Függőség?

Számomra nagyon durván a munkáról szóltak az elmúlt hónapok. Mármint a munkahelyi munkámról, ami itt nem nagyon szokott szóba kerülni, hiszen ez a hobbioldalam. Pedig valahol hobbi az is, vagy még inkább egyfajta szerelem. Hivatásnak is szokták mondani, és bár ez nagyon pátoszosan hangzik, azért mégis olyan jó kimondani, hogy nekem hivatásom van. Nem havifixes félállásom, hanem hivatásom. És ez így igaz.

Szóval az elmúlt hónapokban minden kreatív energiám oda összpontosult, voltak új kihívások, meg azonnali megoldást követelő bosszantó problémák is. Én meg igyekeztem, hogy minden fronton megfeleljek, hosszúak voltak a napjaim, nyugtalanok az éjszakáim, és örültem, ha legalább a napi családi mindenfélének sikerült helyet szorítani a fejemben. Esténként, ha kézimunkáztam is, csak leírásból dolgoztam. Ez amolyan lelki karbantartásféle, ha kreatívkodni nincs is időm, azért jó legalább egy kicsit kézbe venni a kötőtűket, valahogy megnyugtat a kézimunka. Ezt az is bizonyítja, hogy épp a legstresszesebb időszakban volt olyan nap, amikor erős késztetést éreztem reggel, hogy magammal vigyem a kötést a munkahelyre. Nem mintha arra számítottam volna, hogy lesz akár egy szabad percem is kötögetni, inkább csak arra vágytam tudat alatt, hogy ott legyen kéznyújtásnyira a simák és fordítottak megnyugtató oázisa. Kezdem érteni, miért nevezik egyesek függőségnek ezt a hobbit...

Elkészült azért - magam sem tudom, mikor -, egy szép kardigán a nagylányomnak. Igazi jó fotó nincs még róla, nem mertem eddig megkérni rá a leányzót, hogy álljon modellt. Kamasz lévén, nem szereti, ha fotózzák, azt meg végképp nem, ha a róla készült képeket kirakják az internetre. Szóval be kell érnünk egyelőre ezzel a képpel.

 Itt még blokkolás előtt látható a kardigán, kiblokkolva sokkal szebb lett. A mintája ITT található.

Készült egy horgolt maroknyuszi is húsvétra egy rokon kisfiúnak. Ez a minta tavaly volt nagy sláger, de az öcsikét cseppet sem zavarta, hogy tavalyi találmányt kapott ajándékba, nagyon jól eljátszott vele.

Közben azért vártam már nagyon, hogy felszabaduljon egy kis időm, és némi kapacitás a fejemben. Hogy jöjjenek az ötletek, és leülhessek nyugodtan megvalósítani egyiket-másikat.
Úgy tűnik, most kicsit nyugodtabb vizeken evezgetek végre, és be is indult azonnal a krea-gépezet. Elkezdtem megvalósítani egy régen dédelgetett tervemet, amiről nemsokára írok többet is.

Ezen kívül befejeztem végre a piros kendő leírását (tudjátok, amit egy fél évvel ezelőtt kötöttem...), és a héten elindítom a tesztet, amire lehet még jelentkezni. Erről egy külön posztban írok hamarosan többet is. (Ezt hívják úgy, hogy cliffhanger?)