10 perces projekt: kerti székre huzat

A nyár nagy jósága, hogy lehet a kertben ejtőzni. Ehhez persze jól jönnek a dönthető háttámlás kerti székek, akár egy kinti ebédhez, akár egy dumálgatós kiüléshez, akár egy kis napozáshoz, vagy éppen árnyékban szundikáláshoz készül az ember. A székekhez pedig lehet kapni párnákat is, a kényelmet megduplázandó. Ezekkel mindössze annyi a gond, hogy 1: elég drágák, 2: nehezen tisztíthatók és 3: óvni kell őket az esőtől, vagyis szükség van olyan tárolóhelyre, ahol elférnek ezek az ormótlan cuccok, amikor éppen nincs rájuk szükség. Nálunk például a lépcső alatti tárolóban laknak. No, amikor az 5-6 db 120x50 cm-es párnát kell begyömöszölni a szűk tároló leghátsó sarkába, azt nagyon utálom. Az alternatíva, hogy a nappaliban feltornyozva tároljuk a lomha ülőpárnákat esős napokon így várrva a jobb időt, szintén nem a kedvencem. Bár a nagy, lapos párnákból kitűnő tutajt, bunkert, lakatlan szigetet vagy éppen tömlöcöt lehet építeni, lassan a legkisebb gyerekünk is kinő már az építkezősdiből.

Az alábbi megoldás előnye, hogy olcsó, mosható, és ráadásul kis helyen elfér:

Végy néhány fürdőlepedőt (általában 70x140cm).

Hajts vissza az egyik végén 10cm-t, és varrd le kétoldalt.

A hosszabbik oldal felénél varrj mindkét oldalra egy-egy 45cm-es szalagot.

 

Már csak egy lépés van hátra: kösd a székre a huzatot, ülj bele, és élvezd a nyarat! Voila!

Brokkolis muffin

Ettél már olyan muffint, amiben össze-vissza 4g szénhidrát van? Nem? Fogalmad sincs? No, ide figyuzz!

Akár az emberiségnek abba a táborába tartozol, akik csak úgy gondtalanul falatozva élvezik az életet, akár abba a csapatba, akik szénhidráttáblázattal és grammos mérleggel vágnak neki a főzésnek, ez a zöldséges muffin egészen biztosan ízleni fog.

Hozzávalók (8 db muffinhoz):
250 g brokkoli
50g zabliszt
50g reszelt sajt
2 tojás
1 pici csipet szódabirkarbóna
ízlés szerint só, bors, bazsalikom

A brokkolit rózsáira szedve megpárolom vagy sós vízben megfőzöm. Leszűröm, és apró darabokra vágom.
A tojásokat kézi mixerrel jó habosra keverem.
A tojásokhoz adom a lisztet, a reszelt sajtot (amiből egy keveset félreteszek), a sót és a fűszereket. Az egészet jól elkeverem, majd hozzáadom az apróra darabolt brokkolit is, ezt is elkeverem benne, nem baj, ha közben még jobban összetörik.
A muffinformákba papírt teszek, majd belekanalazom a brokkolis tésztát. Ha fontos, hogy egyforma adagok legyenek, akkor érdemes fagylaltadagoló kanalat használni.
A tetejét a megmaradt reszelt sajttal díszítem, majd 220°C-os sütőben addig sütöm, amíg a teteje kicsit megpirul (tűpróbával lehet ellenőrizni, hogy megsült-e).

B változat:
Kicsit gyorsabb, ugyanolyan finom, de valamivel zsírosabb megoldás, ha ugyanebből a tésztából forró olajban lepénykéket sütök. Itt is fagyiskanállal adagolom a tésztát az olajba, majd vízbe mártott evőkanál domború oldalával ellapogatom a lepénykéket. Mindkét oldalukat világosbarnára sütöm, majd papírtörlőre szedem őket, ami fölissza a fölösleges olajat.

TIPP: próbáld ki más zöldséggel, pl. karfiollal is!

Kispiros: Closer to Fine

Kispiros - magamban csak így neveztem a piros kendőmet egészen sokáig. De aztán megfogadtam egy ismerősöm tanácsát, miszerint ne válasszunk a felhasznált fonal alapján nevet a mintának, mert utána mások úgyis másféle fonalból fogják elkészíteni, és akkor már nem stimmel a név.
Így aztán sokáig nem volt igazi neve. Nálam a mintáknak valahogy mindig története van, és emiatt sokszor nem könnyű olyan nevet találni, ami ezt jól kifejezi anélkül, hogy túl személyessé válna, ami ugye megint nem jó, ha az ember azt szeretné, hogy másokat is kézimunkázásra inspiráljon a mintája.

Ezt a kendőt egy számomra nehéz időszakban kezdtem el tervezni és kötni, amikor sok volt az aggódás, a fájdalom és a szembesülés, nagyon sok mindent újra kellett értelmeznem az életben, és újra egyenesbe kellett jönnöm a világgal, magammal. A kendő sajátos ritmikája, és ahogy alakult a kezem között a szép minta, sokat segített ebben a folyamatban. Volt persze más is, nem csak a kötés, szerencsére rengeteg jó szót, szeretetet, támogatást kaptam a családtagoktól, barátoktól, kollégáktól, így aztán, mire befejeztem a kendőt, valahogy közelebb kerültem ahhoz is, hogy újra egészen jól érezzem magam. Innen a név: Closer to Fine.

Nem egészen egyedül találtam ki, ugyanis ez egyben egy régi dal címe is, amit milliószor hallgattam és még ma sem tudom megunni. Az Indigo Girls egyik korai nagy sikere volt, hozzánk a '90es években jutott el, és ifjúságom egyik meghatározó dala lett. Diákkori jóbarátaimmal annak idején rengeteget énekeltük mi is, néhány akusztikus gitárral meg egy csörgődobbal eltöltött hosszú-hosszú zenélős-éneklős gondtalan estéken.
Hallgasd meg te is, és ha már ott vagy a Youtube-on, ne kapcsold ki a végén, hallgass bele a playlist többi dalába is. Gyöngyszem kivétel nélkül valamennyi, lélekig hatoló szövegekkel, gyönyörű duettekkel, fantasztikus gitárkísérettel.

Egy kicsit elkalandoztam, de igazából annyit akartam még írni, hogy a minta végre elkészült. Vettem egy profi mintatervező programot, amivel elképesztően könnyen lehet leszámolható rajzos leírást készíteni. Mármint ahhoz képest, hogy eddig Wordbe illesztett táblázatokkal szerencsétlenkedtem, ahol minden utólagos változtatás egy kínszenvedés volt. Ehhez képest most néhány mozdulattal újra tudom rendezni az egész mintát, ha úgy adódik. Mégis rengeteget birkóztam vele, mire elégedett lettem a leírással, mivel van a végén egy meglehetősen nagy ábra, ami nyomtatásban sehogyan sem volt szépen olvasható. Végül aztán sikerült rájönnöm, hogyan és honnan hová importáljam, hogy papíron is olvasható maradjon a képernyőn gyönyörű mintám. Többször félretettem, sokáig halogattam a befejezését, közbejött sok minden más, de most végre itt a tavaszi szünet, úgyhogy elvégeztem a szükséges utolsó simításokat, és elkészítettem a tesztkiírást.
Vagyis: most indul a teszt angolul és magyarul is a Ravelry-n, reményeim szerint bő egy hónap múlva megjelenik végre a Closer to Fine kendő. Én pedig már, köszönöm kérdésed, egészen jól vagyok.

Függőség?

Számomra nagyon durván a munkáról szóltak az elmúlt hónapok. Mármint a munkahelyi munkámról, ami itt nem nagyon szokott szóba kerülni, hiszen ez a hobbioldalam. Pedig valahol hobbi az is, vagy még inkább egyfajta szerelem. Hivatásnak is szokták mondani, és bár ez nagyon pátoszosan hangzik, azért mégis olyan jó kimondani, hogy nekem hivatásom van. Nem havifixes félállásom, hanem hivatásom. És ez így igaz.

Szóval az elmúlt hónapokban minden kreatív energiám oda összpontosult, voltak új kihívások, meg azonnali megoldást követelő bosszantó problémák is. Én meg igyekeztem, hogy minden fronton megfeleljek, hosszúak voltak a napjaim, nyugtalanok az éjszakáim, és örültem, ha legalább a napi családi mindenfélének sikerült helyet szorítani a fejemben. Esténként, ha kézimunkáztam is, csak leírásból dolgoztam. Ez amolyan lelki karbantartásféle, ha kreatívkodni nincs is időm, azért jó legalább egy kicsit kézbe venni a kötőtűket, valahogy megnyugtat a kézimunka. Ezt az is bizonyítja, hogy épp a legstresszesebb időszakban volt olyan nap, amikor erős késztetést éreztem reggel, hogy magammal vigyem a kötést a munkahelyre. Nem mintha arra számítottam volna, hogy lesz akár egy szabad percem is kötögetni, inkább csak arra vágytam tudat alatt, hogy ott legyen kéznyújtásnyira a simák és fordítottak megnyugtató oázisa. Kezdem érteni, miért nevezik egyesek függőségnek ezt a hobbit...

Elkészült azért - magam sem tudom, mikor -, egy szép kardigán a nagylányomnak. Igazi jó fotó nincs még róla, nem mertem eddig megkérni rá a leányzót, hogy álljon modellt. Kamasz lévén, nem szereti, ha fotózzák, azt meg végképp nem, ha a róla készült képeket kirakják az internetre. Szóval be kell érnünk egyelőre ezzel a képpel.

 Itt még blokkolás előtt látható a kardigán, kiblokkolva sokkal szebb lett. A mintája ITT található.

Készült egy horgolt maroknyuszi is húsvétra egy rokon kisfiúnak. Ez a minta tavaly volt nagy sláger, de az öcsikét cseppet sem zavarta, hogy tavalyi találmányt kapott ajándékba, nagyon jól eljátszott vele.

Közben azért vártam már nagyon, hogy felszabaduljon egy kis időm, és némi kapacitás a fejemben. Hogy jöjjenek az ötletek, és leülhessek nyugodtan megvalósítani egyiket-másikat.
Úgy tűnik, most kicsit nyugodtabb vizeken evezgetek végre, és be is indult azonnal a krea-gépezet. Elkezdtem megvalósítani egy régen dédelgetett tervemet, amiről nemsokára írok többet is.

Ezen kívül befejeztem végre a piros kendő leírását (tudjátok, amit egy fél évvel ezelőtt kötöttem...), és a héten elindítom a tesztet, amire lehet még jelentkezni. Erről egy külön posztban írok hamarosan többet is. (Ezt hívják úgy, hogy cliffhanger?)