Április

Nem bánom, hogy vége. Rohanós, stresszelős, sose-érek-a-végére hónap volt. Olyan, amikor ha megfeszülök, sem bírom utolérni magam. Amikor a fejem fölé tornyosul a munka, a lakás minden zugából elvégzendő teendők ordítanak rám folyton, én meg csak csinálom, csinálom, és közben egyfolytában aggódok mindenféle ügyek miatt, fontos vagy annak vélt döntéseket próbálok hozni, napokig rágódok, éjjel is forgolódok, és csak nagyon, nagyon nehezen bírom elengedni magam és a gondokat.

Szerencsére voltak azért jó pillanatok is, ezekből mutatok egy kis ízelítőt.

Például kirándultunk a kislányom osztályával a közeli botanikus kertbe. Rovarokat és lepkéket keresni mentünk, de annyira hideg volt még, hogy egy pici hangya nem sok, annyit sem találtunk. Szerencsére egy nagyon kedves bácsi vezetett körbe bennünket, aki így is rengeteg érdekeset tudott mutatni a gyerekeknek, meg nekem is. Megismerkedtem például a medvehagymával, amit hollandul úgy hívnak, hogy daslook.

(A figyelmes szemlélő pedig bizonyára rájött, hogy a hóvirágmintás sapkám új gazdához pártolt. A hűtlenje.)
Aztán kertészkedtem. Ez a sok kis szépség mind a házunk elé költözött.

Volt egy tornaverseny is, ahol a nagylányom a csoportjában első lett. Ő nem bocsátaná meg, ha ideraknám a fényképét, úgyhogy ezt csak képzeljétek el.

Aztán névnapoztunk is, méghozzá ilyen finomsággal:

A gyümölcsök egy részét azon melegében megettük, jó maszatosak lettünk tőle, de isteni finom volt. A másik felét beraktuk a fagyasztóba, hogy megdermedjen rajta a csoki. Meg is dermedt, és így még finomabb lett a csemege, legközelebb mégis finomítani kell az eljáráson, mert úgy odaragadtak a tányérhoz a csokis gyümölcsdarabok, hogy alig bírtuk őket leválasztani.

A következő hír, hogy csatornázzák az utcánkat. Ez, mondjuk, így önmagában nem nevezhető csúcsélménynek, viszont nagyon érdekes volt ilyen közelről figyelemmel kísérni, hogy mennyire gépesítetten zajlik az egész folyamat. Főleg az volt egészen lenyűgöző, hogy a darukezelő micsoda bűvészmutatványokra képes néhány apró kézmozdulattal. Melósokat alig láttam, tiszta high tech az egész, nem is gondoltam volna. 

 Aztán április 30-án királynőt búcsúztattunk, királyt koronáztunk. Erre a napra készült egy kis horgolt korona, narancssárga, mi is lehetne más (ez az orániai uralkodóház színe). 

 

A nagy napra szépen kinyíltak a narancssárga tulipánjaim is:

Sütöttünk fenséges, királyi márványmuffint,

és a végén még a kendőm is elkészült, szó szerint az utolsó pillanatban, Willem Alexander beiktatása előtt.

 

Így aztán minden jó, ha a vége jó, jöjjön a szép május!