe a benne rejlő kincseket, mintha drágakövek lennének.
A gyerekek megnőttek azóta, de a dobozka most is megvan, tele kincsekkel csücsül a könyvespolcon. Ugyanolyan jó ősz-illata van, mint régen, néha beledugom az orrom és nagyot szippantok. Drága barátnőm biztosan nem tudta akkor, hogy ilyen maradandó lesz az ajándéka, úgyhogy innen üzenem: a kis dobozka köszöni, jól van, szeretik nagyon.
Ahogy eljött a hűvös őszi esők ideje, kedvem támadt színes leveleket horgolni. Körülnéztem az interneten és találtam is több aranyos mintát, de valahogy egyik sem az volt, amit kerestem, így próbálkozni kezdtem saját kútfőből. Ez lett a végeredmény:
Leírtam és lerajzoltam a mintát, ha tetszik, készítsétek el ti is!
Horgolt
tölgyfalevél
Jelmagyarázat:
lsz = láncszem
erp = egyráhajtásos pálca
fp = félpálca v. hamispálca
rp = rövidpálca
ksz = kúszószem
krp = kétráhajtásos pálca
A leírásban a zárójel azt jelenti, hogy a benne foglaltakat ugyanabba a szembe kell ölteni.
Kezdés: 20 lsz 1.sor:
a tetejétől számított 3. lsz-be erp, utána még 9 erp, 5 fp, 3 rp, a végén 1ksz.
Nem fordulok meg, hanem a láncszemsor másik oldalán körbe haladok tovább. 2.sor:
1 lsz, 5 rp, 5 fp, 8 erp, a csúcsba 3 erp, visszafelé 8 erp, 5fp, 6rp. 3. sor,
kialakítjuk a levél cikk-cakkos szélét: 1lsz, 1rp, 1fp, 1rp, 1 erp, a köv. szembe (1 erp, 2lsz,
1 ksz), 2 erp, a következő szembe (1 erp, 2lsz, 1 ksz), 3 erp, a következő szembe (1 krp, 3lsz,
1 ksz), 3 erp, 1 krp, a következő szembe (1krp,
3lsz, 1 ksz), a köv
szembe (1 kp, 1 erp és 1 ksz) 3x, majd visszafelé haladva: a
köv szembe (1 ksz, majd 3 lsz és ugyanide 1 krp), 1krp, 3 erp, (1 ksz, 3 lsz majd
ugyanide 1 krp), 3 erp, (1 ksz, 2 lsz, 1 erp), 2 erp,
(ksz, 2 lsz, 1 erp), 1 erp, 1rp, 1fp, 1rp, 1 ksz. A levél
szára: 5lsz, a tetejétől a második szembe visszaöltök kúszószemmel, majd sorban a többi 3 lsz-be is 1-1 ksz-t öltök, a végén visszaöltök ugyanabba a szembe, ahol a levelet befejeztem, majd eldolgozom a
szálat.
Azok kedvéért, akik inkább ábráról szeretnek dolgozni, itt a leszámolható rajz:
Horgolt makk
Kalapja: 4
lsz-ből vagy magic ring módszerrel kört készítek. 3lsz, majd a kör közepébe öltve 6 erp, így egy félkört kapok. Megfordulok, 1
lsz, 1rp, majd a köv. 2 szem tetejébe 2x2 rp. A félkör tetejéhez érve a következő szembe elkészítem a
makk szárát: 1rp, 4 lsz, majd a tetejétől számítva a 3. és 4. lsz-be visszaöltök kúszószemmel, 1rp.
Haladok tovább a soron szemenként 2rp-val, és befejezem a félkört, eldolgozom a szálat.
Teste: a kalapot úgy tartom, hogy az
egyenes oldala legyen fölfelé. A jobb szélén rögzítem a fonalat, 1lsz, majd 7 rp
a kalap szélébe öltve.
2. sor: 1 lsz, 7 rp 3. sor: 1 lsz, 7 rp 4. sor: az első szem kimarad, 1 rp, 1fp, 1erp,
1fp, 1rp, 1 ksz 5. sor: a kúszószem tetejére nem öltök, a következő szembe1 rp, 1fp, 1erp, 1fp, 1rp 6. sor: 3 rp, 1 ksz, eldolg. A végén kúszószemekkel körbehorgolom a testét, hogy egyenletesebb legyen a széle. Ehhez egy új szálat rögzítek ott, ahol a testet elkezdtem horgolni. Mindössze arra kell vigyázni, hogy a kúszószemek elég lazák legyenek, különben összerántják a munkát.
Egy levél és egy makk elkészítése kb. fél órát vesz igénybe. Te mit díszítenél vele? Várom az ötleteket!
Írtam nemrég, hogy egy régi álmom megvalósításán dolgozom. Kötés terén értendő persze a dolog, ...what else?...
Azt gondolom, az ember onnantól kezdve nevezheti magát igazán tervezőnek, ha már tud ruhadarabokat is tervezni, méghozzá nem csak a saját méretére, hanem úgy, hogy a mintaleírást mások is használni tudják, méghozzá más fonallal is: alacsonyabbak, magasabbak, kövérebbek, soványabbak, körték, almák, homokórák, deszkák... Kendő, sapka, sál - ez mind rendben van, de az igazi kihívás mégis egy pulóver, kardigán, vagy ruha megtervezése több méretben.
Magamnak és a gyerekeknek régebben úgy kötöttem pulcsikat, hogy elkezdtem az aljánál, aztán folyamatosan próbálgattam, méricskéltem, kötöttem-bontottam-kötöttem-bontottam, míg végül olyan lett, amilyenre vágytam. Hát mintatervezés esetén, kérem szépen, ez nem éppen ideális munkamódszer, már csak azért sem, mert a leendő felhasználók nincsenek kéznél, hogy menet közben felpróbálják a darabot. No meg, az alulról kezdett ruhadarabokat menetközben próbálgatni egyébként is macerás. Így már jó ideje az a cél lebegett a szemem előtt, hogy én majd felülről kezdett, egyben kötött valamiket fogok tervezni, mivel azt könnyebb menet közben alakítani, és még varrni sem kell a végén. Mindössze annyi volt a bökkenő, hogy még sose kötöttem felülről lefelé egyben ruhadarabot, és fogalmam sem volt, hogy az egyes konfekcióméretekhez milyen paraméterek tartoznak. No, de nem olyan fából faragtak ám, hogy, ilyen "apróságok" visszatartsanak!
Jó ideje gyűjtögetem a témával kapcsolatos információkat, figyelek, tanulok, és jelentem, alakulóban az első önálló darabom. Íme egy kis ízelítő:
Ezen a hétvégén pont két éve, hogy létrehoztam a Panka’s Pattern-t.
Visszatekintve nagyon elégedett vagyok mindazzal, amit eddig sikerült elérnem: 17 publikált minta a Ravelry-n (közülük néhány a Craftsy-n is), 16 kötős videó a Youtube-on, rengeteg kedves visszajelzés, valamint a munkámat követők és a kézimunkázós barátnők egyre növekvő csapata.
Rengeteget tanulok tervezés közben, és nem csak a kötésről. Arról is persze, új technikákat próbálok ki, sokkal tudatosabban dolgozok és próbálok mindent megtudni a különböző fonalak tulajdonságairól, de emellett a mintaírás más kihívásokat is rejteget. Bár nagyon távol vagyok még az "igazi" fotózástól, lassacskán tanulgatom, hogy mi mindenre kell odafigyelni a kötött modellek fényképezésénél. Mi mindennek kell szerepelnie a mintaleírásban és hogyan. Megtanultam használni különböző szoftvereket és online platformokat. Ízlelgetem az online marketing alapjait is. Egyszóval minden nap tanulok valami újat, és ez nagyon izgalmas.
Mindezt megünneplendő, és hogy megköszönjem nektek a támogatást és a rengeteg segítő tanácsot (amiből nagyon sokat tanulok ám), ezen a szép hétvégén egy kis szülinapi meglepetéssel szeretnék kedsveskedni nektek:
Lépj be a Ravelry-csoportomba (ha még nem vagy tag) ITT , és írd meg a csoportban EBBEN a topicban egy hozzászólásban, hogy melyik mintám tetszik neked a legjobban (csak az ott posztolt hosszászólások számítanak!). Az összes mintámat itt találod együtt: http://www.ravelry.com/designers/pankas-patterns Tedd a kiválasztott mintát a kedvenceid közé (vagyis kattints a kis szivecskére), ha nem tetted ezt meg már korábban.
A jövő hét elején a válaszolók közül öten megkapják a kiválasztott mintát ajándékba!
Előfordul, hogy az embernek csak úgy támad egy jó ötlete. Velem ez leggyakrabban zuhanyozás közben fordul elő, ami a fürdést izgalmas intellektuális kalanddá változtatja ugyan, annyiból viszont kellemetlen, hogy ott és akkor nem tudok tollat ragadni, hogy azonnal papírra vessem fantasztikus ötleteimet, amelyek így gyakran eltűnnek a lefolyóban a szappanhabbal együtt.
A most következő ötlet azonban elég egyszerű volt ahhoz, hogy még törölközés után is érdekes legyen, ráadásul gyorsan megvalósítható, így azonnal hozzá is láttam az elkészítéséhez. Egy könnyű, nyári vállkendőt láttam magam előtt a zuhany alatt állva, olyat, amit az ember a strandon magára borít, hogy le ne égesse a nap. El is kezdtem kötni, de ahogy a kezeim között alakult - ahogyan korábban is már oly sokszor -, az anyag beszélni kezdett hozzám, és elmesélte, hogy ő márpedig nem lesz vállkendő, mert az hülyeség, a strandon senki nem hord kötött vállkendőt. Dehogynem, gondoltam, és magamra terítettem az elkészült 20 cm-nyi darabot. Ahogy a tükörbe néztem, hát bizony tényleg nem vállkendőt láttam magamon, hanem egy ujjatlan blúz alakuló darabkáját. Öt perc múlva már nem is kendőt, hanem ruhadarabot kötöttem.
A minta annyira egyszerű, hogy szinte el sem lehet téveszteni, és a színváltások miatt olyan haladós, hogy az ember egyszerűen nem bírja letenni. A kötősuliban ez lesz az első ruhadarab, így igyekeztem minél egyszerűbbre tervezni. Sőt, nekem is ez az első publikált ruhamintám. Bár kötöttem már jópár pulcsit, gyerekruhát saját terv alapján, ez az első alkalom, hogy ezt mások számára is érthető formába próbáltam önteni.
A felsőhöz pamutfonalat használtam, ami nyáron igazán kellemes viselet. A vidám színeket olyan élvezet volt kötni, hogy még a tanév végi - nyaralás előtti hajtás kellős közepén is sikerült néhány nap alatt majdnem befejeznem a felsőt.
Mondom, majdnem. Kicsit ambiziózus voltam, amikor azt gondoltam, hogy az utolsó munkanapok, a bőröndök bepakolása, az utazás előtti mosás, bevásárlás és takarítás (szeretek rendes lakásba hazajönni) közepette még a publikálásra is lesz időm. Mégis megpróbáltam a lehetetlent, és 95%-ban el is készültem a mintaleírással. Optimistán bemásoltam a táblagépre a fájlokat (az angol és a magyar változatot), remélve, hogy majd nyaralás közben lefotózzuk a kész darabot, befejezem a leírást (amihez szinte már csak a képek hiányoztak), és még publikálni is lesz módom valahogy. No, ez utóbbi nem jött össze. Az android szövegszerkesztőjét nem sikerült teljesen megszelidítenem, így a publikálást kicsit el kellett halasztanom.
Most két utazás között két napig végre újra számítógép közelében vagyok, így gyorsan elvégeztem az utolsó simításokat, és tadám! mostantól letölthető a ColorMe! felső mintája.
Kötősulisok figyelem! A mintához egy új videó is jár, amiben megtanuljuk a színváltás lehető legegyszerűbb módját. Mielőtt letöltenéd a mintát, mindenképp nézz be a kötősuliba, egy meglepetés vár rád!
Nálunk még tart a spárgaszezon, úgyhogy hoztam most egy receptet. Ez a friss fűszerektől illatos, simogatóan selymes leves melegen és hidegen egyaránt finom, ráadásul roppant egyszerű elkészíteni.
Még készen sem volt teljesen, amikor már tudtam, hogy ezt muszáj lesz megosztanom veletek, aztán amikor elkészült, mégis elfelejtettem lefényépezni. Mindössze egy ilyen az iciri-picirit sikerült megmentenem belőle mutatóba:
Hozzávalók:
500g fehér spárga
2 kisebb vagy 1 nagyobbacska krumpli
1 zöldségleveskocka
1-1 szál friss bazsalikom, majoránna és petrezselyem
0,5dl tejföl
A spárga végéből levágok 1-2 cm-t, meghámozom és 2-3 centis darabokra szeletelem.
A krumplit meghámozom és kis kockákra vágom.
A spárgát és a krumplit felteszem főni a leveskockával és annyi vízzel, hogy együtt kb. 1 liter legyen. Forrástól számítva 6-8 perc elég neki, akkor van kész, ha a krumpli megpuhult.
Közben előkészítem a zöldfűszereket: az ágacskákat megmosom, a leveleket lecsipegetem a szárukról, a bazsalikomot durvára vágom.
Kiveszek a levesből 20-25 db. spárgakockát, hozzáadom a fűszereket, és az egészet simára turmixolom.
A végén hozzáadom a tejfölt és ezzel is átturmixolom kicsit.
Visszateszem a levesbe a spárgát, majd újra a tűzre teszem. Rottyantok egyet rajta, és kész.
Négyfelé osztva egy adag (2,5 dl) szénhidráttartalma kb. 8 gram.
A nyár nagy jósága, hogy lehet a kertben ejtőzni. Ehhez persze jól jönnek a dönthető háttámlás kerti székek, akár egy kinti ebédhez, akár egy dumálgatós kiüléshez, akár egy kis napozáshoz, vagy éppen árnyékban szundikáláshoz készül az ember. A székekhez pedig lehet kapni párnákat is, a kényelmet megduplázandó. Ezekkel mindössze annyi a gond, hogy 1: elég drágák, 2: nehezen tisztíthatók és 3: óvni kell őket az esőtől, vagyis szükség van olyan tárolóhelyre, ahol elférnek ezek az ormótlan cuccok, amikor éppen nincs rájuk szükség. Nálunk például a lépcső alatti tárolóban laknak. No, amikor az 5-6 db 120x50 cm-es párnát kell begyömöszölni a szűk tároló leghátsó sarkába, azt nagyon utálom. Az alternatíva, hogy a nappaliban feltornyozva tároljuk a lomha ülőpárnákat esős napokon így várrva a jobb időt, szintén nem a kedvencem. Bár a nagy, lapos párnákból kitűnő tutajt, bunkert, lakatlan szigetet vagy éppen tömlöcöt lehet építeni, lassan a legkisebb gyerekünk is kinő már az építkezősdiből.
Az alábbi megoldás előnye, hogy olcsó, mosható, és ráadásul kis helyen elfér:
Végy néhány fürdőlepedőt (általában 70x140cm).
Hajts vissza az egyik végén 10cm-t, és varrd le kétoldalt.
A hosszabbik oldal felénél varrj mindkét oldalra egy-egy 45cm-es szalagot.
Már csak egy lépés van hátra: kösd a székre a huzatot, ülj bele, és élvezd a nyarat! Voila!
Ettél már olyan muffint, amiben össze-vissza 4g szénhidrát van? Nem? Fogalmad sincs? No, ide figyuzz!
Akár az emberiségnek abba a táborába tartozol, akik csak úgy gondtalanul falatozva élvezik az életet, akár abba a csapatba, akik szénhidráttáblázattal és grammos mérleggel vágnak neki a főzésnek, ez a zöldséges muffin egészen biztosan ízleni fog.
Hozzávalók (8 db muffinhoz):
250 g brokkoli
50g zabliszt
50g reszelt sajt
2 tojás
1 pici csipet szódabirkarbóna
ízlés szerint só, bors, bazsalikom
A brokkolit rózsáira szedve megpárolom vagy sós vízben megfőzöm. Leszűröm, és apró darabokra vágom.
A tojásokat kézi mixerrel jó habosra keverem.
A tojásokhoz adom a lisztet, a reszelt sajtot (amiből egy keveset félreteszek), a sót és a fűszereket. Az egészet jól elkeverem, majd hozzáadom az apróra darabolt brokkolit is, ezt is elkeverem benne, nem baj, ha közben még jobban összetörik.
A muffinformákba papírt teszek, majd belekanalazom a brokkolis tésztát. Ha fontos, hogy egyforma adagok legyenek, akkor érdemes fagylaltadagoló kanalat használni.
A tetejét a megmaradt reszelt sajttal díszítem, majd 220°C-os sütőben addig sütöm, amíg a teteje kicsit megpirul (tűpróbával lehet ellenőrizni, hogy megsült-e).
B változat:
Kicsit gyorsabb, ugyanolyan finom, de valamivel zsírosabb megoldás, ha ugyanebből a tésztából forró olajban lepénykéket sütök. Itt is fagyiskanállal adagolom a tésztát az olajba, majd vízbe mártott evőkanál domború oldalával ellapogatom a lepénykéket. Mindkét oldalukat világosbarnára sütöm, majd papírtörlőre szedem őket, ami fölissza a fölösleges olajat.
TIPP: próbáld ki más zöldséggel, pl. karfiollal is!
Kispiros - magamban csak így neveztem a piros kendőmet egészen sokáig. De aztán megfogadtam egy ismerősöm tanácsát, miszerint ne válasszunk a felhasznált fonal alapján nevet a mintának, mert utána mások úgyis másféle fonalból fogják elkészíteni, és akkor már nem stimmel a név.
Így aztán sokáig nem volt igazi neve. Nálam a mintáknak valahogy mindig története van, és emiatt sokszor nem könnyű olyan nevet találni, ami ezt jól kifejezi anélkül, hogy túl személyessé válna, ami ugye megint nem jó, ha az ember azt szeretné, hogy másokat is kézimunkázásra inspiráljon a mintája.
Ezt a kendőt egy számomra nehéz időszakban kezdtem el tervezni és kötni, amikor sok volt az aggódás, a fájdalom és a szembesülés, nagyon sok mindent újra kellett értelmeznem az életben, és újra egyenesbe kellett jönnöm a világgal, magammal. A kendő sajátos ritmikája, és ahogy alakult a kezem között a szép minta, sokat segített ebben a folyamatban. Volt persze más is, nem csak a kötés, szerencsére rengeteg jó szót, szeretetet, támogatást kaptam a családtagoktól, barátoktól, kollégáktól, így aztán, mire befejeztem a kendőt, valahogy közelebb kerültem ahhoz is, hogy újra egészen jól érezzem magam. Innen a név: Closer to Fine.
Nem egészen egyedül találtam ki, ugyanis ez egyben egy régi dal címe is, amit milliószor hallgattam és még ma sem tudom megunni. Az Indigo Girls egyik korai nagy sikere volt, hozzánk a '90es években jutott el, és ifjúságom egyik meghatározó dala lett. Diákkori jóbarátaimmal annak idején rengeteget énekeltük mi is, néhány akusztikus gitárral meg egy csörgődobbal eltöltött hosszú-hosszú zenélős-éneklős gondtalan estéken.
Hallgasd meg te is, és ha már ott vagy a Youtube-on, ne kapcsold ki a végén, hallgass bele a playlist többi dalába is. Gyöngyszem kivétel nélkül valamennyi, lélekig hatoló szövegekkel, gyönyörű duettekkel, fantasztikus gitárkísérettel.
Egy kicsit elkalandoztam, de igazából annyit akartam még írni, hogy a minta végre elkészült. Vettem egy profi mintatervező programot, amivel elképesztően könnyen lehet leszámolható rajzos leírást készíteni. Mármint ahhoz képest, hogy eddig Wordbe illesztett táblázatokkal szerencsétlenkedtem, ahol minden utólagos változtatás egy kínszenvedés volt. Ehhez képest most néhány mozdulattal újra tudom rendezni az egész mintát, ha úgy adódik. Mégis rengeteget birkóztam vele, mire elégedett lettem a leírással, mivel van a végén egy meglehetősen nagy ábra, ami nyomtatásban sehogyan sem volt szépen olvasható. Végül aztán sikerült rájönnöm, hogyan és honnan hová importáljam, hogy papíron is olvasható maradjon a képernyőn gyönyörű mintám. Többször félretettem, sokáig halogattam a befejezését, közbejött sok minden más, de most végre itt a tavaszi szünet, úgyhogy elvégeztem a szükséges utolsó simításokat, és elkészítettem a tesztkiírást.
Vagyis: most indul a teszt angolul és magyarul is a Ravelry-n, reményeim szerint bő egy hónap múlva megjelenik végre a Closer to Fine kendő. Én pedig már, köszönöm kérdésed, egészen jól vagyok.
Számomra nagyon durván a munkáról szóltak az elmúlt hónapok. Mármint a munkahelyi munkámról, ami itt nem nagyon szokott szóba kerülni, hiszen ez a hobbioldalam. Pedig valahol hobbi az is, vagy még inkább egyfajta szerelem. Hivatásnak is szokták mondani, és bár ez nagyon pátoszosan hangzik, azért mégis olyan jó kimondani, hogy nekem hivatásom van. Nem havifixes félállásom, hanem hivatásom. És ez így igaz.
Szóval az elmúlt hónapokban minden kreatív energiám oda összpontosult, voltak új kihívások, meg azonnali megoldást követelő bosszantó problémák is. Én meg igyekeztem, hogy minden fronton megfeleljek, hosszúak voltak a napjaim, nyugtalanok az éjszakáim, és örültem, ha legalább a napi családi mindenfélének sikerült helyet szorítani a fejemben. Esténként, ha kézimunkáztam is, csak leírásból dolgoztam. Ez amolyan lelki karbantartásféle, ha kreatívkodni nincs is időm, azért jó legalább egy kicsit kézbe venni a kötőtűket, valahogy megnyugtat a kézimunka. Ezt az is bizonyítja, hogy épp a legstresszesebb időszakban volt olyan nap, amikor erős késztetést éreztem reggel, hogy magammal vigyem a kötést a munkahelyre. Nem mintha arra számítottam volna, hogy lesz akár egy szabad percem is kötögetni, inkább csak arra vágytam tudat alatt, hogy ott legyen kéznyújtásnyira a simák és fordítottak megnyugtató oázisa. Kezdem érteni, miért nevezik egyesek függőségnek ezt a hobbit...
Elkészült azért - magam sem tudom, mikor -, egy szép kardigán a nagylányomnak. Igazi jó fotó nincs még róla, nem mertem eddig megkérni rá a leányzót, hogy álljon modellt. Kamasz lévén, nem szereti, ha fotózzák, azt meg végképp nem, ha a róla készült képeket kirakják az internetre. Szóval be kell érnünk egyelőre ezzel a képpel.
Itt még blokkolás előtt látható a kardigán, kiblokkolva sokkal szebb lett. A mintája ITT található.
Készült egy horgolt maroknyuszi is húsvétra egy rokon kisfiúnak. Ez a minta tavaly volt nagy sláger, de az öcsikét cseppet sem zavarta, hogy tavalyi találmányt kapott ajándékba, nagyon jól eljátszott vele.
Közben azért vártam már nagyon, hogy felszabaduljon egy kis időm, és némi kapacitás a fejemben. Hogy jöjjenek az ötletek, és leülhessek nyugodtan megvalósítani egyiket-másikat.
Úgy tűnik, most kicsit nyugodtabb vizeken evezgetek végre, és be is indult azonnal a krea-gépezet. Elkezdtem megvalósítani egy régen dédelgetett tervemet, amiről nemsokára írok többet is.
Ezen kívül befejeztem végre a piros kendő leírását (tudjátok, amit egy fél évvel ezelőtt kötöttem...), és a héten elindítom a tesztet, amire lehet még jelentkezni. Erről egy külön posztban írok hamarosan többet is. (Ezt hívják úgy, hogy cliffhanger?)
Ha szeretnéd valamivel feldobni a vasárnapi reggelit, próbáld ki az alábbi receptet. Egyszerű is, ötletes is, szeretem az ilyeneket. Az egyetlen szépséghibája, hogy nem én találtam ki, egy magazinban olvastam, amikor a húsvéti villásreggelihez kerestem ötleteket.
Szénhidráttartalma elhanyagolható, viszont kenyérrel finom, amit persze számolni kell.
Hozzávalók (adagonként, úgyhogy szorozd meg annyival, ahány tojást szeretnél megsütni):
1 db tojás
2 szelet bacon vagy 1 szelet sonka
1 db koktélparadicsom
néhány szál rukkola saláta
esetleg ízlés szerint fűszerek, pl. apróra vágott metélőhagyma
szükség lesz még alufóliára és muffinsütő formára.
A muffinforma kosárkáit kibélelem a baconnal/sonkával, lehetőleg úgy, hogy ne legyenek hézagok oldalt vagy az alján, ahol kifolyhat a tojás.
Egy darabka alufóliát is nyomok a közepébe, hogy sütés közben szépen a helyén maradjon.
180°C-os sütőben 10-12 perc alatt ropogósra pirítom a bacont vagy sonkát, majd kiveszem a sütőből.
A koktélparadicsomot néhány pillanatra forró vízbe mártom, majd meghámozom. A rukkolát kisebb darabokra tépkedem.
Mindegyik kosárka közepére néhány szál rukkolát és egy paradicsomot ültetek, majd óvatosan beleütöm a tojást.
Visszateszem a sütőbe, és addig sütöm, amíg a fehérje megszilárdul, de a sárgája még nem.
Óvatosan kiveszem a formából, még egy kis salátával díszítem, és friss kenyérrel tálalom.
Az utóbbi időben kicsit háttérbe szorult a blogírás, úgyhogy egy gyors összefoglalóban szeretném megmutatni az elmúlt hetekben készült húsvéti dolgainkat.
A sort a kisebbik lányom indította, aki kitalálta, hogy süt egy húsvéti tortát. Bevásároltunk együtt, kiválasztottuk a receptet, és egy hétvégi napon neki is látott a kis szakács a nagy munkának. Én csak kukta voltam mellette, de mivel az eredmény szép is lett meg finom is, megígértem neki, hogy megmutatom itt a blogon az almás tavaszi tortáját, íme:
Másnap a nagylány is csatlakozott hozzánk, és hármasban készítettük el ezt a tavaszi szobadíszt:
Filc ugyan nem volt itthon, így más textilt használtunk, és nagyon profik sem vagyunk a kézzel varrásban, de talán éppen ezért nagyon örültünk ez eredménynek.
Persze a papírdekoráció sem maradhatott ki. A Fb-n mutatott valaki egy egyszerű origami nyuszifejet, ez adta az ötletet a fűszálak közül kukucskáló nyuszicsapat elkészítéséhez:
Ekkorra a kislányom úgy belejött a munkába, hogy készített az ebédlőasztal fölé is egy nagy tojásdíszt:
Sárga kartonból kétszer kivágta a cikornyás "tojásablakot", és a kettőt összeragasztotta köztük a batikmintás papírral.
A bejegyzést ennivalóval kezdtem, zárjuk is hát azzal: vacsorára éppen megsült a nyuszi- és sünizsemle (a receptjét INNEN kölcsönöztem):
Kellemes húsvétot kívánok sok finomsággal, szép idővel, locsolókkal vagy anélkül!
