5 éves lett az Egészen Panka!

A minap döbbentem rá, amikor a régi bejegyzések között kerestem valamit, hogy pontosan öt évvel ezelőtt indítottam el ezt a blogot.
Igen bátor lépés volt ez akkor a részemről, hiszen sohasem szerettem a reflektorfényben állni. Mégis úgy éreztem, ez lesz a megfelelő iskola arra, hogy megtanuljam megmutatni magam a világnak. Így aztán írni kezdtem egy olyan oldalamról, amit még a közvetlen környezetemben sem sokan ismertek. Tettem ezt botladozva, eleinte bátortalanul, de nyíltan vállalva a folyamatot, a tökéletlenségemet, azt, hogy ez egy tanulás, és - mint hamar rájöttem - egyben hatalmas és nagyon izgi kaland is.
Csakugyan rengeteget tanultam az út során, és rengeteget kaptam tőletek is ez alatt az öt év alatt. Sok-sok kedves visszajelzést, amiért nagyon hálás vagyok, mindegyikre őszintén rácsodálkozok mind a mai napig. Főleg, amikor arról értesülök, hogy valaki a világ másik végén az én segítségemmel tanulta meg a kötés alapjait, az bizony szívet melengető érzés. Amikor a kötősulit elindítottam, teljesen meglepett, hogy napokon belül mekkora közönsége lett. Nem is gondoltam, hogy ilyen sok embernek szerzek majd örömet amatőr kis videóimmal, de azóta is rendszeresen kapok üzeneteket a világ minden tájáról. Az egyik legviccesebb, de egyben legkedvesebb visszajelzés az volt, amikor egy Amszerdamban élő ismerősöm bevallotta, hogy esténként a kötős videóimat hallgatja elalvás előtt, mert az anyukájára emlékezteti, és olyan otthonos érzése lesz tőle. A legfrissebb élményem pedig, hogy egy fiatal apuka keresett meg, aki gyerekként tanult kötni az édesanyjától, és most a kötősuli segítségével elevenítette fel a tudását, mert a kislányának akart kötni valamit. Azóta el is készült az első alkotás, sőt láttam fényképet is róla.

Az elmúlt évben kicsit mostohagyerek volt a blog, aminek az az oka, hogy a kreativitásomat mostanában leginkább a munkámban élem ki. Ami az olvasóimnak ugyan kicsit pech, nekem személy szerint viszont nem annyira, mivel ez azt jelenti, hogy fantasztikusan jó, érdekes és hasznos dolgokkal foglalkozhatok úgy, hogy még fizetést is kapok érte.

Hogy mi lesz a jövőben az Egészen Panka helye az életemben, azt egyelőre nem tudom, de ha már blogszületésnap van ma, akkor most ünnepeljünk! Ez alkalomból hoztam nektek egy új, ingyen letölthető kötésmintát, amivel a karácsonyi készülődést szeretném megkönnyíteni:

Ezek a hópehelymintás poháralátétek bőven elkészülnek még az ünnepekig. A mintát INNEN lehet letölteni magyar és angol nyelven. A leírás mindhárom különböző minta leszámolható ábráját tartalmazza, variálhatjátok kedvetek szerint. Eredetileg egyébként adventi naptárnak terveztem őket, a leírásban erre is adok ötletet:

Sok-sok szeretettel köszönöm nektek ezt az öt évet, kedves olvasóim! 

Horgolt hópelyhek és egyéb téli kacifántok

A blog statisztikáit figyelve az egyik legszembetűnőbb dolog, hogy milyen keresőszavakkal jutnak a látogatók az oldalra, és melyik bejegyzést nézik-olvassák a legtöbben. Számomra kicsit meglepően az elmúlt három év egyik legnépszerűbb bejegyzése a horgolt hópihékről szóló. Ez most persze éppen aktuális, de a statisztikák szerint nyáron is meglehetősen gyakran rákerestetek.
Ezt a bizonyos bejegyzést akkor írtam, amikor életem első horgolt hópihéit készítettem. A keményítéssel is először próbálkoztam, és így visszaolvasva nagyon komolyan vettem a dolgot. Azóta készült még jópár hópelyhecske, és keményíteni most már csak úgy szemre szoktam, nem sablonra tűzve. A jó hír, hogy a könyv, amiről a bejegyzésben említést tettem, és amiről többen is érdeklődtetek azóta, magyarul is megjelent már, 100 horgolt hópehely címen kapható (és nekem elhihetitek, nagyon megéri az árát).

Ha már ilyen népszerűek a horgolt hópelyhek, készítettem most nektek egy gyűjteményt a Pinteresten szebbnél szebb ingyen elérhető mintákból, ITT találjátok őket. Igaz, külföldi oldalakon vannak a minták, de a legtöbbhöz van rajz is.
Aki nemcsak hópelyhet, hanem például harangot is szeretne horgolni karácsonyra, annak melegen ajánlom EZT a (lengyel) blogot. A szövegből ugyan egy szót sem értek, de a képek magukért beszélnek.
Ha pedig félretennétek a horgolótűt és más módszerekkel szeretnétek az ünnepre hangolni magatokat és a lakást, ITT találtok egy kis vegyesfelvágottat egyéb kézműves inspirációból. Egy részüket gyerekekkel is jó móka elkészíteni.

Kellemes nézelődést, és még kellemesebb kézműveskedést kívánok!



Iciri-piciri telecske

Egyszer volt egy...

iciri-piciri hóesés. Tegnap este még eső esett, de az éjjel hó lett belőle. Recsegős, jeges hó, de arra épp elég, hogy reggelre kifehéredjen tőle a park, amit én csonttá fagyott ujjakkal igyekeztem tőlem telhetően meg is örökíteni ma reggel.
Reggelente, amikor a parkon át tekerek, mindig rácsodálkozom, milyen csodaszép helyen lakunk. Nézzétek csak (sok-sok kép jön!):

Ez még nem a park, korán reggel indulás a suliba:

Az iskola utcájában van az u.n. Bikatemplom:

 

És itt a park:

 

 

 

Hát nem gyönyörű? Tudom, hihetetlenül hangzik, de élőben még sokkal szebb. :)

Csipkés mécsestartók

Ígértem, hogy mutatok utólag a decemberi alkotásainkból. Az idei tél kedvence a csipkeszalag lett nálunk. Valahogy elkeveredtek a fényképek, de most rájuk bukkantam, úgyhogy íme egy nagyon egyszerűen elkészíthető, hangulatos szobadísz. Szerintem bármelyik évszakban jól mutat, úgyhogy bátran hozzá lehet fogni akár még ma.
Szükség lesz egy befőttesüvegre, csipkeszalagra és ragasztóra. Minden egyéb kellék opcionális.

Méretre vágni, ragasztani, esetleg egyéb díszekkel megtoldani, mint például ezek a tündéri apró fa madárkák, és hipp-hopp, kész is a hangulatos mécsestartó.

A csipkeszalagokra egyébként szinte véletlenül bukkantam az egyik boltban. Nekem ez a széles törtfehér szalag tetszett meg a legjobban, de beszereztem vékony hófehéret is. Sőt, egy másik helyen színes, öntapadós szalagot találtam, ami hihetetlenül jó vásárnak bizonyult, amikor egy adventi kézművesdélelőttön gyerekekkel ültünk neki mécsestartókat készíteni.

Cedar Forest avagy szerelem első látásra

Tavaly ősszel egy viharos vasárnapon ellátogattam egy hobbivásárra. Előtte azonban megfogadtam, hogy csak olyan fonalat veszek meg, ami
a) vagy létszükséglet,
b) vagy szerelem első látásra.
Gondolom, nem kézimunkázó olvasóim most azon töprengenek, hogyan lehet egy fonal létszükséglet. Hát kérem, lehet. Hadd ne részletezzem. Majd egyszer talán. Legyen elég annyi, hogy visszafogtam magam ezen az ominózus őszi napon, és mindössze egy gombolyag létszükségletet vásároltam.
Belebotlottam viszont egy nagy kosár gyönyörűségbe, ami azonnal odarántott magához, mint a mágnes. Kézbevettem, megsimogattam, és nem volt többé szabadulás. Azonnal tudtam, hogy b) esetként definiálható a helyzet.
Velem jött a drága, nem tiltakozott. Néhány hétig szemeztünk egymással, ő a nappali kisasztala alól egy kosárból hívogatott pajkosan, míg csak meg nem adtam magam. Bár nem tudtam még, hogy pontosan hová vezet ez a flört, azért jól esett belemerülni az ismerkedésbe.

Először kiderítettem, hogy milyen tűvastagsággal mutatja meg legszebb arcát. Aztán különböző mintákba öltöztettem, de először egyik sem volt az igazi. Aztán, mint ahogy ez minden kapcsolatban lenni szokott, eloszlottak lassan a rózsaszínű felhők a szemem elől, és rájöttem, hogy amilyen szép, olyan morcos is tud lenni új kedvencem. A bontást például kifejezetten utálja, és bizony óvatosan kell vele bánni, mert ha már negyedszer bontom vissza ugyanazt a fonaldarabot, akkor veszít a fényéből, rugalmasságából. Szerencsére, mire idáig jutottam, sikerült megállapodnom magammal nemcsak a használandó mintát, de az arányokat illetően is, és kezdődhetett az igazi élvezet.

Először egy sál kerekedett a fonalból, de félúton már a hozzá illő sapka is megszületett a fejemben. És mivel a sálnál nem nagyon számít, hogy néhány sorral hosszabb vagy rövidebb lesz-e, a sapkánál viszont igen, hogy maradt-e elég fonalam bezárni a feje búbját, így biztos, ami biztos, megkötöttem a sapkát, amikor a sál még csak félig készült el. Szinte centire pontosan egy gombolyag ment bele. Ennek egyrészt örültem, met ugye milyen ügyes vagyok, másrészt viszont nagyon nem, mert ha valaki más próbálja meg elkészíteni, annak bizony nem tudom garantálni, hogy nem lesz kevesebb méter a gombolyagján, vagy nem köt-e annyival lazábban, hogy ne legyen elég a gombolyag egy sapira. Szóval jujj.
Ez azért nem tartott vissza tőle, hogy leírjam a mintát, mert a végén annyira jó lett a szett így, ahogy van, hogy szerintem aki belekezd, úgyis elkészíti mind a két darabot. Együtt 4 gombolyag Perla Four Seasons Gründl szükséges hozzá. Vasárnap (jan. 19.) indul a teszt, még lehet rá jelentkezni ITT (a teszt részletei is itt olvashatók). A tesztelőket elosztom két csoportba, lesz, aki a sálat teszteli, és lesz, aki a sapkát. Ha ügyesen befejezik, a végén megkapja mindenki a másik mintát is ajándékba. Nos lányok, kinek van kedve velem együtt sapizni-sálazni?

 

 

Jókívánság-befőtt

Részben saját döntés alapján, részben a körülmények miatt kivettem egy kis szabadságot az utóbbi időben. December közepére ugyanis annyira elfáradtam szellemileg, hogy jól esett eltávolodni az online világtól egy kicsit. Most viszont újra itt vagyok, és terveim szerint utólag is beszámolok majd az elmúlt hetek, hónapok ötleteiről, alkotásairól, eseményeiről.

Elsőnek azonban gyümölcsöző, boldog új évet szeretnék kívánni minden olvasómnak. Jó egészséget, sok vidámságot, szeretetet és főleg áradó kreativitást.

Mi már egyébként bedunsztoltuk a jókívánságainkat az új évre, hogy el ne feledkezzünk róluk. Szilveszter napján elővettem egy méretes befőttesüveget, és legkisebb csemetémmel nekiálltunk kellőképpen kidísziteni. Üvegmatrica-festékből készült rá az évszám, a többi meg színes szalagokból. Mivel előzőleg savanyúkáposzta lakozott az üvegben, elsőnek egy rudacska fahéjat, pár szem szegfűszeget és egy illatos teafiltert tettünk bele, nehogy savanyúan kezdődjön az év. Ezután jött a lényeg: a vágyak és jókívánságok, amelyeket kis noteszlapokra írva és szalaggal átkötve teszünk az üvegbe. Mindegyikünk kívánhat amennyit csak akar, magának, valaki másnak, egy vagy több embernek, és jövő Szilveszterig senki sem tudja pontosan, hogy mi mindennel van tele a Jókívánság-befőtt. Akkor fogjuk majd kibontani és elolvasni a cetliket, és 2014-et számba véve megállapítani, hogy mennyi teljesült a vágyainkból, kívánságainkból.
Amit látjátok, már majdnem tele az üveg, de még érkeznek bele újabb és újabb üzenetek. Ti hogyan üdvözlitek az új esztendőt?

Holland fűszeres bogyók Mikulásra (pepernootje)

Hollandiában a Mikulás egyik jellegzetes finomsága a pepernoot vagy kruidnoot, magyarul fűszeres bogyó. Ezt az apró kekszfélét ilyenkor mindenhol marékszámra osztogatják a Mikulás segítői, a Fekete Péterek, akik három héten keresztül hol itt, hol ott bukkannak fel: utcán, boltokban, oviban, iskolában lehet találkozni velük. A gyerekek nagy kedvence ez az egyszerű keksz, mivel nemcsak enni, de elkészíteni is élvezet, ráadásul nem vonatkozik rá az általános holland kekszevős szabály, miszerint egy alkalommal egy darabot kapsz és slussz. Mikulás idején a felnőttek félreteszik önmérsékletre nevelő szigorukat, és elnézik a gyerekeknek, hogy azok marékszámra tömjék magukba a pépernótjét, hiszen ők maguk is szívesen csipegetnek belőle. Leginkább persze a bolti változattal lehet találkozni, de házilag is könnyen elkészíthető.

Hozzávalók:
100 g puha vaj vagy margarin
125 g barnacukor (sima kristálycukor is jó, de a barnacukortól lesz igazi a színe)
2 teáskanál fűszerkeverék (itt speciális keverék kapható erre a célra, de a mézeskalácsfűszer is tökéletesen megteszi, esetleg egy pici fehérborssal megbolondítva)
250 g liszt
1 kiskanál sütőpor
4 evőkanál tej

A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Pihentetni nem kell, azonnal hozzáláthatunk a bogyók készíteséhez. Ez a legjobb része a dolognak, ezt akár teljesen rá lehet bízni a gyerekekre.
Kis darabkákat csippentünk a tésztából, kb. 2 cm-es golyócskákat gömbölygetünk belőlük, és kissé kilapítva sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk őket.

180°C-ra melegített sütőben kb. 15-20 percig sütjük. Akkor jó, ha ropogós, de nem égett az alja.

Jó étvágyat, kellemes Mikulásozást!

Sapi

Amióta az eszemet tudom, hadilábon álltam a sapkákkal. Nincs is sapkám legalább tizenöt éve, illetve eddig nem volt. Nem találtam a tökéletes darabot: amitől nem lapul le idétlenül a hajam, nem lesz sztatikusan szálldosó - arcomhoz ragadó, mégis melegíti a fülem, jól áll és még tetszik is.
Ezt a sapkanélküliséget eddig úgy éltem túl, hogy kizárólag kapucnis kabátot hordok. Ebből sem könnyű ám megtalálni a megfelelő darabot, mivel minden egyéb kabátértékelő szemponton túl a kapucni paraméterei számomra meghatározóan fontosak. Csakis olyan kabát jöhet szóba, aminek a kapucniját nem röpíti le a szél biciklizés közben, ugyanakkor kilátok belőle oldalra is, a hátrafordulásról már nem is beszélve. Vagyis biztonságosan lehet benne közlekedni ebben a szeles, bicajozós országban anélkül, hogy megfázna a fülem. Mostanra már olyan rutinom van a kabátok effajta osztályozásában, hogy bármelyik áruház szűk, meleg próbafülkéjében meg tudom állapítani, hogyan fog viselkedni az adott kapucni esőben-szélben kerékpározás közben.

Mindennek ellenére hidegebb napokon jól jön azért néha egy sapka, a kapucni alá mégiscsak befúj a jeges szél. Egy internetes kézimunkaközösség kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek: hiszen köthetek én magamnak sapkát, akár tizenötöt is, ha ahhoz van kedvem. A gyerekeknek kötöttem régebben nem is egyet, de az még sose juott eszembe, hogy magamnak is keressek valami szép modellt. Említett sapkaiszonyom miatt sem mertem belevágni, azt hiszem. Amióta viszont felfedeztem, hogy az interneten mekkora kötős-horgolós élet zajlik, egyre-másra suhantak el az orrom előtt a szebbnél szebb sapkák képei, és egy-egy jól sikerült darab láttám sikoltozni kezdett bennem a vágy: nekem is, nekem is!

Így aztán egy unalmas, szürke délután nekiültem sapkaleírásokat keresgélni az interneten. Találtam is jó sokat, egyik szebb volt, mint a másik. Épp volt itthon egy gombolyag pihe-puha világosszürke baby acril fonalam, amit az isten is éppen sapkának teremtett. Már csak egy akadályt kellett leküzdenem: eddig sosem kötöttem még angol nyelvű leírásból, így fogalmam sem volt, mit jelentenek a rövidítések. Aki maga is kézimunkázik, az tudja, hogy a mintaleírások úgy néznek ki, mint valami kódolt kémüzenet. Két nyelven már folyékonyan olvasom ezt a nyelvet, de az angol kötőzsargonnal idáig nem volt dolgom. Illusztrációnak álljon itt a minta első sora: "k1, yo, sl 1 pwise, k2tog, psso, yo". Szóval ilyenekből állt az egész. Rajzos séma nem volt hozzá, ami pedig sokat könnyített volna a dolgomon. Szerencsére azonban előttem már sokan megjárták ezt az utat, és valaki közülük készített egy angol-magyar kötőszótárat, amelynek segítségével el tudtam indulni. Bár először még így is hülyeségeket kötöttem, mivel a leírást nem teljesen jól értelmeztem, de másodszori nekifutásra nagyon hamar elkészült a Snowdrop Beret névre hallgató gyönyörűség:

 

 

A sapka eredetije itt található, ingyen letölthető (angol nyelvű) leírással. A snowdrop (hóvirág) minta közelről:

És lerajzolva:
 

o	/l\	o	-	o	/l\	o	-	7.
-	-	-	o	/	-	\	o	5.
o	/l\	o	-	-	-	-	-	3.
o	/l\	o	-	-	-	-	-	1.

Jelmagyarázat:
-    sima
o   ráhajtás
/    jobbra dőlő fogyasztás
\    balra dőlő fogyasztás
/l\ 1 szemet fordítottan leemel, 2 szemet simán összeköt, a leemelt szemet az összekötöttön áthúz.
Mivel körben a színén kötjük a mintát, minden páros sor sima.

Sütőtökös batyu

Ha tél, akkor sütőtök. Remélem, vannak köztetek néhányan, akik egyetértenek velem ebben, mert itthon sajnos egyedül vagyok a sütőtökimádatommal. A legkisebbnek a sütőtök az Mazsola és Tádé lakása, s mint ilyen, ugye egyértelműen nem táplálék; a középsőnek egyszerű eleganciával fujj!; a legnagyobb pár falatot örömmel elfogyaszt, de annyi elég is; a férfiember szerint a sütőtök egy olyan tárgy, amit vidékies ízlésű háziasszonyok ősszel a ház előtti kispadra helyeznek kerti dísz gyanánt.
Én mindezek ellenére kitartok: ha tél, akkor sütőtök! Kisebb-nagyobb gyakorisággal, de rendületlenül próbálkozom, hátha sikerül megtalálnom a tuti receptet, ami nem csak nekem ízlik a családban.

Nos, tél elején találtam is egyet itt, egy fantasztikusan finom csokis-sütőtökös tortát, ami után még a középső (sütőtök - fujj!) is megnyalta mind a tíz ujját. Ennek ellenére most mégsem erről a finomságról fogok írni, hanem egy saját receptet szeretnék megosztani veletek. Illetve saját... na jó, mondjuk félig az.

Van Stahl Juditnak egy isteni kakukkfüves-fokhagymás sütőtöklevese. Számomra ez a létező legtélibb téli leves: narancssárga is, laktató is, izgalmas ízbomba is. Évente egyszer szoktam csak megfőzni, mert eléggé munkás, és hát, ugye az egész fazékkal egymagam kell, hogy megbirkózzak.
Ez a recept úgy kezdődik, hogy az ember kis kockákra darabolja sütőtököt, és jó pár gerezd fokhagyma társaságában illatosra puhítja a sütőben. Ez kb. fél órát vesz igénybe, utána pépesíteni kell a tököt a fokhagymával, és aztán még jó sok mindent elkövetni vele, mire az említett isteni leves lesz belőle. Nos, nekünk most az első félóra a lényeg. Lássuk részletesen:

Kb. 1 kiló sütőtök szükséges, én flaskatököt szoktam venni, az általában pont megfelelő méretű. Meghámozom, kikanalazom a közepéből a magos részt (ezt Maci, a hörcsög kapja, mindig nagyon örül neki), aztán 2-3 centis kockákra vágom a tök húsát. Egy nagy sütőlapra pakolom, közé dobok egy fej fokhagymát gerezdekre szedve de nem meghámozva, ici-picit sózom, kis chilipehellyel ízesítem, és összekeverem néhány evőkanál olajjal.

Szépen elosztom az egészet, hogy egy rétegben legyen a tök, és kb. fél óra alatt megsütöm. Eddig leves és Stah Judit, innentől batyu és egészen Panka.

Amikor ugyanis kiveszem az illatozó, puha narancssárga kockákat a sütőből, akkor rendszerint felteszem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is akarok én levest főzni, amikor a tök ennél tökéletesebb már úgysem lehet: puha, illatos, pikáns, nyammmm! És hát ilyenkor bizony nem is bírom megállni, hogy be ne habzsoljak néhány darabot. Aztán sajnálkozva ugyan, de mégis folytatom a levesfőzést, de tényleg csak azért, mert tapasztalatoból tudom, hogy az is nagyon fog majd ízleni. Mikor azonban legutóbb itt jártam a leves készítésében, támadt egy ötletem, amit mindenképpen ki akartam próbálni. Nos, tegnap jött el ennek a napja.

Tehát ott jártunk, hogy puhára sültek a tökdarabkák meg a fokhagyma. Akkor a fokhagymagerezdeket kinyomkodom a héjukból, és a sütőtökkel meg egy kiskanál kakukkfűvel együtt pépesítem őket. Közben már elővettem a mélyhűtőből egy csomag méretre vágott levelestésztát, és kipakoltam a lapocskákat egymás mellé, hogy 10 perc alatt felengedjenek. A sütőtökös pépből mindegyik tésztalap közepére halmozok egy evőkanállal,

 

majd a tészta szélét körben bevizezem az ujjammal, és összefogva a négy csücsköt kis batyut készítek belőle. A tetejét be lehet kenni tojással, hogy szép fényes legyen (én ezt elfelejtettem, így is tökéletes volt). Esetleg lehet még a pép közé keverni egy kis tökmagot, én a batyuk tetejét díszítettem csak vele.

220 °C-on nagyjából 20 perc alatt megsül. Langyosan a legfinomabb, és képzeljétek, nem csak nekem ízlett!