Nagyon vártam már, minden évben nagyon várom, hogy kinyíljon az orgona. A tömör kis bokrot néhány éve ültettem. Apróbbak a levelei, mint a hagyományos orgonának, és a fürtjei is kisebbek, viszont halványlila virágai beborítják az egész bokrot, illata pedig a kertet.
Ebben az idei hideg tavaszban mostanra bírt kinyílni úgy-ahogy szegénykém; küzdött nagyon, ami nem is csoda, hiszen alig-alig volt pár napos óra egész hónapban. Végül csak sikerült elkapnia még május farkincáját, hogy teljes pompájában tündökölhessen, mielőtt beköszönt a naptár szerinti nyár.
Másik kedvencem a kertben a rekettye. Három bokor volt belőle eredetileg, egymás mellett álltak és sorban egymás után nyíltak: először a halványsárga, utána a sárga-piros, végül a meggyvörös. Sajnos, ez utóbbi elpusztult néhány éve, az idei fagyok pedig alaposan tönkretették a cirkásat is, ami pedig régebben a kert egyik legszebb dísze volt.
A ház előtt még mindig gazdagon virágzik az árvácska. Őket egy hirtelen ötlettől vezérelve ültettem, de nagyon jó húzásnak bizonyult: jól bírják a zord időjárást, és már egy hónapja gyönyörködhetek bennük minden alkalommal, mikor kilépek az ajtón.
A vadjácint nevéhez hűen nem válogatós: minden évben zabolátlan életerővel veszi birtokába a kert neki tetsző pontjait, és ráadásul a pázsitot is. Mi meg hagyjuk, mert annyira szép.
Aztán kedvem támadt magot ültetni, palántákat gondozni. Kisebbik lánykámmal ültettünk kamillát, majorannát, körömvirágot. És mire feleszméltem, a leányzó az összes cserepet az udvar egyik napos sarkába cipelte, amit még tavaly kinevezett az ő saját kertjének. Még egy cserép epret is zsákmányolt hozzá az apja ültetvényéből.
Szegény párom évek óta próbál eljutni odáig, hogy saját termesztésű epret ehessen. Minden évben nagy gonddal nevelgeti az eperpalántáit, mégis alig-alig jut neki pár falat gyümölcs.
Nem, nem a terméssel van a gond, még csak nem is a csigákkal, bár azok ellen is küzd folyamatosan. A probléma az, hogy a mini eperültetvény épp a kertkaputól a házig vezető út mentén található. Megfigyelők szerint minden nap délután kettő és négy között kiskorú banditák lepik el a terepet, és lerabolják az érett epret. Mire az ültetvény gazdája hazaér a munkából.... Hát sejthetitek.
Hogy kis kertészpalántámnak legyen némi instant sikerélménye, ültettünk zsázsát meg borsót is. A zsázsa három nap alatt "felrobbantotta" a terepet, ennyire látványosan gyorsan növekvő növény talán nincs is másik.
A borsó persze megfontoltabb, ő még csak most ébredezik. Titokban azt remélem, hogy zöldségiszonyban szenvedő csemetém lelkesedése megmarad egészen addig, amíg szüretre kerülhet a sor, és hajlandó is lesz megkóstolni a saját maga által termesztett zsenge borsót. Meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése