Seaside Melody, a nőies vagányság megtestesítője

Úgy kezdődött az egész, hogy az aktuális éves tavaszi fonalbörzén megláttam a Katia cég egyik idei újdonságát. Cotton Jeans névre hallgat, 100% pamut az összetétele, de a szokásos pamutfonalaknál vastagabb kivitelben. Nem az a magában vastag tenyeres-talpas fajta, hanem az a típus, aki a vehemenciáját sok-sok egyenként festett, nagyon vékony szál összesodrásából nyerte. Vagyis erőteljes, de finoman erezett, bonyolult lelkületű, tudod, mint Shrek. Na jó, ez a hasonlat nem stimmel, mert ez a fonal szép, Shrek meg... na szóval érted.

Hát ott álltam a standnál, kezemben egy gombolyag Cotton Jeans-szel, és járt az agyam, hogy ebből mi mindent lehetne készíteni. Annyi ötletem volt, hogy nem tudtam dönteni, és főleg fogalmam sem volt, hogy körvonaltalan ötletbuborékaimhoz mennyi fonalra lenne szükség, úgyhogy szépen visszatettem a gombolyagot, de megjegyeztem jól a nevét. Tudtam, hogy jön még a kutyára kötőtű, mert a városunkban van egy Katia fonalakra specializálódott bolt, aminek ugye az a nagy előnye az ország másik végében tartott börzével szemben, hogy bármikor elugorhatok egy újabb gombolyagért, ha netalán szükség lenne rá.
Lett is. Merthogy nem bírtam nyugodtan aludni, amíg magaménak nem tudhattam néhány gombolyagot ebből a vagány puhaságból. Aztán amikor elkezdtem kötni belőle a kendőt, akkor meg nem bírtam abbahagyni, úgy megszerettem a mintát, amit kigondoltam hozzá.

A fonal izgalmas színváltásai ebben a kék árnyalatban egy régi farmeremet juttatják az eszembe, amelyet évekig hordtam, majd amikor már túl kopott volt a szára, levágtam rövidgatyónak, hogy még sok-sok további nyarat, életem legszebb nyarait töltsem el benne.

A kendőhöz egyszerű, könnyen megjegyezhető mintát képzeltem el, olyat, amit az ember magával vihet vízpartra, nyaralásra, utazáshoz, és akár a sor közepén is leteheti, anélkül, hogy később elvétené a számolást, mégsem válik unalmassá. A minta szinte magától jött, egy kellemes ritmusú, ici-picit áttört, ferdén haladó csíkozás lett belőle. A minta és a fonal színváltásai együtt a tengerpartot juttatták az eszembe, innen a neve. A két végén a bojt visszatérő olvasóimnak biztosan ismerős lesz. A kendőt egyébként a bal sarokból elindulva oldalra haladva kötjük, aminek az az előnye, hogy bármilyen méretnél befejezhető.

Szerettem volna a tengernél fotózni, de ez az idei nyáron eddig nem jött össze, majd egyszer bepótoljuk. Egyelőre elégedjetek meg a kislányom által a kertünkben készített képekkel.
A mintát megírtam magyarul és angolul is, a tesztkötés most indul, aug. 31-ig lehet rá jelentkezni erre a linkre kattintva.