Iciri-piciri telecske

Egyszer volt egy...

iciri-piciri hóesés. Tegnap este még eső esett, de az éjjel hó lett belőle. Recsegős, jeges hó, de arra épp elég, hogy reggelre kifehéredjen tőle a park, amit én csonttá fagyott ujjakkal igyekeztem tőlem telhetően meg is örökíteni ma reggel.
Reggelente, amikor a parkon át tekerek, mindig rácsodálkozom, milyen csodaszép helyen lakunk. Nézzétek csak (sok-sok kép jön!):

Ez még nem a park, korán reggel indulás a suliba:

Az iskola utcájában van az u.n. Bikatemplom:

 

És itt a park:

 

 

 

Hát nem gyönyörű? Tudom, hihetetlenül hangzik, de élőben még sokkal szebb. :)

Tavaszra készülve

Már alig várom a tavaszt, Hollandiában ez észveszejtően gyönyörű tud lenni. Az idén igencsak nehezen akar megérkezni, sokat dulakodik a téllel. A kertünkben a hóvirágok már több, mint két hete bólogatnak, hol a hó alól diadalmasan kikandikálva, hol a csupasz föld fölött:

 

 

De rajtuk kívül is van néhány bátor úttörő, akik az első napsugár hívására feleltek. 

 

 

S még ha nyakon öntötte is őket egy elkésett hóesés, vitézen tartják magukat. Most már végre elolvadt a hó, remélem, utoljára. Lassan megjelenik a télen is zöld fű között a krókuszok hegyes sipkája, aztán sorban felébred majd a többi virág is mind.

 

 

 

 

 

 

Ezek már a kikelet színei, a friss zöldek és üde lilák. Én is ezekkel készülök a tavaszra:

 

Nagy fába vágtam a fejszémet, de hogy mi lesz belőle, az legyen egyelőre titok!