A levendula számomra felnőttkori szerelem, gyerekkori emlékeim nincsenek róla. Az utóbbi tíz-tizenöt évben viszont intenzíven imádom ezt a növényt, bár sokáig csak a szépségéért és az illatáért szerettem. Mindig tartok itthon saját szüretelésű szárított levendulavirágot és illóolajat (ez utóbbit boltból). Leginkább a ruhásszekrényeket illatosítom vele, de a szobát is úgy, hogy takarítás közben a porszívóval felszippantok egy fél maréknyi morzsolt levendulát, ő meg cserébe szolid illatfelhővel leheli tele a levegőt.
Azt, hogy a levendulát a konyhában is kitűnően fel lehet használni, csak az utóbbi időben kezdem felfedezni. Tavaly nyáron Budapesten a Bazilika mellett kóstoltam először levendulás fagyit, és teljesen elvarázsolt (a Gelarto Rosa fagyizóban, ahol spatulával rózsa alakúra töltögetik a fennségesen finom fagyit a tölcsérbe.)
A Levendula magazin oldalán a sok-sok praktikus információ mellett olyan elképesztően sokféle levendulás recept olvasható, hogy azt sem tudom, melyiket próbáljam ki először. Azt hiszem, bemelegítésnek jó lesz a levendulás limonádé és az áfonyás-levendulás joghurt, utána jöhetnek a nagyobb kihívások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése