Mi az a KAL / CAL?

Újabb mérföldkő következik tervezői pályafutásomban: a jövő héten indul az első saját KAL-om.
No de mi is az a KAL/CAL?

A mozaikszó az angol Knit Along illetve Crochet Along rövidítése, és közös kötést-horgolást, együtt kézimunkázós projektet jelent. Nagyon röviden az a lényege, hogy egy csapat ember nagyjából egyszerre dolgozik ugyanazon a mintán, és közben segítenek egymásnak. Na jó, ezt elmagyarázom egy kicsit bővebben is.

A legtöbb KAL/CAL manapság internetes fórumokon fut. Pl. valaki talál egy mintát, amibe nem szeretne egyedül belevágni, és elindít egy egyprojektes csoportot a FB-n. Vagy egy tervező kiad egy új mintát pl. a Ravelry-n, és egyúttal meghirdet egy KAL-t is. De lehet persze közös projektet indítani akár egy helyi kézimunkaklubban is.
Aki szeretne részt venni a közös kötésben-horgolásban, az bejelentkezik az adott projekt csoportjába, és indulhat a buli. A KAL-fórumon mindent meg lehet beszélni, aminek a projekthez köze van: pl. a fonalválasztással kapcsolatos dilemmákat, a minta nehézségeit, technikai kérdéseket. Ha tervezői KAL-ról van szó, akkor maga a minta tervezője is figyelemmel kíséri a projektet, és a résztvevők első kézből kaphatnak választ a kérdéseikre. És ami legalább ilyen fontos, hogy lehet egymást bátorítani, egymás fényképeit megcsodálni a készülő darabokról, és ha esetleg elfogy az alkotókedv, erőt meríteni a többiek munkáiból és kedves szavaiból.
Mindebből kiderül tehát, hogy együtt kötni, horgolni jó és az internetnek hála, erre akkor is van manapság lehetőségünk, ha nincs a környékünkön kézimunkaklub.

A Ravelry-n sokan kifejezetten vadásznak az ilyen projektekre, a fentieken kívül ugyanis van a KAL-nak még néhány előnye. Ha az ember megvesz a boltban egy kézimunkaújságot, abban általában minimális munkaleírást talál az egyes modellekhez, és ha elakad a darab elkészítése során, nincs helpdesk, ahol segítséget kérhet. Az online publikált minták ezzel szemben nincsenek oldalszámhoz kötve, így általában jóval részletesebb leírást tartalmaznak, mint a magazinok. Ráadásul a KAL során közvetlen kapcsolatban áll az ember a minta tervezőjével, aki általában nagyon segítőkész, ráadásul mindenki másnál jobban ismeri a mintát. Végül, mivel a tervezők számára a KAL marketingeszköz is egyben, a projekt idejére általában kedvezményt is adnak a minta árából, sőt nem ritka az sem, hogy egyéb jutalmat is szétosztanak vagy kisorsolnak a résztvevők között. Némelyik KAL határidős, de olyan is van sok, ahol nem kell különösebben sietni a munkával.

A tervezői közös projektek egy különleges fajtája a Mystery KAL/CAL. Erre úgy iratkoznak fel a résztvevők, hogy nem tudják, mi lesz a végeredmény. Kapnak persze információt a szükséges fonalról, és azt is elárulja a tervező, hogy pl. háromszögletű csipkekendő fog készülni, amihez ilyen és ilyen technikai tudás szükségeltetik, de a minta részleteit nem árulja el és fényképet sem mutat, ettől mystery vagyis titkos a projekt. A mintaleírást előre kitalált menetrend szerint, pl. heti adagokban kapják a résztvevők, vagyis mindig csak annyit ismernek a mintából, amennyit épp elkészítettek. Ez adja a projekt izgalmát: munka közben lassacskán mutatkozik meg a minta, és lépésről lépésre derül ki, hogy mit is készít az ember tulajdonképpen.

No, akkor most már teljesen képben vagyunk. Aki kedvet kapott egy KAL vagy CAL projekthez, ITT keresgélhet kedvére. Vagy várja meg a következő posztot, ahol is bemutatom a saját első KAL projektemet.

Egy mécsestartó újjászületése

A kínai írásjellel díszített mécsestartó, ha jól emlékszem, úgy került a házba, hogy mindenki sajnálta a kidobni. Kézről kézre járt a családban, míg végül valahogy hozzánk került. Miután megállapítottam, hogy a) nem tetszik a fekete fémtokba bújtatott tejüveg kocka, b) azonnal kidobni nem lehet, mert ajándékba kaptuk, diszkréten eltüntettem egy szekrény aljába, ahol is évekig porosodott. Néha eszembe jutott és majdnem kidobtam, de valahogy mégsem vitt rá a lélek.
Pár hete aztán lomtalanítottam, és kezembe került az ominózus rondaság. Mit csináljak vele? Vissza nem teszem a szekrénybe, az biztos. Vagy megszeretem most rögtön és akkor maradhat, vagy nem szeretem meg, és akkor itt a vége, fuss el véle.
Nézegettem jobbról, balról, közelről, messziről, de sehogyan sem bírtam elképzelni, hogy örülni tudnék a benne lobogó kis lángocskának. Utolsó esélyként levettem róla a fekete tokot, és megforgattam a szemem előtt a tejüveg belsőt. No, ez volt a mentő pillanat: azonnal láttam, hogy ebből ki lehet még hozni valami szépet.

Van a padláson egy doboznyi hímzőfonalam, anyukám hagyományozta rám őket. A biztos jó lesz még valamire kategóriába tartozik, mivel hímezni igen ritkán szoktam, de most pont jól jött. Egy szép kis csipkés minta, egy vékony horgolótű, egy estényi szabadidő. Ennyi kellett már csak és a mécsestartó újjászületett.

 

 Azóta szeretem. Akár egész este is elnézegetem, ahogy a fény táncol horgolt kis lángocskáin át.

Selyemfonalak dicsérete

Találóskérdés következik! Az alábbiak közül miből készítenek fonalat?
- alpaka gyapja
- teve szőre
- jak gyapja
- csalán
- bambusz
- banánfa háncsa
- cellulóz
- bizonyos rovarok mirigyváladéka


Nem kell aggódni, ha nem tudod a választ. Egészen tegnapig én sem tudtam. Tegnap viszont egy fonalvásáron az összes fenti alapanyagból készült fonallal talákoztam. A válasz tehát, hogy mindegyikből lehet fonalat fonni! Sőt, ezeken kívül még sok jóval ismertebb alapanyagból is, de ezeket nem sorolom föl. Mindössze egyről szeretnék most írni, mivel az utóbbi időben ebbe szerettem bele teljesen, ez pedig a selyem, méghozzá abból is legfinomabbjobb fajta: a 100%-os hernyóselyem. Gyönyörű fényével, puhaságával egyetlen más fonal sem vetekedhet, ráadásul nagyon kellemes viselet.
A tavalyi vásáron vettem meg életem első selyemfonalát, mint különlegesen becses ajándékot saját magamnak. Becses, mert ilyen jó minőségű fonalat addig még csak nem is láttam élőben, és persze az árát is ehhez mérték.

 Egy évig tartogattam, nem tudván eldönteni, hogy mi legyen ebből a kincsből. Mert hogy nem köthetek belőle akármilyen hétköznapi darabot, az magától értetődött.
Néhány hete aztán megszületett a terv: Monica kendő lesz belőle. Ezt a gyönyörűséget már nagyon régóta kinéztem magamnak, de most indult egy magyar nyelvű közös kötés is, és ez jó apropót adott hozzá, hogy végre belevágjak. (A minta magyar nyelvű fordítása ITT található.)
Először föl kellett gombolyítani a 800m fonalat. Ehhez az eladótól azt a tippet kaptam, hogy lazán gombolyítsam, és itt-ott tegyek egy darab wc-papírt a fonal alá, nehogy túl feszes legyen a gombolyag. Nosza. Családtagjaimat kímélendő, két szék segítségével kezdtem neki a motring felgombolyításának, így senkinek nem kellett kinyújtott karján fonalköteggel üldögélnie órákon át, mint nekem annak idején, amikor anyukámnak vagy nagymamámnak asszisztáltam.
Miután nagy gonddal elkészült ez az első lépés, jöhetett a kötéspróba a megfelelő tűméret meghatározásához, aztán végre indulhatott a buli.

Monica még készülőben van, majd mutatok róla képet, ha már kinőtte a pelust (most még nagyon mini).
Tegnap aztán újra fonalvásárra mentem, és már jó előre megírtam a kívánságlistámat, ami gyakorlatilag 80%-ban abból állt, hogy mééééég selyemfonalat, gyönyörűt és jó sokat! Így könnyű volt az ötvennél is több standot végigbogarászni anélkül, hogy lépten nyomon elcsábulnék, hiszen pontosan tudtam, mit keresek. Selymet, semmi mást. Na jó, még bambuszt is. Találtam is, csakhogy a jó minőségű bambuszfonal sem olcsó mulatság, ráadásul viszonylag nehéz fonal, tehát elég sok gombolyagot kell venni belőle, hogy elég legyen egy pulcsira. Így bambuszfonalat inkább nem vettem most. Előbb majd kitalálom pontosan, hogy milyen ruhadarab készüljön belőle, és akkor már tudni fogom, hol lehet a hozzávalókat beszerezni.
Selyeméhségemet viszont sikerült kielégítenem, ezek a szépségek jöttek velem haza:

Próbáltam őket szépen lefotózni, de a színek minden megvilágításban kifogtak a gépemen. A valóságban valamivel sötétebbek a motringok, mint a képen. A piros nem ilyen mellbevágó, a kék gyönyörű türkizes árnyalat, a szürke pedig jóval fényesebb, mint ahogy a fotó mutatja. A színváltós fonal meglepetés lesz, fogalmam sincs, hogy fog kinézni megkötve a zöldes türkiz, a szürkéslila és a mályvaszín ilyen izgalmas társítása (rózsaszín egyáltalán nincs benne, itt is torzít a fotó).

 

Most hát kezdődhet az álmodozás, a tervezgetés, egy jó időre el vagyok látva selyemfonalakkal.

Nadrág a foltját...

Adott egy nyolc éves kislány, aki soha életében nem hordott még farmernadrágot, de kb. hét éves koráig egyáltalán bármilyen nadrágot is alig. Utálja ugyanis, ha egy ruhadarab akár csak egy icipicit is szorítja a hasát. És adott egy anyuka, akinek a nadrágkeresés-kutatás-vásárlás nem épp a kedvenc időtöltése.
Ennyi elég is hozzá, hogy az említett anyuka a felhők közt járjon, ha sikerül néha mégis szert tennie olyan nadrágra, amelyet kisleánya szívesen vesz fel. Ha pedig ez a kedvenc nadrág véletlenül kilyukad, akkor bizony indul a mentőakció.
Egy icipici lyukkal kezdődött a dolog, hol másutt, mint a nadrág térdén. Elég kicsike volt a probléma ahhoz, hogy alig észrevehetően meg lehessen varrni. Csakhogy a lyuk nem akarta, hogy eltüntessék, és újra megjelent, sőt szaporodni kezdett.

Radikálisabb megoldásra volt szükség: foltot kellett tenni a nadrág térdére.
No de kérem, egy nyolcéves kislány kedvenc nadrágjára nem lehet ám akármilyen mezei foltot tenni, remélem, ebben egyetértünk! Elő hát a horgolótűvel, fonallal és munkára fel. Először is két ilyen hatszögletű csillag készült:

Aztán a csillagokat kimosva, kitűzve meg kellett szárítani, majd felvarrni a nadrág térdére.

 

Voila, az újjávarázsolt nadrág dizájnos fol... akarom mondani díszítéssel! A kis hölgy alig akarja levenni azóta. Anyuka pedig fellélegezhet: egy darabig mégsem kell nadrágvadászatra indulnia.

Csipkés mécsestartók

Ígértem, hogy mutatok utólag a decemberi alkotásainkból. Az idei tél kedvence a csipkeszalag lett nálunk. Valahogy elkeveredtek a fényképek, de most rájuk bukkantam, úgyhogy íme egy nagyon egyszerűen elkészíthető, hangulatos szobadísz. Szerintem bármelyik évszakban jól mutat, úgyhogy bátran hozzá lehet fogni akár még ma.
Szükség lesz egy befőttesüvegre, csipkeszalagra és ragasztóra. Minden egyéb kellék opcionális.

Méretre vágni, ragasztani, esetleg egyéb díszekkel megtoldani, mint például ezek a tündéri apró fa madárkák, és hipp-hopp, kész is a hangulatos mécsestartó.

A csipkeszalagokra egyébként szinte véletlenül bukkantam az egyik boltban. Nekem ez a széles törtfehér szalag tetszett meg a legjobban, de beszereztem vékony hófehéret is. Sőt, egy másik helyen színes, öntapadós szalagot találtam, ami hihetetlenül jó vásárnak bizonyult, amikor egy adventi kézművesdélelőttön gyerekekkel ültünk neki mécsestartókat készíteni.