Egy szombat reggel aztán már olyan hangosan visított a fülembe - no nem Harry Potter, hanem a horgolótűimet rejtő dobozka -, hogy nem volt más választásom: muszáj volt elővenni és letelepedni vele az ebédlőasztalhoz. Előtte azonban egy másik doboz, vagy inkább láda tartalmát borítottam az asztalra, és áhítattal pakolgattam a különböző színű fonalakat egymás mellé: vajon mi illik legjobban ehhez a sötétkékhez? Nagylányom készségesen sietett a segítségemre, így nem volt nehéz a választás, és egykettőre indulhatott a munka!
Hosszú téli estéken nagyon szeretem az ablakpárkányon, kisasztalon pislákoló mécsesek hangulatos fényét. Az évek során össze is gyűlt egy jó dobozra való mindenféle anyagú, színű és hangulatú mécsestartóm. Ezek nagy részét ajándékba kaptam, másokat magam vettem, párat a gyerekekkel együtt készítettünk. Most egy nagyon praktikus mécsestartó horgolásának láttam neki.
Az ötlet nagyikocka (granny squares) imádatomnak köszönhető, és annak a mintakönyvnek, amelyből már jópár kézimunka-ötletet merítettem. Elővettem egy poharat a konyhaszekrényből és megmértem a magasságát. Horgoltam két margarétás kockát - véletlenül pont megfelelő méretűek lettek, de ha túl kicsik lettek volna, akkor addig horgoltam volna őket körbe-körbe, amíg eléggé meg nem nőnek. Ezután horgoltam közéjük néhány pálcasort, hogy körbeérjék a poharat, és összehorgoltam a két darabot. Egy legyezős sor a tetejére, és el is készült a kis helyigényű, pohárból mécsestartót varázsoló margarétás huzat.
Ha újra beköszönt a tavasz, akkor a pohár visszavándorol a konyhaszekrénybe, a huzat pedig szerényen beköltözik a többi mécsestartó közé a dobozba.
Addig viszont minden este virágos jókedvem lesz, ha ránézek.
Nagyon jól néz ki. Az külön tetszik, hogy mutatós, akár ég benne a mécses, akár nem. Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
Törlés