Többször elkészített projektek #CsKM

Ennek a témának többször nekifutottam, de valahogy nem akart jönni az ihlet. Elsőre mindössze annyit bírtam kipréselni magamból, hogy nem szeretem a sokszori ismétlést, ami teljesen igaz.
Aztán jobban belegondolva rájöttem, hogy akad azért néhány többször elkészített darab a leltárban.

Amikor például néhány éve divatba jött a hálófonalból kötött fodros sál, ha jól emlékszem, öt darabot készítettem belőle gyors egymásutánban, ami egyáltalán nem olyan nagy dolog, mint amilyennek tűnik, mert pillanatok alatt elkészíthető egy ilyen sál. Apropó sál, a turbánmintás alapmodellből is készült néhány az évek során, ezt általában pasiknak kötöm, a legutóbbit tavaly télen az öcsémnek kezdtem el, de végül csak tavaszra lettem készen vele. Eleinte egyszínű darabok készültek, aztán a fiamnak egy csíkos, az öcsémét pedig egy különleges technikával kötöttem, amitől a két oldala különböző színű. Bár a videón csíkosnak néz ki, a valóságban úgy összeugrik a turbánminta, hogy tényleg az egyik oldalán az egyik szín látszik, a másikon pedig a másik. (fénykép sajnos nem készült róla)

Ha már a sálaknál tartunk, jöhetnek a saját tervezésű kendők is: A Strings of Love eddig két és félszer készült el (van egy félbehagyott példány, amit régóta készülök lebontani, mivel túl vastagnak találom a fonalat, amiből elkezdtem). A Closer to Fine pedig a kisebbik lányom kérésére készült el másodszorra.

Azt gondoltam, ezzel vége is a sornak, de aztán eszembe jutottak a mamuszok, és akkor rájöttem, hogy ez az a kategória, amiből a jelek szerint igenis hajlandó vagyok ismételni. Négy modell is készült az évek során, és mindegyikből legalább két pár. Volt horgolt verzió a gyerekeknek, aztán amikor azt kinőtték, kötött változat is készült.
Magamnak is horgoltam néhány éve egy nagyikockás szobacipőt, amit rongyosra hordtam. Kerestem a blogbejegyzést, hogy idelinkeljem, de nem találtam nyomát sehol. Lehet, hogy nem is írtam róla annak idején? Megmutatom gyorsan, mert fénykép azért készült róla:

 

Egy könyvből vettem a leírást, nagyon ötletes nagyikockás darabok vannak benne. Nemrég aztán eszembe jutott, hogy elkészítem még egyszer, pont a múlt héten lett készen. Ezt vékonyabb fonalból horgoltam, így a kockák több sorból állnak.

   
A többször elkészített projektek között azonban a pálmát mindenképpen a babacipők viszik. A legelső pocaklakómnak kötöttem az elsőt, taktikusan semleges színben (ez a drapp-világoszöld a lenti fotón). Itthonra ez az egy pár készült, három bébinek sem sikerült elnyúznia, pedig rengeteget használtuk. Viszont a modell annyira megtetszett, hogy azóta, amikor csak babalátogatóba megyünk barátokhoz vagy rokonokhoz, mindenki ilyet kap ajándékba. Nem tudom, hány párt kötöttem az évek során különböző színvariációkban, a legtöbbről nem készült fotó. Hat éve, mikor egy unokaöcsinek kötöttem ezt a kék-szürke változatot, eszembe jutott, hogy jó lenne megörökíteni, és előbányásztam a padlásról a miénket is, hogy együtt lefényképezkedjenek:

A legutóbbit másfél éve kötöttem pici-tündér-unokahugicánknak. Neki babatakaró is készült (amit eddig szintén nem mutattam meg itt, de szeretném majd megjelentetni a leírását, mert igen különleges a mintája). A babatakaróhoz használt fonal maradékából kötöttem a kis cipőt, ezúttal egy színben.

Hát azt hiszem, nagyjából ennyi, ha a horgolt krácsonyi díszeket nem számolom (hópelyhek, bár azokat szeretem variálni, továbbá harangocskák és hóemberek).

Végül többet sikerült összeszednem, mint elsőre gondoltam, bár az azért kiderült, hogy inkább csak gyors projekteket szoktam ismételni.