Békéset, boldogat!

Békés, meghitt, angyalkás-hópihés szép karácsonyt kívánok Neked és szeretteidnek, kedves olvasóm!

Adventi hóemberkéink

No, akkor mutatom: az idén nálunk ezek a hóemberkék rejtik az adventi meglepiket (vagyis a kirakó darabjait) minden nap. Újratöltős módszerrel dolgozom, mivel 3x24 hóember elkészítésére semmivel nem lehetne rávenni. :)

A gyerekek nagyon örültek nekik, a sapkás a kisebbik lányom külön rendelése szerint készült.
A kalapjukat fel lehet nyitni, így töltöm meg a pocakjukat.

Igaz, így nem olyan dundik, mivel nincsenek kikeményítve, de akár ki is lehet őket tömni, úgy pl. kitűnő karácsonyfadísz lesz belőlük.
Ha kedvet kaptatok ti is a hóemberhorgoláshoz,  a leírást innen tudjátok letölteni.

Adventi naptár (kis)kamaszoknak

Igértem (a blog FB oldalán), hogy hozom az adventi naptárunk kamaszokra szabott változatát.
Talán nem én vagyok az egyetlen anyuka, akinek gondot okoz hetekkel előre tervezni, anyagbeszerezni, fél napokat pepecselve elkészíteni, és a megfelelő pillanatban csak úgy előkapni az egyedi, kézzel készített adventi naptárat, adventi koszorút, karácsonyi lakásdíszeket és egyebeket. Évek óta próbálom kicselezni a decembert, hogy én legyek az ügyesebb, ne tudjon szokás szerint megint sunyin a hátam mögé lopakodni, és egyszer csak kiugrani, és rám kiáltani, hogy "Bú! Itt vagyok, ugye, hogy megint nem vetted észre, hogy jövök? Hahaha!" Én meg szégyellhetem magam, mert hát tudtam én, hogyne tudtam volna, hogy jön, hogy már majdnem a nyakamon van, de valahogy minden napom úgy tele volt az aznapi teendőkkel, a fejem meg ezerfelé csapongó gondolataimmal, hogy a távolabbi hetek előkészületeire már nem jutott sem idő, sem energia. Merthogy a gond leginkább a tervezéssel van nálam, hogy összeszedjem magam és kitaláljam, mi mindent is szeretnék, vagy kellene elrendezni, ezt lebontsam apróbb lépésekre, és ezeket a lépéseket időben beillesszem a napi teendőim közé. Például ezt a bejegyzést is szerettem volna hetekkel előbb megírni, de csak most sikerült eljutnom idág.
Régebben rengeteget vekengtem azon, hogy milyen lusta háziasszony is vagyok én. Mert az igény nagyon is erősen él bennem, hogy szépen tervezett-rendezett családi életünk legyen, tele előre megszervezett értékes élményekkel, időben az adott évszak hangulatába öltöztetett patyolattiszta otthonnal. Mára azonban megtanultam, hogy ezt az idilli vágyképet csak rendkívüli erőfeszítések árán, rövid időre tudom megvalósítani. Ez van. Így működöm. Ettől függetlenül megteszem, ami tőlem telik, sőt az évek során tökélyre fejlesztettem azt a képességemet, hogy bármilyen helyzetben képes vagyok egy last minute kreatív megoldással előállni, és mégiscsak megteremteni a szép élményt a családom számára (lásd ezt a bejegyzést). Sőt, a környezetem nem is mindig veszi észre, hogy az utolsó pillanatban oldottam meg a dolgot... pszt!... el ne áruljátok!

Szóval, itt az aranyötlet (részben egy kedves ismerőstől kölcsönvéve), amely nálunk tavaly annyira bejött, hogy az idén egyhangúlag megszavazta a kamaszzsűri, hogy ismételjünk:
Ha már kinőttek a gyerekek a matricaragasztgatós élertkorból (piciknek való adventi naptárunkat lásd ITT), nem szeretnél előre töltött bolti csokinaptárat venni, de abban a helyzetben találod magad, hogy esélyed sincs méteres patchwork-csoda adventi naptárat varrni, akkor az alábbi ötlettel tutira egyedivé varázsolhatod az ünnepvárást:
A lényeg, hogy a gyerekek december minden napján találnak az adventi naptárban néhány darabot egy kirakóból, amit december elején elkezdenek összeilletszeni és mire eljön a karácsony, elkészül a kép is. Tavaly az Unicef kirakóját használtam, egyrészt mert egyébként is szimpatizálok az Unicef munkájával, másrészt szép emlékeim vannak egy gyerekkori Unicef-es kirakómról, ezen kívül a képet is megfelelőnek találtam. A kerek rajzon a négy évszak látható, tele gyerekekkel. Elindultunk a tavasztól, és mire karácsony lett, elérkeztünk a télhez, és az utolsó darabokkal a karácsonyfa is a képre került. A gyerekek nagyon élvezték, minden reggel az első dolguk volt, hogy az aznapi darabokat beleillesszék a képbe.

Ha tetszik az ötlet, a következőket kell tenned:

1. Irány az internet, méghozzá a játékkereskedések webshopjai. Keress egy megfelelő hangulatú, illetve darabszámú kirakót. Esetleg válassz egyet a saját fotóid közül, és rendelj valamelyik fotócég oldalán egy ebből készült kirakót. Mondjuk nekem a megfelelő kirakó megtalálása önmagában felemészt legalább egy estét, de ha kevésbé perfekcionistán állsz a dologhoz, akár egy órán belül elintézheted a dolgot.

2. Attól függően, hány gyerek számára készül a meglepi, oszd szét a kirakó darabjait annyiszor 24 porcióra. Például nálunk 3 gyerek van, és tavaly egy 500 db-os kirakót választottam, azaz minden napra jutott három, 7-8 darabos kupac, remélem, tudod még követni... A sikerélmény érdekében jó, ha először te magad kirakod a képet, és céltudatosan szeded ki belőle az egy napra szánt adagokat, hogy amikor a gyerekek megkapják az aznapi adagot, azonnal össze is tudják illeszteni őket. Ez főleg az elején fontos, különben oda az élvezet. Jó még, ha kéznél van egy csomó boríték, amiben a kupacokat napra beszámozva lehet tárolni, amíg sorrakerülnek.

3. Készíts annyi dobozkát, zsebet, vagy egyéb tárolót, ahány gyerek van. Ez a kreativitásodra, kézügyességedre és a rendelkezésre álló időre van bízva, nálunk tavaly így nézett ki a - nagyon last minute - naptár, karácsonyi kartonból hajtoghatott egyszerű formákkal:

Az időspórolás abban van, hogy nem kell minden napra külön zsebet készíteni, hanem naponta újra töltöd a másnapi adaggal a zsebeket. Ezt persze nem szabad elfelejteni! Nagy előnye még ennek a módszernek, hogy Kíváncsi Fáncsik nem tudják előre kiüríteni a zsebeket, amire pedig - elhiheted - nagy kísértést éreznek majd, ahogy elkezd a kirakott kép összeállni.

4. És mivel persze a napokat is számolni kell, készítettem még külön egy naptárlapot 24 kockával, ahová a legkisebb (aki még boldogan vállalta ezt a feladatot), minden nap felragasztott egy marticát a régi adventi naptárainkra visszakacsintva. Jó, ha előre keresel a lakásban egy helyet, ahol az alakuló kirakó nem lesz útban, de mégis főhelyen hirdeti majd, hogy mennyi telt már el a decemberből, és mennyi hiányzik még az ünnepig.

Kellemes ünnepvárást kívánok!

Diabetikus receptek, csokis körtetorta cukormentesen

November 14. a diabétesz világnapja. Amint a Nemzetközi Diabétesz Szövetség honlapján megtudtam, minden évben egy bizonyos téma köré szerveződik ez a nap. Az idén a hangsúlyt az egészséges életmód kapja, mivel ez a cukorbetegséggel élők számára rendkívül fontos. Az egészséges életmódnak pedig természetesen része az egészséges étkezés.

Tény, hogy kreatív tevékenységeim között nem a főzés foglalja el a legfontosabb helyet, de van már azért néhány finom receptem a blogbejegyzések között, méghozzá olyanok is, amelyeket cukorbetegek is bátran fogyaszthatnak. Ezeket külön címkével láttam most el, vagyis mostantól egy kattintással ki lehet gyűjteni a blogról a diabetikus recepteket. Egyelőre nincs sok belőlük, de igyekszem majd gyarapítani a gyűjteményt.
Addig is hadd kedveskedjek nektek a nagy sikerű Csokis-rumos fordított körtetorta receptjének diabetikus változatával. Még finomítás alatt áll a recept, de az itt leírt változatot a házi zsűri már jóváhagyta.

Hozzávalók:
bő 1 kg körte (meghámozva, felkockázva legyen kb. 1kg)
80g nyírfacukor
1 kávéskanál őrölt fahéj
150g rozsliszt
50g zabpehely
1 csomag sütőpor
150g margarin
4db tojás
1,5dl tej
2 evőkanál (20g) cukrozatlan kakaópor
1 teáskanál rumaroma

Az elkészítés módja ugyanaz, mint amit ITT már leírtam, annyi különbséggel, hogy a körtéhez csak fahéjat keverek, a nyírfacukor mind a tésztába megy. Fehér liszt helyett rozslisztet és zabpelyhet használtam, ez utóbbit össze lehet törni kicsit, ha nagyon durva.
Az egész torta 345g szénhidrátot tartalmaz.

Novemberi játék

Nahát, gyerekek, két éves lett az Egészen Panka! 

Bizony ám, megérkezett újra a november: a köd, a most már rohamosan csupaszodó fák, a fülfagyasztó hideg reggelek, az egyre sötétebb koraesték hónapja.
Olyan felemás hónap ez nekem mindig, mert az ősz elveszíti lassan a báját: a lehullott pompás levélszőnyegből lucskos-sáros avar lesz, a növények színpompája szinte egyik napról a másikra tűnik el, a napot is egyre kevesebbet látjuk. Az ember halogatná még a bundás téli holmik bevetését, reggelenként elindul vakmerően kesztyű-sapka nélkül, aztán a csípős szélben mindennap megfogadja, hogy másnap okosabb lesz.
Van azért jó oldala is ám a novembernek. Miután október végén visszaállítottuk az órát, már a délutánok is elég sötétek ahhoz, hogy halkan bólogató színes mécsesekkel tegyük őket hangulatossá, a meleg kakaó és a frissen gőzölgő tea pedig különleges jelentőséget nyer az iskolából, munkából hazatérő családtagok számára. November 11-én nálunk már elkezdődik a téli ünnepkör a Márton-járással, amit hamarosan követ a Mikulás behajózása, és mire az ember észbekapna, már itt is a december, és lehet kezdeni a visszaszámlálást karácsonyig. No, de mielőtt hozzálátnánk a fenyőfa beszerzéséhez, használjuk ki megfelelőképpen a novembert!

Ez a hónap ugyanis tökéletes a megkezdett kézimunkák befejezésére. A kertben már nincs sok dolgunk, egyre több időt töltünk a szoba melegében. Az ügyesebbek már elkezdték a karácsonyi ajándékok készítését is, talán éppen kötött-horgolt-varrott ajándékok készülnek. Az ember egyre gyakrabban gondol rá, hogy nemsokára itt az év vége: mi mindent is csináltunk, készítettünk az idén? Hány projektbe kezdtünk bele, és ezek közül melyik lapul még félig készen a kosár mélyén? Mielőtt a szorgos-dolgos-készülődős-ünneplős-elfáradós december elkezdődik, most még éppen elég időnk van rá, hogy a félig kész munkákat befejezzük, és helyet csináljunk mind a kosárban, mind a fejünkben az új terveknek.

Éppen ezért arra invitállak Kedves Olvasóm, hogy fejezd be hamar, és mutasd meg azokat a projektjeidet, amelyeket az én mintáim valamelyikéből készítettél az idén.
A játék helyszíne a Ravelry csoportom lesz, itt lehet egész novemberben megosztani a Panka's Patterns mintákból készült kész darabok fotóit. A résztvevők között november 4 vasárnapján ajándékokat fogok kisorsolni.

Nyeremények:
Az első heti nyeremény (sorsolás november 9-én) egy 5 eurós Panka's Patterns ajándékutalvány, amely 2015. végéig érvényes, így a jövőre megjelenő mintáim letöltésére is felhasználható.

November 16-án ez a hat darabból álló kötésjelölő készlet talál majd gazdára:

November 23-án ez a kézzel varrott vászonszütyő lesz a nyeremény, hogy jövőre legyen miben magaddal vinned a kötést-horgolást:

November 30-án pedig két nyeremény is lesz:
-ismét egy 5 eurós Panka's Patterns ajándékutalványt sorsolok ki,
-a másik ajándék pedig már a téli lakásdíszek jegyében 4 darab egyedi, horgolt hópehely lesz.

Hogyan tudsz részt venni a játékban?
- Először is készítsd el valamelyik publikált mintámat (persze többet is lehet, akkor nagyobb a nyerési esélyed!). Az összes Ravelry-n megjelent mintám játszik, ingyenesek és fizetősek egyaránt, tekintet nélkül a letöltés dátumára.
- Jelentkezz be a csoportomba, amennyiben még nem vagy tag (a csoportot ITT találod, a jobb felső sarokban a Join this group feliratú gombra kell kattintani.)
- Készíts a kézimunkádról egy projektoldalt a Ravelry-n, és linkeld ezt az eredeti mintámhoz.
- Tölts fel legalább egy képet az elkészült műről és oszd meg ezt a Panka's Patterns csoporttal (visíts, ha bármelyik lépés gondot okoz, segítek!)
- írj egy rövid üzit a Ravelry-n IDE (minden megosztott projektről külön!), mert az üzenete(i)d sorszáma lesz a tombolajegyed. Ezért egyúttal arra kérlek, hogy projektenként csak egy üzenetet hagyj, ha egyéb kérdésed, megjegyzésed van, akkor azt vagy itt a blog alatt, vagy a Ravelry-n magánüzenetben írd meg.
Ezzel be is neveztél a játékba, és innentől kezdve a kézimunkád részt vesz az összes hátralévő sorsolásban november végéig.

Nosza rajta hát, munkára fel, használd ki jól ezt a ködös hónapot, csak nyerhetsz rajta!

Lángoló levelek

Mondtam már, hogy imádom a lanyha őszi napsütésben fürdő vörösbe öltözött fákat? Hetekig vártam rá, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat, amikor beköltöztethetem hangulatukat a házunkba. Azt a pillanatot, amikor az október végi napsütés jótékonyan melengeti utolsó sugaraival a parkot, bársonyos fénnyel simogatva a fák lába elé terülő puha, vörös szőnyeget. Az eső kedvesen megadja magát és visszavonul néhány napra, elhalasztva ezzel a gyönyörűen pirosló levelek elkerülhetetlen enyészetét, nekem pedig van néhány szabad órám, hogy kihasználjam az alkalmat.
Majdnem sikerült. Majdnem tökéletes volt minden, csak az a fránya, miniatűr cseppekben szitáló holland eső nem akart szót fogadni. Mégsem várhattam tovább, leszálltam hát a kerékpárról azon a reggelen, és teleszedtem a zsebeimet vörös, sárga és aranybarna levelekkel. Hazaérve kiterítettem őket a konyhapulton, s miután egyenként megtörölgettem őket egy papírkendővel, kezdődhetett a munka.



A két, lámpásnak való üveget már korábban beszereztem, ezen kívül mindössze hobbiragasztóra és dekupázslakkra volt szükségem.

A leveleket egyenként felragasztottam az üvegre, és néhány órán keresztül száradni hagytam. Mindenképpen frissen hullott, még puha levelekre van szükség, és lehetőleg azonnal munkához kell látni, mert a száraz levelek könnyen töredeznek, nem lehet őket az üvegre simítani.

 

Száradás után átkentem az egészet két réteg dekupázslakkal (ezt rétegenként fél napig hagytam száradni), mert csak így lesz tartósan szép az eredmény.
S ha esetleg kételkednél benne, hogy egy apró mécses átvilágítja-e a leveleket, íme a bizonyíték:

 Ugye, milyen hangulatos?



Yong

Ez a bejegyzés most egy egészen másféle kreativitásról szól. Arról a kreativitásról, amit az szül, amikor az ember segíteni szeretne valakin, de egyedül nem tud.

Adott egy 24 éves egyetemista lány, kedves, szép, tehetséges. És beteg, nagyon-nagyon beteg. Létezik gyógymód a betegségére, de túl sokba kerül. És adott a közvetlen környezetében néhány ember, akik szeretnék megmenteni az életét. Lehetne ez filmforgatókönyv, The Fault in Our Stars vagy ilyesmi, de sajnos nem az, hanem a Laoszban élő Yong számára a könyörtelen valóság.

Laosz nagyon messze van, és Yongról néhány nappal ezelőttig sohasem hallottam. Ha nem épp egy régi jó barátom lenne az, aki segíteni próbál neki, most sem ismerném a történetét. De mivel úgy történt, hogy eljutott hozzám a híre, és szíven is ütött, törni kezdtem én is a fejem, hogyan tudnék tenni valamit. Arra jutottam, hogy egymagam nem tudok sokat segíteni, de a kötős-horgolós közösséget mozgósítva már igen. Törni kezdtem a fejem, hogy mi lenne a legjobb lehetőség. Kössek néhány gyönyörű csipkeálmot, amit aztán elárverezek? Nem rossz ötlet, de túl sok időbe telne, az idő pedig sürget. Végül a következő dolgot eszeltem ki: négy napon keresztül minden Ravelry-ről letöltött mintám árát a Yong gyógykezelésére indított online adományalap kapja. Így, aki segíteni szeretne, ezt úgy teheti, hogy közben ő maga is kap valamit. Az sem baj, ha nincs módja sokat adni, egy kötésminta mindössze néhány euró, de a sok kicsi sokra megy.
Már csak meg kell találnom a megfelelő csatornákat, amelyeken keresztül minél több emberhez eljuttathatom a hírt. Megosztottam eddig a Facebookon és a Ravelryn különböző csoportokban, és most továbbadom nektek is, hátha van köztetek, aki tud és szeretne segíteni. Ha igen, több dolgot is tehetsz:

- közvetlen adománnyal közelebb hozhatod Yong számára a gyógyulást,
- megoszthatod az információt, hogy minél több emberhez eljusson,
- letölthetsz egy vagy több mintát a kollekciómból, és a vásárlás összegével támogathatod a segítő akciót.

Ezen a linken találsz angol nyelvű információt Yongról és az adományalapról, itt egyúttal pénzt is lehet utalni közvetlenül.

Ha a mintavásárlással történő támogatást választod, ide kattints.

Köszönöm, hogy végigolvastad, és köszönöm, ha a három lehetőség bármelyikével élsz, és segítesz Yongnak meggyógyulni.

Tényeknek állása

Egy rövid kis helyzetjelentés, kérem, nem több. Annyi van most, hogy Fringe stílusban oda-vissza cikázgatok a valódi meg a saját kis paralell univerzumom között.
A valódiban épp őszi szünet van, nem épp egy nagyon nagy-durranás-őszi-szünet, mivel folyton esik a Zeső, de azért belefért némi társasjátékozás, egy kis könyvtár meg múzeum, de a hét nagy részét azt hiszem, mégis a paralell univerzumban tölthettem, mert nem nagyon bírom visszapörgetni, hogy mi mindent is csináltunk még.
Abban a másik valóság-változatban remekül érzem magam, ott egyfolytában kötök, kötök, kötögetek... Változatosságképpen időnként mintát rajzolok, írok, javítok, publikálok. És közben minden egyébről elfeledkezem.

A héten megjelent a Seaside Melody Shawl angolul és magyarul, és lefordítottam hollandra is, az is nemsokára publikus lesz. Ez az, ha még emlékeztek:

Befejeztem a kispirost, nemsokára nekiülök kibogozni és mások számára is érthető formába önteni a kézzel írott kriksz-krakszaimat. Blokkolódás közben így nézett ki őkelme:

Folytatnám a kötősulit is, csak nagyon leforráztam a kezem a múltkor, és hát ezt nem akartam mutogatni. Nem horrorfilmet készítek, na. Azóta rendbejött, csak most meg folyton foglalt a filmstúdiónak használt dolgozósarok, én meg nem akarom elkergetni onnan életem párját, valakinek pénzt is kell keresni a családban, nem igaz?

A Ravelry-n is izgalmas dolgok történnek, november 1-én indul a Show-Your-Stuff Party! Kukkantsatok be a csoportomba, és meglátjátok...

Ezen kívül tervezek egy blogolós játékot is, de erről majd később.

Üvegmatrica lépésről lépésre

Az őszi-téli hónapokban rendszerint előkerül nálunk néhányszor az üvegmatrica-festék. Az üvegmatricázás egy olyan foglalatosság, amely a gyerekek életkorához igazítható, így sokáig a család kedvence lehet. Ami már csak azért is jó, mert egy tubus festék elég sokáig kitart, és ha egyszer rákap az ember a vidám ablakdíszek készítésére, akkor biztosan beszerez több színt is, hogy legyen választék. Én általában kivárom a helyi hobbiboltban az éves leárazást, mert sajnos az üvegmatrica-festék nem a filléres kategóriába tartozik. De nekem már könnyű, mert van itthon egy masszív alapkészlet több színnel, így csak az utánpótlásról kell gondoskodnom.

Miért is érdemes beruházni egy ilyen készletbe? Mert különleges élmény üvegmatricát készíteni; mert rengeteg lehetőség rejlik benne mind a variációkat, mind a felhasználást illetően; mert fejleszti a kézügyességet; mert hetekig, vagy akár hónapokig lehet gyönyörködni az eredményben.

Alapvetően kétféle festékre lesz szükséged: az egyikkel meghúzod a kontúrokat, a másikkal kitöltöd a kontúrok közötti teret. A kontúrfesték általában fekete, de nekünk van pl. piros csillámos is a karácsonyi dekorációhoz. Arról ismered meg, hogy 'Simulated Liquid Leading' van ráírva, míg a kitöltő festékre (ami egyébként hígabb is), egyszerűen 'Window Color'.

Ezen kívül szükséged lesz átlátszó műanyag mappára, papírtörlőre és egy vastagabb tűre vagy fogpiszkálóra.
A műanyag mappába tesszük a sablont, ami lehet előre kinyomtatott figura (pl. egy kifestőlap), vagy szabad kézzel rajzolt kép. Arra kell ügyelni, hogy jól meghúzható kontúrjai legyenek, lehetőleg minél kevesebb apró részlettel (főleg, ha kisebb gyerekekkel készítjük), mert a picike felületek kiszínezéséhez több ügyesség kell. A festék ugyanis eléggé folyós, és könnyen túlfolyik a kontúrokon, ha túl sokat használunk belőle. A nagyon nagy felületeket viszont több részre szoktuk osztani, mint a színes ólomüveg ablakokon, hogy tartósabb és szebb legyen.

 1. Első lépésként tehát kiválasztjuk és kinyomtatjuk vagy megrajzoljuk a sablont. Lehet, hogy a kiválasztott képet fel kell nagyítani, használjuk ki bátran az A4-es felületet, a nagyobb képen könnyebb dolgozni a festékkel. Nagyobb gyerekek szeretik maguk megtervezni a képet, figyeljünk rá, hogy színezhető nagyságú részleteket rajzoljanak.

2. Ezután a kontúrfestékkel meghúzzuk a rajzolt vonalakat, és ha szükséges, a nagy felületeket is feldaraboljuk. Fontos, hogy kontúrvonalak határozottak és szakadásmentesek legyenek, de azért ne ormótlanok. A fekete festék tartja egyben a kész művet, és ez választja el a különböző színű felületeket egymástól. Amíg a gyerekek kicsik voltak, ezt a lépést én előre elkészítettem, ők csak a színes festékkel dolgoztak. A kontúrfesték ugyanis sűrűbb, és márkától függően lehet, hogy folyik magától, de az is előfordul, hogy elég erősen kell nyomni a tubusból.

3. A kontúrfestéket hagyjuk megszáradni. Ez minimum 1-2 órát igényel, de érdemes kivárni, mert ha esetleg javítani kell munka közben a túlfolyó színeket, akkor nagy könnyebbség, ha a kontúr már nem maszatolódik el.
4. Most jön a legjobb rész, ez az, amit kis gyakorlás után már a kicsik is ügyesen és nagy élvezettel csinálnak: a megrajzolt körvonalakat kitöltjük színes festékkel. Vigyázat: az üvegmatricafesték általában nagyon folyós, nem kell nyomni a tubust, csak a megfelelő helyre tartani és a cső hegyével szétkenni a festéket!

Hagyjuk nyugodtan mázolni a gyerekeket, nem baj az sem, ha a festék eltakarja a kontúrvonalat, az ablakra téve úgyis látszani fog, mert a megszáradt festék áttetsző lesz. Arra viszont ügyeljünk, hogy ruhára, asztalterítőre ne csöppenjen belőle, mert utólag nem kimosható. Biztassuk a gyerekeket, hogy variáljanak a színekkel; kicsiknek egyszerűbb fakonként egy színt használni, a nagyobbak szeretik a szimmetrikus vagy ritmusos színváltásokat, illetve keverhetnek érdekes színárnyalatot vagy cirmos mintát is a felületen.
A festék felvitel után azonnal még letörölhető papírkendővel, de apróbb javításokhoz egy fogpiszkáló is jó szolgálatot tehet (pl. ha picit túlfolyt a szín a kontúron). Ha a tubus esetleg eldugul, a tűvel kipiszkálhatjuk belőle az összesűrűsödött festékdarabkát.

5. Miután elkészült a kép, ellenőrizzük, hogy nem maradtak-e üres foltok, majd tegyük biztonságos helyre megszáradni. Fontos, hogy vízszintesen feküdjön a lap, különben elfolyik a festék. Száradás közben érdemes ellenőrizni, és a nagyon vékony helyekre utólag még egy pici festéket tenni, nehogy elszakadjon, mikor lehúzzuk a lapról.

6. Amikor teljesen megszáradt a festék és nem ragad már sehol de nem is nyúlik nagyon (ez minimum egy napot vesz igénybe!), akkor óvatosan lehúzzuk a fóliáról, vigyázva, hogy ne ragadjon össze, és felsimítjuk ablakra, tükörre, vagy ahová szeretnénk. Olyan helyen a legszebb, ahol átsüt rajta a nap.

 

Truckrun

Épp bevásárolni indultam volna azon a szombat délutánon, amikor felhangzott az első kamionduda. Utána még egy. És még egy. Nem ám egy rövid kis figyelmeztető jel, hanem hosszú, ritmusos, buli-dudaszó: itt vagyunk, erre megyünk, figyeljetek ránk!

Amikor évekkel ezelőtt először találkoztam a hosszú sorban vonuló rakomány nélküli, vidáman dudáló kamionokkal, csodálkozva néztem a menetet. Percekbe is beletellett, mire észrevettem, hogy a sofőr mellett minden fülkében utas ül, méghozzá nem mindennapi utasok voltak ők: kisgyerekek, fiatalok, idősebb emberek, mindannyian értelmi fogyatékosok. Az út mentén amerre csak elhaladtak, megálltak az emberek és lelkesen integettek, a kamionokból a vezetők és utasaik visszaintegettek, és közben nyomták a dudát vidáman. Némelyik autót még fel is díszítették a különleges alkalomra, és ha az ember jól figyelt, igazán különleges járműveket láthatott: egy-egy oldtimer kamiont vagy éppen hipermodern példányokat. A konvoj biztonságára motoros kísérők és rendőrök vigyáztak - az idén kuriózumként amerikai rendőrautók vezették a menetet -, a célállomáson pedig estébe nyúló ünnepség várta a résztvevőket.

Évek óta hagyomány már a Truckrun a városunkban, az idén 125 kamion kocsikáztatta fogyatékkal élő vendégeit egy 45km-es útvonalon. A sofőrök szabadnapjukon vesznek részt az eseményen, a legtöbben évek óta minden alkalommal.
Bár én csak a járda széléről integetve vettem részt ezen a szívet melengető eseményen, azért mesélem el mégis, mert nagyon jól példázza azt a szolidaritást, amely annyira jellemzi a holland társadalmat. Nem "rejtik el" a fogyatékkal élő társaikat a világ szeme elől, hanem megpróbálják őket minden lehető módon bevonni a társadalom életébe. Az infrastruktúra, a gondozás intézményes rendszere mellett rengeteg olyan civil kezdeményezés van, amely arra irányul, hogy segítsen teljes életet élni azoknak, akik ezt saját erőből valami miatt nem tudják megvalósítani. A Truckrun csak egy a sok közül. Amellett, hogy egy életre szóló élményt jelent a résztvevők számára, a külvilág felé a figyelemfelhívás kedves gesztusa.
Ami engem illet: jövőre is megyek integetni.

Indul a kötősuli!

Ha eddig csak vágyakozva nézegetted a bejegyzésekben mutatott kötött darabokat ("bárcsak én is tudnék ilyet készíteni"), esetleg a szekrényedben most is ott lapul a nagymamádtól örökölt kötőtűkészlet és néhány gombolyag ("majd egyszer valamikor összeszedem a bátorságomat, rászánom az időt és megtanulok kötni"), akkor itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépj. Ne félj, nem lesz nehéz, segítek.
A mai napon ugyanis elindult Panka kötősulija, és te is az első tanulók között lehetsz!

A kötősuliban lépésről lépésre segítek neked megtanulni a kötés alapjait. Minden leckéhez egy videó tartozik, amelyben nem csupán a technikát mutatom meg, de hasznos tippekkel segítek leküzdeni a kezdeti nehézségeket is. Miután megtettünk néhány lépést, elkészíthetsz egy rövid projektet a tanultak segítségével. Így akár már holnap meglephetsz valakit egy saját készítésű, kézzel kötött ajándékkal! A projektek nehézségi fokát a tanfolyam anyagához igazítom, és menet közben online bármikor segítséget kérhetsz, ha elakadsz. Egy fórumon találkozhatsz azokkal, akik szintén most ismerkednek a kötés alapjaival, megnézheted a munkáikat és elbüszkélkedhetsz a saját sikereiddel.

A sorozatot folyamatosan bővítem majd videókkal és projektleírásokkal. Miután az alapokat elsajátítottad, a különböző bonyolultabb technikákat bemutató epizódokból a későbbiekben is kedvedre csemegézhetsz.

Nos, tetszik az ajánlat?  Akkor várlak a kötősuliban! És ha ismersz valakit, aki szintén szeretne megtanulni kötni, hívd őt is bátran. Minél többen vagyunk, annál jobb a hangulat.

 

u.i.: A kötősulit a blogon az Oldalak címszó alatt bármikor megtalálod.

Kifelé a gödörből

Van úgy, hogy az ember csücsül a gödör alján, és nem nagyon lát ki belőle. Van úgy, hogy a könnyek garázda módon megülnek homlokod íve mögött, és egész nap a csendet várják, hogy előbújhassanak végre. Egyre türelmetlenebbek. Már a csend sem kell. Amint gyengül az akarat szorítása, lándzsával hadonászó, üvöltve harcba rohanó hadseregként törnek elő. Vagy épp csendesen lopakodnak, észre sem veszed és már megint itt vannak. Befurakodnak minden pici résbe, minden üres pillanatba. "Anya, miért piros az orrod? Megint sírtál?"

Hát elegem lett belőle. Elegem lett a gödörből, elegem lett a kétségbeesésből, elegem lett a cérnaszálon egyensúlyozásból. Úgy döntöttem, felállok. Munkaterápiába kezdtem.
1. Elindítottam a tesztet, amit még májusra terveztem. A tesztelők kérdései, gondjai, amelyek gyors választ igényelnek, segítenek kifelé irányítani a figyelmemet.
2. Kendőt kötök megint. Még nem tudom, mi lesz a neve, először Penelopénak akartam keresztelni, mert annyiszor bontottam le az első 20 centit, hogy már nem is bírtam számolni egy idő után. Aztán arra gondoltam, hangulatomhoz illően Rabbit Hole lesz, de ez nem tűnik épp egy jó marketingfogásnak, úgyhogy egyelőre névtelen a drága. Tűzpiros amúgy, és félhold alakú. Gyönyörű lesz, ha elkészül egyszer.
3. Hozzáláttam, hogy megvalósítsam egy régi tervemet: elkezdtem kidolgozni és filmre venni a kötőtanfolyam leckéit és elkészíteni a hozzá tartozó mintákat. Merthogy tanárlelkem megkeresi magának az utat, bármibe is kezdjek. Így futnak össze a szálak, így lesz teljes a kör. A tanítás szárnyakat ad, amelyekkel, ha csak egy órára is, de könnyedén kiröppenek bármilyen gödörből.
Egyelőre a dolog technikai oldalával küzdök, de nemsokára megmutatom az eredményt.

Itt tartok. Úgy tűnik, használ a gyógymód, ha rögös is az út.
*A két fotó Nathan Sawaya "The Art of the Brick" c. kiállításán készült, Amszterdamban.

Seaside Melody, a nőies vagányság megtestesítője

Úgy kezdődött az egész, hogy az aktuális éves tavaszi fonalbörzén megláttam a Katia cég egyik idei újdonságát. Cotton Jeans névre hallgat, 100% pamut az összetétele, de a szokásos pamutfonalaknál vastagabb kivitelben. Nem az a magában vastag tenyeres-talpas fajta, hanem az a típus, aki a vehemenciáját sok-sok egyenként festett, nagyon vékony szál összesodrásából nyerte. Vagyis erőteljes, de finoman erezett, bonyolult lelkületű, tudod, mint Shrek. Na jó, ez a hasonlat nem stimmel, mert ez a fonal szép, Shrek meg... na szóval érted.

Hát ott álltam a standnál, kezemben egy gombolyag Cotton Jeans-szel, és járt az agyam, hogy ebből mi mindent lehetne készíteni. Annyi ötletem volt, hogy nem tudtam dönteni, és főleg fogalmam sem volt, hogy körvonaltalan ötletbuborékaimhoz mennyi fonalra lenne szükség, úgyhogy szépen visszatettem a gombolyagot, de megjegyeztem jól a nevét. Tudtam, hogy jön még a kutyára kötőtű, mert a városunkban van egy Katia fonalakra specializálódott bolt, aminek ugye az a nagy előnye az ország másik végében tartott börzével szemben, hogy bármikor elugorhatok egy újabb gombolyagért, ha netalán szükség lenne rá.
Lett is. Merthogy nem bírtam nyugodtan aludni, amíg magaménak nem tudhattam néhány gombolyagot ebből a vagány puhaságból. Aztán amikor elkezdtem kötni belőle a kendőt, akkor meg nem bírtam abbahagyni, úgy megszerettem a mintát, amit kigondoltam hozzá.

A fonal izgalmas színváltásai ebben a kék árnyalatban egy régi farmeremet juttatják az eszembe, amelyet évekig hordtam, majd amikor már túl kopott volt a szára, levágtam rövidgatyónak, hogy még sok-sok további nyarat, életem legszebb nyarait töltsem el benne.

A kendőhöz egyszerű, könnyen megjegyezhető mintát képzeltem el, olyat, amit az ember magával vihet vízpartra, nyaralásra, utazáshoz, és akár a sor közepén is leteheti, anélkül, hogy később elvétené a számolást, mégsem válik unalmassá. A minta szinte magától jött, egy kellemes ritmusú, ici-picit áttört, ferdén haladó csíkozás lett belőle. A minta és a fonal színváltásai együtt a tengerpartot juttatták az eszembe, innen a neve. A két végén a bojt visszatérő olvasóimnak biztosan ismerős lesz. A kendőt egyébként a bal sarokból elindulva oldalra haladva kötjük, aminek az az előnye, hogy bármilyen méretnél befejezhető.

Szerettem volna a tengernél fotózni, de ez az idei nyáron eddig nem jött össze, majd egyszer bepótoljuk. Egyelőre elégedjetek meg a kislányom által a kertünkben készített képekkel.
A mintát megírtam magyarul és angolul is, a tesztkötés most indul, aug. 31-ig lehet rá jelentkezni erre a linkre kattintva.

Hogy tetszett mondani? - kézimunka zsargon angolul

Merthogy ilyen is van, bizony. Aki köt is meg internetezik is, az előbb utóbb megfordul valamelyik angol nyelvű kézimunkafórumon, ahol szinte biztosan találkozik ismeretlen rövidítésekkel és furcsa szavakkal. Nem a mintaleírásokban használt rövidítésekre gondolok, abba általában mindenki hamar beletanul, mivel a mintában mindig szerepel a magyarázatuk is. Azokról a fórumbejegyzésekben haszált kifejezésekről és mozaikszavakról van szó, amelyek láttán hiába görgetjük fejünkben az érettségire anno bemagolt tematikus szójegyzékeket, sőt még az iTranslate app sem segít.
Mielőtt bárki szidni kezdené a középiskolai angoltanárait, a szótárakat, meg a google fordítót, hadd nyugtassak meg mindenkit: ezeket a kifejezéseket egyetlen iskolában sem tanítják, a SZTAKI szótár sose hallott róluk, sőt, lefogadom, hogy jó részük még a Cambridge English Corpusban sem szerepel, amit pedig a mai angol nyelv legátfogóbb gyűjteményeként tartunk számon.

Nem, mintha a kézimunkázók hét pecsét alatt őriznék titkos nyelvük kódját, talán inkább arról van szó, hogy a szótárkészítők között sajnálatosan kevés a fonalbolond. Ezt az arcpirító hiányt pótlandó, íme egy rövid szószedet, amelynek tartalma alapszókincs minden magára valamit is adó kézimunkázó számára:




afghan: pléd, pokróc, ágytakaró. Azt a fajtáját, aminek rojtos a két vége, úgy hívják, hogy throw. A lényeg, hogy nagy, téglalap alakú és egy örökkévalóság mire elkészül
ball: gombolyag (lásd még: cake, skein)
baktus: hosszan elnyújtott háromszög vagy lapos trapéz alakú sálkendő.
bistitchual vagy bicraftual: olyan fantasztikusan ügyes egyén, aki kötni és horgolni is tud
cake: gombolyag. Általában nem ehető. (lásd még: ball, skein)
circulars (=circular needles):  körkötőtű
continental style (u.a. mint a German style): a Magyarországon is általános kötési mód, amikor a fonalat a bal kezünk mutatóujjára vezetjük, és a két kötőtű egyikát sem engedjük el munka közben (ezt a fajta kötési módot picking-nek is nevezik).
double breasted: a kézimunkázó populáció 83%-a. Á, csak viccelek. Kétsoros gombolású ruhadarabot jelent (v.ö.: single breasted)
English style: angol kötési mód, amikor a fonalat jobbfelől vezetjük, és az egyik kötőtűt minden szemnél elengedve tekergetjük a fonalat (ezt throwing-nak is nevezik).
earburn: Ravelry-s kifejezés, azt jelenti, hogy valakinek a felhasználónevét belinkelik egy (fórum)üzenetbe ("magic link"), és az illető erről értesítést kap magán üzenet (PM= private message) formájában.
frogging: amikor a kötőtűt a munkából kihúzzuk és úgy bontunk vissza több sort. Merthogy olyan a hangja, mintha egy béka (frog) azt mondogatná: "rip it, rip it" (= bontsd le, bontsd le)
hank: motring
Ravelry: fonalbolondok online Mekkája. Nem mondd, hogy nem vagy még tag! Innen elindulva egyszerűen értelmezhetőek a következők is: Ravelers - ezek mi vagyunk (és a közösség többi 4 millió tagja); Ravsurfing - amit takarítás helyett gyakorta csinálunk hosszú órákon keresztül; unraveling - ez az az állapot, amikor végül mégis rávesszük magunkat, hogy elszakadva a képernyőtől kitakarítsuk a fürdőszobát / levigyük a kutyát sétálni / elmenjünk dolgozni / megfőzzük az ebédet.
soaker: a Google fordítója szerint alkoholistát jelent. Ne higgy neki. Valójában azokat az édi kis kötött bugyogókat hívják így, amelyeket pelus tetejére lehet húzni.
single breasted: ne járjon az agyad, ez nem vicctéma. Egysoros gombolású ruhadarab, pl. kardigán (v.ö.: double breasted)
skein: gombolyag (lásd még: ball, cake)
stash: a jövőbeli projektekre (vagy csak úgy) beszerzett szerény mennyiségű dugifonal. Általában nem haladja meg a lakásod köbméterben kifejezett térfogatát. Ha mégis, itt az ideje a költözésnek. Tárolását illetően az első számú szabály: soha ne tarts mindent egy helyen, nehogy életed párja rádöbbenjen, hogy mennyi is az annyi.
tinking: tink  = knit visszafelé írva, vagyis amikor egyesével szedegetjük vissza a szemeket.
yarn addict: fonalfüggő - esküszöm, nem én vagyok. Nem is ismerek ilyet.
yarn barf: szó szerint fonalokádék. Hadd magyarázzam meg gyorsan, mielőtt elképzeled: egy nagy csomó összegabalyodott fonal, leginkább amikor a gombolyag belsejéből próbálod kihúzni a kezdőszálat, és kijön vele együtt a fél gombolyag. Találó, nem?
yarn diet: fonalfogyókúra. Nem, nem azt jelenti, hogy az ember evés helyett fonalat rágcsál, hanem azt, hogy egy yarn addict a függőségét próbálja kordában tartani oly módon, hogy szigorúan számon tartva minden vételt és fogyasztást a felhalmozódott dugifonalmennyiséget (lásd: stash) szisztematikusan csökkenteni igyekszik. Közben gyarló diétázó módjára újra és újra elbukik, és titokban egy kicsit sem bánja.
yarnies: olyan megszállottak, akik kézzel font és festett fonalat készítenek eladásra (is)

Néhány gyakran használt rövidítés:
CAL és KAL: knit along, crochet along = közös kötés vagy horgolás, részletesen itt olvashatsz róla
DPN: double pointed needle = mindkét végén hegyes kötőtű
KIP: knitting in public = nyilvános helyen kötni. Értelemszerűen van horgolós változata is, ez a
CIP azaz crochet in public.
C2C: corner to corner, azaz saroktól sarokig (horgolós kifejezés)
HOTH: hot off the hook = frissen befejezett darab
LYS: local yarn store = helyi fonalbolt, többnyire a kiskereskedőket értik alatta, nem a nagy cégek márkaboltjait. A tulaj pedig a LYSO azaz local yarn store owner.
FO: finished object = befejezett projekt
UFO: unfinished object = be nem fejezett munkadarab
PIGS: projects in grocery bags = különböző szatyrokban, zacskókban tárolt félkész művek
TOAD: trashed object abandoned in disgust = ez az a fonal/projekt, amit annyira utálsz, hogy már kézbe venni sem vagy hajlandó
WIP: work in progress = folyamatban lévő projekt
WPI: wraps per inch = fonal vastagságának az egyik jelölési módja, azt mutatja meg, hogy egy vonalzóra egy inch szélességben hányszor lehet egymás mellé feltekerni a fonalat.

És ha esetleg ennyi nem lenne elég, akkor zárjuk a sort ezzel a gyöngyszemmel:
SEX: Stash Enhancement eXpedition = fonalvadászat. Bocs, ez már perverz, tudom. Szóljatok rám, ha valaha használni találnám!

Ez a lista persze nem teljes. Ti milyen szavakra csodálkoztatok már rá az angol nyelvű fórumokon? Írjátok meg, hadd bővüljön a lista!

Egyszer bojt, hol nem bojt...

Amikor végre itt a hétvége, és hét közben annyi de annyi fontos meg szükséges meg komoly dolgot csináltál, hogy már számon sem tudod tartani, akkor bizony itt az ideje valami egészen másnak. Ilyenkor kell kiadni a jelszót: csináljunk bojtot!

A bojtkészítés nagyon egyszerű tevékenység, az eredmény viszont olyan vidám, hogy egészen biztosan megszépíti a napodat. Bármilyen stílushoz igazíthatod: lehet bohókás, sikkes, klasszikus, na komoly az inkább ne legyen, ha már egyszer épp a komolyságot akarjuk száműzni...
Ráadásul nagyon sokoldalúan használható, a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Akaszthatod kulcstartóra, függönyzsinór végére, táskára, ruhára, lámpabúrára...
...vagy éppen a málnabokorra:

Mert ugyebár nyár van, süt a nap és érik a málna, ehhez bojt dukál! Azért az egész bokrot ne bojtozd tele, mert összeszurkálja a kezedet.

No, de hogyan is készül a bojt? Semmi más nem kell hozzá, mint némi maradék fonal, egy darab karton és egy borotvapenge vagy kisolló. Íme a munkamenet:

A kartonból levágunk egy olyan magas téglalapot, amekkora bojtot szeretnénk. Jelen esetben ez 8cm.
Elkezdjük a fonalat a kartonra tekergetni:

Attól függően, hogy karcsú vagy dundi bojtra vágyunk, kevesebbszer illetve töbsször csavarjuk a fonalat a kartonra. A képen látható kék színű bojthoz 45-ször tekertem körbe, de ez a fonal vastagságától is függ. A tarka bojtot 4 szállal tekertem. A képen ábrázolt bojtok mindössze illusztrációként szolgálnak. Dundiságbeli eltérésekért felelősséget nem vállalunk!
Ezután a köteg egyik vége alatt átfűzzük a fonalat (miután elvágtuk), és jó erősen megkötjük. A további felhasználástól fúggően rövidebb-hosszabb szárat hagyunk.
Borotvapengével vagy kisollóval elvágjuk a köteg alját.

Most kb. a köteg negyedénél/harmadánál 2-3-szor körbetekerjük és szorosan megkötjük. Voila!

 Aki ezt így túl snassznak találja, készíthet bojtemberkét is. Ezeket a babákat a gyerekeim gyártották évekkel ezelőtt anyukám vezénylete alatt. 

Az alap ugyanaz: kartonra esetleg egy vékony könyvre tekert fonal, amelyet a megfelelő helyeken elszorítunk. Ha jól megfigyeled, a következő képen két különböző megoldással készült emberkét látsz. A bézs színű két külön kötegből áll, a szürke egyből.

A bézs babát egy könyv segítségével készítettük, a testét hosszában tekertük a könyvre, a karját keresztben. Nem egyszerre persze, külön-külön készítjük el a két köteget. Mielőtt a baba hasát megkötnénk, átdugjuk a karját a köteg közepén.
A szürke babát egy jó dundi kötegből készítjük. Miután az alját elvágtuk, különválasztjuk a kezének és lábának való kötegeket.

A karját egy kicsit rövidebbre vágjuk, hogy ne lógjon földig, majd a kezénél elkötjük.

Miután a hasánál is megkötöttük, eldönthetjük, hogy szoknyás vagy nadrágos illető legyen belőle. Innen lehet tovább variálni tetszés szerint arccal, kalappal, ruhával stb. Az enyémből a gyerekek szerint boszorka lett, bár én inkább szellemnek nézném.

Kellemes, akarom mondani bojtos hétvégét kívánok!