A június - diliház. Pozitív értelemben az, de mégis. Tanévzáró megmozdulások minden neme és fajtája zsúfolódik ebbe a hónapba: zeneiskolában, általános iskolában, középiskolában, hétvégi magyar iskolában, anyamunkahelye-iskolában egymást követik a bemutatók, záróünnepségek, fogadóórák, értekezletek, évadzáró vacsorák. A naptáram erőltetett menetet diktál, mégis újabb és újabb halaszthatatlan tennivalókat, fontos határidőket gyömöszölök bele. Közben próbálok már előre is gondolkodni, és a nyaralást kitalálni, megtervezni, lefoglalni, annak minden apró intéznivalójával és beszereznivalójával együtt. Közben apák napja, születésnap, névnap, házassági évforduló is színesíti a palettát. Mondom, hogy pozitív diliház. Amolyan vidám, mulatós, egyszer-élünk-diliház. Két vacsorameghívás között kijavítok még pár tucat vizsgadolgozatot.
Szóval szeretem ezt a hónapot, de kinyúvadok a végére. Most éppen itt tartok, de még igyekszem tartani magam, ez a hét a célvonal előtti sprint. Közben igyekszem nem szem elől téveszteni azt a bizonyos célvonalat: a tanév utolsó napját.
De nehogy valaki azt higgye ám, hogy ekkora felhajtás közepén kézimunkázni már biztosan nem lehet. Már hogyne lehetne, méghozzá stilszerűen természetesen csakis határidős munkát. Mivel egy nagyon kedves tanító nénitől búcsúzunk a héten, kitaláltam, hogy meglepem valami horgolt bigyóval szegénykét. Itt ugyan nem elterjedt szokás saját készítésű ajándékokkal molesztálni a tanerőket, de ezúttal úgy döntöttem, utoljára hadd tudja meg a drága lélek, hol lakik a magyarok istene.
Némi keresgélés után találtam is egy ránézésre roppant egyszerűnek látszó projektet: horgolsz két hosszában duplán bevágott oválist, sakktáblaszerűen összefűzöd őket, összevarrod az oldalát, horgolsz neki egy fogantyút, és már kész is a dán szivecske mintájú kis kosárka. Világos, mint a vakablak, nem?!
Hát az első oválist elkészíteni annyira azért nem volt egyszerű menet, de bele lehet jönni hamar. Na jó, nem magyarázom, inkább megmutatom. Akinek megtetszett és szeretné elkészíteni,
itt találja az eredeti leírást.
Bármit is szól majd hozzá a tanító néni, én elégedett vagyok az eredménnyel. Az pedig külön tetszik benne, hogy ez egy skandináv minta (több forrás szerint Dániából származik), amit ott északon papírból vagy textilből szoktak készíteni több változatban, és édességet rejtve bele a karácsonyfát díszítik vele.
