Hajcsatok ajándékba

Az első egy éve készült, azután sorban még néhány. Kisebbik lányom barátnői egymás után kapják a horgolt virágos franciacsatokat, és eddig mindegyikük nagyon örült neki. Tuti ajándék: egyedi, praktikus, szép és gyorsan elkészül. Ezt ma az Irish Rose mintával horgoltam:

 

 

 

Előtte pedig egy ilyen készült:

 

 

A meghorgolt virágot a csat két végére varrással rögzítem. Ha nagyon lazán áll, a közepét is oda lehet varrni.

 



Levendula

Fantasztikus oldalra bukkantam, muszáj megmutatnom. A Levendulamagazinról van szó, nem is értem, eddig miért nem találkoztam vele.

A levendula számomra felnőttkori szerelem, gyerekkori emlékeim nincsenek róla. Az utóbbi tíz-tizenöt évben viszont intenzíven imádom ezt a növényt, bár sokáig csak a szépségéért és az illatáért szerettem. Mindig tartok itthon saját szüretelésű szárított levendulavirágot és illóolajat (ez utóbbit boltból). Leginkább a ruhásszekrényeket illatosítom vele, de a szobát is úgy, hogy takarítás közben a porszívóval felszippantok egy fél maréknyi morzsolt levendulát, ő meg cserébe szolid illatfelhővel leheli tele a levegőt.

Azt, hogy a levendulát a konyhában is kitűnően fel lehet használni, csak az utóbbi időben kezdem felfedezni. Tavaly nyáron Budapesten a Bazilika mellett kóstoltam először levendulás fagyit, és teljesen elvarázsolt (a Gelarto Rosa fagyizóban, ahol spatulával rózsa alakúra töltögetik a fennségesen finom fagyit a tölcsérbe.)

A Levendula magazin oldalán a sok-sok praktikus információ mellett olyan elképesztően sokféle levendulás recept olvasható, hogy azt sem tudom, melyiket próbáljam ki először. Azt hiszem, bemelegítésnek jó lesz a levendulás limonádé és az áfonyás-levendulás joghurt, utána jöhetnek a nagyobb kihívások.

Májusi kertünk

Nagyon vártam már, minden évben nagyon várom, hogy kinyíljon az orgona. A tömör kis bokrot néhány éve ültettem. Apróbbak a levelei, mint a hagyományos orgonának, és a fürtjei is kisebbek, viszont halványlila virágai beborítják az egész bokrot, illata pedig a kertet.
Ebben az idei hideg tavaszban mostanra bírt kinyílni úgy-ahogy szegénykém; küzdött nagyon, ami nem is csoda, hiszen alig-alig volt pár napos óra egész hónapban. Végül csak sikerült elkapnia még május farkincáját, hogy teljes pompájában tündökölhessen, mielőtt beköszönt a naptár szerinti nyár.

Másik kedvencem a kertben a rekettye. Három bokor volt belőle eredetileg, egymás mellett álltak és sorban egymás után nyíltak: először a halványsárga, utána a sárga-piros, végül a meggyvörös. Sajnos, ez utóbbi elpusztult néhány éve, az idei fagyok pedig alaposan tönkretették a cirkásat is, ami pedig régebben a kert egyik legszebb dísze volt.

A ház előtt még mindig gazdagon virágzik az árvácska. Őket egy hirtelen ötlettől vezérelve ültettem, de nagyon jó húzásnak bizonyult: jól bírják a zord időjárást, és már egy hónapja gyönyörködhetek bennük minden alkalommal, mikor kilépek az ajtón. 

A vadjácint nevéhez hűen nem válogatós: minden évben zabolátlan életerővel veszi birtokába a kert neki tetsző pontjait, és ráadásul a pázsitot is. Mi meg hagyjuk, mert annyira szép. 

 

Aztán kedvem támadt magot ültetni, palántákat gondozni. Kisebbik lánykámmal ültettünk kamillát, majorannát, körömvirágot. És mire feleszméltem, a leányzó az összes cserepet az udvar egyik napos sarkába cipelte, amit még tavaly kinevezett az ő saját kertjének. Még egy cserép epret is zsákmányolt hozzá az apja ültetvényéből.

Szegény párom évek óta próbál eljutni odáig, hogy saját termesztésű epret ehessen. Minden évben nagy gonddal nevelgeti az eperpalántáit, mégis alig-alig jut neki pár falat gyümölcs. 

Nem, nem a terméssel van a gond, még csak nem is a csigákkal, bár azok ellen is küzd folyamatosan. A probléma az, hogy a mini eperültetvény épp a kertkaputól a házig vezető út mentén található. Megfigyelők szerint minden nap délután kettő és négy között kiskorú banditák lepik el a terepet, és lerabolják az érett epret. Mire az ültetvény gazdája hazaér a munkából.... Hát sejthetitek.

Hogy kis kertészpalántámnak legyen némi instant sikerélménye, ültettünk zsázsát meg borsót is. A zsázsa három nap alatt "felrobbantotta" a terepet, ennyire látványosan gyorsan növekvő növény talán nincs is másik. 

A borsó persze megfontoltabb, ő még csak most ébredezik. Titokban azt remélem, hogy zöldségiszonyban szenvedő csemetém lelkesedése megmarad egészen addig, amíg szüretre kerülhet a sor, és hajlandó is lesz megkóstolni a saját maga által termesztett zsenge borsót. Meglátjuk.

Április

Nem bánom, hogy vége. Rohanós, stresszelős, sose-érek-a-végére hónap volt. Olyan, amikor ha megfeszülök, sem bírom utolérni magam. Amikor a fejem fölé tornyosul a munka, a lakás minden zugából elvégzendő teendők ordítanak rám folyton, én meg csak csinálom, csinálom, és közben egyfolytában aggódok mindenféle ügyek miatt, fontos vagy annak vélt döntéseket próbálok hozni, napokig rágódok, éjjel is forgolódok, és csak nagyon, nagyon nehezen bírom elengedni magam és a gondokat.

Szerencsére voltak azért jó pillanatok is, ezekből mutatok egy kis ízelítőt.

Például kirándultunk a kislányom osztályával a közeli botanikus kertbe. Rovarokat és lepkéket keresni mentünk, de annyira hideg volt még, hogy egy pici hangya nem sok, annyit sem találtunk. Szerencsére egy nagyon kedves bácsi vezetett körbe bennünket, aki így is rengeteg érdekeset tudott mutatni a gyerekeknek, meg nekem is. Megismerkedtem például a medvehagymával, amit hollandul úgy hívnak, hogy daslook.

(A figyelmes szemlélő pedig bizonyára rájött, hogy a hóvirágmintás sapkám új gazdához pártolt. A hűtlenje.)
Aztán kertészkedtem. Ez a sok kis szépség mind a házunk elé költözött.

Volt egy tornaverseny is, ahol a nagylányom a csoportjában első lett. Ő nem bocsátaná meg, ha ideraknám a fényképét, úgyhogy ezt csak képzeljétek el.

Aztán névnapoztunk is, méghozzá ilyen finomsággal:

A gyümölcsök egy részét azon melegében megettük, jó maszatosak lettünk tőle, de isteni finom volt. A másik felét beraktuk a fagyasztóba, hogy megdermedjen rajta a csoki. Meg is dermedt, és így még finomabb lett a csemege, legközelebb mégis finomítani kell az eljáráson, mert úgy odaragadtak a tányérhoz a csokis gyümölcsdarabok, hogy alig bírtuk őket leválasztani.

A következő hír, hogy csatornázzák az utcánkat. Ez, mondjuk, így önmagában nem nevezhető csúcsélménynek, viszont nagyon érdekes volt ilyen közelről figyelemmel kísérni, hogy mennyire gépesítetten zajlik az egész folyamat. Főleg az volt egészen lenyűgöző, hogy a darukezelő micsoda bűvészmutatványokra képes néhány apró kézmozdulattal. Melósokat alig láttam, tiszta high tech az egész, nem is gondoltam volna. 

 Aztán április 30-án királynőt búcsúztattunk, királyt koronáztunk. Erre a napra készült egy kis horgolt korona, narancssárga, mi is lehetne más (ez az orániai uralkodóház színe). 

 

A nagy napra szépen kinyíltak a narancssárga tulipánjaim is:

Sütöttünk fenséges, királyi márványmuffint,

és a végén még a kendőm is elkészült, szó szerint az utolsó pillanatban, Willem Alexander beiktatása előtt.

 

Így aztán minden jó, ha a vége jó, jöjjön a szép május!

Tavaszhívogató virágok

Néhány nap múlva húsvét, és nekem mégis nagyon nehezemre esik hozzálátni az ünnepi készülődéshez. Egészen biztos, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel: Európa jó része küszködve próbál megszabadulni a téltől már hetek óta, de egyelőre tartja magát a hideg. Nálunk is hó esett még a múlt héten is, most meg már napok óta viharos szél dúl, amely a fagypont körüli hőmérséklettel kombinálva bizony nagyon kellemetlen időjárást eredményez. A tévé, rádió és a különböző internetes időjárásfigyelő lapok minden nap elemzik, hogy hány évtized óta nem volt ilyen hideg márciusnak ugyanezen a napján. És persze az emberek másról sem beszélnek, mindenki nagyon várja már, hogy enyhüljön az idő. Csakhogy az időjárást nem tudjuk befolyásolni.... Vagy mégis?

Nos, a hétvégén úgy döntöttem, hogy valamit tenni kell ezen tarthatatlan állapot ellen. Mert ugyebár hogyan legyen tavasz, amikor nálunk az állandóan gyerekrajzokkal borított két ajtó még mindig hóemberekkel van tele, az ablak előtt pedig még mindig a decemberben felaggatott papírhópihék táncolnak?

Muszáj volt radikális eszközökhöz folyamodnom: azonnali hatállyal papírkosárba került minden hóember és hópihe. És hogy egyértelműen a természet tudomására hozzuk, hogy a jégvirágok ideje lejárt, és egészen másféle virágokban kell már gondolkodni, kisebbik lányommal gyorsan munkához láttunk. Ügyes kis keze nyomán hamarosan ilyenekkel lettek tele az ablakaink:



Amíg a virág- és húsvéti tojás-matricák száradtak, addig én is munkához láttam. Horgoltam egy halom színes virágot, és "felfűztem" őket:

 

A virágokat nagyon egyszerű elkészíteni, íme a minta, ha valaki kedvet kap hozzá. A szokásos jelöléseket használtam: 0 = láncszem, + = rövidpálca, f = erp, ₮ = krp. Az utolsó rövidpálcát úgy fejezzük be, hogy a tűt beleakasztjuk a zöld láncszemsor egyik szemébe is, és mindkét hurkon együtt húzzuk át a fonalat.

 

Egyszerű horgolt virág

Szóval most ezek is az ablakunkat ékesítik. Megpróbáltam lefényképezni a virágfüzért az ablakon. Sajnos belülről nem látszanak a színek a fotón, kívülről meg az egész alig-alig, de azért elhihetitek, hogy nagyon vidám látvány. Annyira, hogy ma már a nap is kisütött tőle, a szél pedig elfújta az összes hófelhőt.

Virágos mellényke nagyikockákból

Fogalmam sincs, a nagyikockákat miért éppen így hívják, de számomra találó ez a név.
Nekem a horgolás sokáig nem jelentett többet annál, mint hogy szükség esetén szegélyt tudtam horgolni egy-egy kötött darabra. Önálló horgolt munkákat nem készítettem. Egészen addig, míg anyukám rá nem kapott a nagyikockákból horgolt takarók és díszpárnák készítésére. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb darabok kerülnek ki a keze alól, csupa vidámság tőle a lakása. Természetes, hogy az unokáinál is nagy sikert aratott vele, el is kunyerálták azonnal a legszebb darabokat, így mindkét lányom ágyám ott vidámkodik egy-egy nagyikocka takaró, made by Nagyika.

Ezekkel a takarókkal kezdődött az én horgoló pályafutásom is. Annyira tetszett ez a minta, hogy megkértem anyukámat, tanítsa meg nekem is. Aztán nem sokkal később utamba akadt egy könyv, amely telis-tele volt különböző nagyikockákkal. No, itt durrant be a motor, ennyi szépség láttán egyszerűen nem bírtam visszafogni magam, muszáj volt nekem is alkotnom valamit. Így kezdődött:

Persze nem csak úgy összevissza horgolgattam, a fejemben alakulóban volt már egy terv, és a színeket is ehhez alakítva válogattam össze gondosan. Mind a mintákat, mind a színeket a kisebbik lányommal közösen választottuk, neki különösen ez a 3D virág tetszett:

Aztán, mikor már elég sok kocka elkészült, következhetett az összeállítás. Itt már kezd mellényre hasonlítani:

Már csak a vállpánt hiányzott, a szálak eldolgozása meg a szélek körbehorgolása, és íme az eredmény:

Tavaszra készülve

Már alig várom a tavaszt, Hollandiában ez észveszejtően gyönyörű tud lenni. Az idén igencsak nehezen akar megérkezni, sokat dulakodik a téllel. A kertünkben a hóvirágok már több, mint két hete bólogatnak, hol a hó alól diadalmasan kikandikálva, hol a csupasz föld fölött:

 

 

De rajtuk kívül is van néhány bátor úttörő, akik az első napsugár hívására feleltek. 

 

 

S még ha nyakon öntötte is őket egy elkésett hóesés, vitézen tartják magukat. Most már végre elolvadt a hó, remélem, utoljára. Lassan megjelenik a télen is zöld fű között a krókuszok hegyes sipkája, aztán sorban felébred majd a többi virág is mind.

 

 

 

 

 

 

Ezek már a kikelet színei, a friss zöldek és üde lilák. Én is ezekkel készülök a tavaszra:

 

Nagy fába vágtam a fejszémet, de hogy mi lesz belőle, az legyen egyelőre titok!