Üvegmatrica lépésről lépésre

Az őszi-téli hónapokban rendszerint előkerül nálunk néhányszor az üvegmatrica-festék. Az üvegmatricázás egy olyan foglalatosság, amely a gyerekek életkorához igazítható, így sokáig a család kedvence lehet. Ami már csak azért is jó, mert egy tubus festék elég sokáig kitart, és ha egyszer rákap az ember a vidám ablakdíszek készítésére, akkor biztosan beszerez több színt is, hogy legyen választék. Én általában kivárom a helyi hobbiboltban az éves leárazást, mert sajnos az üvegmatrica-festék nem a filléres kategóriába tartozik. De nekem már könnyű, mert van itthon egy masszív alapkészlet több színnel, így csak az utánpótlásról kell gondoskodnom.

Miért is érdemes beruházni egy ilyen készletbe? Mert különleges élmény üvegmatricát készíteni; mert rengeteg lehetőség rejlik benne mind a variációkat, mind a felhasználást illetően; mert fejleszti a kézügyességet; mert hetekig, vagy akár hónapokig lehet gyönyörködni az eredményben.

Alapvetően kétféle festékre lesz szükséged: az egyikkel meghúzod a kontúrokat, a másikkal kitöltöd a kontúrok közötti teret. A kontúrfesték általában fekete, de nekünk van pl. piros csillámos is a karácsonyi dekorációhoz. Arról ismered meg, hogy 'Simulated Liquid Leading' van ráírva, míg a kitöltő festékre (ami egyébként hígabb is), egyszerűen 'Window Color'.

Ezen kívül szükséged lesz átlátszó műanyag mappára, papírtörlőre és egy vastagabb tűre vagy fogpiszkálóra.
A műanyag mappába tesszük a sablont, ami lehet előre kinyomtatott figura (pl. egy kifestőlap), vagy szabad kézzel rajzolt kép. Arra kell ügyelni, hogy jól meghúzható kontúrjai legyenek, lehetőleg minél kevesebb apró részlettel (főleg, ha kisebb gyerekekkel készítjük), mert a picike felületek kiszínezéséhez több ügyesség kell. A festék ugyanis eléggé folyós, és könnyen túlfolyik a kontúrokon, ha túl sokat használunk belőle. A nagyon nagy felületeket viszont több részre szoktuk osztani, mint a színes ólomüveg ablakokon, hogy tartósabb és szebb legyen.

 1. Első lépésként tehát kiválasztjuk és kinyomtatjuk vagy megrajzoljuk a sablont. Lehet, hogy a kiválasztott képet fel kell nagyítani, használjuk ki bátran az A4-es felületet, a nagyobb képen könnyebb dolgozni a festékkel. Nagyobb gyerekek szeretik maguk megtervezni a képet, figyeljünk rá, hogy színezhető nagyságú részleteket rajzoljanak.

2. Ezután a kontúrfestékkel meghúzzuk a rajzolt vonalakat, és ha szükséges, a nagy felületeket is feldaraboljuk. Fontos, hogy kontúrvonalak határozottak és szakadásmentesek legyenek, de azért ne ormótlanok. A fekete festék tartja egyben a kész művet, és ez választja el a különböző színű felületeket egymástól. Amíg a gyerekek kicsik voltak, ezt a lépést én előre elkészítettem, ők csak a színes festékkel dolgoztak. A kontúrfesték ugyanis sűrűbb, és márkától függően lehet, hogy folyik magától, de az is előfordul, hogy elég erősen kell nyomni a tubusból.

3. A kontúrfestéket hagyjuk megszáradni. Ez minimum 1-2 órát igényel, de érdemes kivárni, mert ha esetleg javítani kell munka közben a túlfolyó színeket, akkor nagy könnyebbség, ha a kontúr már nem maszatolódik el.
4. Most jön a legjobb rész, ez az, amit kis gyakorlás után már a kicsik is ügyesen és nagy élvezettel csinálnak: a megrajzolt körvonalakat kitöltjük színes festékkel. Vigyázat: az üvegmatricafesték általában nagyon folyós, nem kell nyomni a tubust, csak a megfelelő helyre tartani és a cső hegyével szétkenni a festéket!

Hagyjuk nyugodtan mázolni a gyerekeket, nem baj az sem, ha a festék eltakarja a kontúrvonalat, az ablakra téve úgyis látszani fog, mert a megszáradt festék áttetsző lesz. Arra viszont ügyeljünk, hogy ruhára, asztalterítőre ne csöppenjen belőle, mert utólag nem kimosható. Biztassuk a gyerekeket, hogy variáljanak a színekkel; kicsiknek egyszerűbb fakonként egy színt használni, a nagyobbak szeretik a szimmetrikus vagy ritmusos színváltásokat, illetve keverhetnek érdekes színárnyalatot vagy cirmos mintát is a felületen.
A festék felvitel után azonnal még letörölhető papírkendővel, de apróbb javításokhoz egy fogpiszkáló is jó szolgálatot tehet (pl. ha picit túlfolyt a szín a kontúron). Ha a tubus esetleg eldugul, a tűvel kipiszkálhatjuk belőle az összesűrűsödött festékdarabkát.

5. Miután elkészült a kép, ellenőrizzük, hogy nem maradtak-e üres foltok, majd tegyük biztonságos helyre megszáradni. Fontos, hogy vízszintesen feküdjön a lap, különben elfolyik a festék. Száradás közben érdemes ellenőrizni, és a nagyon vékony helyekre utólag még egy pici festéket tenni, nehogy elszakadjon, mikor lehúzzuk a lapról.

6. Amikor teljesen megszáradt a festék és nem ragad már sehol de nem is nyúlik nagyon (ez minimum egy napot vesz igénybe!), akkor óvatosan lehúzzuk a fóliáról, vigyázva, hogy ne ragadjon össze, és felsimítjuk ablakra, tükörre, vagy ahová szeretnénk. Olyan helyen a legszebb, ahol átsüt rajta a nap.

 

Tejföl és kakukkfű

Ha valaki megkérdezné (bár ez még nem fordult elő), hogy mi az a két hozzávaló, amely semmilyen körülmények között nem hiányozhat a konyhámból, kapásból rávágnám, hogy a tejföl és a kakukkfű.

Na jó, elismerem, hogy ez így némi magyarázatra szorul, mert ugye ismerjük pl. A só című mesét, és hát ki tudna főzni víz nélkül, meg egy öttagú családban persze a gyümölcsöskosár és a kekszesdoboz sem lehet soha üres, de ha ezeken az alapokon túltekintünk, akkor bizony be kell vallanom, hogy számomra legalább ilyen fontos tényező, hogy mindig legyen itthon tejföl. Nem csak azért, mert imádom a csőbensült zöldségeket, a rakott egytálételeket meg a tejszínes-tejfölös ragukat, hanem azért is, mert a friss tejföl egy friss kiflivel önmagában is kitűnő uzsonna.
A kakukkfű gazdag aromája pedig még a legborúsabb napokat is képes megszépíteni. Amint az ételre szórom, azonnal a napos Provance-ban érzem magam.

Hogy ti is megtapasztalhassátok, mit tud a kakukkfű és a tejföl, íme, két gyors és egyszerű recept:

Frissensült csirkemell kakukkfűvel (4 személyre):
1 csirkemellet kicsontozok és vékony szeletekre vágok
2 evőkanál vajat vagy margarint fölförrósítok,
a húst picikét megsózom, megszórom egy kis frissen őrölt borssal, és a forró vajban sütni kezdem. Már a serpenyőben megszórom friss vagy szárított kakukkfűvel, néhány perc után megfordítom és a másik oldalát is aranyszínűre sütöm. Fontos, hogy átsüljön a hús, de sokáig sütni nem szabad, mert kiszárad.
Az utolsó percben alálöttyintek fél deci fehérbort, ez isteni illatot és aromát eredményez a kakukkfűvel együtt.
Azonnal tálalom, rizzsel, friss salátával nagyon finom.

Tejfölös, kakukkfüves sült gomba:
Ezt a receptet friss sampinyonból szoktam készíteni, lehetőleg minél nagyobb gombafejeket veszek hozzá.
Előveszek egy jó nagy tepsit (hogy minél több gomba elférjen benne) és kivajazom, vagy sütőpapírral kibélelem.
A sütőt előmelegítem 220°C-ra.
A gombát megtisztítom, a szárát benne hagyom, de a gallérját eltávolítom.
A gombákat szárukkal fölfelé a kivajazott tepsibe ültetem, egyenként megszórom kakukkfűvel, és egy pici sóval, borssal.

Ezután mindegyiknek a tetejét bevonom egy kanál tejföllel. Jó sűrű tejföl a legalkalmasabb, vigyázni kell, hogy ne csurogjon le a gomba mellé, mert akkor megég.

 

A gombákat kb. 20 perc alatt 220°C-on készre sütöm (figyelni kell, ha szép aranyszínű a tejföl a tetején, elkészült).
A fenti csirkemellel párosítva isteni, de rengeteg más étel mellé is finom köret.

Tálalt állapotban sajnos még nem sikerült lefényképeznem, nálunk mindig pillanatok alatt elfogy.