Holland fűszeres bogyók Mikulásra (pepernootje)

Hollandiában a Mikulás egyik jellegzetes finomsága a pepernoot vagy kruidnoot, magyarul fűszeres bogyó. Ezt az apró kekszfélét ilyenkor mindenhol marékszámra osztogatják a Mikulás segítői, a Fekete Péterek, akik három héten keresztül hol itt, hol ott bukkannak fel: utcán, boltokban, oviban, iskolában lehet találkozni velük. A gyerekek nagy kedvence ez az egyszerű keksz, mivel nemcsak enni, de elkészíteni is élvezet, ráadásul nem vonatkozik rá az általános holland kekszevős szabály, miszerint egy alkalommal egy darabot kapsz és slussz. Mikulás idején a felnőttek félreteszik önmérsékletre nevelő szigorukat, és elnézik a gyerekeknek, hogy azok marékszámra tömjék magukba a pépernótjét, hiszen ők maguk is szívesen csipegetnek belőle. Leginkább persze a bolti változattal lehet találkozni, de házilag is könnyen elkészíthető.

Hozzávalók:
100 g puha vaj vagy margarin
125 g barnacukor (sima kristálycukor is jó, de a barnacukortól lesz igazi a színe)
2 teáskanál fűszerkeverék (itt speciális keverék kapható erre a célra, de a mézeskalácsfűszer is tökéletesen megteszi, esetleg egy pici fehérborssal megbolondítva)
250 g liszt
1 kiskanál sütőpor
4 evőkanál tej

A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Pihentetni nem kell, azonnal hozzáláthatunk a bogyók készíteséhez. Ez a legjobb része a dolognak, ezt akár teljesen rá lehet bízni a gyerekekre.
Kis darabkákat csippentünk a tésztából, kb. 2 cm-es golyócskákat gömbölygetünk belőlük, és kissé kilapítva sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk őket.

180°C-ra melegített sütőben kb. 15-20 percig sütjük. Akkor jó, ha ropogós, de nem égett az alja.

Jó étvágyat, kellemes Mikulásozást!

Tejföl és kakukkfű

Ha valaki megkérdezné (bár ez még nem fordult elő), hogy mi az a két hozzávaló, amely semmilyen körülmények között nem hiányozhat a konyhámból, kapásból rávágnám, hogy a tejföl és a kakukkfű.

Na jó, elismerem, hogy ez így némi magyarázatra szorul, mert ugye ismerjük pl. A só című mesét, és hát ki tudna főzni víz nélkül, meg egy öttagú családban persze a gyümölcsöskosár és a kekszesdoboz sem lehet soha üres, de ha ezeken az alapokon túltekintünk, akkor bizony be kell vallanom, hogy számomra legalább ilyen fontos tényező, hogy mindig legyen itthon tejföl. Nem csak azért, mert imádom a csőbensült zöldségeket, a rakott egytálételeket meg a tejszínes-tejfölös ragukat, hanem azért is, mert a friss tejföl egy friss kiflivel önmagában is kitűnő uzsonna.
A kakukkfű gazdag aromája pedig még a legborúsabb napokat is képes megszépíteni. Amint az ételre szórom, azonnal a napos Provance-ban érzem magam.

Hogy ti is megtapasztalhassátok, mit tud a kakukkfű és a tejföl, íme, két gyors és egyszerű recept:

Frissensült csirkemell kakukkfűvel (4 személyre):
1 csirkemellet kicsontozok és vékony szeletekre vágok
2 evőkanál vajat vagy margarint fölförrósítok,
a húst picikét megsózom, megszórom egy kis frissen őrölt borssal, és a forró vajban sütni kezdem. Már a serpenyőben megszórom friss vagy szárított kakukkfűvel, néhány perc után megfordítom és a másik oldalát is aranyszínűre sütöm. Fontos, hogy átsüljön a hús, de sokáig sütni nem szabad, mert kiszárad.
Az utolsó percben alálöttyintek fél deci fehérbort, ez isteni illatot és aromát eredményez a kakukkfűvel együtt.
Azonnal tálalom, rizzsel, friss salátával nagyon finom.

Tejfölös, kakukkfüves sült gomba:
Ezt a receptet friss sampinyonból szoktam készíteni, lehetőleg minél nagyobb gombafejeket veszek hozzá.
Előveszek egy jó nagy tepsit (hogy minél több gomba elférjen benne) és kivajazom, vagy sütőpapírral kibélelem.
A sütőt előmelegítem 220°C-ra.
A gombát megtisztítom, a szárát benne hagyom, de a gallérját eltávolítom.
A gombákat szárukkal fölfelé a kivajazott tepsibe ültetem, egyenként megszórom kakukkfűvel, és egy pici sóval, borssal.

Ezután mindegyiknek a tetejét bevonom egy kanál tejföllel. Jó sűrű tejföl a legalkalmasabb, vigyázni kell, hogy ne csurogjon le a gomba mellé, mert akkor megég.

 

A gombákat kb. 20 perc alatt 220°C-on készre sütöm (figyelni kell, ha szép aranyszínű a tejföl a tetején, elkészült).
A fenti csirkemellel párosítva isteni, de rengeteg más étel mellé is finom köret.

Tálalt állapotban sajnos még nem sikerült lefényképeznem, nálunk mindig pillanatok alatt elfogy.

Meglepetés

 

Gondolnátok-e, hogy ma pontosan egy éve kezdtem el írni ezt a blogot?

Amikor belevágtam, fogalmam sem volt, hogy merre halad majd, mi lesz belőle, olvassa-e majd valaki. Eleinte lelkesen számoltam a mérföldköveket, az első követőt, a századik, ötszázadik, ezredik pageview-t, a hozzászólásokat, és boldogan csodálkoztam rá mindegyikre. Még ma is rendszeresen meglepődök rajta, hogy minden nap vannak látogatók az oldalon, és nagyon jól esik minden visszajelzés.

Ezért aztán egy kis meglepetéssel szeretném megköszönni Nektek a figyelmet és a sok értékes pillanatot, amivel megajándékoztatok eddig.

 

 

Kedves olvasóim, csak Nektek, csak itt, csak most: a sokak által kért és hamarosan megjelenő All Hearts (Csupaszív) Kendő magyar nyelvű leírását fogom három példányban elajándékozni. Ha szeretnéd megkapni az egyiket, nem kell mást tenned, mint magyar idő szerint vasárnap 20.00 óráig egy megjegyzést hagyni itt, a blogbejegyzés alatt. A kommentelők közül fogom kisorsolni a három szerencsést, akik e-mailben kapják majd meg a mintát (ehhez a címeket majd privát üzenetben kérem, nem feltétlenül kell a megjegyzésbe beleírni). A nyertesek nevét is itt, a kommentek alatt fogom közzétenni. 

 

 

Évekkel ezelőtt született ez a kendő, amikor még fogalmam sem volt róla, hogy az interneten is lehet találni kötésmintákat és kötős csoportokat. Akkor még azt sem sejtettem, hogy egyszer kilépek majd a világ elé, hogy másoknak is megmutassam az alkotásaimat. Aztán amikor nemrégen a fb-oldalamra háttérként feltettem egy képet róla, magam is meglepődtem, hogy többen azonnal kérték a mintáját. Nemsokára eléhető lesz a Ravelry-n, mihelyt elkészülök az angol változattal és a fotózással.

 

Ez a téglalap alakú stóla remekül megfelel azok számára, akik szeretnének gyakorlatot szerezni a csipkekötésben, de nem mernek még belevágni egy bonyolult szabású és változatos mintákból felépülő csipkecsodába. A minta néhány ismétlés után elég jól megjegyezhető, az alkalmazott szemtípusokat tekintve nem túl bonyolult, de mégis rendkívül mutatós eredményt ad. Egy egyszerű, de ötletes megoldásnak köszönhetően sokféleképpen viselhető.

 

Hiszem, hogy az életben nincsenek véletlenek. Az sem véletlen, hogy épp ez a minta lett az ajándék. Nagyon különleges nekem ez a kendő, mert egy számomra kedves személyt juttat eszembe, aki már nem él. Nem véletlen, hogy a neve All Hearts, és ki tudja, talán az sem, hogy éppen ma, Mindenszentek napján írok róla.

 

 

Jonatán, az ajándék

Mindig is tudtam, hogy a baba- és állatkahorgolás nem az én műfajom. Bármilyen tündéri minták is kerültek eddig a szemem elé, soha nem éreztem rá késztetést, hogy nekilássak elkészíteni őket.
Így aztán nem is értem, hogyan juthatott eszembe, hogy a rokonság legkisebb tagjának második születésnapjára zsiráfot horgoljak. Márpedig eszembe jutott, és nem bírtam kiverni a fejemből az ötletet, bármilyen őrültségnek is tűnt. A kis koma szülinapját ugyanis egy roppant zsúfolt hét végén ünnepeltük, és szombat délutánra még csak odáig jutottam, hogy kerestem egy zabálnivalóan édi mintát és kinyomtattam.
Vasárnap reggel még csak a két hátsó lába volt készen őkelmének. Teljesen reménytelen vállalkozásnak tűnt, hogy kora délutánra zsiráf nőjön arra a két nyurga lábra, tekintve, hogy az egész szombat estém ráment erre az első fordulóra.
No, de nem lennék én egészen Panka, ha megijednék az idő vicsorgó fenyegetésétől, nem igaz? Vasárnap reggel egy liter teával, egy nagy doboz tarka-barka fonallal és a horgolótűmmel felfegyverkezve nekiláttam, hogy véghezvigyem a lehetetlent. A család először kétkedve figyelte, amint megszállottam horgoltam egyik színes csíkot a másik után, a gyerekek drukkoltak, párom óvatosan próbálta tudtomra adni, hogy van élet horgolt zsiráf nélkül is, én meg bólogattam vidáman, és megnyugtattam, hogy ha nem készül el délutánig az ajándék, akkor majd befejezem karácsonyra, közben azonban turbóra kapcsolt ujjakkal horgoltam tovább. Hátha mégis elkészül.
Kora délutánra sikerült megalkotnom az összes testrészt, de a füleknél elakadtam. Elkészítettem az egyiket a leírás szerint, és még csak nem is hasonlított zsiráffülre. Ekkor már nagyon-nagyon indulnunk kellett a vendégségbe, úgyhogy beledobáltam az összes elkészült darabot egy kosárkába, varrótűvel, kisollóval együtt, és fohászkodtam egy nagyot. Volt még fél órám a kocsiban, hogy összevarrjam az állatka testrészeit. Hátha útközben csoda történik, és a füle magától kinő.
Az utolsó szálat két perccel azelőtt varrtam el, hogy befordultunk volna a sőgornőmék utcájába. Diadalmasan mutattam fel a fületlen majdnem-zsiráfot. A gyerekek üdvrivalgásban törtek ki, és egyhangúlag megszavazták, hogy az ajándék ezennel elkészült. Ránéztem a tarka-barka kis fickóra, ő meg rám kacsintott, és közölte, hogy ő egyáltalán nem zsiráf, hanem Jonatán, az ajándék, és az égvilágon semmi nem hiányzik róla. Ebben maradtunk.
Új kisgazdája vigyorgott egy széleset, mikor meglátta, aztán hozzávágta az anyukájához, és elszaladt. Mondtam már, hogy két éves?
Hát ennyit a fülekről. Who on earth needs ears anyway?

Horgolt telefontartók

Büszkén jelentem, hogy elkészült a Panka's Patterns kollekció első két darabja. Meghorgolva, dokumentálva, letesztelve.

 

Az egész úgy kezdődött, hogy ültem egy munkamegbeszélésen, ahol a kollégáimmal mindenféle komoly dologról próbáltunk felelősségteljes döntést hozni. Aztán meg szemináriumot tartottam húsz ugyancsak komoly és megilletődött elsőéves hallgatónak. És a nap folyamán valahányszor elővettem a telefonomat a szemtelenül vidám lila-sárga nagyikockás tokjában, mindig úgy éreztem, hogy ez a tok nem ide való: nem erre a helyre, ebbe a helyzetbe. Imádom amúgy, bátran virítok vele sokszor és sok helyen, de éppúgy, ahogy nem állnék strandpapucsban az elsőéveseim elé órát tartani, a nagyikockák sem találták a helyüket a komoly intézmény falai között. Muszáj volt hát készítenem egy másik tokot, egy kicsit szolidabb, hivatalosabb kisugárzásút. Ekkor láttam valahol egy divatösszeállítást tyúklábmintás mindenfélékből, és már meg is született a terv.

Az ötlet másik fele pedig az volt, hogy valójában nekem két telefonom van, egy saját meg egy munkahelyi. Bár nem szeretem mind a kettőt magammal hordani, időnként ez elkerülhetetlen. Az ilyen napokon gyakran kotorászok a táskámban, vagy az egyiket, vagy a másikat keresgélve. Hát miért ne készítenék egy olyan tokot, amelyben mind a kettő elfér? Nem is tudom, miért nem találta ezt még ki eddig senki, annyira egyszerű ötlet. De rákerestem, és tényleg nem találtam sehol olyan tokot, amelyben elfér két telefon. Hát tessék, én megalkottam, elsőként a világon, a kétzsebes telefontokot.

 

Persze nem kötelező két telefont tartani benne, a második zsebet bármilyen apróság tárolására lehet használni: kulcscsomó, aprópénz, buszbérlet, könyvtári olvasójegy kényelmesen elfér benne. Az egyik kedves tesztelőm férje például azt találta ki, hogy az olvasószemüvegét teszi majd bele.

A horgolt tok egy darabban készül, elkészítését a magyar (és angol) nyelvű mintaleíráson kívül ábrák és fotók segítik.
Ha szeretnél te is ilyen telefontokot, itt találod a Ravelry-n a mintát. 

 A kétzsebes tok két oldala különböző színű, ez is megkönnyíti a használatát.

Ez pedig a hagyományos, egyzsebes prototípus, szintén elérhető a Ravelry-n.

Mindkét minta ingyen letölthető a fenti linken!

A kötögető boszorkánykonyhája

Aki maga is kézimunkázik, annak ismerős lesz a következő bejegyzés témája, a többieknek talán nem. De azt hiszem, mindenképp érdekes meglesni, hogy miből lesz a cserebogár... akarom mondani, kötött csoda.

Ez esetben úgy kezdődött a dolog, hogy egy vásáron nem bírtam ellenállni egy argentín fonalkölteménynek.

Mindössze egy motring volt már csak belőle, és egyszerűen muszáj volt megvennem. Hazahoztam, boldog voltam, szépen eltettem, mint drága kincset, időnként elővettem, gyönyörködtem benne, és töprengtem, hogy mihez is kezdjek vele. Leginkább egy tunikaszabású hosszú mellényt láttam benne, de ez szóba sem jöhetett ilyen kevés fonalból. Aztán keveredett mellé egy hasonló szerkezetű, de más színű fonal is. Hm. Talán lehetne kezdeni velük valamit együtt.
A hétvégén elővettem a két fonalat, és játszadozni, kísérletezni kezdtem. Gazdagon texturált fonalakról lévén szó, az egyértelmű volt, hogy csakis egyszerű minta jöhet szóba. Egyrészt, mert a bonyolult minta úgysem látszana, másrészt meg az ilyen fonalakból kötött darabok épp a fonal gazdag, 3 dimenziós szerkezetétől különlegesek, így fontos, hogy a minta hagyja érvényesülni a textúrát.

Ahhoz, hogy az ember bármit is alkothasson a kiválasztott fonalból, először ki kell próbálni, hogy milyen vastagságú tűvel érdemes dolgozni. A csomagoláson feltüntetett javasolt tűméret csak hozzávetőleges, mert nem mindenki köt egyforma szorosan. Ezen kívül ugyanaz a minta másképp mutat vékonyabb és vastagabb tűvel. Ez esetben 5-ös és 4,5-es tűvel próbálkoztam, lusta kötéssel és sima kötéssel. Ezután az ejtett szemes mintát is kipróbáltam, hogy kitapasztaljam, melyik változat mutatja meg legszebben a vékony és vastag fonaldarabok váltakozását.

Az is izgalmas volt, hogy a mályvaszínű fonal jóval vastagabb a fehérnél. El is játszottam a gondolattal, hogy egy áttört fehér tunika aljára milyen érdekes, szinte prémszerű szegélyt lehetne kötni belőle.

Ezeket a nagyon vékony és vastagabb szakaszokat egyaránt tartamazó fonalakat szokták egyébként egy másik, egyenletes fonalhoz hozzáfogva is kötni, így ezt is kipróbáltam. Először egy fényes fehér fonalat fogtam hozzá, de így egészen elvesztette a fonal a különleges jellegét, amint a következő kép alsó részén látható. Utána megpróbálkoztam egy kontrasztos színnel (előbb 4,5-es, majd 7-es tűvel), ez már érdekesebb eredményt adott.

Hát itt tartok most, lassan alakulgat a fejemben a kép. Még nem tudom pontosan, mi lesz a végeredmény, de mindenképp megmutatom majd.

Egészen gőzmozdony

Amióta megszületett a Panka's Patterns, azóta nagyon beindultam.
Létrehoztam a Ravelry-n a saját tervezői oldalamat, és egy Panka's Patterns csoportot is.
Elkészült az első horgolt mintám, most épp tesztelés alatt áll. Első nekifutásra egy kisebb projekttel próbálkozom, egy telefontokról van szó. Lépésről lépésre tanulgatom, hogy mi mindent is kell tenni ahhoz, hogy egy ötletből eladható mintaleírás legyen. Nagyon izgalmas dolog, eddig roppant élvezem minden mozzanatát.
Ezen kívül van már saját oldalam a Facebookon is, ahol szintén szeretettel látlak benneteket, és mától még egy új területre merészkedek: a hétvégén elkészítettem az első két oktatóvideómat.

Ez az ötlet onnan jött, hogy manapság rengetegen tanulnak a Youtube-ról kötni, horgolni. Annyi kézimunkázós videó kering már a neten, egész kötősuli sorozatok is, hogy sokáig azt gondoltam, minden technika megtalálható már valahol. A külöböző kötős-horgolós fórumokon felmerülő kérdések eleinte megerősíteni látszottak ezt. Bármit kérdeztek ugyanis a kötésben elakadt, kétségbeesett kézimunkázó kolleginák, mindig akadt néhány segítőkész sorstárs, aki már megtalálta a választ a yoube-on, és azonnal linkelte is a releváns filmecskét. Egy idő után világossá vált számomra, hogy vannak még azért fehér foltok, mégpedig a magyar nyelvű oktatófilmek terén.

Nemrégiben az jutott eszembe, hogy meg kéne tanulni visszafelé, azaz balról jobbra kötni. A laikusoknak mondom, hogy ez kb. olyan, mintha valaki egy szép nap elhatározná, hogy megtanul visszafelé írni, mert akkor nem kell majd minden sor végén felemelnie a tollat és visszatennie a kezét a papír bal szélére. Tiszta energiapazarlás, nem igaz? Csináljunk inkább valami hasznosat útban a papír jobb szélétől a bal széle felé is. Szóval valahogy így: ne kelljen már minden sor után megfordítani a munkát. Bár leginkább talán az motivált, hogy nem szeretek fordított sorokat kötni, fárasztóbbnak érzem, mint a simakötést. Nekiláttam hát kitalálni a módját, és egy-két próbálkozás után sikerült, hamar ráállt a kezem is. Ezek után kiváncsi voltam rá, hogy vajon jól csinálom-e, és rákerestem az interneten. Nagy nehezen megtaláltam angolul, de magyarul nem. Ekkor jutott először eszembe, hogy ezt leírni elég bonyolult, megmutatni viszont egyszerű, és ha nincs még fenn a neten, hát majd felteszem én.

A gondolatot hamar tett követte. Az első kihívás az volt, hogy találjak a lakásban egy olyan helyet, amely alkalmas filmstúdiónak. Nem találtam, de sebaj, megoldottam a kérdést egy nagy pléd és egy fazék segítségével. Íme a történelmi helyszín, tudom, amatőr, de nekem egyelőre megfelel:

A következőkben száműztem a családot a terepről, és kezdődhetett a forgatás. Hamar rájöttem, hogy a dolog bonyolultabb, mint gondoltam. Egyszerre kötni, magyarázni, és még arra is figyelni, hogy képben legyenek a kezeim és lehetőleg élesen, eléggé embert próbáló feladatnak bizonyult. Ezért elsőre egy egyszerű témát választottam: a szélszemek kötését. Miután ezzel megbirkóztam, jöhetett a visszafelé kötés. Az eredményt mától kezdve mindenki megnézheti itt. Szívesen veszek minden visszajelzést, és ötleteket is, hogy mi az a kötéstechnika, amiről szívesen látnátok még bemutatófilmet.

Teamánia

Sok-sok évvel ezelőtt kaptam egy teásdobozt a születésnapomra. Egyszerű, lakkozatlan fadoboz volt, pont amilyenre vágytam akkor. Központi helyet kapott a konyhában a pulton, hogy a nap bármelyik pillanatában felnyithassam, ha egy csésze illatos teára támad kedvem. Vannak állandó kedvenceim, mint az esti mézes hársfatea, a jázminos fehér tea és az áfonyadarabkákkal dúsított zöld tea, de szeretek új ízeket is kipróbálni, már amennyiben valódi gyógy- és fűszernövények valódi ízeiről, nem pedig szintetikusan ízesített teákról van szó.
Sokáig csak én használtam a dobozt, a párom ugyanis nagyon pragmatikusan közelít a teaivás kérdéséhez: 1 liter víz a termoszkannába, 1 dagi filtert belelógat (itt lehet direkt kannához méretezett filteres teát is kapni), és kész. Ihatjuk, amíg el nem fogy. Napközben sokszor én is megelégszem ezzel, de vannak pillanatok, amikor egyszerűen jól esik időt szánni egy különleges tea kiválasztására, beszippantani az illatát, megvárni, amíg tökéletes hőmérsékletűre hűl, és élvezni minden kortyot.
Ilyenkor veszem elő a Dobozt. Csakhogy az évek során szegény kincses dobozom eléggé megsínylette, hogy a konyhapult legviharosabb részén lakik, közel a vágódeszkához, a fűszertartóhoz, sőt a mosogatóhoz is. Egy idő után a fa felületén mindenféle foltok jelentek meg:

Egy napon nem bírtam tovább nézni a foltokat. Miután megtaláltam a megfelelő hangulatú papírt, nekiláttam a doboz beburkolásának. Az eredmény teljes metamorfózis volt:

Időközben a gyerekek is kezdtek rászokni a "lassított" teázásra, így már nem csak én használom a teásdobozt. Legutóbb a szülinapomra kaptam tőlük egy csomó különleges teát, így annyiféle van már, hogy a fele sem fér el a hat kis rekeszben. Lehet, jövőre egy újabb dobozt kérek a szülinapomra.

Lila virágos tunika

Emlékeztek még erre a projektre? Nem árultam el akkor, hogy mi készül a lila virágos rétet idéző fonalból, aztán meg valahogy elfelejtettem beszámolni róla, pedig készen van már egy ideje.
Tavasz elején kezdtem bele, amikor a krókuszok nyíltak. Abban reménykedtem, hogy hamar elkészül, de tévedtem. Az elején még szívesen horgoltam a lila-zöld pálcákat, de többször vissza kellett bontanom a munkát sajnos. Hát ezért nem szeretek leírásból dolgozni, mert méretpróba ide vagy oda, valahogy nekem sose olyan lesz az eredmény, mint amilyet elképzelek, és a végén mégis átalakítom a mintát a saját szájízem szerint.
Ez történt most is. Amikor az orgona elárasztotta lila illatával a kertet, lebontottam a már majdnem kész tunika felét, mert nem tetszett, ahogy rajtam állt. Ez úgy elvette a kedvem az egyébként is eléggé egyhangú horgolástól, hogy hetekig hozzá sem nyúltam a tiritarka gombolyagokhoz. Nem lesz krókuszos tunika, és orgonás sem, kit érdekel?

Végül aztán mégis megsajnáltam szegényt, és újra kézbe vettem. Mire a kert sarkában a levendula kibontotta halványlila bimbóit, már azt is kitaláltam, hogy mit kezdjek a tunika aljával, mert a hegyes háromszögben végződő eredeti minta elkészítve mégsem tetszett annyira. Így én inkább ellaposítottam a háromszöget az utolsó sorokban, és megbolondítottam a tunika alját egy kis csipkével.

Kicsit félve vettem fel először, amin magam is meglepődtem kicsit, hiszen a kötött cuccaimat bátran hordom. Horgolt ruhadarabom viszont kislány koromban volt utoljára. Nézegettem magam a tükörben: nem túl amatőr ez a tunika? Nem túl hippi? Nem túl lila? Nem túl zöld? Nem fogom magam benne úgy érezni, mintha én lennék a jó Surulunda boszorkány a Heksje Lilly filmből?

Lesz ami lesz, felvettem.

Jelentem, kellemes viselet, és nem is érzem magam Surulundának benne. Arról ugyan már lekésett, hogy tavaszi tunika legyen, de sebaj, ősszel is nyílik lila virág elég: a kertben épp most virágzik a lila mindenféle árnyalatában a kökörcsin és az apró virágú őszirózsa is ébredezik már.

Ami annyit jelent, hogy a lila virágos tunikám minden évszakban aktuális.

A döntés

Ragyogóan süt a nap, a kocsiban szól a Cranberries, és én teli torokból éneklem velük együtt: I'm free to decide, I'm free to deci-i-ide. Igaz, a dal többi részének semmi köze ahhoz, amit érzek, ez az egy sor viszont tökéletesen kifejezi a pillanatot.

Megtettem végre a nagy lépést, amit három éve halogattam. Az elmúlt néhány hét meghozta az érzést, amire vártam, azt, hogy készen álljak megtenni az első lépéseket egy új úton, hogy egyáltalán lássam magam előtt az utat. Hogy elcsituljon a félelem, a kétkedés, meg a sok-sok 'mi-lesz-ha' és 'de-én-ezt-nem-tudom'. Beren op de weg, ahogy a hollandok mondják - szó szerint medvék az úton, vagyis a saját magunk által generált akadályok a fejünkben.

Jelentem, megszelidítettem a medvéimet. Köszönöm mindazoknak, akik segítettek ebben.

A nagy kaland most kezdődik, a neve:

Panka's Patterns

 

Végre tudom, mi leszek, ha nagy leszek: kötés- és horgolásmintákat fogok tervezni, ezután nem csak a magam, hanem a mások örömére is. Tele vagyok ötletekkel, a technikai kivitelezés módját most tanulgatom. Hallani fogtok még rólam, ígérem.

Csokis-rumos fordított körtetorta

Az egész így kezdődött. Két hatalmas tál, mézédesen illatozó körtével. Madárlátta körtéről van szó, kérem szépen, Magyarországon szedtük, zölden, keményen jött velünk Európa másik végébe, hogy konzerválja nekünk a magyar napsütést, legalább néhány hétre még. Meg is tette, amit vártunk tőle, beérett szép aranysárgára, egyik-másik még el is pirult egy kicsit, hogy ilyen fontos vendég lett belőle, a magyar napsütés hollandiai követe.
Én meg biztattam a gyerekeket, egyétek a körtét, most a legfinomabb! Ették is, szépen felszeletelve kisvillával, meg csak úgy kézből, hogy könyékig csurgott a leve, magában meg joghurtos müzlivel, reggelire, uzsonnára meg vacsora utáni deszertnek, de a körte csak nem fogyott.

 

Ekkor léptem akcióba, nehogy kárba vesszen ez a rengeteg íz és zamat. Először végigböngésztem a kedvenc főzős oldalaimat a neten, de nem találtam kedvemre való körtés receptet. A szakácskönyveim sem segítettek. Nem maradt más hátra, mint saját kútfőből megalkotni a világ legtutibb körtetortáját. Hát ez így roppant nagyképűen hangzik, tudom, de higgyétek el, tényleg nagyon büszke vagyok rá. Előszőr is, ez az első saját tortareceptem, másodszor pedig tényleg annyira jól sikerült az ízkombináció, hogy tiszta extázis volt minden falat.
No, ilyen remekművet persze nem alkot csak úgy csuklóból az ember, az ötletet egy almás süti receptje adta, amit nagyon szeret a család. Változtattam a hozzávalókon, arányokon és ízeken, de a körtés változat első nekifutásra még távolról sem volt tökéletes. Ám lelki szemeim előtt pontosan láttam, hogy milyen körtecsodát akarok sütni, lelki ízlelőbimbóimmal pedig már az ízét is éreztem, így aztán nekiláttam újra, és másodszorra az eredmény minden várakozásomat felülmúlta.

Íme a recept, de vigyázat, a torta függőséget okoz!

CSOKIS-RUMOS FORDÍTOTT KÖRTETORTA

Hozzávalók:
kb. 5 db nagy vagy 7-8 kisebb körte
15+5 dkg kristálycukor
1 kávéskanál őrölt fahéj
22 dkg liszt
1 csomag sütőpor
15 dkg margarin
3 db tojás
1,5 dl tej
2 evőkanál cukrozatlan kakópor
1 csomag vaníliás cukor
1 teáskanál rumaroma

A körte akkor a legjobb, ha már érett, de még nem túl puha. Meghámozzuk és darabokra vágjuk.
A fahéjat összekeverjük 5 dkg cukorral, és beleforgatjuk a körtét.

Egy  24cm-es tortaformát vagy hasonló méretű négyszögletes tepsit kibélelünk sütőpapírral. Tegyünk az aljába összehajtva 2-3 réteget, majd arra egy akkora lapot, amivel a tepsi oldalát is be tudjuk fedni (lásd a képeket lentebb). Fontos, hogy a tészta mindenhol papírral érintkezzen majd, mert így lehet szépen kivenni a tortát a formából. Az aljába azért teszek több réteget, hogy felszívja a körte levét.

A tésztához a margarint felolvasztom (ne legyen forró!), a lisztbe belekeverem a sütőport és a kakaót. Hozzáadom a cukrot, vaníliás cukrot, a tojást, a felolvasztott margarint, a tejet és a rumaromát. Jó alaposan kikeverem a tésztát.
A cukros körtét egyenletesen szétterítem a tepsiben, ha levet eresztett, akkor az ne kerüljön bele (az édes-fahéjas körteléből egy kis citromlével és vízzel remek frisstő ital készülhet!).

 

A tésztát a körtére öntöm úgy, hogy mindenütt befedje. Kicsit megrázogatom a tepsit, hogy jól kitöltse a hézagokat a körtedarabkák között.

Közepesen meleg sütőben kb. 40-45 perc alatt készre sütöm. Fogpiszkálóval ellenőrzöm, hogy megsült-e a tészta.
Ha kész, kicsit hagyom a hűlni a formában, majd ügyesen tálcára borítom (ráteszem a tálcát a tepsire, hozzáfogom és hirtelen mozdulattal együtt a kettőt megfordítom). A papírt óvatosan lehúzom a tortáról.
Tálaláskor egy kis étcsokiöntettel díszítem.

Jó étvágyat!

Kiegészítés: a recept diabetikus változatát ITT találjátok.



Balatoni hullámok

Amikor azon a bizonyos júliusi napon végre minden táska és koffer az autóban várta, hogy elinduljunk nyaralni, én bizony pánikba estem. Rádöbbentem ugyanis, hogy a kézimunkás kis szütyőmbe csak a (legutóbb bemutatott) kötött sálat raktam be. No de mi lesz, ha horgolni támad kedvem útközben? Vagy ha megjön az ihlet ahhoz a táskához, aminek a formáját ugyan még nem találtam ki, de a fonalat már megvettem hozzá? Meg azt a spagetti-cuccot is ki kéne próbálni, amit a múltkori kiárusításon vadásztam, és amivel már pár hete szemezek. Vagy ha...
Áááááá! Miért nem vihetem magammal az egész fonalkészletemet? Esetleg, ha egy utánfutót bérelnénk erre a pár hétre?
Ezt a vad ötletet persze még suttogva sem mertem megemlíteni a családnak, de a kézimunkás kistáskámba azért sietve belegyömöszöltem még néhány gombolyag pamutot és pár horgolótűt. Biztos, ami biztos.

Hogy ez milyen jó ötlet volt, az már utazás közben bebizonyosodott. Egészen pontosan a napszemüvegem szolgáltatta az apropót egy kis autókázás közbeni horgoláshoz.
A nyárnak ezt a praktikus kellékét legtöbbször a fejem búbjára tolva tárolom, ha épp nincs rá szükségem. Kivéve, mikor a 35 fokkal birkózó klímaberendezés úgy kiszárítja a kontaktlencséimet, hogy kénytelen vagyok lecserélni őket a szemüvegre, mert valljuk be, két szemüveg egy fejen az azért egy kicsit sok. Mivel nem volt kedvem a nyaralás hátralévő részét masszív karcolások mögül szemlélni, gondoltam, biztonságba helyezem a napszemüveget, amíg nem késő. Amint azonban egy elegáns mozdulattal belenyomtam a drágát a szemüvegem megüresedett tokjába, rá kellett jönnöm, hogy ez a nyár tartogat még 1-2 meglepetést. A tavaly vásárolt hatalmas műbogárszemeim ugyanis konokul kilógtak a kemény tokból, és egyszerűen szemberöhögtek. Itt jegyzem meg, hogy amikor ezek a túlzott méretű sötétítőparavánok divatba jöttek, legalább két évig intenzíven meg voltam róla győződve, hogy én ilyen rondaságot sose húznék az arcomra. Aztán egyszer csak kénytelen voltam, mert a régi tönkrement. Egy egész nyáron át barátkoztam a gondolattal, és augusztus végére sikerült meggyőznöm magam, hogy mégiscsak jobb bögölyszemmel járni, mint naplementével szemben vezetve megvakulni. Vettem is azonnal kettőt, mert miután elhatároztam, hogy nem is olyan rondák, nem bírtam választani. Már a boltból hazafelé menet rájöttem, hogy tiszta hülye voltam eddig. A fél fejemet betakaró rovarszemekkel sokkal kellemesebb autót vezetni, mint eddigi napszemüvegeim bármelyikével. Összebarátkoztunk, no, a bögölyszem meg én.

No, de elég a háttérinfóból, térjünk a lényegre. A napszemüveggel a kezemben üldögéltem az anyósülésen, és volt vagy ezer kilométernyi időm, hogy alkossak neki egy védőtokot. Németországban belekezdtem, Ausztriában már alakulgatott, és mire Kehidakustányt elhagytuk (ne kérdezzétek, hogy kerültünk oda), már egészen egyértelmű volt, hogy meghorgoltam a Balaton hullámait, méghozzá a déli partról nézve. Nos, hogy tetszik?

A tok mérete 17x8,5cm. Pontosan nem tudom lemérni, de kb. 20 gr. horgolópamut ment bele.
Íme a leírás, ha szeretnél hasonlót készíteni:

Kezdésnek horgoltam 22 láncszemet sötétkék színnel.
1. sor: erp-ket horgolunk a láncszemsorba, az elsőt a 3. lsz-be, aztán még 18-at (összesen 20 szem lesz).
2. sor: körbehorgoljuk az első sort. Magasítás, 17 erp, az utolsó erp oldalába (!) 3 erp-t horgolunk, aztán a másik oldalon megyünk visszafelé. 17 erp, majd a sor végén az első erp (vagy magasító lsz-ek) oldalába 2 erp, majd hozzáöltjük a kezdő magasításhoz. Így körben összesen 40 szem kell, hogy legyen.
3. sor: itt kezdjük a hullámmintát. A minta 10 szemből áll, egy sorban 4x ismétlődik. *2 erp, a köv. erp-be 3 erp (szaporítás), 3 erp, a köv. 3 erp-t egybehorgolni (fogyasztás), 1 erp* A sor elején a magasítás természetesen az első erp-nek számít.
(Három erp-t egybehorgolni úgy kell, hogy az első erp-t félig horgoljuk meg, hogy 2 hurok legyen a tűn, ráhajtás, beleöltünk a 2. szembe, de ezt is csak félig horgoljuk meg, most 3 hurok van a tűn, újabb ráhajtás, beleöltünk a 3. szembe, ezt is meghorgoljuk félig, most 4 hurok van a tűn, a fonalat ezen a négy hurkon egyszerre húzzuk át.)
4. és következő sorok: a mintát ugyanúgy folytatjuk, mint az első sorban. A szaporítás mindig az előző sor szaporításainak középső szeme fölé essen, és a fogyasztás is hasonlóképpen: a középső szeme legyen az előző sorban összekötött 3 szem.
Az 5. sor után színt váltunk, a csíkos részt 1-1 sor hullámminta alkotja váltakozó színekkel. Én 3-3 sötét és világos csíkot horgoltam, majd világossal dolgoztam tovább. (Ha még egy sötét csíkot horgoltam volna, akkor szimmetrikus lenne a tok, de az persze már nem lenne a Balcsi déli partja.)

Vigyázat! A hullámmintánál arra oda kell figyelni, hogy a sor eleje el fog csúszni. Ez csak akkor gond, amikor az első szem éppen a fogyasztás közepe kellene, hogy legyen. Ezt vagy úgy lehet elkerülni, ha az ember forgatja a munkát, és felváltva horgol a színén és a visszáján, vagy pedig úgy, hogy kúszószemmel odébbmegy egy kicsit mielőtt magasít, és a fogyasztandó szemek után kezdi a sort. Nekem ez utóbbi jött be inkább.

Amikor elég magas már a tok (nekem 17 sor után), akkor jön a befejezés. Természetesen a tok mérete tetszés szerint változtatható sorok hozzáadásával vagy elhagyásával.

18. sor: itt a hullámmintából a szaporításokat elhagytam, viszont továbbra is fogyasztottam. Vagyis két tripla fogyasztás közé mindenhol 7 erp-t horgoltam. Ezzel kiegyenesítem a hullámokat.
19. sor: ebben az utolsó sorban a megmaradt 32 szemet egy sor rövidpálcával eldolgozzuk, mégpedig úgy, hogy minden 6 rp után 2 rp-t összekötünk. Ettől a tok szája kicsit beszűkül, és nem csúszik ki belőle olyan könnyen a napszemüveg. El is lehet hagyni ezt a fogyasztást, és helyette vékony gumit fűzni a tok tetejébe, de nekem az nem volt kéznél, ezért választottam ezt a megoldást.

Jó munkát, kellemes horgolást!

Shetlandi mantra-sál

Amikor április végén az Ashton-kendőt befejeztem, a maradék fonallal játszani támadt kedvem. Arra voltam kiváncsi, hogyan mutatnak a fonal színátmenetei rövid sorokkal kötött darabon. Ezért egy több órás utazás alkalmával unaloműzőként sálat kezdtem el kötni belőle, amely aztán pár hónapon át egészen különleges helyet kapott a kézimunkáim között.

Egy hagyományos shetlandi legyezőmintát választottam ehhez a munkához, amely egyszerűsége ellenére roppant könnyed és elegáns, a vékony Katia Jaipur fonalból nagyon szépen mutat. A minta mindössze négy sor, de ebből is csak az első az, amire oda kell figyelni. Ez eléggé monotonná tette a kötést, ugyanakkor az ismétlődések sajátos lüktetése egyfajta ritmust adott neki. El is neveztem hamar mantra-sálnak, mert ahányszor csak a kezembe vettem, az volt az érzésem, mintha mantrát énekelnék a kezeimmel.

A minta másik tulajdonsága, hogy egyszerűsége miatt bármikor abbahagyható, így más munkákkal ellentétben akkor is kézbe tudtam venni, ha csak pár percem volt, hogy belemerüljek a sál dalába. Ezért aztán nem is siettem befejezni, kötöttem-kötögettem ha éppen kedvem támadt, de arra gondoltam, jól jön majd nyaralás közben is egy ilyen kézimunka. Így is lett, a vakáció alatt jó időtöltésnek bizonyult, majd amikor szükségem lett a kötőtűre egy másik munkához, akkor gyorsan befejeztem.

A sál teljes leírása letölthető a innen.
A mintát (18-cal osztható + 3) szemmel kell kötni. A színessel jelölt részt tetszés szerint ismételjük (ezt jelöltem ... -tal), majd a végén még egy szemet kötünk. A szélszemeket nem jelöltem a rajzon.
Jelmagyarázat:
- sima
l fordított
o ráhajtás
^ két szemet simán összeköt

-		-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	4.
-		-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	3.
l		l	l	l	l	l	l	l	l	l	l	l	l	l	l	l	l	l	l	2.
-	...	^	^	^	o	-	o	-	o	-	o	-	o	-	o	^	^	^	-	1.