Horgolt telefontartók

Büszkén jelentem, hogy elkészült a Panka's Patterns kollekció első két darabja. Meghorgolva, dokumentálva, letesztelve.

 

Az egész úgy kezdődött, hogy ültem egy munkamegbeszélésen, ahol a kollégáimmal mindenféle komoly dologról próbáltunk felelősségteljes döntést hozni. Aztán meg szemináriumot tartottam húsz ugyancsak komoly és megilletődött elsőéves hallgatónak. És a nap folyamán valahányszor elővettem a telefonomat a szemtelenül vidám lila-sárga nagyikockás tokjában, mindig úgy éreztem, hogy ez a tok nem ide való: nem erre a helyre, ebbe a helyzetbe. Imádom amúgy, bátran virítok vele sokszor és sok helyen, de éppúgy, ahogy nem állnék strandpapucsban az elsőéveseim elé órát tartani, a nagyikockák sem találták a helyüket a komoly intézmény falai között. Muszáj volt hát készítenem egy másik tokot, egy kicsit szolidabb, hivatalosabb kisugárzásút. Ekkor láttam valahol egy divatösszeállítást tyúklábmintás mindenfélékből, és már meg is született a terv.

Az ötlet másik fele pedig az volt, hogy valójában nekem két telefonom van, egy saját meg egy munkahelyi. Bár nem szeretem mind a kettőt magammal hordani, időnként ez elkerülhetetlen. Az ilyen napokon gyakran kotorászok a táskámban, vagy az egyiket, vagy a másikat keresgélve. Hát miért ne készítenék egy olyan tokot, amelyben mind a kettő elfér? Nem is tudom, miért nem találta ezt még ki eddig senki, annyira egyszerű ötlet. De rákerestem, és tényleg nem találtam sehol olyan tokot, amelyben elfér két telefon. Hát tessék, én megalkottam, elsőként a világon, a kétzsebes telefontokot.

 

Persze nem kötelező két telefont tartani benne, a második zsebet bármilyen apróság tárolására lehet használni: kulcscsomó, aprópénz, buszbérlet, könyvtári olvasójegy kényelmesen elfér benne. Az egyik kedves tesztelőm férje például azt találta ki, hogy az olvasószemüvegét teszi majd bele.

A horgolt tok egy darabban készül, elkészítését a magyar (és angol) nyelvű mintaleíráson kívül ábrák és fotók segítik.
Ha szeretnél te is ilyen telefontokot, itt találod a Ravelry-n a mintát. 

 A kétzsebes tok két oldala különböző színű, ez is megkönnyíti a használatát.

Ez pedig a hagyományos, egyzsebes prototípus, szintén elérhető a Ravelry-n.

Mindkét minta ingyen letölthető a fenti linken!

Virtual Choir

Egy nagyszerű projektre bukkantam ma a neten. Egy karmesternek néhány éve eszébe jutott, hogy miért is kell a kóruséneklést helyszínhez és személyes jelenléthez kötni, amikor a technika ma már olyan sok mindent lehetővé tesz. Így született meg a Virtual Choir azaz virtuális kórus.

Komponált egy darabot, amelyet az interneten kereszül minden érdeklődő számára elérhetővé tett. A résztvevők otthon begyakorolták és fölvették a saját szólamukat. Persze nem csak úgy összevissza dalolgatva, a karmester feltöltötte az internetre azt a videót is, amelyben a darabot dirigálja, így az énekesek a megfelelő ütemben és hangsúlyozással énekelhették videóra a saját szólamukat. Ezekből az egyenként beküldött felvételekből lett a kórus. A dirigens és technikusai szépen megtisztogatták a felvételeket a háttérzajoktól aztán összerakták őket, és láss csodát: a végeredmény tényleg úgy hangzik, mint egy "élő" kórus.

Egyszerűen zseniális ötlet, de a kivitelezés sem gyerekjáték. A zeneszerző-karmester nevét érdemes megjegyezni: Eric Whitacre. Az első Virtual Choir projectet több is követte, itt megnézhető a második és harmadik kórusmű előadása is, amelyben már több, mint 3000 énekes vett részt a világ minden tájáról.

Az eddigi legnagyobb bravúrt mégis 2013. március 22-én "követte el": a TED konferencia záróakkordjaként élőben dirigált egy eddig soha nem látott kórust. A színpadon álló valóságos énekkarba bekapcsolódva énekelt Skype-on keresztül 32 országból 34 énekes. Ez azért rendkívüli, mert a hang a legjobb internetkapcsolat mellett is kb. 1 másodperc csúszással érkezik, ami a zenében Whitacre szavaival élve "egy örökkévalóság", ekkora csúszás tönkretenne minden normális előadást. Az itt előadott művet viszont Whitacre kifejezetten erre az alkalomra komponálta, beledolgozva ezt az adott tényezőt is. Az interneten megtalálható az egész felvétel, de számomra az előadásnál talán még érdekesebb az, hogy Eric és csapata hogyan kivitelezte mindezt. Fantasztikusan felemelő élmény lehetett minden résztvevőnek.

A jó hír pedig, hogy nem ez volt az utolsó virtuális kóruselőadás, a kulisszák mögött már javában folyik a VC4 előkészítése. Magyar résztvevő eddig nagyon kevés volt, úgyhogy hajrá, aki kedvet kapott a kóruséneklésnek ehhez az innovatív fajtájához, az még bekapcsolódhat.