Tavaszi táska

Egy hirtelen felindulásból elkövetett táskahorgolás eredményét szeretném megmutatni nektek. Kb. egy éve történt, és be kell vallanom, hogy halvány fogalmam sem volt a táskakészítés alapvető szabályairól (már, ha léteznek ilyenek). Csak úgy nekiálltam, mert szerettem volna egy vidám táskát, és volt néhány maradék gombolyagom, amelyek úgyis elhasználásra áhítoztak.

Ráadásul épp megtanultam virágot horgolni, meg egy jó kis masszív mintát is felfedeztem.

Egyszóval szerelemgyerek ez a táska. Annyira, hogy mohón azonnal használatba is vettem, blokkolás, bélelés nélkül. Amint elkészült, azonnal a vállamra akasztottam, és úgy örültem neki, mint egy kiscsoportos ovis a vásárban kapott színes szélforgónak. 

Aztán persze hamar rájöttem, hogy jobb lett volna kicsit megfontoltabbnak lenni, és szépen befejezni a táskát úgy, ahogy azt illik. Bélelés nélkül ugyanis a horgolt táska nem elég formatartó, már egy pénztárca súlya alatt is megnyúlik, így alig mertem bele pakolni.

Sajnos, a befejezés nem az én sportom. Az álmodozás, a kitalálás, a belekezdés, a lelkesen próbálgatás, a turbó mindent-bele éjszakába nyúló még-csak-ezt-az-egy-sort, az  igen. Na, de az unalmas összevarrás, száleldolgozás... Nem egy UFO (UnFinished Object) várakozott évekig a szekrény alján, mire ráncbaszedtem magamat annyira, hogy tisztességesen befejezzem őket. A Táska is bő egy évet várt erre.

De mivel megint itt a tavasz, és csiripelnek kint a madarak, és ma végre a nap is kisütött egy kicsit, nekem is kedvem támadt újra a színes, vidám kistáskával az oldalamon flangálni. Így aztán nekiláttam a bélelésnek. Még az sem tántorított el, hogy a majd negyven éves varrógépem kilehelte a lelkét a feladat láttán, így kézzel kellett megvarrnom az egészet. Íme az eredmény:

Megyek is, sétálok egyet vele. Közben pedig már a következő táskán jár az eszem - de ebbe a projektbe majd igyekszem előre belekalkulálni a bélelést is.