Monica és a csipkebogyók

Jelentem, elkészült a Monica kendőm! Hosszú játszma volt, a vége főleg a laza 400 szemes sorokkal, de végre lekerült a tűről, blokkolva, és eldolgozott szálakkal ragyog itt a vállamon most is. Olyan pillekönnyű, hogy nem is érzem szinte, mintha tündérszárnyaim nőttek volna hirtelen. Mondanom sem kell, hogy amint kiszedtem belőle a gombostűket, kisebbik lányom azonnal magára kanyarította, és három napig le sem vette. Én csak ezután próbálhattam ki. És ahogy ez mostanában egyre gyakrabban lenni szokott, neki ráadásul jobban áll, mint nekem. Hm. Lehet, hogy kötnöm kell majd még egyet?

Jó kis móka volt ez a kendő. Nem mondhatnám ugyan, hogy haladós, és a vékony selyemfonal icipici szemeit bizony nagyon kellett figyelni, jól jött hozzá az extra vékony hegyű csipkekötőtű. Arra is hamar rájöttem, hogy nem hibázhatok, mert a bontástól gyorsan bolyhosodik a selyemfonal. Az utolsó traktusig nem is volt gond, de ott valahogy többször is becsúszott egy-egy gikszer, ami persze csak két sorral később tűnt fel, amikor nem jött ki a minta. Hogy ne kelljen sorokat visszabontani, helyben javítottam, de bizony izgi volt leengedni és újra felszedni az elrontott szemeket, figyeltem nagyon, nehogy még nagyobb galibát okozzak. Az ilyesmi szinte mindig késő este fordul elő, korholtam is magamat érte, hogy miért vettem már megint kézbe fáradtan, a nap végén pont ezt a kötést, mikor van egyszerűbb is elfekvőben. Csakhogy a végén már nagyon szerettem volna haladni, hogy - mint a viccbeli asszony - készen legyek, mielőtt elfogy a fonal. Az utolsó részbe nem is mertem már bogyókat kötni, mert a közös kötős csoportban rám ijesztettek, hogy a 800 m-be nem fér bele a bogyós változat. Hát szerencsére két sor bogyó azért belefért, sőt a végét meg is toldottam még néhány sor lustával, mert úgy találtam, a mintának kicsit túl hirtelen lett vége.

A bogyókkal kínlódtam eleget, mire megtaláltam azt a variációt, ami szép is és viszonylag könnyen köthető is. Végül ennél a változatnál kötöttem ki:

Panka csipkebogyója
1 szembe 9-et öltök úgy, hogy sima és rh váltakozik. Megfordítom a munkát és mind a 9 szemet fordítottan lekötöm, majd azonnal átemelem az első 8 szemet a kilencediken. Ügyelve, hogy a fonal jól haladjon, átteszem a megmaradt utolsó szemet a másik tűre, majd megfordítom a munkát.

Bogyót egyébként sokféleképpen lehet kötni. A fonal vastagságától, fajtájától illetve a kívánt eredménytől függően több alapmódszer közül válogathatunk, illetve ezeket variálhatjuk is kedvünkre. Mivel a legtöbb mintaleírásban csak annyi szerepel, hogy hová kerüljön a bogyó, de az nem, hogyan kössük, érdemes kicsit kísérletezgetni, hogy az adott munkához melyik a legmegfelelőbb.

És most pedig képek következnek, tessék gyönyörködni:

Az első fotó blokkolás előtt készült. Nekem így is tetszett, hullámos széllel, de túl kicsinek találtam, és mindenképpen kiváncsi voltam, mekkorára nő kifeszítve.

Blokkolás közben:

 

Az első próba joga a legifjabb hölgyé:

 

 A végén azért én is felvehettem: