Szövőkeret? Gyerekjáték!

A legkisebb gyerekem iskolájában sok éves hagyomány az a roppant jó dolog, hogy csütörtök délutánonként az egész suli kreatívkodik. Ezt nem a szokásos papír-olló-ragasztó kereteken belül kell elképzelni, hanem úgy, hogy a tanároknak gyakorlatilag bármilyen biztonságosan kivitelezhető ötletük támad, azt meg is valósítják. A batikolástól a csempemozaikon, a képregényrajzoláson és a muffinsütésen át a lenyomatkészítésig a kreatív alkotótevékenységek széles skáláját kipróbálhatta már így csemetém. És a legjobb az egészben az, hogy ez a csütörtöki kreadélután nem a teljesítményről szól, hanem az örömködésről (de a pedagógusok persze azért tudják, hogy titokban a képességfejlesztésről is). Nem osztályozzák a műveket, és mégis (vagy éppen ezért?) minden gyerek belead anyait, apait. Időnként szó szerint, mert az alapanyagokat szükség esetén a szülők adják össze. Olyasmire gondoljatok, mint wc-gurigák, műanyag palackok, kartondobozok, maradék faanyag, régi elnyűtt lepedők, fonalmaradékok, stb.
Számomra a legérdekesebb a kreadélutánban talán nem is az, hogy mi mindent készítenek (bár gyakran leesik az állam attól is), hanem az, hogy a gyerekek nem feltétlenül a saját osztályukban barkácsolnak, és nem is csak a saját évfolyamtársaikkal. Erre az órára az alsó illetve a felső tagozat 4-4 évfolyamán belül vegyítik az osztályokat. A gyerekek többé-kevésbé maguk választják ki, hogy az aktuális lehetőségek közül a következő 2 hétben mit szeretnének kipróbálni (persze az osztályfőnök koordinálja a dolgokat), és így legtöbbször egy másik tanár csoportjába kerülnek, ahol különböző életkorú gyerekkel együtt dolgoznak. Így ez az egy óra nemcsak a kreatív alkotásról, hanem észrevétlenül a közösségépítésről is szól.

Most egy olyan ötletet szeretnék bemutatni, amit egyszer az egyik ilyen kreafoglalkozásról hozott haza a lányom: saját kezűleg készített szövőkereten rongyból állatképeket szőttek.

Ez itt, kérem, Nyuszi, az orra, mondjuk, hiányzik, de azt ne mondjátok, hogy nem ismertétek fel!

Persze volt már nekünk itthon addig is fából készült kis szövőkeretünk meg hozzá puha, színes fonalak, de az valahogy sose lett nagy kedvenc. Ezért is lepődtem meg azon, hogy amint hazaértünk a suliból, azonnal folytatódott itthon a kreadélután: nyolcéves tanítónénim megmutatta, hogyan kell kartonból szövőkeretet készíteni, majd kiborítottuk a rongyoszsákot, és nekiálltunk csíkokat vágni, és szövögetni.

Szükséges hozzávalók:
- egy kb. A4-es nagyságú kartonlap (egy cornflakes-es doboz oldallapja pl. tökéletesen megfelel)
- egy tekercs bármilyen madzag
- színes textil 2-3 cm széles csíkokra vágva. A textilcsíkok hosszáról lentebb találsz információt. Tökéletes metamorfózisa lehet ez kiselejtezett ruhadaraboknak, régi ágyneműnek.
- egy nagyobb, színes kartonlap, amire a kész művet felragasztjuk

A kartonlap két keskenyebbik oldalán 1cm-enként 2 cm mély bevágásokat készítünk. Érdemes vonalzó segítségével előre bejelölgetni, hová kerüljenek a bevágások. Ezután a madzagot oda-vissza vezetgetve befűzzük úgy, hogy a kartonlap két végén a bevágások mögé kanyarítjuk. Az elején hagyjunk egy kb. 10 cm-es szálat, hogy majd rögzíteni tudjuk a madzagot.
Elmagyarázni bonyolultabb, mint megcsinálni, az alábbi két képen jól látszik, hogy hogyan kell a kartonlap két oldalán kinéznie a madzagnak:

Ha a végére értünk, akkor a karton hátoldalán a madzag két végét egyszerűen összekötjük:

Leánykám úgy belejött a munkába, hogy ilyen szép hátoldalú szövőkeretet készített nekem:

Ezután kezdődhet is a szövögetés.
A fenti képen látható nyuszi (vagy tetszőleges más állatfej) elkészítéséhez a keret szélességénél 10-15cm-rel hosszabb csíkokkal dolgozunk. Az alább látható alátéthez szimpla és dupla hosszúságú darabokat használtam váltakozva, de ez már a haladó szint :)

Szóval a textilcsíkokat egyenként befűzzük a keretbe, váltakozva a madzag alatt illetve fölött vezetve őket. A következő csíkot mindig úgy kell befűzni, hogy ahol az előző a madzag alatt volt átdugva ott most a madzag fölött haladjon a csík, és fordítva:

A befűzött csíkot egy horgolótűvel, egy ceruza tompa végével vagy egyszerűen kézzel hozzáigazítjuk a már elkészült részhez, hogy szép szorosan álljanak a csíkok egymás mellett.

Ha nem fér már több csík a keretre, akkor a beakasztgatott madzagvégeket lehúzzuk a kartonról (ehhez egyszerűen behajtjuk a kartonfüleket).

Az állatka elkészítéséhez a kilógó végeket ragasztóval a munka hátoldalához rögzítjük, kivéve azokat, amelyekből fület, bajuszt, szarvat stb. szeretnénk formázni. Ezután az egész  művet felragasztjuk egy nagyobb kartonlapra, a helyére igazítjuk és rögzítjük a füleket stb., és tetszés szerint textilből vagy papírból szemet, szájat, orrot készítünk neki.

Én állatka helyett edényalátétet készítettem, ennek a befejezése jóval munkaigényesebb, ezért inkább csak az anyukáknak ajánlanám. Ehhez a textilvégeket egyenként eldolgoztam a munka hátoldalán visszafűzögetve.

Itt jön az a tipp, hogy minél hosszabb (több sorra elegendő) csíkokkal dolgozik az ember, annál kevesebb eldolgoznivalója lesz a végén. Profibbak így akár igazi rongyszőnyeget is készíthetnek.
A lányom iskolai projektjében viszont pont az tetszett nagyon, hogy a munkamenetet a gyerekkezek ügyességéhez igazították: könnyebb minden sorban új csíkkal dolgozni, és egyszerűbb így utólag korrigálni, ha szükséges.
Miközben ezt írom, arra is rájöttem, hogy miért nyert a kislányomnál ez a szövési technika az igényes, szép, színes fonalakkal és a fakerettel szemben: itt még a szerszámot is ő maga készíthette, a textilcsíkokat könnyebb volt fűzögetni, és ráadásul sokkal gyorsabban haladt a munka!

Pedagógus olvasóim, remélem, számoltátok közben, hogy hányféle képességet fejleszt ez a kis projekt. ;)