Lazacos, kelbimbós lepény

Bevallom, nem vagyok született halimádó. Gyerekkoromból mindössze a karácsonyi sült pisztráng meg egy-egy kósza, paprikás lisztben sült hekkszelet rémlik. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor ettem életemben halászlét. Ám mivel az egészséges étrendhez manapság a hal is hozzátartozik, háziasszonyként megpróbálok azért gondoskodni róla, hogy egyre nagyobb rendszerességgel halételek is szerepeljenek a családi menün. Előnyben részesítem az "egyszerű de nagyszerű" kategóriába sorolható ételeket, és az évek alatt sikerült is néhány tuti receptet begyűjtenem.
A tengeri halakat itt, Hollandiában ismertem és szerettem meg, közülük is a nagy kedvenc a lazac lett, ami az ára miatt sajnos nem kerül nagyon gyakran az asztalunkra, de ha igen, az mindig élvezet.
A most következő recept a sütőben készíthető egytálételek iránti rajongásomnak köszönhető, és külön büszke vagyok rá, hogy saját kreáció. Legnagyobb erénye, hogy melegen és hidegen egyaránt finom, így vendégváró fogásként illetve bulikajának is tökéletes.
A megadott mennyiségből elkészítve egy adag kb. 40g szénhidrátot tartalmaz.

Hozzávalók 4 személyre:
500 gram kelbimbó
2 lazackonzerv, vagy ennek megfelelő mennyiségű friss lazacfilé (kb. 340g)
4 tojás
2 dl tejföl
1 db kaliforniai paprika
50 g reszelt sajt
1 ek zsemlemorzsa
1 gerezd fokhagyma
1 csomag mirelit levelestészta
só, bors, pici olaj vagy margarin

A kelbimbót megtisztítom, és annyi sós vízben, ami épp ellepi, puhára főzöm (ne essen szét!).
A paprikát apró kockákra vágom.
A tésztalapokat kiveszem a mélyhűtőből, szétterítem a konyhapulton és hagyom kiolvadni (10 perc).
A tojásokat villával elhabarom, egy evőkanálnyit félreteszek egy pohárkába.
A tojásokhoz keverem a reszelt sajtot, a tejfölt, a gerezd kinyomott vagy nagyon apróra darabolt fokhagymát, sóval, borssal ízesítem.
A lazackonzervből kicsöpögtetem a vizet, majd kézzel belemorzsolom a halat a tojásos keverékbe. Közben eltávolítom az esetleges szálkákat. Ha friss hallal készítem, akkor feldarabolom és pici olajon vagy margarinon néhány perc alatt kevergetve megsütöm a lazacfilét, hagyom kicsit hűlni, és azután keverem a tojáshoz.
A kelbimbót leszűröm, majd a paprikával együtt ezt is a többihez keverem (a nagyobbakat esetleg ketté lehet vágni).
Egy megfelelő méretű sütőedényt vékonyan kiolajozok, majd beterítem tésztalapokkal. A csatlakozásnál jól egymáshoz nyomogatom a lapokat, hogy egybefüggő réteget alkossanak. A tésztából meghagyok annyit, amiből a tetejére rácsot készíthetek majd.

Ezután a zsemlemorzsát egyenletesen szétterítem az edényben (erre azért van szükség, hogy ne ázzon el a tészta alja). A tölteléket egyenletesen a tésztaágyba terítem (nem baj, ha folyós a leve!), majd a megmaradt tésztából csíkokat vágok, és berácsozom vele a lepény tetejét. A tészta széleit is ráhajtom a töltelékre.

A félretett tojással megkenem a tésztarácsot, majd 220°C-on fél óra alatt készre sütöm.
Jó étvágyat!

Ha esetleg marad a tésztalapokból, akkor sem kell pánikba esni. Visszafagyasztani nem szabad, inkább készítsünk belőle valami gyors finomságot.
Ezúttal én napon aszalt paradicsomot és kecskesajtot ültettem a megmaradt lapocskák közepére, és táskát hajtogattam belőlük. A lazaclepény mellett vígan megsültek ők is.

A mirelit leveles tészta egyébként szerintem a modern konyha egyik legnagyszerűbb találmánya. Szinte bármivel tölthető, édesen és sósan egyaránt finom és gyorsan, egyszerűen elkészíthető. Nálunk mostanában mindig van belőle a mélyhűtőben, mivel kisebbik lányom szeret kreatívkodni a konyhában, és mióta felfedezte, hogy milyen jó alany erre a leveles tészta, rendszeresen meglep bennünket a saját készítésű finomságaival.