Gomb, gomblyuk, gombolyag #CsKM

Be kell valljam, októberben cserbenhagyott a fantáziám. Tologattam magam előtt a témát, és nem bírtam nekilátni, hogy írjak róla. Pedig egészen biztosan emlékszem, hogy amikor annak idején felírtam ezt a témát a listára, volt valami elképzelésem, hogy mit lehetne írni róla. Most már tényleg nem halogathatom tovább, hátha írás közben kiderül, hogy mi volt a tarsolyomban.  

Annyi biztos, hogy nem vagyok oda a gombos ruhadarabok kötéséért. Az egyik első kötött művem egy elöl nyitott mellény volt. A leírásban nem szerepelt sem gomb, sem gomblyuk, így nem is került rá. Nem baj, így is nagyon büszke voltam a művemre, és szeretettel hordtam is sokáig. Sőt, még most is megvan, és igaz, már csak itthonra szoktam felvenni, de téli estéken most is szeretek belebújni. Évekig tervezgettem, hogy majd csinálok rá valamiféle gombolást vagy kapcsot, de végül aztán nem, lett belőle semmi. 

Később kötöttem kardigánt is, meg gombos díszpárnahuzatot, sőt egy rugdalózót is, amin viszont emlékeim szerint nem gombok, hanem kapcsok voltak, a gyors öltöztetés érdekében. Volt aztán még egy zippzáras kardigán a kisfiamnak, de mást komolyan nem tudok most felidézni. 

Ami viszont a gombokról mindig eszembe jut, az a nagymamám gombos doboza, amivel imádtam játszani kiskoromban. Amikor ruhákat varrt vagy javított a régi pedálos varrógépén, mindig előkerült a bádogdoboz, amiben a régi, kiselejtezett ruhákról levágott gombokat tartotta. Volt köztük mindenféle nagyságú, színű és formájú gomb, de leginkább a gomba formájú fémgombok mozgatták meg a fantáziámat, mivel némelyiknek a tetején egész kis dombormű volt látható. Ezeket órákig tudtam nézegetni, válogatni, fogalmam sincs, mi mindent játszottam velük, de az élmény máig megmaradt. 

Megmaradt a szokás is, hogy megőrizzek minden feleslegessé vált gombot. Először csak egy kis bádogdobozkában tartottam én is őket, aztán egyszer a varrós korszakomban anyósom (aki nagyon szeret lomtalanítani) nekem adta a saját gyűjteményét is. Ő persze nem egy dobozba ömlesztve tárolta a gombjait, hanem színek szerint külön zacskókba szortírozva. Ez így tényleg sokkal praktikusabbnak bizonyult, ha néhanapján gombot keresek valamihez, tényleg sokkal egyszerűbb így megtalálni a megfelelőt. Mondom, néhanapján, mert azt azért be kell vallanom, hogy ha kétszáz évig élnék, akkor sem használnám el a készletet. Racionálisan nézve teljesen felesleges őrizgetni ennyi rengeteg gombot, mert azt a párat, amire pont szükség van, akár meg is vehetném a piacon a rövidárusnál. De valahogy a gombok olyan cukik, és amikor kicsit voltak a gyerekeim, ők is ugyanolyan izgalommal válogattak közötük, mint én annak idején. Azt hiszem, van valami bűbájos egy tiritarka gombhalmazban, szóval egyelőre nem selejtezem ki őket. Majd jó lesz az unokáknak játszani...