Húsvéti készülődés

Az utóbbi időben kicsit háttérbe szorult a blogírás, úgyhogy egy gyors összefoglalóban szeretném megmutatni az elmúlt hetekben készült húsvéti dolgainkat.

A sort a kisebbik lányom indította, aki kitalálta, hogy süt egy húsvéti tortát. Bevásároltunk együtt, kiválasztottuk a receptet, és egy hétvégi napon neki is látott a kis szakács a nagy munkának. Én csak kukta voltam mellette, de mivel az eredmény szép is lett meg finom is, megígértem neki, hogy megmutatom itt a blogon az almás tavaszi tortáját, íme:

Másnap a nagylány is csatlakozott hozzánk, és hármasban készítettük el ezt a tavaszi szobadíszt:

Filc ugyan nem volt itthon, így más textilt használtunk, és nagyon profik sem vagyunk a kézzel varrásban, de talán éppen ezért nagyon örültünk ez eredménynek.

 

 

Persze a papírdekoráció sem maradhatott ki. A Fb-n mutatott valaki egy egyszerű origami nyuszifejet, ez adta az ötletet a fűszálak közül kukucskáló nyuszicsapat elkészítéséhez:

 

 

Ekkorra a kislányom úgy belejött a munkába, hogy készített az ebédlőasztal fölé is egy nagy tojásdíszt:

 

Sárga kartonból kétszer kivágta a cikornyás "tojásablakot", és a kettőt összeragasztotta köztük a batikmintás papírral.

 

A bejegyzést ennivalóval kezdtem, zárjuk is hát azzal: vacsorára éppen megsült a nyuszi- és sünizsemle (a receptjét INNEN kölcsönöztem):

 

Kellemes húsvétot kívánok sok finomsággal, szép idővel, locsolókkal vagy anélkül!

 

 

Zöldséges tócsni

Biztosan nem én vagyok az egyetlen olyan anyuka, aki furfangosabbnál furfangosabb varázslatokat eszel ki naponta arra, hogy megfelelő mennyiségű zöldséget (azaz vitamint, rostot és ásványi anyagokat) juttasson csemetéi szervezetébe. Azt hiszem, említettem már, hogy családunk néhány tagja zsigerből viszolyog a zöldségektől. Aki látott már olyan gyereket, aki a pizza tetejéről gondosan leszedegeti a paradicsomdarabkákat, és a pörköltből laboratóriumi pontossággal kicsipegeti az összes látható hagymafoszlányt, az tudja, miről beszélek.
A titkos fegyvert azok az ételek jelentik, amelyekben ott a zöldség, de nem látni. Azaz a vacsora láttán nem lép azonnal működésbe a "fúúúújjjj, ezt nem szeretem" mechanizmus, és mire rájönnek (ha egyáltalán...), hogy mi van benne, már kiderült, hogy egészen jó az íze. Az egyik ilyen nagyágyú nálunk a most következő recept.

Zöldséges tócsni (a tócsni Borsodban a burgonyalepény neve)

Hozzávalók 4-5 személyre:
kb. 800 gr burgonya meghámozva
1 db cukkíni és egy zellergumó megfelelő nagyságú darabja, együtt 500 gr megtisztítva
6 tojás
125 gr rozsliszt (a nem diabetikus változathoz sima finomliszt is jó)
1 tk. majoránna
1 gerezd fokhagyma
só, bors
olaj
Feltét (ízlés szerint): pl. sonkaszeletek, tejföl, reszelt sajt, túró, friss saláta, prardicsomszeletek, különböző öntetek

Ebből a mennyiségből kb. 12 db tócsni lesz, egy darab szénhidráttartalma (feltét nélkül) 22gr.

A burgonyát, cukkínit és zellert lereszelem vagy megdarálom és összekeverem őket egy nagy tálban.
Jól elkeverem benne a többi hozzávalót, többé-kevésbé folyós massza legyen belőle. Ízlés szerint fűszerezem.

Palacsintasültőben felforrósítok egy kiskanálnyi olajat, és a masszából beleteszek egy szedőkanyálnyit. A kanál domború felével ellapogatom, és mindkét oldalán aranyszínűre sütöm a tócsnikat. Langyos sütőben melegen tartom őket, amíg megsül az összes.
Tetszés szerinti feltéttel tálalom. (Nekem a tejföl-sonka-saláta kombináció a kedvencem.)

 

A hagyományos tócsni egyébként csak burgonyával készül, más zöldségek nélkül. Miután ez ízlett a családnak, de nem illett bele egészen a diabetikus étrendbe, a burgonya egy részét lecseréltem zöldségre. Némi kísérletezés után sikerült megtalálni a megfelelő arányokat, a különbség fel sem tűnt a zöldségiszony-szekciónak, azóta is szeretik.

Vidám karkötők újrahasznosított anyagokból

Lányos anyukák, figyelem! Egy roppant egyszerű ötletet hoztam, amivel bármelyik szürke-morcos délutánba pillanatok alatt csintalan vidámságot és csivitelő napsütést csempészhetünk (honnan került ide hirtelen ennyi 'cs'???)
Általában elég kritikus vagyok az újrahasznosított DIY ötleteket illetően, mert nem szeretem, ha az eredményen látszik, hogy valójában szemétből készült... Ez esetben viszont -amint látni fogjátok- szó sincs ilyesmiről.

Alapállásban nem lesz másra szükségünk, mint egy üres műanyag palackra (pl. üdítőitalos), egy kis maradék textilre (akár egy kiselejtezett, régi kedvenc ruhadarab is megteszi), és egy ici-pici pötty ragasztóra.
A felturbózott változathoz lehet készen vett színes szalagot és gyöngyöket is használni.

A palackot ollóval kb. 1,5-2 cm széles karikákra szeleteljük.

Ha van otthon választék üres műanyag flakonokból (nálunk általában nincs), akkor érdemes olyat választani, amelyiknek az átmérője pont megfelelő karkötőnek, vagyis belefér a gyerek keze, de nem is esik le róla a karika. Ha túl nagy a karika, az sem baj, akkor elvágjuk és tűzőgéppel a megfelelő méretűre alakítjuk.

A textilt ugyancsak 2 cm széles csíkokra vágjuk. Érdemes a szálirányt illetve a textil típusát figyelembe véve úgy vágni, hogy ne rojtosodjon az anyag. Ha mindenképp olyan anyagot szeretnénk használni, amelyik nagyon rojtosodik a vágás mentén, akkor lehet szélesebb csíkokra is vágni, és azután hosszában kettéhajtva levasalni a csíkokat.

Most a textil egyik végét hozzáfogjuk a karkötőhöz (oda lehet ragasztani, de nem muszáj), és elkezdjük rátekerni az anyagot úgy, hogy minden réteg az előzőt félig fedje. Az egyik kezünkkel fogjuk le mindig ott, ahol éppen járunk, és igyekezzünk úgy tekerni, hogy az anyag szépen rásimuljon a karikára. Ha hosszában kettéhajtott szalaggal dolgozunk, akkor a hajtott széle legyen kifelé, így nem rojtolódik majd a kész karkötő.

Amikor körbeértünk, néhány cm-en továbbhaladva lefedjük a kezdést, nehogy később kibomoljon, majd elvágjuk és a karkötő belső oldalán leragasztjuk vagy letűzzük az anyag végét.

Inspirációként hadd mutassak néhány gyerekek által készített darabot is, amelyeken jól látszik, hogy a lányok az alapötletet rögtön ügyesen továbbgondolták. Volt, aki többféle szalagot kombinált egy karkötőn, vagy éppen ragasztott gyöngyökkel, hosszában ráragasztott másik szalaggal, vagy lelógó masnikkal díszítette a művét. Éljen a gyerekek fantáziája!

Lazacos, kelbimbós lepény

Bevallom, nem vagyok született halimádó. Gyerekkoromból mindössze a karácsonyi sült pisztráng meg egy-egy kósza, paprikás lisztben sült hekkszelet rémlik. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor ettem életemben halászlét. Ám mivel az egészséges étrendhez manapság a hal is hozzátartozik, háziasszonyként megpróbálok azért gondoskodni róla, hogy egyre nagyobb rendszerességgel halételek is szerepeljenek a családi menün. Előnyben részesítem az "egyszerű de nagyszerű" kategóriába sorolható ételeket, és az évek alatt sikerült is néhány tuti receptet begyűjtenem.
A tengeri halakat itt, Hollandiában ismertem és szerettem meg, közülük is a nagy kedvenc a lazac lett, ami az ára miatt sajnos nem kerül nagyon gyakran az asztalunkra, de ha igen, az mindig élvezet.
A most következő recept a sütőben készíthető egytálételek iránti rajongásomnak köszönhető, és külön büszke vagyok rá, hogy saját kreáció. Legnagyobb erénye, hogy melegen és hidegen egyaránt finom, így vendégváró fogásként illetve bulikajának is tökéletes.
A megadott mennyiségből elkészítve egy adag kb. 40g szénhidrátot tartalmaz.

Hozzávalók 4 személyre:
500 gram kelbimbó
2 lazackonzerv, vagy ennek megfelelő mennyiségű friss lazacfilé (kb. 340g)
4 tojás
2 dl tejföl
1 db kaliforniai paprika
50 g reszelt sajt
1 ek zsemlemorzsa
1 gerezd fokhagyma
1 csomag mirelit levelestészta
só, bors, pici olaj vagy margarin

A kelbimbót megtisztítom, és annyi sós vízben, ami épp ellepi, puhára főzöm (ne essen szét!).
A paprikát apró kockákra vágom.
A tésztalapokat kiveszem a mélyhűtőből, szétterítem a konyhapulton és hagyom kiolvadni (10 perc).
A tojásokat villával elhabarom, egy evőkanálnyit félreteszek egy pohárkába.
A tojásokhoz keverem a reszelt sajtot, a tejfölt, a gerezd kinyomott vagy nagyon apróra darabolt fokhagymát, sóval, borssal ízesítem.
A lazackonzervből kicsöpögtetem a vizet, majd kézzel belemorzsolom a halat a tojásos keverékbe. Közben eltávolítom az esetleges szálkákat. Ha friss hallal készítem, akkor feldarabolom és pici olajon vagy margarinon néhány perc alatt kevergetve megsütöm a lazacfilét, hagyom kicsit hűlni, és azután keverem a tojáshoz.
A kelbimbót leszűröm, majd a paprikával együtt ezt is a többihez keverem (a nagyobbakat esetleg ketté lehet vágni).
Egy megfelelő méretű sütőedényt vékonyan kiolajozok, majd beterítem tésztalapokkal. A csatlakozásnál jól egymáshoz nyomogatom a lapokat, hogy egybefüggő réteget alkossanak. A tésztából meghagyok annyit, amiből a tetejére rácsot készíthetek majd.

Ezután a zsemlemorzsát egyenletesen szétterítem az edényben (erre azért van szükség, hogy ne ázzon el a tészta alja). A tölteléket egyenletesen a tésztaágyba terítem (nem baj, ha folyós a leve!), majd a megmaradt tésztából csíkokat vágok, és berácsozom vele a lepény tetejét. A tészta széleit is ráhajtom a töltelékre.

A félretett tojással megkenem a tésztarácsot, majd 220°C-on fél óra alatt készre sütöm.
Jó étvágyat!

Ha esetleg marad a tésztalapokból, akkor sem kell pánikba esni. Visszafagyasztani nem szabad, inkább készítsünk belőle valami gyors finomságot.
Ezúttal én napon aszalt paradicsomot és kecskesajtot ültettem a megmaradt lapocskák közepére, és táskát hajtogattam belőlük. A lazaclepény mellett vígan megsültek ők is.

A mirelit leveles tészta egyébként szerintem a modern konyha egyik legnagyszerűbb találmánya. Szinte bármivel tölthető, édesen és sósan egyaránt finom és gyorsan, egyszerűen elkészíthető. Nálunk mostanában mindig van belőle a mélyhűtőben, mivel kisebbik lányom szeret kreatívkodni a konyhában, és mióta felfedezte, hogy milyen jó alany erre a leveles tészta, rendszeresen meglep bennünket a saját készítésű finomságaival.

Iciri-piciri telecske

Egyszer volt egy...

iciri-piciri hóesés. Tegnap este még eső esett, de az éjjel hó lett belőle. Recsegős, jeges hó, de arra épp elég, hogy reggelre kifehéredjen tőle a park, amit én csonttá fagyott ujjakkal igyekeztem tőlem telhetően meg is örökíteni ma reggel.
Reggelente, amikor a parkon át tekerek, mindig rácsodálkozom, milyen csodaszép helyen lakunk. Nézzétek csak (sok-sok kép jön!):

Ez még nem a park, korán reggel indulás a suliba:

Az iskola utcájában van az u.n. Bikatemplom:

 

És itt a park:

 

 

 

Hát nem gyönyörű? Tudom, hihetetlenül hangzik, de élőben még sokkal szebb. :)