Így aztán sokáig nem volt igazi neve. Nálam a mintáknak valahogy mindig története van, és emiatt sokszor nem könnyű olyan nevet találni, ami ezt jól kifejezi anélkül, hogy túl személyessé válna, ami ugye megint nem jó, ha az ember azt szeretné, hogy másokat is kézimunkázásra inspiráljon a mintája.
Ezt a kendőt egy számomra nehéz időszakban kezdtem el tervezni és kötni, amikor sok volt az aggódás, a fájdalom és a szembesülés, nagyon sok mindent újra kellett értelmeznem az életben, és újra egyenesbe kellett jönnöm a világgal, magammal. A kendő sajátos ritmikája, és ahogy alakult a kezem között a szép minta, sokat segített ebben a folyamatban. Volt persze más is, nem csak a kötés, szerencsére rengeteg jó szót, szeretetet, támogatást kaptam a családtagoktól, barátoktól, kollégáktól, így aztán, mire befejeztem a kendőt, valahogy közelebb kerültem ahhoz is, hogy újra egészen jól érezzem magam. Innen a név: Closer to Fine.
Nem egészen egyedül találtam ki, ugyanis ez egyben egy régi dal címe is, amit milliószor hallgattam és még ma sem tudom megunni. Az Indigo Girls egyik korai nagy sikere volt, hozzánk a '90es években jutott el, és ifjúságom egyik meghatározó dala lett. Diákkori jóbarátaimmal annak idején rengeteget énekeltük mi is, néhány akusztikus gitárral meg egy csörgődobbal eltöltött hosszú-hosszú zenélős-éneklős gondtalan estéken.
Hallgasd meg te is, és ha már ott vagy a Youtube-on, ne kapcsold ki a végén, hallgass bele a playlist többi dalába is. Gyöngyszem kivétel nélkül valamennyi, lélekig hatoló szövegekkel, gyönyörű duettekkel, fantasztikus gitárkísérettel.
Vagyis: most indul a teszt angolul és magyarul is a Ravelry-n, reményeim szerint bő egy hónap múlva megjelenik végre a Closer to Fine kendő. Én pedig már, köszönöm kérdésed, egészen jól vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése