Tojássapik húsvétra

... jobban mondva kalapok.

Egy néhány nap múlva esedékes közös kézimunkázáshoz kerestem ötleteket a héten. Fontos volt, hogy egyszerűen és gyorsan elkészíthető, mégis mutatós modellek legyenek, mivel a résztvevők nem mind gyakorlott horgolótű-forgatók. A virágfüzért is már ezzel a háttérgondolattal készítettem, aztán tegnap belefutottam két tuti ötletbe.

Egy hobbiboltban láttam meg azokat az édes tojásmelegítő sapikat, amelyek azonnal megragadták a fantáziámat. Este neki is álltam elkészíteni őket. Íme:

A legjobban a kis kalap tetszett. Eredetileg virágot akartam rá hímezni, mint az eredeti példányon láttam, de amikor elkészült a közepe meg a két fölső szirma, rám nevetett és azt mondta, hogy ő inkább nyuszi szeretne lenni. Hát jó, de biztos készül majd még virágos szalmakalap is hozzá ikertestvérnek.

Ezután a Napóleonkalap.... akarom mondani, érseki süveg... azaz egészen pontosan a nagyikockák háromszögesített változata következett.

Először vastag akril fonallal kísérleteztem, készült két különböző méret belőle, aztán mégis visszatértem a pamuthoz. A fotón nem nagyon látszik a különbség, de nekem a pamut változat egyértelműen jobban tetszik.



Ja, a hobbiboltba egyébként marcipánért mentem. A legkisebbik ma ünnepli az iskolában a húsvétot, úgyhogy délután muffint sütöttünk. Itt az a szokás ugyanis, hogy a karácsonyt, húsvétot az iskolai ünnepség mellett egy közös étkezéssel is megünnepli az osztály.

Calvin és Hobbes a kreativitásról

Hát ez bizony sokszor nálam is így működik...

Tavaszhívogató virágok

Néhány nap múlva húsvét, és nekem mégis nagyon nehezemre esik hozzálátni az ünnepi készülődéshez. Egészen biztos, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel: Európa jó része küszködve próbál megszabadulni a téltől már hetek óta, de egyelőre tartja magát a hideg. Nálunk is hó esett még a múlt héten is, most meg már napok óta viharos szél dúl, amely a fagypont körüli hőmérséklettel kombinálva bizony nagyon kellemetlen időjárást eredményez. A tévé, rádió és a különböző internetes időjárásfigyelő lapok minden nap elemzik, hogy hány évtized óta nem volt ilyen hideg márciusnak ugyanezen a napján. És persze az emberek másról sem beszélnek, mindenki nagyon várja már, hogy enyhüljön az idő. Csakhogy az időjárást nem tudjuk befolyásolni.... Vagy mégis?

Nos, a hétvégén úgy döntöttem, hogy valamit tenni kell ezen tarthatatlan állapot ellen. Mert ugyebár hogyan legyen tavasz, amikor nálunk az állandóan gyerekrajzokkal borított két ajtó még mindig hóemberekkel van tele, az ablak előtt pedig még mindig a decemberben felaggatott papírhópihék táncolnak?

Muszáj volt radikális eszközökhöz folyamodnom: azonnali hatállyal papírkosárba került minden hóember és hópihe. És hogy egyértelműen a természet tudomására hozzuk, hogy a jégvirágok ideje lejárt, és egészen másféle virágokban kell már gondolkodni, kisebbik lányommal gyorsan munkához láttunk. Ügyes kis keze nyomán hamarosan ilyenekkel lettek tele az ablakaink:



Amíg a virág- és húsvéti tojás-matricák száradtak, addig én is munkához láttam. Horgoltam egy halom színes virágot, és "felfűztem" őket:

 

A virágokat nagyon egyszerű elkészíteni, íme a minta, ha valaki kedvet kap hozzá. A szokásos jelöléseket használtam: 0 = láncszem, + = rövidpálca, f = erp, ₮ = krp. Az utolsó rövidpálcát úgy fejezzük be, hogy a tűt beleakasztjuk a zöld láncszemsor egyik szemébe is, és mindkét hurkon együtt húzzuk át a fonalat.

 

Egyszerű horgolt virág

Szóval most ezek is az ablakunkat ékesítik. Megpróbáltam lefényképezni a virágfüzért az ablakon. Sajnos belülről nem látszanak a színek a fotón, kívülről meg az egész alig-alig, de azért elhihetitek, hogy nagyon vidám látvány. Annyira, hogy ma már a nap is kisütött tőle, a szél pedig elfújta az összes hófelhőt.

Virágos mellényke nagyikockákból

Fogalmam sincs, a nagyikockákat miért éppen így hívják, de számomra találó ez a név.
Nekem a horgolás sokáig nem jelentett többet annál, mint hogy szükség esetén szegélyt tudtam horgolni egy-egy kötött darabra. Önálló horgolt munkákat nem készítettem. Egészen addig, míg anyukám rá nem kapott a nagyikockákból horgolt takarók és díszpárnák készítésére. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb darabok kerülnek ki a keze alól, csupa vidámság tőle a lakása. Természetes, hogy az unokáinál is nagy sikert aratott vele, el is kunyerálták azonnal a legszebb darabokat, így mindkét lányom ágyám ott vidámkodik egy-egy nagyikocka takaró, made by Nagyika.

Ezekkel a takarókkal kezdődött az én horgoló pályafutásom is. Annyira tetszett ez a minta, hogy megkértem anyukámat, tanítsa meg nekem is. Aztán nem sokkal később utamba akadt egy könyv, amely telis-tele volt különböző nagyikockákkal. No, itt durrant be a motor, ennyi szépség láttán egyszerűen nem bírtam visszafogni magam, muszáj volt nekem is alkotnom valamit. Így kezdődött:

Persze nem csak úgy összevissza horgolgattam, a fejemben alakulóban volt már egy terv, és a színeket is ehhez alakítva válogattam össze gondosan. Mind a mintákat, mind a színeket a kisebbik lányommal közösen választottuk, neki különösen ez a 3D virág tetszett:

Aztán, mikor már elég sok kocka elkészült, következhetett az összeállítás. Itt már kezd mellényre hasonlítani:

Már csak a vállpánt hiányzott, a szálak eldolgozása meg a szélek körbehorgolása, és íme az eredmény:

Tavaszváró horgolmány

 

Alakulgat.... de mi is?

Még mindig titok! :)

Tavaszra készülve

Már alig várom a tavaszt, Hollandiában ez észveszejtően gyönyörű tud lenni. Az idén igencsak nehezen akar megérkezni, sokat dulakodik a téllel. A kertünkben a hóvirágok már több, mint két hete bólogatnak, hol a hó alól diadalmasan kikandikálva, hol a csupasz föld fölött:

 

 

De rajtuk kívül is van néhány bátor úttörő, akik az első napsugár hívására feleltek. 

 

 

S még ha nyakon öntötte is őket egy elkésett hóesés, vitézen tartják magukat. Most már végre elolvadt a hó, remélem, utoljára. Lassan megjelenik a télen is zöld fű között a krókuszok hegyes sipkája, aztán sorban felébred majd a többi virág is mind.

 

 

 

 

 

 

Ezek már a kikelet színei, a friss zöldek és üde lilák. Én is ezekkel készülök a tavaszra:

 

Nagy fába vágtam a fejszémet, de hogy mi lesz belőle, az legyen egyelőre titok!