Nadrág a foltját...

Adott egy nyolc éves kislány, aki soha életében nem hordott még farmernadrágot, de kb. hét éves koráig egyáltalán bármilyen nadrágot is alig. Utálja ugyanis, ha egy ruhadarab akár csak egy icipicit is szorítja a hasát. És adott egy anyuka, akinek a nadrágkeresés-kutatás-vásárlás nem épp a kedvenc időtöltése.
Ennyi elég is hozzá, hogy az említett anyuka a felhők közt járjon, ha sikerül néha mégis szert tennie olyan nadrágra, amelyet kisleánya szívesen vesz fel. Ha pedig ez a kedvenc nadrág véletlenül kilyukad, akkor bizony indul a mentőakció.
Egy icipici lyukkal kezdődött a dolog, hol másutt, mint a nadrág térdén. Elég kicsike volt a probléma ahhoz, hogy alig észrevehetően meg lehessen varrni. Csakhogy a lyuk nem akarta, hogy eltüntessék, és újra megjelent, sőt szaporodni kezdett.

Radikálisabb megoldásra volt szükség: foltot kellett tenni a nadrág térdére.
No de kérem, egy nyolcéves kislány kedvenc nadrágjára nem lehet ám akármilyen mezei foltot tenni, remélem, ebben egyetértünk! Elő hát a horgolótűvel, fonallal és munkára fel. Először is két ilyen hatszögletű csillag készült:

Aztán a csillagokat kimosva, kitűzve meg kellett szárítani, majd felvarrni a nadrág térdére.

 

Voila, az újjávarázsolt nadrág dizájnos fol... akarom mondani díszítéssel! A kis hölgy alig akarja levenni azóta. Anyuka pedig fellélegezhet: egy darabig mégsem kell nadrágvadászatra indulnia.

Meleg pulcsik

Hollandiában ma van a meleg pulcsik napja. Nem viccelek, komolyan van ilyen. Minden évben február 16-a környékén kijelölnek egy napot, amikor az energiaszolgáltatók arra ösztönzik az embereket, hogy vegyék lentebb a fűtést, bújjanak meleg pulcsiba, és így takarékoskodjanak az árammal, ezzel csökkentve a CO2 kibocsátást is. Állítólag, ha egy fokkal alacsonyabbra állítjuk a termosztátot, azzal 7%-nyi energiát takarítunk meg anélkül, hogy ez különösebb kényelmetlenséget okozna.
Az 1997-ben aláírt és 2005-ben életbe lépett Kiotói Egyezmény szellemében történik mindez, amikor is a fejlett ipari államok egy része megállapodott abban, hogy a következő évtizedben drasztikusan csökkentik széndioxid-kibocsátásukat. Bár az egyezmény hatása vitatott, Hollandiában jó apropót biztosít különböző akciók szervezésére, mint pl. a meleg pulcsik napja, ami az idén február 7-re esik. Ezen a napon nemcsak a CO2-szennyezéssel, hanem a kötött pulcsikkal kapcsolatban is szerveznek akciókat. A tilburgi textilmúzeumban például kötőstalálkozó volt ma, amiről a helyi média is beszámolt. Ez a kis videó hollandul nem beszélőknek azért lehet érdekes, mert jó kis tárházát mutatja be a különböző kötési módszereknek. Itt Hollandiában a hagyományosan legelterjedtebb módot 0:48-tól kezdve figyelhetjük meg: legtöbben még ma is úgy kötnek, hogy a jobb tűt a hónuk alá szorítják.

S ha már Hollandiában járunk, egy másik filmecskét is mutatok nektek, bár ez nem a meleg pulcsik napján készült, de meglátjátok, tetszeni fog. Rotterdamban él egy nő, Loes Veenstra a neve, aki nagyon szeret kötni. 1955 óta kb. 550 darab pulcsit kötött, amelyeket azonban sose hordott senki, fogalmam sincs, miért. Néhány éve egy tervező felfedezte a Loes lakását lassan teljesen elfoglaló pulóverhalmazt, és elhatározta, hogy lefényképezi és könyvbe rendezi ezt a kincset. A könyv el is készült, a képeken jól követhető a kötött divat változása az elmúlt évtizedekben. Emellett azonban egy meglepetést is szerveztek Loes számára, ezt mutatja be a film. Figyeljétek a részleteket!

A régi pulóverekről pedig eszembe jutott, hogy épp 20 évvel ezelőtt kötöttem az első saját tervezésű pulcsimat. Mivel most is megvan még, előkerestem a szekrény aljáról, s ebben feszítek ma, a meleg pulcsik napján. Íme:

Cedar Forest avagy szerelem első látásra

Tavaly ősszel egy viharos vasárnapon ellátogattam egy hobbivásárra. Előtte azonban megfogadtam, hogy csak olyan fonalat veszek meg, ami
a) vagy létszükséglet,
b) vagy szerelem első látásra.
Gondolom, nem kézimunkázó olvasóim most azon töprengenek, hogyan lehet egy fonal létszükséglet. Hát kérem, lehet. Hadd ne részletezzem. Majd egyszer talán. Legyen elég annyi, hogy visszafogtam magam ezen az ominózus őszi napon, és mindössze egy gombolyag létszükségletet vásároltam.
Belebotlottam viszont egy nagy kosár gyönyörűségbe, ami azonnal odarántott magához, mint a mágnes. Kézbevettem, megsimogattam, és nem volt többé szabadulás. Azonnal tudtam, hogy b) esetként definiálható a helyzet.
Velem jött a drága, nem tiltakozott. Néhány hétig szemeztünk egymással, ő a nappali kisasztala alól egy kosárból hívogatott pajkosan, míg csak meg nem adtam magam. Bár nem tudtam még, hogy pontosan hová vezet ez a flört, azért jól esett belemerülni az ismerkedésbe.

Először kiderítettem, hogy milyen tűvastagsággal mutatja meg legszebb arcát. Aztán különböző mintákba öltöztettem, de először egyik sem volt az igazi. Aztán, mint ahogy ez minden kapcsolatban lenni szokott, eloszlottak lassan a rózsaszínű felhők a szemem elől, és rájöttem, hogy amilyen szép, olyan morcos is tud lenni új kedvencem. A bontást például kifejezetten utálja, és bizony óvatosan kell vele bánni, mert ha már negyedszer bontom vissza ugyanazt a fonaldarabot, akkor veszít a fényéből, rugalmasságából. Szerencsére, mire idáig jutottam, sikerült megállapodnom magammal nemcsak a használandó mintát, de az arányokat illetően is, és kezdődhetett az igazi élvezet.

Először egy sál kerekedett a fonalból, de félúton már a hozzá illő sapka is megszületett a fejemben. És mivel a sálnál nem nagyon számít, hogy néhány sorral hosszabb vagy rövidebb lesz-e, a sapkánál viszont igen, hogy maradt-e elég fonalam bezárni a feje búbját, így biztos, ami biztos, megkötöttem a sapkát, amikor a sál még csak félig készült el. Szinte centire pontosan egy gombolyag ment bele. Ennek egyrészt örültem, met ugye milyen ügyes vagyok, másrészt viszont nagyon nem, mert ha valaki más próbálja meg elkészíteni, annak bizony nem tudom garantálni, hogy nem lesz kevesebb méter a gombolyagján, vagy nem köt-e annyival lazábban, hogy ne legyen elég a gombolyag egy sapira. Szóval jujj.
Ez azért nem tartott vissza tőle, hogy leírjam a mintát, mert a végén annyira jó lett a szett így, ahogy van, hogy szerintem aki belekezd, úgyis elkészíti mind a két darabot. Együtt 4 gombolyag Perla Four Seasons Gründl szükséges hozzá. Vasárnap (jan. 19.) indul a teszt, még lehet rá jelentkezni ITT (a teszt részletei is itt olvashatók). A tesztelőket elosztom két csoportba, lesz, aki a sálat teszteli, és lesz, aki a sapkát. Ha ügyesen befejezik, a végén megkapja mindenki a másik mintát is ajándékba. Nos lányok, kinek van kedve velem együtt sapizni-sálazni?

 

 

Meglepetés

 

Gondolnátok-e, hogy ma pontosan egy éve kezdtem el írni ezt a blogot?

Amikor belevágtam, fogalmam sem volt, hogy merre halad majd, mi lesz belőle, olvassa-e majd valaki. Eleinte lelkesen számoltam a mérföldköveket, az első követőt, a századik, ötszázadik, ezredik pageview-t, a hozzászólásokat, és boldogan csodálkoztam rá mindegyikre. Még ma is rendszeresen meglepődök rajta, hogy minden nap vannak látogatók az oldalon, és nagyon jól esik minden visszajelzés.

Ezért aztán egy kis meglepetéssel szeretném megköszönni Nektek a figyelmet és a sok értékes pillanatot, amivel megajándékoztatok eddig.

 

 

Kedves olvasóim, csak Nektek, csak itt, csak most: a sokak által kért és hamarosan megjelenő All Hearts (Csupaszív) Kendő magyar nyelvű leírását fogom három példányban elajándékozni. Ha szeretnéd megkapni az egyiket, nem kell mást tenned, mint magyar idő szerint vasárnap 20.00 óráig egy megjegyzést hagyni itt, a blogbejegyzés alatt. A kommentelők közül fogom kisorsolni a három szerencsést, akik e-mailben kapják majd meg a mintát (ehhez a címeket majd privát üzenetben kérem, nem feltétlenül kell a megjegyzésbe beleírni). A nyertesek nevét is itt, a kommentek alatt fogom közzétenni. 

 

 

Évekkel ezelőtt született ez a kendő, amikor még fogalmam sem volt róla, hogy az interneten is lehet találni kötésmintákat és kötős csoportokat. Akkor még azt sem sejtettem, hogy egyszer kilépek majd a világ elé, hogy másoknak is megmutassam az alkotásaimat. Aztán amikor nemrégen a fb-oldalamra háttérként feltettem egy képet róla, magam is meglepődtem, hogy többen azonnal kérték a mintáját. Nemsokára eléhető lesz a Ravelry-n, mihelyt elkészülök az angol változattal és a fotózással.

 

Ez a téglalap alakú stóla remekül megfelel azok számára, akik szeretnének gyakorlatot szerezni a csipkekötésben, de nem mernek még belevágni egy bonyolult szabású és változatos mintákból felépülő csipkecsodába. A minta néhány ismétlés után elég jól megjegyezhető, az alkalmazott szemtípusokat tekintve nem túl bonyolult, de mégis rendkívül mutatós eredményt ad. Egy egyszerű, de ötletes megoldásnak köszönhetően sokféleképpen viselhető.

 

Hiszem, hogy az életben nincsenek véletlenek. Az sem véletlen, hogy épp ez a minta lett az ajándék. Nagyon különleges nekem ez a kendő, mert egy számomra kedves személyt juttat eszembe, aki már nem él. Nem véletlen, hogy a neve All Hearts, és ki tudja, talán az sem, hogy éppen ma, Mindenszentek napján írok róla.

 

 

Lila virágos tunika

Emlékeztek még erre a projektre? Nem árultam el akkor, hogy mi készül a lila virágos rétet idéző fonalból, aztán meg valahogy elfelejtettem beszámolni róla, pedig készen van már egy ideje.
Tavasz elején kezdtem bele, amikor a krókuszok nyíltak. Abban reménykedtem, hogy hamar elkészül, de tévedtem. Az elején még szívesen horgoltam a lila-zöld pálcákat, de többször vissza kellett bontanom a munkát sajnos. Hát ezért nem szeretek leírásból dolgozni, mert méretpróba ide vagy oda, valahogy nekem sose olyan lesz az eredmény, mint amilyet elképzelek, és a végén mégis átalakítom a mintát a saját szájízem szerint.
Ez történt most is. Amikor az orgona elárasztotta lila illatával a kertet, lebontottam a már majdnem kész tunika felét, mert nem tetszett, ahogy rajtam állt. Ez úgy elvette a kedvem az egyébként is eléggé egyhangú horgolástól, hogy hetekig hozzá sem nyúltam a tiritarka gombolyagokhoz. Nem lesz krókuszos tunika, és orgonás sem, kit érdekel?

Végül aztán mégis megsajnáltam szegényt, és újra kézbe vettem. Mire a kert sarkában a levendula kibontotta halványlila bimbóit, már azt is kitaláltam, hogy mit kezdjek a tunika aljával, mert a hegyes háromszögben végződő eredeti minta elkészítve mégsem tetszett annyira. Így én inkább ellaposítottam a háromszöget az utolsó sorokban, és megbolondítottam a tunika alját egy kis csipkével.

Kicsit félve vettem fel először, amin magam is meglepődtem kicsit, hiszen a kötött cuccaimat bátran hordom. Horgolt ruhadarabom viszont kislány koromban volt utoljára. Nézegettem magam a tükörben: nem túl amatőr ez a tunika? Nem túl hippi? Nem túl lila? Nem túl zöld? Nem fogom magam benne úgy érezni, mintha én lennék a jó Surulunda boszorkány a Heksje Lilly filmből?

Lesz ami lesz, felvettem.

Jelentem, kellemes viselet, és nem is érzem magam Surulundának benne. Arról ugyan már lekésett, hogy tavaszi tunika legyen, de sebaj, ősszel is nyílik lila virág elég: a kertben épp most virágzik a lila mindenféle árnyalatában a kökörcsin és az apró virágú őszirózsa is ébredezik már.

Ami annyit jelent, hogy a lila virágos tunikám minden évszakban aktuális.

Virágos mellényke nagyikockákból

Fogalmam sincs, a nagyikockákat miért éppen így hívják, de számomra találó ez a név.
Nekem a horgolás sokáig nem jelentett többet annál, mint hogy szükség esetén szegélyt tudtam horgolni egy-egy kötött darabra. Önálló horgolt munkákat nem készítettem. Egészen addig, míg anyukám rá nem kapott a nagyikockákból horgolt takarók és díszpárnák készítésére. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb darabok kerülnek ki a keze alól, csupa vidámság tőle a lakása. Természetes, hogy az unokáinál is nagy sikert aratott vele, el is kunyerálták azonnal a legszebb darabokat, így mindkét lányom ágyám ott vidámkodik egy-egy nagyikocka takaró, made by Nagyika.

Ezekkel a takarókkal kezdődött az én horgoló pályafutásom is. Annyira tetszett ez a minta, hogy megkértem anyukámat, tanítsa meg nekem is. Aztán nem sokkal később utamba akadt egy könyv, amely telis-tele volt különböző nagyikockákkal. No, itt durrant be a motor, ennyi szépség láttán egyszerűen nem bírtam visszafogni magam, muszáj volt nekem is alkotnom valamit. Így kezdődött:

Persze nem csak úgy összevissza horgolgattam, a fejemben alakulóban volt már egy terv, és a színeket is ehhez alakítva válogattam össze gondosan. Mind a mintákat, mind a színeket a kisebbik lányommal közösen választottuk, neki különösen ez a 3D virág tetszett:

Aztán, mikor már elég sok kocka elkészült, következhetett az összeállítás. Itt már kezd mellényre hasonlítani:

Már csak a vállpánt hiányzott, a szálak eldolgozása meg a szélek körbehorgolása, és íme az eredmény:

Kék gyönyörűség, avagy egy fonalbolt végnapjai

Mindig kedves és kedélyes volt az öregúr a rövidáruboltban. Akár varrócérnát, akár körkötőtűt, akár selyemszalagot venni tértem be ide, mindig megtaláltam, amire szükségem volt, és az áru mellé egy dörmögős mosoly is járt rendszerint.
Az évek során sokszor vásároltam ebben a kis üzletben, amely a házunktól mindössze néhány perc sétára volt a kis bevásárlóközpontban, a török zöldséges és a péküzlet között. Ez a boltocska már legalább két évtizede hozzátartozott az utcaképhez. Magamban csodálkoztam néha, hogyhogy nem megy csődbe, vásárlót alig-alig láttam benne. Abból a pár spulni cérnából, néhány gombolyag fonalból biztosan nem tud megélni a kedves, idősödő házaspár, amit én vásárolok. Igaz, ruhát is lehetett kapni náluk, de szinte kizárólag nyugdíjas hölgyek ízlését célzó konfekció lógott az akasztókon. Néha elábrándoztam, ha a raktárnak használt galériát kipakolnák, milyen jó kis kézimunkaklubot lehetne ott berendezni, biztosan megemelné a forgalmat... Ha kicsit bátrabb lettem volna, talán meg is említem nekik az ötletet.
Aztán tavaly nyár elején egy napon tábla jelent meg a boltocska kirakatában: VÉGKIÁRUSÍTÁS.
A tulajdonos házaspár úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni, és élvezni az életet, amíg megvan hozzá az egészségük. Sajnos nem volt, aki a boltot átvegye, így nem maradt más választásuk, mint felszámolni az egészet úgy, ahogy volt.

Bizony, fájt a szívem, hogy ez a jó kis bolt eltűnik, mint előtte néhány évvel a gyöngyös üzlet, meg egy másik kreatív hobbibolt is a városban. A meglepetés mégis az volt számomra, hogy a kiárusítás napjaiban mekkora lett a nyüzsgés a boltocskában. És bizony nem a leárazáskor jó vételre vadászó alkalmi vevők töltötték meg, hanem csupa-csupa törzsvevő, akik ezek szerint jóval többen voltak, mint gondoltam. Ezt az elcsippentett beszélgetésekből tudom, és akár vásároltak valamit utoljára, akár nem, mindenki betért elbúcsúzni a tulajdonosoktól, volt, aki még ajándékot is vitt nekik. Az öregúr megszokott mackós jókedélyével mosolygott mindenkire, csak időnként suhant át egy-egy halvány felhő a tekintetén. A felesége pedig még utoljára segített az ízléses öltözködést kedvelő hölgyeknek a próbafülkében, és közben ötvenedszerre is angyali türelemmel válaszolta meg a kérdést, hogy mihez fognak kezdeni ezután.

Bennem persze önző módon az a kérdés is felmerült, hogy ÉN mihez fogok kezdeni, ha hirtelen szükségem támad egy bizonyos színű és méretű zippzárra, vagy egy meghatározott vastagságú horgolótűre. Hajaj! Így aztán, gondolom értitek, nem volt más választásom, mint jól bevásárolni még utoljára a féláron kínált, kiváló minőségű német kötő- és horgolóeszközökből. És persze magammal vittem a lányokat is, hadd válogassanak a hajba való selyemszalagok és a szép fonalak között. Akkora szatyor fonallal jöttünk haza, hogy a fiúk csak néztek nagyokat.

Az ilyen alkalmi fonalvásárlásban az a nehéz, hogy az ember még nem tudja pontosan, mire fogja felhasználni, vagyis pontosan hány gombolyagra lesz szüksége. És ez esetben ugyebár biztosan tudtam, hogy nem lesz lehetőségem később venni még egy gombolyaggal, ha kevésnek bizonyul a készlet. Három konkrét terv mindenesetre azonnal megfogalmazódott bennem a fonalak láttám: egy pulcsi saját magamnak a gyönyörű, kék-cirkás fonalból, egy ruhácska a kisebbik lánykámnak ugyanennek a fonalnak a szivárványszínű változatából, és egy pamutból horgolt tavaszi modell.

A kék pulcsihoz azonnal hozzá is kezdtem, lassan egy éve ennek. Áprilisban viszont közbejött egy utazás, és félretettem a félig kész munkát. Aztán jött a nyár, nem volt kedvem téli pulcsit kötni, aztán az ősz, és én csak kacsintgattam a félretett kék halomra, és halogattam a befejezést. Közben elkészült karácsonyra a kislányom kötött ruhája, meg egy csomó minden más is. Pár hete elővettem újra a kék pulóvert, és megpróbáltam eligazodni a munka közben lefirkantott kriksz-krakszaim között. A pulcsi ugyanis saját tervezés, de ez nálam általában úgy megy, hogy kötés közben találom ki a szabásmintát, és ha kell, többször is lebontok és újrakötök egy-egy részt. Nohát, majdnem elkészült már a mű, egyetlen akadály volt még hátra.

Itt tartottam, már csak a nyakát kellett befejezni, de nem tudtam, milyen formát válasszak. Legyen csak egy vékony szegély, nagy ívben kihajló gallér vagy meleg garbónyak? Töprengtem, tanácsot kértem kötős "kollégáktól", próbálkoztam. Született egy ilyen verzió:

amely szép volt ugyan, de fázott benne a nyakam. Kipróbáltam egy magasaban álló gallért is:

Ez bizonyult a tökéletes megoldásnak. Íme a kész mű:

Nagyon örülök ennek a pulcsinak, azonnal beleköltöztem. A végkiárusítás nélkül valószínűleg nem vettem volna meg ezt a fonalat, úgyhogy mégis köszönettel tartozom a tulajdonosoknak, amiért nyugdíjba vonultak. Remélem, ők is legalább olyan jól érzik magukat most, mint én a kék pulóveremben.

Sapi

Amióta az eszemet tudom, hadilábon álltam a sapkákkal. Nincs is sapkám legalább tizenöt éve, illetve eddig nem volt. Nem találtam a tökéletes darabot: amitől nem lapul le idétlenül a hajam, nem lesz sztatikusan szálldosó - arcomhoz ragadó, mégis melegíti a fülem, jól áll és még tetszik is.
Ezt a sapkanélküliséget eddig úgy éltem túl, hogy kizárólag kapucnis kabátot hordok. Ebből sem könnyű ám megtalálni a megfelelő darabot, mivel minden egyéb kabátértékelő szemponton túl a kapucni paraméterei számomra meghatározóan fontosak. Csakis olyan kabát jöhet szóba, aminek a kapucniját nem röpíti le a szél biciklizés közben, ugyanakkor kilátok belőle oldalra is, a hátrafordulásról már nem is beszélve. Vagyis biztonságosan lehet benne közlekedni ebben a szeles, bicajozós országban anélkül, hogy megfázna a fülem. Mostanra már olyan rutinom van a kabátok effajta osztályozásában, hogy bármelyik áruház szűk, meleg próbafülkéjében meg tudom állapítani, hogyan fog viselkedni az adott kapucni esőben-szélben kerékpározás közben.

Mindennek ellenére hidegebb napokon jól jön azért néha egy sapka, a kapucni alá mégiscsak befúj a jeges szél. Egy internetes kézimunkaközösség kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek: hiszen köthetek én magamnak sapkát, akár tizenötöt is, ha ahhoz van kedvem. A gyerekeknek kötöttem régebben nem is egyet, de az még sose juott eszembe, hogy magamnak is keressek valami szép modellt. Említett sapkaiszonyom miatt sem mertem belevágni, azt hiszem. Amióta viszont felfedeztem, hogy az interneten mekkora kötős-horgolós élet zajlik, egyre-másra suhantak el az orrom előtt a szebbnél szebb sapkák képei, és egy-egy jól sikerült darab láttám sikoltozni kezdett bennem a vágy: nekem is, nekem is!

Így aztán egy unalmas, szürke délután nekiültem sapkaleírásokat keresgélni az interneten. Találtam is jó sokat, egyik szebb volt, mint a másik. Épp volt itthon egy gombolyag pihe-puha világosszürke baby acril fonalam, amit az isten is éppen sapkának teremtett. Már csak egy akadályt kellett leküzdenem: eddig sosem kötöttem még angol nyelvű leírásból, így fogalmam sem volt, mit jelentenek a rövidítések. Aki maga is kézimunkázik, az tudja, hogy a mintaleírások úgy néznek ki, mint valami kódolt kémüzenet. Két nyelven már folyékonyan olvasom ezt a nyelvet, de az angol kötőzsargonnal idáig nem volt dolgom. Illusztrációnak álljon itt a minta első sora: "k1, yo, sl 1 pwise, k2tog, psso, yo". Szóval ilyenekből állt az egész. Rajzos séma nem volt hozzá, ami pedig sokat könnyített volna a dolgomon. Szerencsére azonban előttem már sokan megjárták ezt az utat, és valaki közülük készített egy angol-magyar kötőszótárat, amelynek segítségével el tudtam indulni. Bár először még így is hülyeségeket kötöttem, mivel a leírást nem teljesen jól értelmeztem, de másodszori nekifutásra nagyon hamar elkészült a Snowdrop Beret névre hallgató gyönyörűség:

 

 

A sapka eredetije itt található, ingyen letölthető (angol nyelvű) leírással. A snowdrop (hóvirág) minta közelről:

És lerajzolva:
 

o	/l\	o	-	o	/l\	o	-	7.
-	-	-	o	/	-	\	o	5.
o	/l\	o	-	-	-	-	-	3.
o	/l\	o	-	-	-	-	-	1.

Jelmagyarázat:
-    sima
o   ráhajtás
/    jobbra dőlő fogyasztás
\    balra dőlő fogyasztás
/l\ 1 szemet fordítottan leemel, 2 szemet simán összeköt, a leemelt szemet az összekötöttön áthúz.
Mivel körben a színén kötjük a mintát, minden páros sor sima.

Alvós cipő

- Anyaaa, kössél nekem alvós cipőt!!
- Hogy micsodát???
- Alvós cipőt.
- Papucskára gondolsz?
- Nem. Alvós cipőt szeretnék.
- Mamuszt?
- Nehem! Al-vós-ci-pőt!
- Kis szívem, minek neked az alváshoz cipő?
- Csak. Mert kell.
- Értem. Úgy is jó, ha horgolom?
- Igen.
- Rendben. Mutasd a lábad, hadd rajzoljam körül.

Kisebbik lányom 5-6 éves lehetett, mikor egy nap előállt ezzel a kívánsággal. Alvós cipő. Hm. A fene tudja, hogyan találta ezt ki, tudni kell róla ugyanis, hogy napközben legszívesebben mezítláb rohangál, a reggel felhúzott zoknija délre már valamelyik eldugott sarokban, asztal alatt, kanapé csücskében ottfelejtve szomorkodik. Ami az alvást illeti, a legtöbb pizsamanadrágját úgy nőtte ki, hogy alig-alig hordta, mert még elalvás előtt melege lett benne. Amit viszont a fejébe vesz, attól nem tágít, az öltözködésről pedig már kétévesen is abszolút határozott elképzelései voltak. Ha alvós cipő, akkor alvós cipő. Punktum.

És ha valaki még esetleg kételkedne benne, elárulom: igen, tényleg alváshoz akarta hordani a kicsi lány a horgolt cipőcskét. Este föl, ágyba búj, reggel le. Jó ideig tényleg ebben aludt, és mivel tudtam előre, hogy komolyan gondolja, igyekeztem úgy elkészíteni, hogy jól a lábára simuljon, és rajta is maradjon alvás közben (ezt a fölső szegélybe húzott vékony kalapgumival sikerült megoldani). Elég jól sikerült, még ha magam mondom is. Azóta már rongyosra hordta, nem is mutat jól a fotón, de azért megmutatom:
(És ne tessék kérem mamusznak csúfolni, alvós cipő a termék hivatalos neve!)

Szóval így született meg az első prototípus, amelyet aztán újabbak követtek.
Íme a "bakancsmodell" fiúknak:

és egy "balerinapapucs" a nagyobbik lánynak:

Mert ugye így van ez, mikor az egyik gyerekekmnek horgolok valami jópofa dolgot, a többi is azonnal sorbaáll: nekem is, nekem is! Igaz, a többiek nem alvós-, hanem szobacipőként használják, no de ennyi szabadságot engedjünk meg mindenkinek.
Aztán pár hónapja a kicsi lány, akinek időközben legalább 2-3 számmal nagyobb lett a lába, megrökönyödve tapasztalta, hogy kicsi lett az alvós cipő. Azonnal leadta a rendelést egy új párra, amit jelentem alássan, el is kezdtem horgolni a megrendelő kívánsága szerinti színekben. Ám még alig készítettem el az egyik talpát, amikor a fenti fotóhoz pózolva nagyobbik lányom bejelentette, hogy neki is kicsi már a balerinapapucs (látszik is a képen, ha jól megnézzük), hordja csak nyugodtan a hugica.
Így aztán félbemaradt az újabb alvós cipő projekt. Még töröm rajta a fejem, hogy mi legyen az elkészült fél talpból. Noé bárkája? Banántartó kosárka? Segítsetek, várom az ötleteket!

 

Fiúkardigán

A padláson lapul egy nagy halom réges-régi Fürge Ujjak. Anyukám gyűjtögette őket annak idején, aztán amikor elköltöztem otthonról, rám testálta a dagadozó mappát. Talán úgy gondolta, akinek önálló háztartása van, annak saját kézimunka szakirodalom is dukál hozzá. Talán csak lomtalanítani akart. Akár így, akár úgy, én nagy örömmel elfogadtam, és azóta is őrizgetem a gyűjteményt. Bár szeretem a most megjelenő kézimunkamagazinokat is, ha inspirációra van szükségem, mégis időről időre előveszem ezeket a megsárgult lapokat. Kötésmintát vagy más ötletet keresve, nosztalgiázva nézegetem a nyolcvanas évek öltözködési- és lakberendezési divatját idéző magazinokat. Mosolyogva ismerek rá ma már divatjamúlt díszítőelemekre, stílusjegyekre, kiegészítőkre. Itt-ott rámköszön egy-egy modell, amely annak idején nálunk is elkészült. Néha pedig még olyasmit is találok bennük, ami ma újra divat.

Amikor tavaly a fiamnak ígértem kötött kardigánt, akkor is végiglapoztam őket, megfelelő modellt keresve. Végül találtam az egyik régi Fürge ujjakban egy pulcsit, amelynek a mintája nagyon megtetszett.

A 'téglás' mintát egyszerre két színnel kell kötni, közötte három színű lustakötés.

A minta leírása a sötétkék sor után kezdve:
1. és 2. sor piros lustakötés
3. sor kékkel kötve: 2 szemet simán lekötök, a 3. szemet simán leemelem, közben a szál a szem mögött halad. Ezt kell végig ismételni.
4. sor kékkel kötve: újra 2 szem sima, a 3. szemet (ez piros) leemeljük, de most a szál a munka előtt halad (vagyis a visszáján).
Ennyi a minta, én az 1-4. sort 3x ismételtem, majd lustakötéssel 2-2 sort kötöttem a következő színekkel: piros, kék, piros, világosszürke, piros, kék.

A téglás mintát persze másképp is bele lehet építeni a munkába, akár egyszínű résszel váltakozva, akár egy bizonyos részt kihangsúlyozandó, akár végig ezzel kötve.
A fiam kardigánja végül ilyen lett:

Angyalkáim

Hát eljött végre a karácsony, a várva várt. Eljött, és hipp-hopp, tova is szállt. Nagyon szép két nap volt ez, biztosan azért repült el ilyen gyorsan.

 

Én az adventet nagyon szeretem, a várakozást, a készülődést, a legjobban az együtt barkácsolós, karácsonyfadísz- és ajándékkészítős, mézeskalács-sütős napokat. Aztán a végén, ünnep előtt pár nappal bepánikolok, rájövök, hogy megint mennyi minden nem fér bele az időmbe, amit még szerettem volna, hogy megint elkések a képeslapok postázásával, hogy megint nem pucoltam ablakot, hogy megint az utolsó pillanatban fogom kitalálni a menüt. Próbálkozom minden évben, hogy ne érjen utol ez a kétségbeesés az utolsó napokban, de úgy látszik, ez is egészen Panka - talán nagymama koromra majd megtanulok rendesen tervezni.
Visszatekintve, minden esetre, sok-sok szépet látok:
tortacsipke-angyalkákat - a két kisebbik nagy lelkesedéssel készítette őket a fára,

sok-sok illatos mézeskalácsot, ami az idén a kisebbik lányom keze munkája, nagyon finom lett, még most is eszegetjük a karácsonyfáról

 

legkisebb angyalkám meglepetéseit: ágyba hozott reggelit, terített asztalt, nagy gonddal írt levelet a messzi nagyikának, a rokonoknak készített pici ajándékait;
nagyfiam kedvességét, még a kamaszkoron inneni őszinte lelkesedését, titokban a lányoknak a fa alá csempészett ajándékait;
nagylányom könnyedségét, ahogyan harmadmagával mosolyogva Bachot játszik egy egész templomnyi közönségnek, komoly nagylányságát, ahogyan látva kétségbeesett, fáradt arcomat, kiteregeti helyettem a mosott ruhát, segít a bevásárlásban.

Az utolsó pillanatban még az a ruhácska is elkészült, amit a kisebbik lányomnak kötöttem. Nagyon szerette volna ebben ünnepelni a karácsonyt, úgyhogy az utolsó napokban jó nagyot hajráztam, hogy időben befejezzem. Egyszerű vonalú, de vidám ruhácska lett, vastag, szivárványszínű fonalból.

Aztán az ajándékok, a gyerekek öröme, a vidám együttlét a rokonokkal, hangulatos vacsorák, késő estébe nyúló beszélgetés egy pohár tokaji mellett.

Szép volt ez a karácsony. Őrzöm még a hangulatát, mint az itt maradt süteményillatot.