Kispiros: Closer to Fine

Kispiros - magamban csak így neveztem a piros kendőmet egészen sokáig. De aztán megfogadtam egy ismerősöm tanácsát, miszerint ne válasszunk a felhasznált fonal alapján nevet a mintának, mert utána mások úgyis másféle fonalból fogják elkészíteni, és akkor már nem stimmel a név.
Így aztán sokáig nem volt igazi neve. Nálam a mintáknak valahogy mindig története van, és emiatt sokszor nem könnyű olyan nevet találni, ami ezt jól kifejezi anélkül, hogy túl személyessé válna, ami ugye megint nem jó, ha az ember azt szeretné, hogy másokat is kézimunkázásra inspiráljon a mintája.

Ezt a kendőt egy számomra nehéz időszakban kezdtem el tervezni és kötni, amikor sok volt az aggódás, a fájdalom és a szembesülés, nagyon sok mindent újra kellett értelmeznem az életben, és újra egyenesbe kellett jönnöm a világgal, magammal. A kendő sajátos ritmikája, és ahogy alakult a kezem között a szép minta, sokat segített ebben a folyamatban. Volt persze más is, nem csak a kötés, szerencsére rengeteg jó szót, szeretetet, támogatást kaptam a családtagoktól, barátoktól, kollégáktól, így aztán, mire befejeztem a kendőt, valahogy közelebb kerültem ahhoz is, hogy újra egészen jól érezzem magam. Innen a név: Closer to Fine.

Nem egészen egyedül találtam ki, ugyanis ez egyben egy régi dal címe is, amit milliószor hallgattam és még ma sem tudom megunni. Az Indigo Girls egyik korai nagy sikere volt, hozzánk a '90es években jutott el, és ifjúságom egyik meghatározó dala lett. Diákkori jóbarátaimmal annak idején rengeteget énekeltük mi is, néhány akusztikus gitárral meg egy csörgődobbal eltöltött hosszú-hosszú zenélős-éneklős gondtalan estéken.
Hallgasd meg te is, és ha már ott vagy a Youtube-on, ne kapcsold ki a végén, hallgass bele a playlist többi dalába is. Gyöngyszem kivétel nélkül valamennyi, lélekig hatoló szövegekkel, gyönyörű duettekkel, fantasztikus gitárkísérettel.

Egy kicsit elkalandoztam, de igazából annyit akartam még írni, hogy a minta végre elkészült. Vettem egy profi mintatervező programot, amivel elképesztően könnyen lehet leszámolható rajzos leírást készíteni. Mármint ahhoz képest, hogy eddig Wordbe illesztett táblázatokkal szerencsétlenkedtem, ahol minden utólagos változtatás egy kínszenvedés volt. Ehhez képest most néhány mozdulattal újra tudom rendezni az egész mintát, ha úgy adódik. Mégis rengeteget birkóztam vele, mire elégedett lettem a leírással, mivel van a végén egy meglehetősen nagy ábra, ami nyomtatásban sehogyan sem volt szépen olvasható. Végül aztán sikerült rájönnöm, hogyan és honnan hová importáljam, hogy papíron is olvasható maradjon a képernyőn gyönyörű mintám. Többször félretettem, sokáig halogattam a befejezését, közbejött sok minden más, de most végre itt a tavaszi szünet, úgyhogy elvégeztem a szükséges utolsó simításokat, és elkészítettem a tesztkiírást.
Vagyis: most indul a teszt angolul és magyarul is a Ravelry-n, reményeim szerint bő egy hónap múlva megjelenik végre a Closer to Fine kendő. Én pedig már, köszönöm kérdésed, egészen jól vagyok.

Kékségeim

Az elmúlt időszakban mindenféle kék holmik kerültek ki a kezeim közül, ezeket szeretném most megmutatni.

A shetlandi kagylómintás sálamat megkötöttem egy vastagabb változatban is, ez még az ősszel készült. Egyrészt szerettem volna egy hosszú, puha, meleg sálat ezzel a mintával, másrészt ez a kötősuli következő projektje.

December elején a gyerekek új szobapapucsért kezdték rágni a fülemet. A régieket mind elnyűtték, kinőtték. Így kerestem egy szimpi mintát, és az ünnepek alatt készült két pár mamusz ugyanebből a fonalból:

A minta a Celtic Dancer a Drops-tól, INNEN lehet letölteni.

A sorban az utolsó a kislányom tolltartója, amit a vadiúj íróasztalához kért tartozékként. Ezúttal fejből dolgoztam.

Pontos mintaleírás ugyan nem készült, de egy kis gyakorlattal bárki el tudja készíteni. Íme a munkamenet nagy vonalakban:

Végig rövidpálcákkal dolgozunk, normál pamutfonallal, 3,5-ös horgolótűvel.
Először két db. 8 cm átmérőjű körlapot horgoltam kék fonalból, majd a színváltós fonallal (G-B Batik) az egyik körlap mentén minden szembe egy rp-t horgoltam a szem szárát "megkerülve" (nem tudom, hogy hívják az ilyet, rajzos leírásban kampóval szokták jelölni). Így egy kis szegély keletkezett:

Ezután körbe-körbe haladva horgoltam 2 sort (0,5 cm), majd a következő sorban az utolsó 4 szemet nem horgoltam le, hanem megfordultam, és innen kezdve oda-vissza horgoltam a sorokat 19cm-en keresztül.

Amikor elértem a kívánt méretet, a színe sor végén horgoltam még 4 lsz-t, és nem fordultam vissza, hanem a munka másik végéhez csatlakoztam. Innen ismét körbe-körbe haladva készítettem még 2 sort (0,5 cm), mint az elején. Ezzel kialakult a tolltartó teste, és a zippzár helye.

Fogtam a másik körlapot, és úgy, mint az elsőnél, szemenként hozzáhorgoltam a tolltartó testéhez "kampós" rövidpálcákkal, hogy kis szegélye legyen. Ez kicsit macerás művelet, főleg a vége. Ha nem megy, lehet varrni is nyugodtan.
Ezután fogtam egy 20 cm-es zippzárat, gombosűvel a helyére tűztem, és belevarrtam.

 Az elkészült művet a gazdája azonnal használatba is vette, csakúgy, mint a papucsokat. Azóta egyfolytában nyúzatik minden darab, nem volt könnyű visszaszerezni őket a fotózáshoz, és azt kell mondjam, ennek igazán örülök.

Seaside Melody, a nőies vagányság megtestesítője

Úgy kezdődött az egész, hogy az aktuális éves tavaszi fonalbörzén megláttam a Katia cég egyik idei újdonságát. Cotton Jeans névre hallgat, 100% pamut az összetétele, de a szokásos pamutfonalaknál vastagabb kivitelben. Nem az a magában vastag tenyeres-talpas fajta, hanem az a típus, aki a vehemenciáját sok-sok egyenként festett, nagyon vékony szál összesodrásából nyerte. Vagyis erőteljes, de finoman erezett, bonyolult lelkületű, tudod, mint Shrek. Na jó, ez a hasonlat nem stimmel, mert ez a fonal szép, Shrek meg... na szóval érted.

Hát ott álltam a standnál, kezemben egy gombolyag Cotton Jeans-szel, és járt az agyam, hogy ebből mi mindent lehetne készíteni. Annyi ötletem volt, hogy nem tudtam dönteni, és főleg fogalmam sem volt, hogy körvonaltalan ötletbuborékaimhoz mennyi fonalra lenne szükség, úgyhogy szépen visszatettem a gombolyagot, de megjegyeztem jól a nevét. Tudtam, hogy jön még a kutyára kötőtű, mert a városunkban van egy Katia fonalakra specializálódott bolt, aminek ugye az a nagy előnye az ország másik végében tartott börzével szemben, hogy bármikor elugorhatok egy újabb gombolyagért, ha netalán szükség lenne rá.
Lett is. Merthogy nem bírtam nyugodtan aludni, amíg magaménak nem tudhattam néhány gombolyagot ebből a vagány puhaságból. Aztán amikor elkezdtem kötni belőle a kendőt, akkor meg nem bírtam abbahagyni, úgy megszerettem a mintát, amit kigondoltam hozzá.

A fonal izgalmas színváltásai ebben a kék árnyalatban egy régi farmeremet juttatják az eszembe, amelyet évekig hordtam, majd amikor már túl kopott volt a szára, levágtam rövidgatyónak, hogy még sok-sok további nyarat, életem legszebb nyarait töltsem el benne.

A kendőhöz egyszerű, könnyen megjegyezhető mintát képzeltem el, olyat, amit az ember magával vihet vízpartra, nyaralásra, utazáshoz, és akár a sor közepén is leteheti, anélkül, hogy később elvétené a számolást, mégsem válik unalmassá. A minta szinte magától jött, egy kellemes ritmusú, ici-picit áttört, ferdén haladó csíkozás lett belőle. A minta és a fonal színváltásai együtt a tengerpartot juttatták az eszembe, innen a neve. A két végén a bojt visszatérő olvasóimnak biztosan ismerős lesz. A kendőt egyébként a bal sarokból elindulva oldalra haladva kötjük, aminek az az előnye, hogy bármilyen méretnél befejezhető.

Szerettem volna a tengernél fotózni, de ez az idei nyáron eddig nem jött össze, majd egyszer bepótoljuk. Egyelőre elégedjetek meg a kislányom által a kertünkben készített képekkel.
A mintát megírtam magyarul és angolul is, a tesztkötés most indul, aug. 31-ig lehet rá jelentkezni erre a linkre kattintva.

Monica és a csipkebogyók

Jelentem, elkészült a Monica kendőm! Hosszú játszma volt, a vége főleg a laza 400 szemes sorokkal, de végre lekerült a tűről, blokkolva, és eldolgozott szálakkal ragyog itt a vállamon most is. Olyan pillekönnyű, hogy nem is érzem szinte, mintha tündérszárnyaim nőttek volna hirtelen. Mondanom sem kell, hogy amint kiszedtem belőle a gombostűket, kisebbik lányom azonnal magára kanyarította, és három napig le sem vette. Én csak ezután próbálhattam ki. És ahogy ez mostanában egyre gyakrabban lenni szokott, neki ráadásul jobban áll, mint nekem. Hm. Lehet, hogy kötnöm kell majd még egyet?

Jó kis móka volt ez a kendő. Nem mondhatnám ugyan, hogy haladós, és a vékony selyemfonal icipici szemeit bizony nagyon kellett figyelni, jól jött hozzá az extra vékony hegyű csipkekötőtű. Arra is hamar rájöttem, hogy nem hibázhatok, mert a bontástól gyorsan bolyhosodik a selyemfonal. Az utolsó traktusig nem is volt gond, de ott valahogy többször is becsúszott egy-egy gikszer, ami persze csak két sorral később tűnt fel, amikor nem jött ki a minta. Hogy ne kelljen sorokat visszabontani, helyben javítottam, de bizony izgi volt leengedni és újra felszedni az elrontott szemeket, figyeltem nagyon, nehogy még nagyobb galibát okozzak. Az ilyesmi szinte mindig késő este fordul elő, korholtam is magamat érte, hogy miért vettem már megint kézbe fáradtan, a nap végén pont ezt a kötést, mikor van egyszerűbb is elfekvőben. Csakhogy a végén már nagyon szerettem volna haladni, hogy - mint a viccbeli asszony - készen legyek, mielőtt elfogy a fonal. Az utolsó részbe nem is mertem már bogyókat kötni, mert a közös kötős csoportban rám ijesztettek, hogy a 800 m-be nem fér bele a bogyós változat. Hát szerencsére két sor bogyó azért belefért, sőt a végét meg is toldottam még néhány sor lustával, mert úgy találtam, a mintának kicsit túl hirtelen lett vége.

A bogyókkal kínlódtam eleget, mire megtaláltam azt a variációt, ami szép is és viszonylag könnyen köthető is. Végül ennél a változatnál kötöttem ki:

Panka csipkebogyója
1 szembe 9-et öltök úgy, hogy sima és rh váltakozik. Megfordítom a munkát és mind a 9 szemet fordítottan lekötöm, majd azonnal átemelem az első 8 szemet a kilencediken. Ügyelve, hogy a fonal jól haladjon, átteszem a megmaradt utolsó szemet a másik tűre, majd megfordítom a munkát.

Bogyót egyébként sokféleképpen lehet kötni. A fonal vastagságától, fajtájától illetve a kívánt eredménytől függően több alapmódszer közül válogathatunk, illetve ezeket variálhatjuk is kedvünkre. Mivel a legtöbb mintaleírásban csak annyi szerepel, hogy hová kerüljön a bogyó, de az nem, hogyan kössük, érdemes kicsit kísérletezgetni, hogy az adott munkához melyik a legmegfelelőbb.

És most pedig képek következnek, tessék gyönyörködni:

Az első fotó blokkolás előtt készült. Nekem így is tetszett, hullámos széllel, de túl kicsinek találtam, és mindenképpen kiváncsi voltam, mekkorára nő kifeszítve.

Blokkolás közben:

 

Az első próba joga a legifjabb hölgyé:

 

 A végén azért én is felvehettem:

Strings of Love KAL

No hát akkor lássuk a medvét. Akarom mondani, a projektet, amitől jelenleg teljes lázban égek.
Egy baktusról van szó (ez hosszúkás, egyik oldalán egyenes, másik oldalán íves sálat jelent).
Kb. 300 méter fonal kell hozzá, fingering v. light fingering vastagságú, lehetőleg egyszínű vagy hosszan színátmenetes. Cirkás fonalból is szép, amennyiben nincsenek benne nagy színkontrasztok, mert az elnyomja a mintát.

A sálat a kisebbik lányom kérésére kötöttem, a fonal is az ő választása volt. A minta menet közben alakult, és igazából csak a végére jöttem rá, hogy ez egy igazi anya-lánya minta, és hogy miért is pont ezeket a motívumokat kötöttem bele. Tudom, vagányabb lenne, ha úgy tálalnám, hogy előre kitaláltam a sztorit és ahhoz terveztem a sálat, de nem így volt. Tényleg csak a végén derült ki, hogy egy történet van benne, ami ettől még nem kevésbé igaz. A sál ugyanis elég lassan haladt, közben megkötöttem mellette három sapkát, egy sálat meg egy díszpárnát. A kicsi lány türelmetlenkedett is sokat, hogy mikor lesz már készen az ő szép kendője, én meg mondtam neki, hogy várjon csak türelmesen, kialakul az majd, ahogy kell. Így is lett, az ihlet jött-ment, a megfelelő pillanatokban elővettem a félig kész sálat, a múzsa homlokon csókolt, és ez lett a végeredmény (bár nem én hordom, ezúttal az én nyakamban fényképezve):

 

Amikor elkészült, és frissen-nedvesen kigombostűzve várta, hogy használatba vegye kis gazdája, végignéztem rajta és meg is volt a neve azonnal: Strings of Love, azaz a szeretet szálai. Nem, nem kötelékei, hanem szálai. A kötél ugyanis gátol, a szeretet viszont megerősít és szárnyakat ad.

A sál egyenes oldalán végigfutó minta szorosan egymásba fonódó két szála azt a mindennél erősebb kötődést szimbolizálja, amely az első években olyan meghatározó mind az anya, mind a gyermek számára. Ez az az időszak, amikor a világ a kisgyermek számára a szülei ölében kezdődik és ér véget, és amikor az anya a gyermek minden apró rezdülését érzi. Ebben a hosszú láncban benne van mindaz, amit szavakkal nem tudok leírni, de amiért minden nap hálát adok, amióta gyermekeim vannak.
A következő motívum már valamivel lazább, a szálak kicsit eltávolodnak egymástól, de újra és újra találkoznak mégis, a kötődés nem szakad meg. Ezek a kamaszévek, és a felnőtté válás időszaka, kell-e róla többet mondanom?
A harmadik motívumban a szívek és gyémántok már az anya és felnőtt gyermeke kapcsolatát illusztrálják. Azt remélem, az én kapcsolatom is ilyen lesz majd a fiammal és a lányaimmal: szeretteljes, értékes és mindennél tartósabb.
A sál jobb szélén aztán megjelenik megint az első motívum piciben: a boldogság, amikor egy napon nagymamaként is megtalál majd ez az érzés, és ezzel lesz teljes a kör.

A minta leírásán nagyon sokat dolgoztam. Nem nagyon bonyolult ugyan, viszont a különböző motívumok nem ugyanannyi soronként ismétlődnek, és emiatt több részre kellett osztani a leírást, hogy könnyen követhető legyen, és ne tévessze el az ember a számolást útközben. Végül sikerült minden gubancra megoldást találni, a tesztkötés során még finomítottam rajta itt-ott, és büszkén mondhatom, hogy az eredmény mind a leszámolható rajzból, mind a szöveges leírásból dolgozók számára egyértelmű és jól követhető lett. Egyelőre csak angolul elérhető a minta, talán egyszer ráveszem majd magam a lefordítására, de most örülök, hogy végre elkészült és megjelent. INNEN lehet letölteni, és április végéig bevezető áron, 20% kedvezménnyel kapható.

Az angol nyelvű közös kötés ma indul, erre április 20-ig lehet jelentkezni ITT. Minden jelentkező 25% kedvezményt kap a minta teljes árából.
Különleges ajánlat az Egészen Panka blog hűséges olvasóinak (nem áprilisi tréfa!): ha április 5-ig jelentkezel a közös kötésre, ingyen elküldöm neked a mintát (ehhez szükségem lesz az e-mail címedre). Ez az ajánlat kizárólag azoknak szól, akik április 1. előtt iratkoztak föl a blog követői közé a jobbszélen látható listára. A bejegyzés alatt egy hozzászólásban jelezheted, ha érdekel az ajánlat, majd a fenti linken tudsz jelentkezni a KAL csoportjába (Ravelry felhasználónév szükséges hozzá).

Selyemfonalak dicsérete

Találóskérdés következik! Az alábbiak közül miből készítenek fonalat?
- alpaka gyapja
- teve szőre
- jak gyapja
- csalán
- bambusz
- banánfa háncsa
- cellulóz
- bizonyos rovarok mirigyváladéka


Nem kell aggódni, ha nem tudod a választ. Egészen tegnapig én sem tudtam. Tegnap viszont egy fonalvásáron az összes fenti alapanyagból készült fonallal talákoztam. A válasz tehát, hogy mindegyikből lehet fonalat fonni! Sőt, ezeken kívül még sok jóval ismertebb alapanyagból is, de ezeket nem sorolom föl. Mindössze egyről szeretnék most írni, mivel az utóbbi időben ebbe szerettem bele teljesen, ez pedig a selyem, méghozzá abból is legfinomabbjobb fajta: a 100%-os hernyóselyem. Gyönyörű fényével, puhaságával egyetlen más fonal sem vetekedhet, ráadásul nagyon kellemes viselet.
A tavalyi vásáron vettem meg életem első selyemfonalát, mint különlegesen becses ajándékot saját magamnak. Becses, mert ilyen jó minőségű fonalat addig még csak nem is láttam élőben, és persze az árát is ehhez mérték.

 Egy évig tartogattam, nem tudván eldönteni, hogy mi legyen ebből a kincsből. Mert hogy nem köthetek belőle akármilyen hétköznapi darabot, az magától értetődött.
Néhány hete aztán megszületett a terv: Monica kendő lesz belőle. Ezt a gyönyörűséget már nagyon régóta kinéztem magamnak, de most indult egy magyar nyelvű közös kötés is, és ez jó apropót adott hozzá, hogy végre belevágjak. (A minta magyar nyelvű fordítása ITT található.)
Először föl kellett gombolyítani a 800m fonalat. Ehhez az eladótól azt a tippet kaptam, hogy lazán gombolyítsam, és itt-ott tegyek egy darab wc-papírt a fonal alá, nehogy túl feszes legyen a gombolyag. Nosza. Családtagjaimat kímélendő, két szék segítségével kezdtem neki a motring felgombolyításának, így senkinek nem kellett kinyújtott karján fonalköteggel üldögélnie órákon át, mint nekem annak idején, amikor anyukámnak vagy nagymamámnak asszisztáltam.
Miután nagy gonddal elkészült ez az első lépés, jöhetett a kötéspróba a megfelelő tűméret meghatározásához, aztán végre indulhatott a buli.

Monica még készülőben van, majd mutatok róla képet, ha már kinőtte a pelust (most még nagyon mini).
Tegnap aztán újra fonalvásárra mentem, és már jó előre megírtam a kívánságlistámat, ami gyakorlatilag 80%-ban abból állt, hogy mééééég selyemfonalat, gyönyörűt és jó sokat! Így könnyű volt az ötvennél is több standot végigbogarászni anélkül, hogy lépten nyomon elcsábulnék, hiszen pontosan tudtam, mit keresek. Selymet, semmi mást. Na jó, még bambuszt is. Találtam is, csakhogy a jó minőségű bambuszfonal sem olcsó mulatság, ráadásul viszonylag nehéz fonal, tehát elég sok gombolyagot kell venni belőle, hogy elég legyen egy pulcsira. Így bambuszfonalat inkább nem vettem most. Előbb majd kitalálom pontosan, hogy milyen ruhadarab készüljön belőle, és akkor már tudni fogom, hol lehet a hozzávalókat beszerezni.
Selyeméhségemet viszont sikerült kielégítenem, ezek a szépségek jöttek velem haza:

Próbáltam őket szépen lefotózni, de a színek minden megvilágításban kifogtak a gépemen. A valóságban valamivel sötétebbek a motringok, mint a képen. A piros nem ilyen mellbevágó, a kék gyönyörű türkizes árnyalat, a szürke pedig jóval fényesebb, mint ahogy a fotó mutatja. A színváltós fonal meglepetés lesz, fogalmam sincs, hogy fog kinézni megkötve a zöldes türkiz, a szürkéslila és a mályvaszín ilyen izgalmas társítása (rózsaszín egyáltalán nincs benne, itt is torzít a fotó).

 

Most hát kezdődhet az álmodozás, a tervezgetés, egy jó időre el vagyok látva selyemfonalakkal.

Cedar Forest avagy szerelem első látásra

Tavaly ősszel egy viharos vasárnapon ellátogattam egy hobbivásárra. Előtte azonban megfogadtam, hogy csak olyan fonalat veszek meg, ami
a) vagy létszükséglet,
b) vagy szerelem első látásra.
Gondolom, nem kézimunkázó olvasóim most azon töprengenek, hogyan lehet egy fonal létszükséglet. Hát kérem, lehet. Hadd ne részletezzem. Majd egyszer talán. Legyen elég annyi, hogy visszafogtam magam ezen az ominózus őszi napon, és mindössze egy gombolyag létszükségletet vásároltam.
Belebotlottam viszont egy nagy kosár gyönyörűségbe, ami azonnal odarántott magához, mint a mágnes. Kézbevettem, megsimogattam, és nem volt többé szabadulás. Azonnal tudtam, hogy b) esetként definiálható a helyzet.
Velem jött a drága, nem tiltakozott. Néhány hétig szemeztünk egymással, ő a nappali kisasztala alól egy kosárból hívogatott pajkosan, míg csak meg nem adtam magam. Bár nem tudtam még, hogy pontosan hová vezet ez a flört, azért jól esett belemerülni az ismerkedésbe.

Először kiderítettem, hogy milyen tűvastagsággal mutatja meg legszebb arcát. Aztán különböző mintákba öltöztettem, de először egyik sem volt az igazi. Aztán, mint ahogy ez minden kapcsolatban lenni szokott, eloszlottak lassan a rózsaszínű felhők a szemem elől, és rájöttem, hogy amilyen szép, olyan morcos is tud lenni új kedvencem. A bontást például kifejezetten utálja, és bizony óvatosan kell vele bánni, mert ha már negyedszer bontom vissza ugyanazt a fonaldarabot, akkor veszít a fényéből, rugalmasságából. Szerencsére, mire idáig jutottam, sikerült megállapodnom magammal nemcsak a használandó mintát, de az arányokat illetően is, és kezdődhetett az igazi élvezet.

Először egy sál kerekedett a fonalból, de félúton már a hozzá illő sapka is megszületett a fejemben. És mivel a sálnál nem nagyon számít, hogy néhány sorral hosszabb vagy rövidebb lesz-e, a sapkánál viszont igen, hogy maradt-e elég fonalam bezárni a feje búbját, így biztos, ami biztos, megkötöttem a sapkát, amikor a sál még csak félig készült el. Szinte centire pontosan egy gombolyag ment bele. Ennek egyrészt örültem, met ugye milyen ügyes vagyok, másrészt viszont nagyon nem, mert ha valaki más próbálja meg elkészíteni, annak bizony nem tudom garantálni, hogy nem lesz kevesebb méter a gombolyagján, vagy nem köt-e annyival lazábban, hogy ne legyen elég a gombolyag egy sapira. Szóval jujj.
Ez azért nem tartott vissza tőle, hogy leírjam a mintát, mert a végén annyira jó lett a szett így, ahogy van, hogy szerintem aki belekezd, úgyis elkészíti mind a két darabot. Együtt 4 gombolyag Perla Four Seasons Gründl szükséges hozzá. Vasárnap (jan. 19.) indul a teszt, még lehet rá jelentkezni ITT (a teszt részletei is itt olvashatók). A tesztelőket elosztom két csoportba, lesz, aki a sálat teszteli, és lesz, aki a sapkát. Ha ügyesen befejezik, a végén megkapja mindenki a másik mintát is ajándékba. Nos lányok, kinek van kedve velem együtt sapizni-sálazni?

 

 

Csupaszív stóla (All Hearts Shawl)

Nem siettem el, de végre elérhető a Ravelry-n a Csupaszív leírása magyarul és angolul, méghozzá ideiglenesen bevezető áron. Január 20-ig összesen 25 vásárló 30%-os kedvezménnyel töltheti le a mintaleírást, amely soronkénti szöveges magyarázatot, leszámolható ábrát és fényképeket tartalmaz. Korábban már írtam erről a kendőről, kedvcsinálónak mutatok néhány képet. Ha tetszik a minta, örömet szerzel vele, ha megajándékozod egy piros szivecskével a Ravelry-n.

Meglepetés

 

Gondolnátok-e, hogy ma pontosan egy éve kezdtem el írni ezt a blogot?

Amikor belevágtam, fogalmam sem volt, hogy merre halad majd, mi lesz belőle, olvassa-e majd valaki. Eleinte lelkesen számoltam a mérföldköveket, az első követőt, a századik, ötszázadik, ezredik pageview-t, a hozzászólásokat, és boldogan csodálkoztam rá mindegyikre. Még ma is rendszeresen meglepődök rajta, hogy minden nap vannak látogatók az oldalon, és nagyon jól esik minden visszajelzés.

Ezért aztán egy kis meglepetéssel szeretném megköszönni Nektek a figyelmet és a sok értékes pillanatot, amivel megajándékoztatok eddig.

 

 

Kedves olvasóim, csak Nektek, csak itt, csak most: a sokak által kért és hamarosan megjelenő All Hearts (Csupaszív) Kendő magyar nyelvű leírását fogom három példányban elajándékozni. Ha szeretnéd megkapni az egyiket, nem kell mást tenned, mint magyar idő szerint vasárnap 20.00 óráig egy megjegyzést hagyni itt, a blogbejegyzés alatt. A kommentelők közül fogom kisorsolni a három szerencsést, akik e-mailben kapják majd meg a mintát (ehhez a címeket majd privát üzenetben kérem, nem feltétlenül kell a megjegyzésbe beleírni). A nyertesek nevét is itt, a kommentek alatt fogom közzétenni. 

 

 

Évekkel ezelőtt született ez a kendő, amikor még fogalmam sem volt róla, hogy az interneten is lehet találni kötésmintákat és kötős csoportokat. Akkor még azt sem sejtettem, hogy egyszer kilépek majd a világ elé, hogy másoknak is megmutassam az alkotásaimat. Aztán amikor nemrégen a fb-oldalamra háttérként feltettem egy képet róla, magam is meglepődtem, hogy többen azonnal kérték a mintáját. Nemsokára eléhető lesz a Ravelry-n, mihelyt elkészülök az angol változattal és a fotózással.

 

Ez a téglalap alakú stóla remekül megfelel azok számára, akik szeretnének gyakorlatot szerezni a csipkekötésben, de nem mernek még belevágni egy bonyolult szabású és változatos mintákból felépülő csipkecsodába. A minta néhány ismétlés után elég jól megjegyezhető, az alkalmazott szemtípusokat tekintve nem túl bonyolult, de mégis rendkívül mutatós eredményt ad. Egy egyszerű, de ötletes megoldásnak köszönhetően sokféleképpen viselhető.

 

Hiszem, hogy az életben nincsenek véletlenek. Az sem véletlen, hogy épp ez a minta lett az ajándék. Nagyon különleges nekem ez a kendő, mert egy számomra kedves személyt juttat eszembe, aki már nem él. Nem véletlen, hogy a neve All Hearts, és ki tudja, talán az sem, hogy éppen ma, Mindenszentek napján írok róla.