Lángoló levelek

Mondtam már, hogy imádom a lanyha őszi napsütésben fürdő vörösbe öltözött fákat? Hetekig vártam rá, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat, amikor beköltöztethetem hangulatukat a házunkba. Azt a pillanatot, amikor az október végi napsütés jótékonyan melengeti utolsó sugaraival a parkot, bársonyos fénnyel simogatva a fák lába elé terülő puha, vörös szőnyeget. Az eső kedvesen megadja magát és visszavonul néhány napra, elhalasztva ezzel a gyönyörűen pirosló levelek elkerülhetetlen enyészetét, nekem pedig van néhány szabad órám, hogy kihasználjam az alkalmat.
Majdnem sikerült. Majdnem tökéletes volt minden, csak az a fránya, miniatűr cseppekben szitáló holland eső nem akart szót fogadni. Mégsem várhattam tovább, leszálltam hát a kerékpárról azon a reggelen, és teleszedtem a zsebeimet vörös, sárga és aranybarna levelekkel. Hazaérve kiterítettem őket a konyhapulton, s miután egyenként megtörölgettem őket egy papírkendővel, kezdődhetett a munka.



A két, lámpásnak való üveget már korábban beszereztem, ezen kívül mindössze hobbiragasztóra és dekupázslakkra volt szükségem.

A leveleket egyenként felragasztottam az üvegre, és néhány órán keresztül száradni hagytam. Mindenképpen frissen hullott, még puha levelekre van szükség, és lehetőleg azonnal munkához kell látni, mert a száraz levelek könnyen töredeznek, nem lehet őket az üvegre simítani.

 

Száradás után átkentem az egészet két réteg dekupázslakkal (ezt rétegenként fél napig hagytam száradni), mert csak így lesz tartósan szép az eredmény.
S ha esetleg kételkednél benne, hogy egy apró mécses átvilágítja-e a leveleket, íme a bizonyíték:

 Ugye, milyen hangulatos?