Egy kis életjel

Nyugi élek még, és raktáron van a fejemben több bejegyzés is, de megtiltottam magamnak a blogolást, amíg néhány határidős munkát be nem fejezek.

A kép csak illusztáció, szerencsére nem én vagyok rajta, bár időnként kb. így érzem magam.
Majd jövök, remélem, nemsokára...

Levendula

Fantasztikus oldalra bukkantam, muszáj megmutatnom. A Levendulamagazinról van szó, nem is értem, eddig miért nem találkoztam vele.

A levendula számomra felnőttkori szerelem, gyerekkori emlékeim nincsenek róla. Az utóbbi tíz-tizenöt évben viszont intenzíven imádom ezt a növényt, bár sokáig csak a szépségéért és az illatáért szerettem. Mindig tartok itthon saját szüretelésű szárított levendulavirágot és illóolajat (ez utóbbit boltból). Leginkább a ruhásszekrényeket illatosítom vele, de a szobát is úgy, hogy takarítás közben a porszívóval felszippantok egy fél maréknyi morzsolt levendulát, ő meg cserébe szolid illatfelhővel leheli tele a levegőt.

Azt, hogy a levendulát a konyhában is kitűnően fel lehet használni, csak az utóbbi időben kezdem felfedezni. Tavaly nyáron Budapesten a Bazilika mellett kóstoltam először levendulás fagyit, és teljesen elvarázsolt (a Gelarto Rosa fagyizóban, ahol spatulával rózsa alakúra töltögetik a fennségesen finom fagyit a tölcsérbe.)

A Levendula magazin oldalán a sok-sok praktikus információ mellett olyan elképesztően sokféle levendulás recept olvasható, hogy azt sem tudom, melyiket próbáljam ki először. Azt hiszem, bemelegítésnek jó lesz a levendulás limonádé és az áfonyás-levendulás joghurt, utána jöhetnek a nagyobb kihívások.