Talán nem én vagyok az egyetlen anyuka, akinek gondot okoz hetekkel előre tervezni, anyagbeszerezni, fél napokat pepecselve elkészíteni, és a megfelelő pillanatban csak úgy előkapni az egyedi, kézzel készített adventi naptárat, adventi koszorút, karácsonyi lakásdíszeket és egyebeket. Évek óta próbálom kicselezni a decembert, hogy én legyek az ügyesebb, ne tudjon szokás szerint megint sunyin a hátam mögé lopakodni, és egyszer csak kiugrani, és rám kiáltani, hogy "Bú! Itt vagyok, ugye, hogy megint nem vetted észre, hogy jövök? Hahaha!" Én meg szégyellhetem magam, mert hát tudtam én, hogyne tudtam volna, hogy jön, hogy már majdnem a nyakamon van, de valahogy minden napom úgy tele volt az aznapi teendőkkel, a fejem meg ezerfelé csapongó gondolataimmal, hogy a távolabbi hetek előkészületeire már nem jutott sem idő, sem energia. Merthogy a gond leginkább a tervezéssel van nálam, hogy összeszedjem magam és kitaláljam, mi mindent is szeretnék, vagy kellene elrendezni, ezt lebontsam apróbb lépésekre, és ezeket a lépéseket időben beillesszem a napi teendőim közé. Például ezt a bejegyzést is szerettem volna hetekkel előbb megírni, de csak most sikerült eljutnom idág.
Régebben rengeteget vekengtem azon, hogy milyen lusta háziasszony is vagyok én. Mert az igény nagyon is erősen él bennem, hogy szépen tervezett-rendezett családi életünk legyen, tele előre megszervezett értékes élményekkel, időben az adott évszak hangulatába öltöztetett patyolattiszta otthonnal. Mára azonban megtanultam, hogy ezt az idilli vágyképet csak rendkívüli erőfeszítések árán, rövid időre tudom megvalósítani. Ez van. Így működöm. Ettől függetlenül megteszem, ami tőlem telik, sőt az évek során tökélyre fejlesztettem azt a képességemet, hogy bármilyen helyzetben képes vagyok egy last minute kreatív megoldással előállni, és mégiscsak megteremteni a szép élményt a családom számára (lásd ezt a bejegyzést). Sőt, a környezetem nem is mindig veszi észre, hogy az utolsó pillanatban oldottam meg a dolgot... pszt!... el ne áruljátok!
Szóval, itt az aranyötlet (részben egy kedves ismerőstől kölcsönvéve), amely nálunk tavaly annyira bejött, hogy az idén egyhangúlag megszavazta a kamaszzsűri, hogy ismételjünk:
Ha már kinőttek a gyerekek a matricaragasztgatós élertkorból (piciknek való adventi naptárunkat lásd ITT), nem szeretnél előre töltött bolti csokinaptárat venni, de abban a helyzetben találod magad, hogy esélyed sincs méteres patchwork-csoda adventi naptárat varrni, akkor az alábbi ötlettel tutira egyedivé varázsolhatod az ünnepvárást:
A lényeg, hogy a gyerekek december minden napján találnak az adventi naptárban néhány darabot egy kirakóból, amit december elején elkezdenek összeilletszeni és mire eljön a karácsony, elkészül a kép is. Tavaly az Unicef kirakóját használtam, egyrészt mert egyébként is szimpatizálok az Unicef munkájával, másrészt szép emlékeim vannak egy gyerekkori Unicef-es kirakómról, ezen kívül a képet is megfelelőnek találtam. A kerek rajzon a négy évszak látható, tele gyerekekkel. Elindultunk a tavasztól, és mire karácsony lett, elérkeztünk a télhez, és az utolsó darabokkal a karácsonyfa is a képre került. A gyerekek nagyon élvezték, minden reggel az első dolguk volt, hogy az aznapi darabokat beleillesszék a képbe.
Ha tetszik az ötlet, a következőket kell tenned:
1. Irány az internet, méghozzá a játékkereskedések webshopjai. Keress egy megfelelő hangulatú, illetve darabszámú kirakót. Esetleg válassz egyet a saját fotóid közül, és rendelj valamelyik fotócég oldalán egy ebből készült kirakót. Mondjuk nekem a megfelelő kirakó megtalálása önmagában felemészt legalább egy estét, de ha kevésbé perfekcionistán állsz a dologhoz, akár egy órán belül elintézheted a dolgot.
2. Attól függően, hány gyerek számára készül a meglepi, oszd szét a kirakó darabjait annyiszor 24 porcióra. Például nálunk 3 gyerek van, és tavaly egy 500 db-os kirakót választottam, azaz minden napra jutott három, 7-8 darabos kupac, remélem, tudod még követni... A sikerélmény érdekében jó, ha először te magad kirakod a képet, és céltudatosan szeded ki belőle az egy napra szánt adagokat, hogy amikor a gyerekek megkapják az aznapi adagot, azonnal össze is tudják illeszteni őket. Ez főleg az elején fontos, különben oda az élvezet. Jó még, ha kéznél van egy csomó boríték, amiben a kupacokat napra beszámozva lehet tárolni, amíg sorrakerülnek.
3. Készíts annyi dobozkát, zsebet, vagy egyéb tárolót, ahány gyerek van. Ez a kreativitásodra, kézügyességedre és a rendelkezésre álló időre van bízva, nálunk tavaly így nézett ki a - nagyon last minute - naptár, karácsonyi kartonból hajtoghatott egyszerű formákkal:
Az időspórolás abban van, hogy nem kell minden napra külön zsebet készíteni, hanem naponta újra töltöd a másnapi adaggal a zsebeket. Ezt persze nem szabad elfelejteni! Nagy előnye még ennek a módszernek, hogy Kíváncsi Fáncsik nem tudják előre kiüríteni a zsebeket, amire pedig - elhiheted - nagy kísértést éreznek majd, ahogy elkezd a kirakott kép összeállni.
4. És mivel persze a napokat is számolni kell, készítettem még külön egy naptárlapot 24 kockával, ahová a legkisebb (aki még boldogan vállalta ezt a feladatot), minden nap felragasztott egy marticát a régi adventi naptárainkra visszakacsintva. Jó, ha előre keresel a lakásban egy helyet, ahol az alakuló kirakó nem lesz útban, de mégis főhelyen hirdeti majd, hogy mennyi telt már el a decemberből, és mennyi hiányzik még az ünnepig.
Kellemes ünnepvárást kívánok!
Ez milyen aranyos ötlet! Nálunk nem volt szokás az adventi naptár, de ezt szívesen kipróbálnám! Jó lehet, ahogy minden nap kicsit több látszik a képből!
VálaszTörlés