Otthonszépítés saját kezűleg #CsKM

Na, jó kis témát találtam márciusra, egész hónap végéig sikerült gondolkodnom rajta, hogy mit is írjak róla. Még mindig nem tudom, hogyan is kezdjek hozzá, úgyhogy kezdjük talán egy kis visszatekintéssel. 

Gyerekkoromból arra emlékszem, hogy a női családtagok mindig kézimunkáztak valamit, a férfiak meg mindig barkácsoltak. A kézimunka egy része kötött, horgolt vagy varrott ruhadarabokat jelentett, egy másik, jelentős része viszont lakástextileket és dísztárgyakat. Ha mostanában a Fürge Ujjak régi számait lapozgatom, teljesen nyilvánvaló, hogy a hetvenes és nyolcvanas években Magyarországon ez volt a trendteremtő magazin (ami konkurrencia hiányában persze érthető is). Sok benne látható fényképre ismerősen csodálkozom rá, nahát, ez is elkészült, ilyen is volt nálunk otthon, vagy a nagymamánál, barátnőéknél, szomszédoknál. Kis túlzással azt mondhatnám, egy egész nemzedék nőtt fel ugyanazokkal a berendezési tárgyakkal körülvéve. Talán nem is annyira túlzás. Ha te is ezekben az évtizedekben nőttél fel, vajon ismerős-e neked a kalocsai hímzett díszpárnasereg a heverőn? A szekrény minden polcát díszítő apró hímzett terítők? Az üres üvegre rafiából horgolt pompomos állatfigurák? A makramé virágtartók? A subázott falvédők, lábtörlők és díszpárnahuzatok? A filcből varrt, cikkcakkos szélű, hímzett tűpárna vagy falidísz? Látom, mosolyogva bólogatsz. Ugorjunk kicsit az időben. 

Az anyukámtól nászajándékba kapott gyönyörű, nagy gonddal hímzett népi virágmotívumos terítőket féltve őrzöm - a szekrény mélyén. Nem csak azért, mert az országban, ahol élek, nem divat mindent telepakolni kis terítőkkel, hanem sokkal inkább azért, mert nekem nincs rá igényem, hogy így díszítsem a lakásomat. Jobban szeretem az egyszerű, sima felületeket, inkább kevesebb dísztárggyal szeretem körülvenni magam. Vannak kedvenc tárgyaim, és van közöttük saját készítésű is, no meg persze a gyerekeim által az iskolában barkácsolt gyönyörűségek - ezekhez ragaszkodom. 

Amikor a gyerekek ovisok lettek, és elkezdték hordani haza a saját készítésű remekműveket, a nappali ajtaját kijelöltem kiállítótérnek. A legújabb rajzok, festmények és különböző technikával készült képek ide kerültek fel mindig, ha betelt a felület, a régieket lecseréltük. Imádtam gyönyörködni bennük, és a nappalinak vagyon vidám hangulatot adott ez a kis saját 'galéria'. Persze, amikor már három gyerek hordta haza a műalkotásokat (és itthon is születtek persze gyönyörűségek), akkor már 2 egymás melletti ajtót használtunk, de aztán lassan eljött az az idő is, amikor a büszke kis művészekből kamaszok lettek, akik már cikinek tartják mutogatni a műveiket, úgyhogy a galéria lassan kiürült. Mára már csak 1-2 anyák napjára készült, bekeretezett mű maradt a falon. 

A díszítést a lakásban egyébként szeretem időnként frissíteni, tavasszal, ősszel, tél elején az évszaknak megfelelő hangulatú tárgyakkal körülvenni magunkat. Ezek között általában van 1-2 saját készítésű dolog, de inkább csak apróságok, és leginkább a karácsonyi időszakban. Egy időben nagyon szerettek a gyerekek üvegmatricát készíteni, ezt is jól lehet az évszakhoz igazítani, és időről időre lecserélni. 

Az évek során sokféle hobbit kipróbáltam, és ezek nyomát 1-1 dísztárgy ma is őrzi még: dekupázsolt kép a falon, a wc-ben egy keresztszemes hímzett papírtartó, 1-1 varrott/horgolt/kötött díszpárnahuzat - de csak módjával.

                               

Mégis, ha körülnézek a lakásunkban, a legszembetűnőbb a párom keze nyoma. Ő nagyon ügyesen felújít mindent, gondosan és jó ízléssel szépítgeti a lakásunkat már évek óta. A kedvence a fa, ablakpárkánytól könyvespolcig bármit elkészít belőle, és nagyon ügyel a részletekre. Nem ijed meg a nagy feladatoktól sem, igaz, nem is hamarkodja el a dolgokat. Kell néha hozzá egy kis türelem, mert elég sokáig fontolgatja magában, hogyan is nézzen ki a végeredmény, de amikor végül elkészül, bizony le a kalappal. 

Legújabb tudományom #CsKM 1

*Ez a bejegyzés a #Csak Kötök és Mesélek blogjáték januári írása. Ha érdekel, miről is van szó, esetleg szeretnél csatlakozni a játékhoz, ITT olvashatsz róla bővebben.

Amikor kézimunkázom, mindig tanulok valamit. Egy új mintát, egy új technikai megoldást, ha mást nem, hát azt, hogy egy bizonyos fonalnak milyenek a tulajdonságai stb. Azt gondolom, kézimunkázni tanulni manapság sokkal könnyebb, mint régen, hála az interneten könnyen hozzáférhető rengeteg információnak. Az én legújabb tudományom például egy Youtube videóból származik. 

Karácsony előtt néhány nappal kedvem támadt hozzá, hogy elkészítsem ezt a horgolt harangocskát, amit nem sokkal azelőtt a Pinteresten láttam. A képre kattintva nem leírást, hanem egy videót találtam, amelyen egy barátságos hölgy lépésről lépésre megmutatta, hogyan készül a kis horgolt harang. Egy 15 perces miniprojekt az egész, nem éppen bonyolult, de a harang közepén látható keresztezett pálcát korábban sosem próbáltam. Elsőre nem is lett nagyon szép. Igaz, elkövettem azt a hibát, hogy egészen vékony hímzőfonalból horgoltam a harangot, úgyhogy alig láttam, hová kell ölteni. Emiatt a harang kicsit csálé lett, és a keresztezett szem sem látszik egészen szépen.

Másodszorra Cataniából próbálkoztam, így már egészen jól látszottak a szemek, és könnyebb volt elkészíteni a mintát.

Igaz, ezzel sem voltam még teljesen elégedett, így aztán nem is keményítettem ki, de azt hiszem, gyakorolom még egy kicsit, és jövőre horgolok néhányat a karácsonyfára. 

Így készül a képen és a videón látható keresztezett pálca (a videó nagyon jól követhető, csak angolul van a magyarázat, azért írom itt le magyarul is):

a sor elején magasításnak 5 lsz-t készítek

4 ráhajtást veszek a horgolótűre, beleöltök az előző sorba, felhúzom a szálat, majd a tűn lévő hurkok közül egymás után kettőt lehorgolok. (4 hurok marad a tűn)

újabb 2 ráhajtást veszek a tűre, majd beleöltök a következő szembe, felhúzom a szálat, és újra lehorgolok 2 ráhajtást, hogy 5 hurok legyen a tűn (ezzel elkészült az X két alsó szára).

a következő lépés, hogy egyszerre lehorgolok 3 hurkot, majd 2-t és újra 2-t (ez az X jobb felső szára)

ezután 1 lsz következik, majd az X közepébe öltve 1 erp.

Sapkás játék Kamilla módra

Az egyik magyar nyelvű kreablog, amit követek, a Kamilla Manufaktúra. És mivel úgy gondolom, nagy jóság az, ha a hobbiblogolók segítik egymást, hadd csapjak neki most itt egy kis hírverést.

Az úgy volt, hogy "Kamilla" sapkakötős-horgolós játékot hirdetett novemberre, nekem meg annyira megtetszett az ötlete, hogy ha már sapkát kötni nincs is időm, úgy gondoltam, legalább egy kis felajánlással segítem a projektet. Tapasztalatból tudom, hogy nem egyszerű dolog szponzorokat találni, akik megnyerhető díjakat biztosítanak az ember versenykiírásához, de hobbiblogolóként saját zsebből/kútfőből sem mindig könnyű ezeket produkálni. Pedig játszani jó, és a tapasztalat szerint a valódi díjak nagyszerű ösztönzők a résztvevők számára, hogy ne csak elkészítsék, de meg is mutassák egymásnak a benevezett alkotásokat, így inspirálva másokat is.

Nos, az én szerepem ebben a konkrét történetben mindössze annyi, hogy nyereményként felajánlottam az eddigi egyetlen megjelent sapka-sál mintám egy példányát a Panka's Patterns kollekcióból. A Cedar Forest szettről van szó, biztosan emlékeztek még rá:

ERRE A LINKRE kattintva megtaláljátok a Kamilla Manufaktúra versenykihívását és a feltételeket. Úgyis itt a sapkaszezon, úgyhogy rajta, sapkakészítésre fel, én is figyelemmel kísérem majd a versenyre benevezett alkotásokat!

Függőség?

Számomra nagyon durván a munkáról szóltak az elmúlt hónapok. Mármint a munkahelyi munkámról, ami itt nem nagyon szokott szóba kerülni, hiszen ez a hobbioldalam. Pedig valahol hobbi az is, vagy még inkább egyfajta szerelem. Hivatásnak is szokták mondani, és bár ez nagyon pátoszosan hangzik, azért mégis olyan jó kimondani, hogy nekem hivatásom van. Nem havifixes félállásom, hanem hivatásom. És ez így igaz.

Szóval az elmúlt hónapokban minden kreatív energiám oda összpontosult, voltak új kihívások, meg azonnali megoldást követelő bosszantó problémák is. Én meg igyekeztem, hogy minden fronton megfeleljek, hosszúak voltak a napjaim, nyugtalanok az éjszakáim, és örültem, ha legalább a napi családi mindenfélének sikerült helyet szorítani a fejemben. Esténként, ha kézimunkáztam is, csak leírásból dolgoztam. Ez amolyan lelki karbantartásféle, ha kreatívkodni nincs is időm, azért jó legalább egy kicsit kézbe venni a kötőtűket, valahogy megnyugtat a kézimunka. Ezt az is bizonyítja, hogy épp a legstresszesebb időszakban volt olyan nap, amikor erős késztetést éreztem reggel, hogy magammal vigyem a kötést a munkahelyre. Nem mintha arra számítottam volna, hogy lesz akár egy szabad percem is kötögetni, inkább csak arra vágytam tudat alatt, hogy ott legyen kéznyújtásnyira a simák és fordítottak megnyugtató oázisa. Kezdem érteni, miért nevezik egyesek függőségnek ezt a hobbit...

Elkészült azért - magam sem tudom, mikor -, egy szép kardigán a nagylányomnak. Igazi jó fotó nincs még róla, nem mertem eddig megkérni rá a leányzót, hogy álljon modellt. Kamasz lévén, nem szereti, ha fotózzák, azt meg végképp nem, ha a róla készült képeket kirakják az internetre. Szóval be kell érnünk egyelőre ezzel a képpel.

 Itt még blokkolás előtt látható a kardigán, kiblokkolva sokkal szebb lett. A mintája ITT található.

Készült egy horgolt maroknyuszi is húsvétra egy rokon kisfiúnak. Ez a minta tavaly volt nagy sláger, de az öcsikét cseppet sem zavarta, hogy tavalyi találmányt kapott ajándékba, nagyon jól eljátszott vele.

Közben azért vártam már nagyon, hogy felszabaduljon egy kis időm, és némi kapacitás a fejemben. Hogy jöjjenek az ötletek, és leülhessek nyugodtan megvalósítani egyiket-másikat.
Úgy tűnik, most kicsit nyugodtabb vizeken evezgetek végre, és be is indult azonnal a krea-gépezet. Elkezdtem megvalósítani egy régen dédelgetett tervemet, amiről nemsokára írok többet is.

Ezen kívül befejeztem végre a piros kendő leírását (tudjátok, amit egy fél évvel ezelőtt kötöttem...), és a héten elindítom a tesztet, amire lehet még jelentkezni. Erről egy külön posztban írok hamarosan többet is. (Ezt hívják úgy, hogy cliffhanger?)

Adventi hóemberkéink

No, akkor mutatom: az idén nálunk ezek a hóemberkék rejtik az adventi meglepiket (vagyis a kirakó darabjait) minden nap. Újratöltős módszerrel dolgozom, mivel 3x24 hóember elkészítésére semmivel nem lehetne rávenni. :)

A gyerekek nagyon örültek nekik, a sapkás a kisebbik lányom külön rendelése szerint készült.
A kalapjukat fel lehet nyitni, így töltöm meg a pocakjukat.

Igaz, így nem olyan dundik, mivel nincsenek kikeményítve, de akár ki is lehet őket tömni, úgy pl. kitűnő karácsonyfadísz lesz belőlük.
Ha kedvet kaptatok ti is a hóemberhorgoláshoz,  a leírást innen tudjátok letölteni.

Novemberi játék

Nahát, gyerekek, két éves lett az Egészen Panka! 

Bizony ám, megérkezett újra a november: a köd, a most már rohamosan csupaszodó fák, a fülfagyasztó hideg reggelek, az egyre sötétebb koraesték hónapja.
Olyan felemás hónap ez nekem mindig, mert az ősz elveszíti lassan a báját: a lehullott pompás levélszőnyegből lucskos-sáros avar lesz, a növények színpompája szinte egyik napról a másikra tűnik el, a napot is egyre kevesebbet látjuk. Az ember halogatná még a bundás téli holmik bevetését, reggelenként elindul vakmerően kesztyű-sapka nélkül, aztán a csípős szélben mindennap megfogadja, hogy másnap okosabb lesz.
Van azért jó oldala is ám a novembernek. Miután október végén visszaállítottuk az órát, már a délutánok is elég sötétek ahhoz, hogy halkan bólogató színes mécsesekkel tegyük őket hangulatossá, a meleg kakaó és a frissen gőzölgő tea pedig különleges jelentőséget nyer az iskolából, munkából hazatérő családtagok számára. November 11-én nálunk már elkezdődik a téli ünnepkör a Márton-járással, amit hamarosan követ a Mikulás behajózása, és mire az ember észbekapna, már itt is a december, és lehet kezdeni a visszaszámlálást karácsonyig. No, de mielőtt hozzálátnánk a fenyőfa beszerzéséhez, használjuk ki megfelelőképpen a novembert!

Ez a hónap ugyanis tökéletes a megkezdett kézimunkák befejezésére. A kertben már nincs sok dolgunk, egyre több időt töltünk a szoba melegében. Az ügyesebbek már elkezdték a karácsonyi ajándékok készítését is, talán éppen kötött-horgolt-varrott ajándékok készülnek. Az ember egyre gyakrabban gondol rá, hogy nemsokára itt az év vége: mi mindent is csináltunk, készítettünk az idén? Hány projektbe kezdtünk bele, és ezek közül melyik lapul még félig készen a kosár mélyén? Mielőtt a szorgos-dolgos-készülődős-ünneplős-elfáradós december elkezdődik, most még éppen elég időnk van rá, hogy a félig kész munkákat befejezzük, és helyet csináljunk mind a kosárban, mind a fejünkben az új terveknek.

Éppen ezért arra invitállak Kedves Olvasóm, hogy fejezd be hamar, és mutasd meg azokat a projektjeidet, amelyeket az én mintáim valamelyikéből készítettél az idén.
A játék helyszíne a Ravelry csoportom lesz, itt lehet egész novemberben megosztani a Panka's Patterns mintákból készült kész darabok fotóit. A résztvevők között november 4 vasárnapján ajándékokat fogok kisorsolni.

Nyeremények:
Az első heti nyeremény (sorsolás november 9-én) egy 5 eurós Panka's Patterns ajándékutalvány, amely 2015. végéig érvényes, így a jövőre megjelenő mintáim letöltésére is felhasználható.

November 16-án ez a hat darabból álló kötésjelölő készlet talál majd gazdára:

November 23-án ez a kézzel varrott vászonszütyő lesz a nyeremény, hogy jövőre legyen miben magaddal vinned a kötést-horgolást:

November 30-án pedig két nyeremény is lesz:
-ismét egy 5 eurós Panka's Patterns ajándékutalványt sorsolok ki,
-a másik ajándék pedig már a téli lakásdíszek jegyében 4 darab egyedi, horgolt hópehely lesz.

Hogyan tudsz részt venni a játékban?
- Először is készítsd el valamelyik publikált mintámat (persze többet is lehet, akkor nagyobb a nyerési esélyed!). Az összes Ravelry-n megjelent mintám játszik, ingyenesek és fizetősek egyaránt, tekintet nélkül a letöltés dátumára.
- Jelentkezz be a csoportomba, amennyiben még nem vagy tag (a csoportot ITT találod, a jobb felső sarokban a Join this group feliratú gombra kell kattintani.)
- Készíts a kézimunkádról egy projektoldalt a Ravelry-n, és linkeld ezt az eredeti mintámhoz.
- Tölts fel legalább egy képet az elkészült műről és oszd meg ezt a Panka's Patterns csoporttal (visíts, ha bármelyik lépés gondot okoz, segítek!)
- írj egy rövid üzit a Ravelry-n IDE (minden megosztott projektről külön!), mert az üzenete(i)d sorszáma lesz a tombolajegyed. Ezért egyúttal arra kérlek, hogy projektenként csak egy üzenetet hagyj, ha egyéb kérdésed, megjegyzésed van, akkor azt vagy itt a blog alatt, vagy a Ravelry-n magánüzenetben írd meg.
Ezzel be is neveztél a játékba, és innentől kezdve a kézimunkád részt vesz az összes hátralévő sorsolásban november végéig.

Nosza rajta hát, munkára fel, használd ki jól ezt a ködös hónapot, csak nyerhetsz rajta!

Indul a kötősuli!

Ha eddig csak vágyakozva nézegetted a bejegyzésekben mutatott kötött darabokat ("bárcsak én is tudnék ilyet készíteni"), esetleg a szekrényedben most is ott lapul a nagymamádtól örökölt kötőtűkészlet és néhány gombolyag ("majd egyszer valamikor összeszedem a bátorságomat, rászánom az időt és megtanulok kötni"), akkor itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépj. Ne félj, nem lesz nehéz, segítek.
A mai napon ugyanis elindult Panka kötősulija, és te is az első tanulók között lehetsz!

A kötősuliban lépésről lépésre segítek neked megtanulni a kötés alapjait. Minden leckéhez egy videó tartozik, amelyben nem csupán a technikát mutatom meg, de hasznos tippekkel segítek leküzdeni a kezdeti nehézségeket is. Miután megtettünk néhány lépést, elkészíthetsz egy rövid projektet a tanultak segítségével. Így akár már holnap meglephetsz valakit egy saját készítésű, kézzel kötött ajándékkal! A projektek nehézségi fokát a tanfolyam anyagához igazítom, és menet közben online bármikor segítséget kérhetsz, ha elakadsz. Egy fórumon találkozhatsz azokkal, akik szintén most ismerkednek a kötés alapjaival, megnézheted a munkáikat és elbüszkélkedhetsz a saját sikereiddel.

A sorozatot folyamatosan bővítem majd videókkal és projektleírásokkal. Miután az alapokat elsajátítottad, a különböző bonyolultabb technikákat bemutató epizódokból a későbbiekben is kedvedre csemegézhetsz.

Nos, tetszik az ajánlat?  Akkor várlak a kötősuliban! És ha ismersz valakit, aki szintén szeretne megtanulni kötni, hívd őt is bátran. Minél többen vagyunk, annál jobb a hangulat.

 

u.i.: A kötősulit a blogon az Oldalak címszó alatt bármikor megtalálod.

Seaside Melody, a nőies vagányság megtestesítője

Úgy kezdődött az egész, hogy az aktuális éves tavaszi fonalbörzén megláttam a Katia cég egyik idei újdonságát. Cotton Jeans névre hallgat, 100% pamut az összetétele, de a szokásos pamutfonalaknál vastagabb kivitelben. Nem az a magában vastag tenyeres-talpas fajta, hanem az a típus, aki a vehemenciáját sok-sok egyenként festett, nagyon vékony szál összesodrásából nyerte. Vagyis erőteljes, de finoman erezett, bonyolult lelkületű, tudod, mint Shrek. Na jó, ez a hasonlat nem stimmel, mert ez a fonal szép, Shrek meg... na szóval érted.

Hát ott álltam a standnál, kezemben egy gombolyag Cotton Jeans-szel, és járt az agyam, hogy ebből mi mindent lehetne készíteni. Annyi ötletem volt, hogy nem tudtam dönteni, és főleg fogalmam sem volt, hogy körvonaltalan ötletbuborékaimhoz mennyi fonalra lenne szükség, úgyhogy szépen visszatettem a gombolyagot, de megjegyeztem jól a nevét. Tudtam, hogy jön még a kutyára kötőtű, mert a városunkban van egy Katia fonalakra specializálódott bolt, aminek ugye az a nagy előnye az ország másik végében tartott börzével szemben, hogy bármikor elugorhatok egy újabb gombolyagért, ha netalán szükség lenne rá.
Lett is. Merthogy nem bírtam nyugodtan aludni, amíg magaménak nem tudhattam néhány gombolyagot ebből a vagány puhaságból. Aztán amikor elkezdtem kötni belőle a kendőt, akkor meg nem bírtam abbahagyni, úgy megszerettem a mintát, amit kigondoltam hozzá.

A fonal izgalmas színváltásai ebben a kék árnyalatban egy régi farmeremet juttatják az eszembe, amelyet évekig hordtam, majd amikor már túl kopott volt a szára, levágtam rövidgatyónak, hogy még sok-sok további nyarat, életem legszebb nyarait töltsem el benne.

A kendőhöz egyszerű, könnyen megjegyezhető mintát képzeltem el, olyat, amit az ember magával vihet vízpartra, nyaralásra, utazáshoz, és akár a sor közepén is leteheti, anélkül, hogy később elvétené a számolást, mégsem válik unalmassá. A minta szinte magától jött, egy kellemes ritmusú, ici-picit áttört, ferdén haladó csíkozás lett belőle. A minta és a fonal színváltásai együtt a tengerpartot juttatták az eszembe, innen a neve. A két végén a bojt visszatérő olvasóimnak biztosan ismerős lesz. A kendőt egyébként a bal sarokból elindulva oldalra haladva kötjük, aminek az az előnye, hogy bármilyen méretnél befejezhető.

Szerettem volna a tengernél fotózni, de ez az idei nyáron eddig nem jött össze, majd egyszer bepótoljuk. Egyelőre elégedjetek meg a kislányom által a kertünkben készített képekkel.
A mintát megírtam magyarul és angolul is, a tesztkötés most indul, aug. 31-ig lehet rá jelentkezni erre a linkre kattintva.

Monica és a csipkebogyók

Jelentem, elkészült a Monica kendőm! Hosszú játszma volt, a vége főleg a laza 400 szemes sorokkal, de végre lekerült a tűről, blokkolva, és eldolgozott szálakkal ragyog itt a vállamon most is. Olyan pillekönnyű, hogy nem is érzem szinte, mintha tündérszárnyaim nőttek volna hirtelen. Mondanom sem kell, hogy amint kiszedtem belőle a gombostűket, kisebbik lányom azonnal magára kanyarította, és három napig le sem vette. Én csak ezután próbálhattam ki. És ahogy ez mostanában egyre gyakrabban lenni szokott, neki ráadásul jobban áll, mint nekem. Hm. Lehet, hogy kötnöm kell majd még egyet?

Jó kis móka volt ez a kendő. Nem mondhatnám ugyan, hogy haladós, és a vékony selyemfonal icipici szemeit bizony nagyon kellett figyelni, jól jött hozzá az extra vékony hegyű csipkekötőtű. Arra is hamar rájöttem, hogy nem hibázhatok, mert a bontástól gyorsan bolyhosodik a selyemfonal. Az utolsó traktusig nem is volt gond, de ott valahogy többször is becsúszott egy-egy gikszer, ami persze csak két sorral később tűnt fel, amikor nem jött ki a minta. Hogy ne kelljen sorokat visszabontani, helyben javítottam, de bizony izgi volt leengedni és újra felszedni az elrontott szemeket, figyeltem nagyon, nehogy még nagyobb galibát okozzak. Az ilyesmi szinte mindig késő este fordul elő, korholtam is magamat érte, hogy miért vettem már megint kézbe fáradtan, a nap végén pont ezt a kötést, mikor van egyszerűbb is elfekvőben. Csakhogy a végén már nagyon szerettem volna haladni, hogy - mint a viccbeli asszony - készen legyek, mielőtt elfogy a fonal. Az utolsó részbe nem is mertem már bogyókat kötni, mert a közös kötős csoportban rám ijesztettek, hogy a 800 m-be nem fér bele a bogyós változat. Hát szerencsére két sor bogyó azért belefért, sőt a végét meg is toldottam még néhány sor lustával, mert úgy találtam, a mintának kicsit túl hirtelen lett vége.

A bogyókkal kínlódtam eleget, mire megtaláltam azt a variációt, ami szép is és viszonylag könnyen köthető is. Végül ennél a változatnál kötöttem ki:

Panka csipkebogyója
1 szembe 9-et öltök úgy, hogy sima és rh váltakozik. Megfordítom a munkát és mind a 9 szemet fordítottan lekötöm, majd azonnal átemelem az első 8 szemet a kilencediken. Ügyelve, hogy a fonal jól haladjon, átteszem a megmaradt utolsó szemet a másik tűre, majd megfordítom a munkát.

Bogyót egyébként sokféleképpen lehet kötni. A fonal vastagságától, fajtájától illetve a kívánt eredménytől függően több alapmódszer közül válogathatunk, illetve ezeket variálhatjuk is kedvünkre. Mivel a legtöbb mintaleírásban csak annyi szerepel, hogy hová kerüljön a bogyó, de az nem, hogyan kössük, érdemes kicsit kísérletezgetni, hogy az adott munkához melyik a legmegfelelőbb.

És most pedig képek következnek, tessék gyönyörködni:

Az első fotó blokkolás előtt készült. Nekem így is tetszett, hullámos széllel, de túl kicsinek találtam, és mindenképpen kiváncsi voltam, mekkorára nő kifeszítve.

Blokkolás közben:

 

Az első próba joga a legifjabb hölgyé:

 

 A végén azért én is felvehettem:

Strings of Love KAL

No hát akkor lássuk a medvét. Akarom mondani, a projektet, amitől jelenleg teljes lázban égek.
Egy baktusról van szó (ez hosszúkás, egyik oldalán egyenes, másik oldalán íves sálat jelent).
Kb. 300 méter fonal kell hozzá, fingering v. light fingering vastagságú, lehetőleg egyszínű vagy hosszan színátmenetes. Cirkás fonalból is szép, amennyiben nincsenek benne nagy színkontrasztok, mert az elnyomja a mintát.

A sálat a kisebbik lányom kérésére kötöttem, a fonal is az ő választása volt. A minta menet közben alakult, és igazából csak a végére jöttem rá, hogy ez egy igazi anya-lánya minta, és hogy miért is pont ezeket a motívumokat kötöttem bele. Tudom, vagányabb lenne, ha úgy tálalnám, hogy előre kitaláltam a sztorit és ahhoz terveztem a sálat, de nem így volt. Tényleg csak a végén derült ki, hogy egy történet van benne, ami ettől még nem kevésbé igaz. A sál ugyanis elég lassan haladt, közben megkötöttem mellette három sapkát, egy sálat meg egy díszpárnát. A kicsi lány türelmetlenkedett is sokat, hogy mikor lesz már készen az ő szép kendője, én meg mondtam neki, hogy várjon csak türelmesen, kialakul az majd, ahogy kell. Így is lett, az ihlet jött-ment, a megfelelő pillanatokban elővettem a félig kész sálat, a múzsa homlokon csókolt, és ez lett a végeredmény (bár nem én hordom, ezúttal az én nyakamban fényképezve):

 

Amikor elkészült, és frissen-nedvesen kigombostűzve várta, hogy használatba vegye kis gazdája, végignéztem rajta és meg is volt a neve azonnal: Strings of Love, azaz a szeretet szálai. Nem, nem kötelékei, hanem szálai. A kötél ugyanis gátol, a szeretet viszont megerősít és szárnyakat ad.

A sál egyenes oldalán végigfutó minta szorosan egymásba fonódó két szála azt a mindennél erősebb kötődést szimbolizálja, amely az első években olyan meghatározó mind az anya, mind a gyermek számára. Ez az az időszak, amikor a világ a kisgyermek számára a szülei ölében kezdődik és ér véget, és amikor az anya a gyermek minden apró rezdülését érzi. Ebben a hosszú láncban benne van mindaz, amit szavakkal nem tudok leírni, de amiért minden nap hálát adok, amióta gyermekeim vannak.
A következő motívum már valamivel lazább, a szálak kicsit eltávolodnak egymástól, de újra és újra találkoznak mégis, a kötődés nem szakad meg. Ezek a kamaszévek, és a felnőtté válás időszaka, kell-e róla többet mondanom?
A harmadik motívumban a szívek és gyémántok már az anya és felnőtt gyermeke kapcsolatát illusztrálják. Azt remélem, az én kapcsolatom is ilyen lesz majd a fiammal és a lányaimmal: szeretteljes, értékes és mindennél tartósabb.
A sál jobb szélén aztán megjelenik megint az első motívum piciben: a boldogság, amikor egy napon nagymamaként is megtalál majd ez az érzés, és ezzel lesz teljes a kör.

A minta leírásán nagyon sokat dolgoztam. Nem nagyon bonyolult ugyan, viszont a különböző motívumok nem ugyanannyi soronként ismétlődnek, és emiatt több részre kellett osztani a leírást, hogy könnyen követhető legyen, és ne tévessze el az ember a számolást útközben. Végül sikerült minden gubancra megoldást találni, a tesztkötés során még finomítottam rajta itt-ott, és büszkén mondhatom, hogy az eredmény mind a leszámolható rajzból, mind a szöveges leírásból dolgozók számára egyértelmű és jól követhető lett. Egyelőre csak angolul elérhető a minta, talán egyszer ráveszem majd magam a lefordítására, de most örülök, hogy végre elkészült és megjelent. INNEN lehet letölteni, és április végéig bevezető áron, 20% kedvezménnyel kapható.

Az angol nyelvű közös kötés ma indul, erre április 20-ig lehet jelentkezni ITT. Minden jelentkező 25% kedvezményt kap a minta teljes árából.
Különleges ajánlat az Egészen Panka blog hűséges olvasóinak (nem áprilisi tréfa!): ha április 5-ig jelentkezel a közös kötésre, ingyen elküldöm neked a mintát (ehhez szükségem lesz az e-mail címedre). Ez az ajánlat kizárólag azoknak szól, akik április 1. előtt iratkoztak föl a blog követői közé a jobbszélen látható listára. A bejegyzés alatt egy hozzászólásban jelezheted, ha érdekel az ajánlat, majd a fenti linken tudsz jelentkezni a KAL csoportjába (Ravelry felhasználónév szükséges hozzá).

Mi az a KAL / CAL?

Újabb mérföldkő következik tervezői pályafutásomban: a jövő héten indul az első saját KAL-om.
No de mi is az a KAL/CAL?

A mozaikszó az angol Knit Along illetve Crochet Along rövidítése, és közös kötést-horgolást, együtt kézimunkázós projektet jelent. Nagyon röviden az a lényege, hogy egy csapat ember nagyjából egyszerre dolgozik ugyanazon a mintán, és közben segítenek egymásnak. Na jó, ezt elmagyarázom egy kicsit bővebben is.

A legtöbb KAL/CAL manapság internetes fórumokon fut. Pl. valaki talál egy mintát, amibe nem szeretne egyedül belevágni, és elindít egy egyprojektes csoportot a FB-n. Vagy egy tervező kiad egy új mintát pl. a Ravelry-n, és egyúttal meghirdet egy KAL-t is. De lehet persze közös projektet indítani akár egy helyi kézimunkaklubban is.
Aki szeretne részt venni a közös kötésben-horgolásban, az bejelentkezik az adott projekt csoportjába, és indulhat a buli. A KAL-fórumon mindent meg lehet beszélni, aminek a projekthez köze van: pl. a fonalválasztással kapcsolatos dilemmákat, a minta nehézségeit, technikai kérdéseket. Ha tervezői KAL-ról van szó, akkor maga a minta tervezője is figyelemmel kíséri a projektet, és a résztvevők első kézből kaphatnak választ a kérdéseikre. És ami legalább ilyen fontos, hogy lehet egymást bátorítani, egymás fényképeit megcsodálni a készülő darabokról, és ha esetleg elfogy az alkotókedv, erőt meríteni a többiek munkáiból és kedves szavaiból.
Mindebből kiderül tehát, hogy együtt kötni, horgolni jó és az internetnek hála, erre akkor is van manapság lehetőségünk, ha nincs a környékünkön kézimunkaklub.

A Ravelry-n sokan kifejezetten vadásznak az ilyen projektekre, a fentieken kívül ugyanis van a KAL-nak még néhány előnye. Ha az ember megvesz a boltban egy kézimunkaújságot, abban általában minimális munkaleírást talál az egyes modellekhez, és ha elakad a darab elkészítése során, nincs helpdesk, ahol segítséget kérhet. Az online publikált minták ezzel szemben nincsenek oldalszámhoz kötve, így általában jóval részletesebb leírást tartalmaznak, mint a magazinok. Ráadásul a KAL során közvetlen kapcsolatban áll az ember a minta tervezőjével, aki általában nagyon segítőkész, ráadásul mindenki másnál jobban ismeri a mintát. Végül, mivel a tervezők számára a KAL marketingeszköz is egyben, a projekt idejére általában kedvezményt is adnak a minta árából, sőt nem ritka az sem, hogy egyéb jutalmat is szétosztanak vagy kisorsolnak a résztvevők között. Némelyik KAL határidős, de olyan is van sok, ahol nem kell különösebben sietni a munkával.

A tervezői közös projektek egy különleges fajtája a Mystery KAL/CAL. Erre úgy iratkoznak fel a résztvevők, hogy nem tudják, mi lesz a végeredmény. Kapnak persze információt a szükséges fonalról, és azt is elárulja a tervező, hogy pl. háromszögletű csipkekendő fog készülni, amihez ilyen és ilyen technikai tudás szükségeltetik, de a minta részleteit nem árulja el és fényképet sem mutat, ettől mystery vagyis titkos a projekt. A mintaleírást előre kitalált menetrend szerint, pl. heti adagokban kapják a résztvevők, vagyis mindig csak annyit ismernek a mintából, amennyit épp elkészítettek. Ez adja a projekt izgalmát: munka közben lassacskán mutatkozik meg a minta, és lépésről lépésre derül ki, hogy mit is készít az ember tulajdonképpen.

No, akkor most már teljesen képben vagyunk. Aki kedvet kapott egy KAL vagy CAL projekthez, ITT keresgélhet kedvére. Vagy várja meg a következő posztot, ahol is bemutatom a saját első KAL projektemet.

Nagylányom sapkája

Még tél közepén készült ez a sapi nagyobbik lányomnak. A minta eredetije INNEN van, bár kicsit másképp kötöttem. A szemszámot a fonalamhoz igazítottam, passzét tettem az aljára, és mivel nem szeretek a végén varrni, inkább körben kötöttem.
Nagyon jó kis haladós sapi, és ami a lényeg: a nagylány szereti hordani.

Meleg pulcsik

Hollandiában ma van a meleg pulcsik napja. Nem viccelek, komolyan van ilyen. Minden évben február 16-a környékén kijelölnek egy napot, amikor az energiaszolgáltatók arra ösztönzik az embereket, hogy vegyék lentebb a fűtést, bújjanak meleg pulcsiba, és így takarékoskodjanak az árammal, ezzel csökkentve a CO2 kibocsátást is. Állítólag, ha egy fokkal alacsonyabbra állítjuk a termosztátot, azzal 7%-nyi energiát takarítunk meg anélkül, hogy ez különösebb kényelmetlenséget okozna.
Az 1997-ben aláírt és 2005-ben életbe lépett Kiotói Egyezmény szellemében történik mindez, amikor is a fejlett ipari államok egy része megállapodott abban, hogy a következő évtizedben drasztikusan csökkentik széndioxid-kibocsátásukat. Bár az egyezmény hatása vitatott, Hollandiában jó apropót biztosít különböző akciók szervezésére, mint pl. a meleg pulcsik napja, ami az idén február 7-re esik. Ezen a napon nemcsak a CO2-szennyezéssel, hanem a kötött pulcsikkal kapcsolatban is szerveznek akciókat. A tilburgi textilmúzeumban például kötőstalálkozó volt ma, amiről a helyi média is beszámolt. Ez a kis videó hollandul nem beszélőknek azért lehet érdekes, mert jó kis tárházát mutatja be a különböző kötési módszereknek. Itt Hollandiában a hagyományosan legelterjedtebb módot 0:48-tól kezdve figyelhetjük meg: legtöbben még ma is úgy kötnek, hogy a jobb tűt a hónuk alá szorítják.

S ha már Hollandiában járunk, egy másik filmecskét is mutatok nektek, bár ez nem a meleg pulcsik napján készült, de meglátjátok, tetszeni fog. Rotterdamban él egy nő, Loes Veenstra a neve, aki nagyon szeret kötni. 1955 óta kb. 550 darab pulcsit kötött, amelyeket azonban sose hordott senki, fogalmam sincs, miért. Néhány éve egy tervező felfedezte a Loes lakását lassan teljesen elfoglaló pulóverhalmazt, és elhatározta, hogy lefényképezi és könyvbe rendezi ezt a kincset. A könyv el is készült, a képeken jól követhető a kötött divat változása az elmúlt évtizedekben. Emellett azonban egy meglepetést is szerveztek Loes számára, ezt mutatja be a film. Figyeljétek a részleteket!

A régi pulóverekről pedig eszembe jutott, hogy épp 20 évvel ezelőtt kötöttem az első saját tervezésű pulcsimat. Mivel most is megvan még, előkerestem a szekrény aljáról, s ebben feszítek ma, a meleg pulcsik napján. Íme:

Horgolt telefontartók

Büszkén jelentem, hogy elkészült a Panka's Patterns kollekció első két darabja. Meghorgolva, dokumentálva, letesztelve.

 

Az egész úgy kezdődött, hogy ültem egy munkamegbeszélésen, ahol a kollégáimmal mindenféle komoly dologról próbáltunk felelősségteljes döntést hozni. Aztán meg szemináriumot tartottam húsz ugyancsak komoly és megilletődött elsőéves hallgatónak. És a nap folyamán valahányszor elővettem a telefonomat a szemtelenül vidám lila-sárga nagyikockás tokjában, mindig úgy éreztem, hogy ez a tok nem ide való: nem erre a helyre, ebbe a helyzetbe. Imádom amúgy, bátran virítok vele sokszor és sok helyen, de éppúgy, ahogy nem állnék strandpapucsban az elsőéveseim elé órát tartani, a nagyikockák sem találták a helyüket a komoly intézmény falai között. Muszáj volt hát készítenem egy másik tokot, egy kicsit szolidabb, hivatalosabb kisugárzásút. Ekkor láttam valahol egy divatösszeállítást tyúklábmintás mindenfélékből, és már meg is született a terv.

Az ötlet másik fele pedig az volt, hogy valójában nekem két telefonom van, egy saját meg egy munkahelyi. Bár nem szeretem mind a kettőt magammal hordani, időnként ez elkerülhetetlen. Az ilyen napokon gyakran kotorászok a táskámban, vagy az egyiket, vagy a másikat keresgélve. Hát miért ne készítenék egy olyan tokot, amelyben mind a kettő elfér? Nem is tudom, miért nem találta ezt még ki eddig senki, annyira egyszerű ötlet. De rákerestem, és tényleg nem találtam sehol olyan tokot, amelyben elfér két telefon. Hát tessék, én megalkottam, elsőként a világon, a kétzsebes telefontokot.

 

Persze nem kötelező két telefont tartani benne, a második zsebet bármilyen apróság tárolására lehet használni: kulcscsomó, aprópénz, buszbérlet, könyvtári olvasójegy kényelmesen elfér benne. Az egyik kedves tesztelőm férje például azt találta ki, hogy az olvasószemüvegét teszi majd bele.

A horgolt tok egy darabban készül, elkészítését a magyar (és angol) nyelvű mintaleíráson kívül ábrák és fotók segítik.
Ha szeretnél te is ilyen telefontokot, itt találod a Ravelry-n a mintát. 

 A kétzsebes tok két oldala különböző színű, ez is megkönnyíti a használatát.

Ez pedig a hagyományos, egyzsebes prototípus, szintén elérhető a Ravelry-n.

Mindkét minta ingyen letölthető a fenti linken!

Lila virágos tunika

Emlékeztek még erre a projektre? Nem árultam el akkor, hogy mi készül a lila virágos rétet idéző fonalból, aztán meg valahogy elfelejtettem beszámolni róla, pedig készen van már egy ideje.
Tavasz elején kezdtem bele, amikor a krókuszok nyíltak. Abban reménykedtem, hogy hamar elkészül, de tévedtem. Az elején még szívesen horgoltam a lila-zöld pálcákat, de többször vissza kellett bontanom a munkát sajnos. Hát ezért nem szeretek leírásból dolgozni, mert méretpróba ide vagy oda, valahogy nekem sose olyan lesz az eredmény, mint amilyet elképzelek, és a végén mégis átalakítom a mintát a saját szájízem szerint.
Ez történt most is. Amikor az orgona elárasztotta lila illatával a kertet, lebontottam a már majdnem kész tunika felét, mert nem tetszett, ahogy rajtam állt. Ez úgy elvette a kedvem az egyébként is eléggé egyhangú horgolástól, hogy hetekig hozzá sem nyúltam a tiritarka gombolyagokhoz. Nem lesz krókuszos tunika, és orgonás sem, kit érdekel?

Végül aztán mégis megsajnáltam szegényt, és újra kézbe vettem. Mire a kert sarkában a levendula kibontotta halványlila bimbóit, már azt is kitaláltam, hogy mit kezdjek a tunika aljával, mert a hegyes háromszögben végződő eredeti minta elkészítve mégsem tetszett annyira. Így én inkább ellaposítottam a háromszöget az utolsó sorokban, és megbolondítottam a tunika alját egy kis csipkével.

Kicsit félve vettem fel először, amin magam is meglepődtem kicsit, hiszen a kötött cuccaimat bátran hordom. Horgolt ruhadarabom viszont kislány koromban volt utoljára. Nézegettem magam a tükörben: nem túl amatőr ez a tunika? Nem túl hippi? Nem túl lila? Nem túl zöld? Nem fogom magam benne úgy érezni, mintha én lennék a jó Surulunda boszorkány a Heksje Lilly filmből?

Lesz ami lesz, felvettem.

Jelentem, kellemes viselet, és nem is érzem magam Surulundának benne. Arról ugyan már lekésett, hogy tavaszi tunika legyen, de sebaj, ősszel is nyílik lila virág elég: a kertben épp most virágzik a lila mindenféle árnyalatában a kökörcsin és az apró virágú őszirózsa is ébredezik már.

Ami annyit jelent, hogy a lila virágos tunikám minden évszakban aktuális.