Óévbúcsúztató játék

Így az év végén se szeri, se száma a különböző listáknak, évértékelőknek. Újévi üdvözlet gyanánt hadd mutassak most nektek egy egyszerű játékot, amivel vidáman zárhatjuk az esztendőt, felidézve annak sok-sok értékes pillanatát. Gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt lehet játszani, családban csakúgy, mint barátokkal, vagy akár egyedül is.

Mindössze papírcetlikre lesz hozzá szükség. Előkészületként írjunk minden cetlire egy kategóriát, próbáljunk olyanokat választani, amihez kapcsolódóan bárkinek lehet élménye az elmúlt évből. Ilyeneket például:
- egy szép hely
- egy finom étel
- egy jó zene
- egy jó beszélgetés
- egy befejezett projekt/feladat
- egy új barát/ismerős
- egy teljesült álom
- egy érdekes találkozás
- egy jó könyv
- egy jó film
- egy kirándulás
- egy vicces pillanat
- egy jó buli
- egy jó ötlet
- egy kezdet
- egy vég
- egy változás

A lista a résztvevők életkora és életstílusa szerint folytatható, variálható.
Már önmagában az is jó szórakozás, ha együtt írjuk a cetliket. Nálunk például a kamaszok megszavazták, hogy a sok pozitív cetli között legyen hely annak is, hogy "egy csalódás" meg "egy irritáció". Hiába vetettem ellen, hogy én inkább a kellemes és szép dolgokat szeretném így Sziveszterkor felidézni, szerintük az élet nemcsak habostorta, és ha már számot vetünk az elmúlt évvel, abba ez is beletartozik. Jogos. De azért arra nem árt ügyelni, hogy a játék hangulatát ne rontsa el túl sok negatív téma. Hiszen a lényeg épp annak a felismerése, hogy bármilyen szürke vagy akár épp katasztrofális évet is zár az ember, volt azért benne sok-sok érték is, amit az adott pillanatban talán fel sem ismertünk. 

Ha összegyűlt jó sok papírdarab, összehajtogatjuk és összekeverjük őket az asztal közepén vagy egy kosárban/kalapban.
A játék során a résztvevők egyenként húznak egy cetlit, és mondanak az elmúlt évből egy emléket, ami a rajta szereplő kategóriába illik. Mindenki maga dönti el, hogy mit szeretne megosztani a többiekkel. Családban játszva valószínűleg sok közös emlék kerül majd elő, barátokkal a társaságtól függ, hogy anekdotázós vagy inkább egymást jobban megismerős beszélgetés kerekedik belőle. A soron lévő játékos után akár mások is elmesélhetik a saját élményüket az adott témához kapcsolódóan. Egyetlen szabály van, de az nagyon fontos: egymás élményeit tiszteletben kell tartani.

Ez a játék segít abban, hogy számba vegyük, mi mindent is hozott az elmúlt év. Mivel sokszor az apró pillanatok rejtik a legszebb élményeket, érdemes ezeket felidézni.

Boldog új esztendőt kívánok mindenkinek, sok játékkal, jó beszélgetésekkel, szép pillanatokkal telit!

Inspiráció, avagy Julie, a boeuf bourguignon és a szilveszter

Amikor az ember fontolgat valamit, de még nem biztos a dolgában, sokszor nem kell egyebet tenni, mint abbahagyni a töprengést, elengedni a kételyeket, és szépen megvárni a bizonyosságot. Ez így persze egyszerűen hangzik, de a művészet az egészben az, hogy ha már feltettem a kérdést, észre is tudjam venni a választ, amikor megérkezik.

A blogolás gondolata már egy jó ideje érlelődött bennem, amikor egy este egyszer csak rámtalált a végső inspiráció. Hétköznap este volt, éppen kézimunkáztam valamit, alibinek ment a tévé csendesen. Valami nagyon idétlen filmnek lett éppen vége, már épp ki akartam kapcsolni - tudok én kötögetni idétlenségek nélkül is -, amikor megállt a kezem a távirányító gombja fölött: a képernyőn Meryl Streep ült egy régi kocsiban, háttérben az ötvenes évek Párizsa. Fogalmam sem volt, miféle film kezdődött éppen, de a látvány egy pillanat alatt lenyűgözött. A következő másfél órában azt hiszem, egyetlen sort sem kötöttem, másnap azonban megszületett ez a blog.

A film címe Julie & Julia, és hát igen, két nőről szól. Két külön történet, két különböző korszakban, amelyek azonban a fiatalabb főszereplő jóvoltából szorosan egymásba simulnak.
Julie nagyon szeretne valami értelmeset kezdeni magával, s mintegy kiútként a kiábrándító realitásból, egy gasztroblog írásába kezd. A projekt hamarosan minden képzeletet felülmúló horderővel állítja a feje tetejére Julie életét. Közben pedig szimultán azt is figyelemmel kísérhetjük, hogyan éri el a francia konyha ugyanezt a hatást a diplomatafeleségként helyét kereső Julia életében.

Mivel nem vagyok nagy tévénéző, soha nem gondoltam volna, hogy épp egy film adja majd meg nekem a bátorságot a saját blogom elindításához.
Ez a film azonban amellett, hogy nagyon szerethető, meghozza az ember kedvét a főzőcskézéshez is. Az egyik fontos recept benne a boeuf bourguignon. Életem első boeuf bourguignon-ját néhány évvel ezelőtt éppen szilveszterkor ettem, ami azért érdekes, mert holnap, szilveszter este a BBC 2 pont vetíti ezt a filmet. Barátainknál ünnepeltünk azon az éven, és háziasszony barátnőm fenséges vacsorával kápráztatott el bennünket. Lelkendezésemre ideadta a receptet, és azóta a boeuf bourguignon nálunk is rendszeresen szerepel a menün. Azért szeretem, mert jó sokat lehet vele variálni, a rendelkezésre álló alapanyagoktól függően minden alkalommal kicsit más és más, de mindig fenségesen finom.

A filmet megnézve kedvem támadt utánajárni, hogy az igazi Julia Child, akinek a szakácskönyve az USA-ban máig nagy klasszikusnak számít, hogyan készítette a boeuf bourguignont. Én ugyanis már több különböző leírásban olvastam a receptet, de két teljesen egyforma nem volt köztük. Hála a Youtube-nak, meg is találtam a választ néhány perc alatt:

 

Hamar kiderült, hogy én nem egészen úgy készítem, mint Julia, pl. sütő helyett leginkább kuktában (így sokkal gyorsabb), és a húst is kisebb darabokra szoktam vágni. Ettől a videó azonban cseppet sem kevésbé lenyűgöző, a kukta pedig egyébként is csak a hetvenes évektől vált népszerűvé (bár utánanéztem: az első kuktát 1681-ben gyártották, nem is gondoltam volna).

 

Hm, megyek is főzni valami finomat. Ti mit esztek szilveszterkor?