Üvegmatrica lépésről lépésre

Az őszi-téli hónapokban rendszerint előkerül nálunk néhányszor az üvegmatrica-festék. Az üvegmatricázás egy olyan foglalatosság, amely a gyerekek életkorához igazítható, így sokáig a család kedvence lehet. Ami már csak azért is jó, mert egy tubus festék elég sokáig kitart, és ha egyszer rákap az ember a vidám ablakdíszek készítésére, akkor biztosan beszerez több színt is, hogy legyen választék. Én általában kivárom a helyi hobbiboltban az éves leárazást, mert sajnos az üvegmatrica-festék nem a filléres kategóriába tartozik. De nekem már könnyű, mert van itthon egy masszív alapkészlet több színnel, így csak az utánpótlásról kell gondoskodnom.

Miért is érdemes beruházni egy ilyen készletbe? Mert különleges élmény üvegmatricát készíteni; mert rengeteg lehetőség rejlik benne mind a variációkat, mind a felhasználást illetően; mert fejleszti a kézügyességet; mert hetekig, vagy akár hónapokig lehet gyönyörködni az eredményben.

Alapvetően kétféle festékre lesz szükséged: az egyikkel meghúzod a kontúrokat, a másikkal kitöltöd a kontúrok közötti teret. A kontúrfesték általában fekete, de nekünk van pl. piros csillámos is a karácsonyi dekorációhoz. Arról ismered meg, hogy 'Simulated Liquid Leading' van ráírva, míg a kitöltő festékre (ami egyébként hígabb is), egyszerűen 'Window Color'.

Ezen kívül szükséged lesz átlátszó műanyag mappára, papírtörlőre és egy vastagabb tűre vagy fogpiszkálóra.
A műanyag mappába tesszük a sablont, ami lehet előre kinyomtatott figura (pl. egy kifestőlap), vagy szabad kézzel rajzolt kép. Arra kell ügyelni, hogy jól meghúzható kontúrjai legyenek, lehetőleg minél kevesebb apró részlettel (főleg, ha kisebb gyerekekkel készítjük), mert a picike felületek kiszínezéséhez több ügyesség kell. A festék ugyanis eléggé folyós, és könnyen túlfolyik a kontúrokon, ha túl sokat használunk belőle. A nagyon nagy felületeket viszont több részre szoktuk osztani, mint a színes ólomüveg ablakokon, hogy tartósabb és szebb legyen.

 1. Első lépésként tehát kiválasztjuk és kinyomtatjuk vagy megrajzoljuk a sablont. Lehet, hogy a kiválasztott képet fel kell nagyítani, használjuk ki bátran az A4-es felületet, a nagyobb képen könnyebb dolgozni a festékkel. Nagyobb gyerekek szeretik maguk megtervezni a képet, figyeljünk rá, hogy színezhető nagyságú részleteket rajzoljanak.

2. Ezután a kontúrfestékkel meghúzzuk a rajzolt vonalakat, és ha szükséges, a nagy felületeket is feldaraboljuk. Fontos, hogy kontúrvonalak határozottak és szakadásmentesek legyenek, de azért ne ormótlanok. A fekete festék tartja egyben a kész művet, és ez választja el a különböző színű felületeket egymástól. Amíg a gyerekek kicsik voltak, ezt a lépést én előre elkészítettem, ők csak a színes festékkel dolgoztak. A kontúrfesték ugyanis sűrűbb, és márkától függően lehet, hogy folyik magától, de az is előfordul, hogy elég erősen kell nyomni a tubusból.

3. A kontúrfestéket hagyjuk megszáradni. Ez minimum 1-2 órát igényel, de érdemes kivárni, mert ha esetleg javítani kell munka közben a túlfolyó színeket, akkor nagy könnyebbség, ha a kontúr már nem maszatolódik el.
4. Most jön a legjobb rész, ez az, amit kis gyakorlás után már a kicsik is ügyesen és nagy élvezettel csinálnak: a megrajzolt körvonalakat kitöltjük színes festékkel. Vigyázat: az üvegmatricafesték általában nagyon folyós, nem kell nyomni a tubust, csak a megfelelő helyre tartani és a cső hegyével szétkenni a festéket!

Hagyjuk nyugodtan mázolni a gyerekeket, nem baj az sem, ha a festék eltakarja a kontúrvonalat, az ablakra téve úgyis látszani fog, mert a megszáradt festék áttetsző lesz. Arra viszont ügyeljünk, hogy ruhára, asztalterítőre ne csöppenjen belőle, mert utólag nem kimosható. Biztassuk a gyerekeket, hogy variáljanak a színekkel; kicsiknek egyszerűbb fakonként egy színt használni, a nagyobbak szeretik a szimmetrikus vagy ritmusos színváltásokat, illetve keverhetnek érdekes színárnyalatot vagy cirmos mintát is a felületen.
A festék felvitel után azonnal még letörölhető papírkendővel, de apróbb javításokhoz egy fogpiszkáló is jó szolgálatot tehet (pl. ha picit túlfolyt a szín a kontúron). Ha a tubus esetleg eldugul, a tűvel kipiszkálhatjuk belőle az összesűrűsödött festékdarabkát.

5. Miután elkészült a kép, ellenőrizzük, hogy nem maradtak-e üres foltok, majd tegyük biztonságos helyre megszáradni. Fontos, hogy vízszintesen feküdjön a lap, különben elfolyik a festék. Száradás közben érdemes ellenőrizni, és a nagyon vékony helyekre utólag még egy pici festéket tenni, nehogy elszakadjon, mikor lehúzzuk a lapról.

6. Amikor teljesen megszáradt a festék és nem ragad már sehol de nem is nyúlik nagyon (ez minimum egy napot vesz igénybe!), akkor óvatosan lehúzzuk a fóliáról, vigyázva, hogy ne ragadjon össze, és felsimítjuk ablakra, tükörre, vagy ahová szeretnénk. Olyan helyen a legszebb, ahol átsüt rajta a nap.

 

Tavaszhívogató virágok

Néhány nap múlva húsvét, és nekem mégis nagyon nehezemre esik hozzálátni az ünnepi készülődéshez. Egészen biztos, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel: Európa jó része küszködve próbál megszabadulni a téltől már hetek óta, de egyelőre tartja magát a hideg. Nálunk is hó esett még a múlt héten is, most meg már napok óta viharos szél dúl, amely a fagypont körüli hőmérséklettel kombinálva bizony nagyon kellemetlen időjárást eredményez. A tévé, rádió és a különböző internetes időjárásfigyelő lapok minden nap elemzik, hogy hány évtized óta nem volt ilyen hideg márciusnak ugyanezen a napján. És persze az emberek másról sem beszélnek, mindenki nagyon várja már, hogy enyhüljön az idő. Csakhogy az időjárást nem tudjuk befolyásolni.... Vagy mégis?

Nos, a hétvégén úgy döntöttem, hogy valamit tenni kell ezen tarthatatlan állapot ellen. Mert ugyebár hogyan legyen tavasz, amikor nálunk az állandóan gyerekrajzokkal borított két ajtó még mindig hóemberekkel van tele, az ablak előtt pedig még mindig a decemberben felaggatott papírhópihék táncolnak?

Muszáj volt radikális eszközökhöz folyamodnom: azonnali hatállyal papírkosárba került minden hóember és hópihe. És hogy egyértelműen a természet tudomására hozzuk, hogy a jégvirágok ideje lejárt, és egészen másféle virágokban kell már gondolkodni, kisebbik lányommal gyorsan munkához láttunk. Ügyes kis keze nyomán hamarosan ilyenekkel lettek tele az ablakaink:



Amíg a virág- és húsvéti tojás-matricák száradtak, addig én is munkához láttam. Horgoltam egy halom színes virágot, és "felfűztem" őket:

 

A virágokat nagyon egyszerű elkészíteni, íme a minta, ha valaki kedvet kap hozzá. A szokásos jelöléseket használtam: 0 = láncszem, + = rövidpálca, f = erp, ₮ = krp. Az utolsó rövidpálcát úgy fejezzük be, hogy a tűt beleakasztjuk a zöld láncszemsor egyik szemébe is, és mindkét hurkon együtt húzzuk át a fonalat.

 

Egyszerű horgolt virág

Szóval most ezek is az ablakunkat ékesítik. Megpróbáltam lefényképezni a virágfüzért az ablakon. Sajnos belülről nem látszanak a színek a fotón, kívülről meg az egész alig-alig, de azért elhihetitek, hogy nagyon vidám látvány. Annyira, hogy ma már a nap is kisütött tőle, a szél pedig elfújta az összes hófelhőt.

Őszi üvegmatricák

Reménytelen szürke az ég, és zuhog, csak zuhog egyre az eső. Ugyan mit is lehetne csinálni egy ilyen délutánon, hogy kicsit kellemesebb legyen kinézni az ablakon? Mi mást, mint néhány szép üvegmatricát készíteni, amelyek ilyenkor is az ősz legszebb színeit mutatják.

A gyerekekkel évek óta egyik kedvenc időtöltésünk az üvegmatricázás. Akár az interneten talált sablonokkal, akár saját rajzokkal látunk neki, mindig nagy siker. Igaz, kell hozzá némi türelem: először a sablonokat kell kiválasztani vagy megrajzolni. A legegyszerűbb, ha az ember A4-es papírt használ, és azt beleteszi egy átlátszó mappába, erre kerül majd a festék. Először meghúzom a fekete kontúrokat, aztán amikor ez megszáradt, jöhet a színorgia. Régebben minden részt egy-egy színnel töltöttünk ki, de most az őszi színkavalkádtól ihletve nekiálltunk kisérletezgeni egy kicsit. E barna-sárga-piros fa lombjába például fogpiszkálóval kanyarítottam ezeket a szép kis göndörkéket:

Amikor elkészült a kép, hagyni kell száradni egy napig, közben lehet még esetleg korrigálni, ha valahol túl vékony a festékréteg. A mi képeink így néztek ki száradás közben:

Aztán másnap óvatosan le kell fejteni a képet a fóliáról, vigyázva, hogy ne szakadjon ki vagy tapadjon össze. Szépen felsimítani az ablakra, és már lehet is benne gyönyörködni:

 

 

Ugye, hogy egyből jobb kedve lesz tőlük az embernek?