Seaside Melody, a nőies vagányság megtestesítője

Úgy kezdődött az egész, hogy az aktuális éves tavaszi fonalbörzén megláttam a Katia cég egyik idei újdonságát. Cotton Jeans névre hallgat, 100% pamut az összetétele, de a szokásos pamutfonalaknál vastagabb kivitelben. Nem az a magában vastag tenyeres-talpas fajta, hanem az a típus, aki a vehemenciáját sok-sok egyenként festett, nagyon vékony szál összesodrásából nyerte. Vagyis erőteljes, de finoman erezett, bonyolult lelkületű, tudod, mint Shrek. Na jó, ez a hasonlat nem stimmel, mert ez a fonal szép, Shrek meg... na szóval érted.

Hát ott álltam a standnál, kezemben egy gombolyag Cotton Jeans-szel, és járt az agyam, hogy ebből mi mindent lehetne készíteni. Annyi ötletem volt, hogy nem tudtam dönteni, és főleg fogalmam sem volt, hogy körvonaltalan ötletbuborékaimhoz mennyi fonalra lenne szükség, úgyhogy szépen visszatettem a gombolyagot, de megjegyeztem jól a nevét. Tudtam, hogy jön még a kutyára kötőtű, mert a városunkban van egy Katia fonalakra specializálódott bolt, aminek ugye az a nagy előnye az ország másik végében tartott börzével szemben, hogy bármikor elugorhatok egy újabb gombolyagért, ha netalán szükség lenne rá.
Lett is. Merthogy nem bírtam nyugodtan aludni, amíg magaménak nem tudhattam néhány gombolyagot ebből a vagány puhaságból. Aztán amikor elkezdtem kötni belőle a kendőt, akkor meg nem bírtam abbahagyni, úgy megszerettem a mintát, amit kigondoltam hozzá.

A fonal izgalmas színváltásai ebben a kék árnyalatban egy régi farmeremet juttatják az eszembe, amelyet évekig hordtam, majd amikor már túl kopott volt a szára, levágtam rövidgatyónak, hogy még sok-sok további nyarat, életem legszebb nyarait töltsem el benne.

A kendőhöz egyszerű, könnyen megjegyezhető mintát képzeltem el, olyat, amit az ember magával vihet vízpartra, nyaralásra, utazáshoz, és akár a sor közepén is leteheti, anélkül, hogy később elvétené a számolást, mégsem válik unalmassá. A minta szinte magától jött, egy kellemes ritmusú, ici-picit áttört, ferdén haladó csíkozás lett belőle. A minta és a fonal színváltásai együtt a tengerpartot juttatták az eszembe, innen a neve. A két végén a bojt visszatérő olvasóimnak biztosan ismerős lesz. A kendőt egyébként a bal sarokból elindulva oldalra haladva kötjük, aminek az az előnye, hogy bármilyen méretnél befejezhető.

Szerettem volna a tengernél fotózni, de ez az idei nyáron eddig nem jött össze, majd egyszer bepótoljuk. Egyelőre elégedjetek meg a kislányom által a kertünkben készített képekkel.
A mintát megírtam magyarul és angolul is, a tesztkötés most indul, aug. 31-ig lehet rá jelentkezni erre a linkre kattintva.

Hogy tetszett mondani? - kézimunka zsargon angolul

Merthogy ilyen is van, bizony. Aki köt is meg internetezik is, az előbb utóbb megfordul valamelyik angol nyelvű kézimunkafórumon, ahol szinte biztosan találkozik ismeretlen rövidítésekkel és furcsa szavakkal. Nem a mintaleírásokban használt rövidítésekre gondolok, abba általában mindenki hamar beletanul, mivel a mintában mindig szerepel a magyarázatuk is. Azokról a fórumbejegyzésekben haszált kifejezésekről és mozaikszavakról van szó, amelyek láttán hiába görgetjük fejünkben az érettségire anno bemagolt tematikus szójegyzékeket, sőt még az iTranslate app sem segít.
Mielőtt bárki szidni kezdené a középiskolai angoltanárait, a szótárakat, meg a google fordítót, hadd nyugtassak meg mindenkit: ezeket a kifejezéseket egyetlen iskolában sem tanítják, a SZTAKI szótár sose hallott róluk, sőt, lefogadom, hogy jó részük még a Cambridge English Corpusban sem szerepel, amit pedig a mai angol nyelv legátfogóbb gyűjteményeként tartunk számon.

Nem, mintha a kézimunkázók hét pecsét alatt őriznék titkos nyelvük kódját, talán inkább arról van szó, hogy a szótárkészítők között sajnálatosan kevés a fonalbolond. Ezt az arcpirító hiányt pótlandó, íme egy rövid szószedet, amelynek tartalma alapszókincs minden magára valamit is adó kézimunkázó számára:




afghan: pléd, pokróc, ágytakaró. Azt a fajtáját, aminek rojtos a két vége, úgy hívják, hogy throw. A lényeg, hogy nagy, téglalap alakú és egy örökkévalóság mire elkészül
ball: gombolyag (lásd még: cake, skein)
baktus: hosszan elnyújtott háromszög vagy lapos trapéz alakú sálkendő.
bistitchual vagy bicraftual: olyan fantasztikusan ügyes egyén, aki kötni és horgolni is tud
cake: gombolyag. Általában nem ehető. (lásd még: ball, skein)
circulars (=circular needles):  körkötőtű
continental style (u.a. mint a German style): a Magyarországon is általános kötési mód, amikor a fonalat a bal kezünk mutatóujjára vezetjük, és a két kötőtű egyikát sem engedjük el munka közben (ezt a fajta kötési módot picking-nek is nevezik).
double breasted: a kézimunkázó populáció 83%-a. Á, csak viccelek. Kétsoros gombolású ruhadarabot jelent (v.ö.: single breasted)
English style: angol kötési mód, amikor a fonalat jobbfelől vezetjük, és az egyik kötőtűt minden szemnél elengedve tekergetjük a fonalat (ezt throwing-nak is nevezik).
earburn: Ravelry-s kifejezés, azt jelenti, hogy valakinek a felhasználónevét belinkelik egy (fórum)üzenetbe ("magic link"), és az illető erről értesítést kap magán üzenet (PM= private message) formájában.
frogging: amikor a kötőtűt a munkából kihúzzuk és úgy bontunk vissza több sort. Merthogy olyan a hangja, mintha egy béka (frog) azt mondogatná: "rip it, rip it" (= bontsd le, bontsd le)
hank: motring
Ravelry: fonalbolondok online Mekkája. Nem mondd, hogy nem vagy még tag! Innen elindulva egyszerűen értelmezhetőek a következők is: Ravelers - ezek mi vagyunk (és a közösség többi 4 millió tagja); Ravsurfing - amit takarítás helyett gyakorta csinálunk hosszú órákon keresztül; unraveling - ez az az állapot, amikor végül mégis rávesszük magunkat, hogy elszakadva a képernyőtől kitakarítsuk a fürdőszobát / levigyük a kutyát sétálni / elmenjünk dolgozni / megfőzzük az ebédet.
soaker: a Google fordítója szerint alkoholistát jelent. Ne higgy neki. Valójában azokat az édi kis kötött bugyogókat hívják így, amelyeket pelus tetejére lehet húzni.
single breasted: ne járjon az agyad, ez nem vicctéma. Egysoros gombolású ruhadarab, pl. kardigán (v.ö.: double breasted)
skein: gombolyag (lásd még: ball, cake)
stash: a jövőbeli projektekre (vagy csak úgy) beszerzett szerény mennyiségű dugifonal. Általában nem haladja meg a lakásod köbméterben kifejezett térfogatát. Ha mégis, itt az ideje a költözésnek. Tárolását illetően az első számú szabály: soha ne tarts mindent egy helyen, nehogy életed párja rádöbbenjen, hogy mennyi is az annyi.
tinking: tink  = knit visszafelé írva, vagyis amikor egyesével szedegetjük vissza a szemeket.
yarn addict: fonalfüggő - esküszöm, nem én vagyok. Nem is ismerek ilyet.
yarn barf: szó szerint fonalokádék. Hadd magyarázzam meg gyorsan, mielőtt elképzeled: egy nagy csomó összegabalyodott fonal, leginkább amikor a gombolyag belsejéből próbálod kihúzni a kezdőszálat, és kijön vele együtt a fél gombolyag. Találó, nem?
yarn diet: fonalfogyókúra. Nem, nem azt jelenti, hogy az ember evés helyett fonalat rágcsál, hanem azt, hogy egy yarn addict a függőségét próbálja kordában tartani oly módon, hogy szigorúan számon tartva minden vételt és fogyasztást a felhalmozódott dugifonalmennyiséget (lásd: stash) szisztematikusan csökkenteni igyekszik. Közben gyarló diétázó módjára újra és újra elbukik, és titokban egy kicsit sem bánja.
yarnies: olyan megszállottak, akik kézzel font és festett fonalat készítenek eladásra (is)

Néhány gyakran használt rövidítés:
CAL és KAL: knit along, crochet along = közös kötés vagy horgolás, részletesen itt olvashatsz róla
DPN: double pointed needle = mindkét végén hegyes kötőtű
KIP: knitting in public = nyilvános helyen kötni. Értelemszerűen van horgolós változata is, ez a
CIP azaz crochet in public.
C2C: corner to corner, azaz saroktól sarokig (horgolós kifejezés)
HOTH: hot off the hook = frissen befejezett darab
LYS: local yarn store = helyi fonalbolt, többnyire a kiskereskedőket értik alatta, nem a nagy cégek márkaboltjait. A tulaj pedig a LYSO azaz local yarn store owner.
FO: finished object = befejezett projekt
UFO: unfinished object = be nem fejezett munkadarab
PIGS: projects in grocery bags = különböző szatyrokban, zacskókban tárolt félkész művek
TOAD: trashed object abandoned in disgust = ez az a fonal/projekt, amit annyira utálsz, hogy már kézbe venni sem vagy hajlandó
WIP: work in progress = folyamatban lévő projekt
WPI: wraps per inch = fonal vastagságának az egyik jelölési módja, azt mutatja meg, hogy egy vonalzóra egy inch szélességben hányszor lehet egymás mellé feltekerni a fonalat.

És ha esetleg ennyi nem lenne elég, akkor zárjuk a sort ezzel a gyöngyszemmel:
SEX: Stash Enhancement eXpedition = fonalvadászat. Bocs, ez már perverz, tudom. Szóljatok rám, ha valaha használni találnám!

Ez a lista persze nem teljes. Ti milyen szavakra csodálkoztatok már rá az angol nyelvű fórumokon? Írjátok meg, hadd bővüljön a lista!

Egyszer bojt, hol nem bojt...

Amikor végre itt a hétvége, és hét közben annyi de annyi fontos meg szükséges meg komoly dolgot csináltál, hogy már számon sem tudod tartani, akkor bizony itt az ideje valami egészen másnak. Ilyenkor kell kiadni a jelszót: csináljunk bojtot!

A bojtkészítés nagyon egyszerű tevékenység, az eredmény viszont olyan vidám, hogy egészen biztosan megszépíti a napodat. Bármilyen stílushoz igazíthatod: lehet bohókás, sikkes, klasszikus, na komoly az inkább ne legyen, ha már egyszer épp a komolyságot akarjuk száműzni...
Ráadásul nagyon sokoldalúan használható, a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Akaszthatod kulcstartóra, függönyzsinór végére, táskára, ruhára, lámpabúrára...
...vagy éppen a málnabokorra:

Mert ugyebár nyár van, süt a nap és érik a málna, ehhez bojt dukál! Azért az egész bokrot ne bojtozd tele, mert összeszurkálja a kezedet.

No, de hogyan is készül a bojt? Semmi más nem kell hozzá, mint némi maradék fonal, egy darab karton és egy borotvapenge vagy kisolló. Íme a munkamenet:

A kartonból levágunk egy olyan magas téglalapot, amekkora bojtot szeretnénk. Jelen esetben ez 8cm.
Elkezdjük a fonalat a kartonra tekergetni:

Attól függően, hogy karcsú vagy dundi bojtra vágyunk, kevesebbszer illetve töbsször csavarjuk a fonalat a kartonra. A képen látható kék színű bojthoz 45-ször tekertem körbe, de ez a fonal vastagságától is függ. A tarka bojtot 4 szállal tekertem. A képen ábrázolt bojtok mindössze illusztrációként szolgálnak. Dundiságbeli eltérésekért felelősséget nem vállalunk!
Ezután a köteg egyik vége alatt átfűzzük a fonalat (miután elvágtuk), és jó erősen megkötjük. A további felhasználástól fúggően rövidebb-hosszabb szárat hagyunk.
Borotvapengével vagy kisollóval elvágjuk a köteg alját.

Most kb. a köteg negyedénél/harmadánál 2-3-szor körbetekerjük és szorosan megkötjük. Voila!

 Aki ezt így túl snassznak találja, készíthet bojtemberkét is. Ezeket a babákat a gyerekeim gyártották évekkel ezelőtt anyukám vezénylete alatt. 

Az alap ugyanaz: kartonra esetleg egy vékony könyvre tekert fonal, amelyet a megfelelő helyeken elszorítunk. Ha jól megfigyeled, a következő képen két különböző megoldással készült emberkét látsz. A bézs színű két külön kötegből áll, a szürke egyből.

A bézs babát egy könyv segítségével készítettük, a testét hosszában tekertük a könyvre, a karját keresztben. Nem egyszerre persze, külön-külön készítjük el a két köteget. Mielőtt a baba hasát megkötnénk, átdugjuk a karját a köteg közepén.
A szürke babát egy jó dundi kötegből készítjük. Miután az alját elvágtuk, különválasztjuk a kezének és lábának való kötegeket.

A karját egy kicsit rövidebbre vágjuk, hogy ne lógjon földig, majd a kezénél elkötjük.

Miután a hasánál is megkötöttük, eldönthetjük, hogy szoknyás vagy nadrágos illető legyen belőle. Innen lehet tovább variálni tetszés szerint arccal, kalappal, ruhával stb. Az enyémből a gyerekek szerint boszorka lett, bár én inkább szellemnek nézném.

Kellemes, akarom mondani bojtos hétvégét kívánok!

Monica és a csipkebogyók

Jelentem, elkészült a Monica kendőm! Hosszú játszma volt, a vége főleg a laza 400 szemes sorokkal, de végre lekerült a tűről, blokkolva, és eldolgozott szálakkal ragyog itt a vállamon most is. Olyan pillekönnyű, hogy nem is érzem szinte, mintha tündérszárnyaim nőttek volna hirtelen. Mondanom sem kell, hogy amint kiszedtem belőle a gombostűket, kisebbik lányom azonnal magára kanyarította, és három napig le sem vette. Én csak ezután próbálhattam ki. És ahogy ez mostanában egyre gyakrabban lenni szokott, neki ráadásul jobban áll, mint nekem. Hm. Lehet, hogy kötnöm kell majd még egyet?

Jó kis móka volt ez a kendő. Nem mondhatnám ugyan, hogy haladós, és a vékony selyemfonal icipici szemeit bizony nagyon kellett figyelni, jól jött hozzá az extra vékony hegyű csipkekötőtű. Arra is hamar rájöttem, hogy nem hibázhatok, mert a bontástól gyorsan bolyhosodik a selyemfonal. Az utolsó traktusig nem is volt gond, de ott valahogy többször is becsúszott egy-egy gikszer, ami persze csak két sorral később tűnt fel, amikor nem jött ki a minta. Hogy ne kelljen sorokat visszabontani, helyben javítottam, de bizony izgi volt leengedni és újra felszedni az elrontott szemeket, figyeltem nagyon, nehogy még nagyobb galibát okozzak. Az ilyesmi szinte mindig késő este fordul elő, korholtam is magamat érte, hogy miért vettem már megint kézbe fáradtan, a nap végén pont ezt a kötést, mikor van egyszerűbb is elfekvőben. Csakhogy a végén már nagyon szerettem volna haladni, hogy - mint a viccbeli asszony - készen legyek, mielőtt elfogy a fonal. Az utolsó részbe nem is mertem már bogyókat kötni, mert a közös kötős csoportban rám ijesztettek, hogy a 800 m-be nem fér bele a bogyós változat. Hát szerencsére két sor bogyó azért belefért, sőt a végét meg is toldottam még néhány sor lustával, mert úgy találtam, a mintának kicsit túl hirtelen lett vége.

A bogyókkal kínlódtam eleget, mire megtaláltam azt a variációt, ami szép is és viszonylag könnyen köthető is. Végül ennél a változatnál kötöttem ki:

Panka csipkebogyója
1 szembe 9-et öltök úgy, hogy sima és rh váltakozik. Megfordítom a munkát és mind a 9 szemet fordítottan lekötöm, majd azonnal átemelem az első 8 szemet a kilencediken. Ügyelve, hogy a fonal jól haladjon, átteszem a megmaradt utolsó szemet a másik tűre, majd megfordítom a munkát.

Bogyót egyébként sokféleképpen lehet kötni. A fonal vastagságától, fajtájától illetve a kívánt eredménytől függően több alapmódszer közül válogathatunk, illetve ezeket variálhatjuk is kedvünkre. Mivel a legtöbb mintaleírásban csak annyi szerepel, hogy hová kerüljön a bogyó, de az nem, hogyan kössük, érdemes kicsit kísérletezgetni, hogy az adott munkához melyik a legmegfelelőbb.

És most pedig képek következnek, tessék gyönyörködni:

Az első fotó blokkolás előtt készült. Nekem így is tetszett, hullámos széllel, de túl kicsinek találtam, és mindenképpen kiváncsi voltam, mekkorára nő kifeszítve.

Blokkolás közben:

 

Az első próba joga a legifjabb hölgyé:

 

 A végén azért én is felvehettem:

Színes fakanalak anyák napjára

Hogy repül az idő, már csak néhány nap és itt az anyák napja. Mivel ez az az ünnep, amely leginkább összefonódik a gyerekkezek által készített kis ajándékokkal, itt egy ötlet, mi a nagymamának készítettük el néhány éve.

Végy néhány natúr fakanalat. Kicsiknek készítsd elő a következőképpen: celluxszal ragassz körben a fakanál szárára néhány csíkot, pár centis távolságot hagyva köztük. Nagyobb gyerekek ezt maguk is csinálhatják. Ezután a leragasztott csíkok közötti részt tetszés szerint befestjük. Ha megszáradt, óvatosan lehúzzuk a ragasztószalagot. Ez már így magában is mutatós (a képen a középső fakanál), de az ügyesebbek variálhatják még tetszés szerint, például szabad kézzel festett motívumokkal.
Ha konyhai használatra szánjuk a fakanalakat, csak a szárát díszítsük, ha dísznek, akkor  lehet az egészet.
Az első esetben mindenképpen célszerű színtelen lakkal lelakkozni a fakanalak szárát, nehogy úgy járjon a megajándékozott, mint nálunk. Elfelejettük ugyanis figyelmeztetni a nagymamát, hogy az ajándéka csak dísznek való, ő pedig boldogan használatba vette a fakanalakat, aztán el is mosogatta őket annak rendje és módja szerint. Elég hamar kiderült, hogy lakkozás nélkül a festék nem bírja a vizet... Szegény nagymama alig merte elárulni a gyerekeknek, hogy mi történt az ajándékukkal. No sebaj, ha az idén nem akadna más ötletünk, akár festhetünk újakat helyettük.

Tízperces húsvéti díszek

Az idén sajnos nem futotta ennél többre sem az energiámból, sem a képzelőerőmből. Már-már úgy volt, hogy húsvéti díszek nélkül marad a lakásunk, de ahogyan ez gyakran lenni szokott, az utolsó pillanatban mégiscsak támadt egy ötletem. Épp egy kézművesdélelőttre készülve kerestem olyan egyszerű ötletet, amit pici gyerekekkel is meg lehet valósítani, lehetőleg nagy kupi nélkül. Mivel semmi különlegesen kreatív dolog nem jutott eszembe, elővettem egy csomag színespapírt, és kivágtam két nagy tojást: egy kéket meg egy fehéret. Sablonnak szántam őket ajtódísz készítéséhez, de végül nem jutott el egyikük sem a gyerekekhez, mert ahogy ott feküdtek az asztalon félig egymáson, más ötletem támadt.

Fogtam a kék színű tojást, hosszában kettéhajtottam, aztán még keresztben és átlósan is hajtottam rajta néhányat. Talán már sejtitek, mi következett ezután. Egy hegyes kisollóval csipkésre nyirbáltam a tojást, időnként széthajtogatva, hogy ellenőrizzem az eredményt.

Amikor már szép hímes tojás képét mutatta, bekentem ragaszóval az egyik oldalát, és óvatosan rásimítottam a fehér tojásra.

Így messziről nézve pont olyan, mintha a minta fehérrel lenne a kék tojásra pingálva. Madzagra fűzve, ablak elé akasztva mutat a legjobban, mert a rajta átsütő napfény még jobban kiemeli a mintát. Egyszerű színespapír helyett a felső réteghez lehet mást is használni, pl. szép, fényes csomagolópapírt. Az alsó réteg legyen világosabb, mint a felső (a fehér nagyon szépen mutat), és ha ablak elé szánjuk, eressze át valamennyire a fényt.

A másik idei díszünk nem saját ötlet, INNEN kölcsönöztem. Mini tortacsipke volt itthon, más meg nem is nagyon kell ezekhez az édes kis barikákhoz. A kislányom meg a barátnője is beszálltak a buliba, így pikkpakk elkészült a nyáj. A selyemszalagot kétoldalas ragasztószalaggal rögzítettem a konyhaajtóra.

Az említett kézművesdélelőttre vittem aztán még egy néhány perces ötletet, amiért a babér szintén nem engem illet, ugyanis ITT találtam. Roppant egyszerű elkészíteni, a hozzávalók:

 

1 db gyerek, vagy legalábbis a keze

színes papír,

olló,

piros és fekete v. barna filctoll

esetleg ragasztó

 

A kis kezecskét körberajzoljuk, az ujjak ne legyenek nagyon nyitva. Kivágjuk a kézformát a középső ujj nélkül. A hüvelykujjat és a kisujjat behajtjuk, ez lesz a nyuszi két mancsa. Megrajzoljuk az arcát és a fülét. A fület esetleg ragasztani is lehet.

 

Strings of Love KAL

No hát akkor lássuk a medvét. Akarom mondani, a projektet, amitől jelenleg teljes lázban égek.
Egy baktusról van szó (ez hosszúkás, egyik oldalán egyenes, másik oldalán íves sálat jelent).
Kb. 300 méter fonal kell hozzá, fingering v. light fingering vastagságú, lehetőleg egyszínű vagy hosszan színátmenetes. Cirkás fonalból is szép, amennyiben nincsenek benne nagy színkontrasztok, mert az elnyomja a mintát.

A sálat a kisebbik lányom kérésére kötöttem, a fonal is az ő választása volt. A minta menet közben alakult, és igazából csak a végére jöttem rá, hogy ez egy igazi anya-lánya minta, és hogy miért is pont ezeket a motívumokat kötöttem bele. Tudom, vagányabb lenne, ha úgy tálalnám, hogy előre kitaláltam a sztorit és ahhoz terveztem a sálat, de nem így volt. Tényleg csak a végén derült ki, hogy egy történet van benne, ami ettől még nem kevésbé igaz. A sál ugyanis elég lassan haladt, közben megkötöttem mellette három sapkát, egy sálat meg egy díszpárnát. A kicsi lány türelmetlenkedett is sokat, hogy mikor lesz már készen az ő szép kendője, én meg mondtam neki, hogy várjon csak türelmesen, kialakul az majd, ahogy kell. Így is lett, az ihlet jött-ment, a megfelelő pillanatokban elővettem a félig kész sálat, a múzsa homlokon csókolt, és ez lett a végeredmény (bár nem én hordom, ezúttal az én nyakamban fényképezve):

 

Amikor elkészült, és frissen-nedvesen kigombostűzve várta, hogy használatba vegye kis gazdája, végignéztem rajta és meg is volt a neve azonnal: Strings of Love, azaz a szeretet szálai. Nem, nem kötelékei, hanem szálai. A kötél ugyanis gátol, a szeretet viszont megerősít és szárnyakat ad.

A sál egyenes oldalán végigfutó minta szorosan egymásba fonódó két szála azt a mindennél erősebb kötődést szimbolizálja, amely az első években olyan meghatározó mind az anya, mind a gyermek számára. Ez az az időszak, amikor a világ a kisgyermek számára a szülei ölében kezdődik és ér véget, és amikor az anya a gyermek minden apró rezdülését érzi. Ebben a hosszú láncban benne van mindaz, amit szavakkal nem tudok leírni, de amiért minden nap hálát adok, amióta gyermekeim vannak.
A következő motívum már valamivel lazább, a szálak kicsit eltávolodnak egymástól, de újra és újra találkoznak mégis, a kötődés nem szakad meg. Ezek a kamaszévek, és a felnőtté válás időszaka, kell-e róla többet mondanom?
A harmadik motívumban a szívek és gyémántok már az anya és felnőtt gyermeke kapcsolatát illusztrálják. Azt remélem, az én kapcsolatom is ilyen lesz majd a fiammal és a lányaimmal: szeretteljes, értékes és mindennél tartósabb.
A sál jobb szélén aztán megjelenik megint az első motívum piciben: a boldogság, amikor egy napon nagymamaként is megtalál majd ez az érzés, és ezzel lesz teljes a kör.

A minta leírásán nagyon sokat dolgoztam. Nem nagyon bonyolult ugyan, viszont a különböző motívumok nem ugyanannyi soronként ismétlődnek, és emiatt több részre kellett osztani a leírást, hogy könnyen követhető legyen, és ne tévessze el az ember a számolást útközben. Végül sikerült minden gubancra megoldást találni, a tesztkötés során még finomítottam rajta itt-ott, és büszkén mondhatom, hogy az eredmény mind a leszámolható rajzból, mind a szöveges leírásból dolgozók számára egyértelmű és jól követhető lett. Egyelőre csak angolul elérhető a minta, talán egyszer ráveszem majd magam a lefordítására, de most örülök, hogy végre elkészült és megjelent. INNEN lehet letölteni, és április végéig bevezető áron, 20% kedvezménnyel kapható.

Az angol nyelvű közös kötés ma indul, erre április 20-ig lehet jelentkezni ITT. Minden jelentkező 25% kedvezményt kap a minta teljes árából.
Különleges ajánlat az Egészen Panka blog hűséges olvasóinak (nem áprilisi tréfa!): ha április 5-ig jelentkezel a közös kötésre, ingyen elküldöm neked a mintát (ehhez szükségem lesz az e-mail címedre). Ez az ajánlat kizárólag azoknak szól, akik április 1. előtt iratkoztak föl a blog követői közé a jobbszélen látható listára. A bejegyzés alatt egy hozzászólásban jelezheted, ha érdekel az ajánlat, majd a fenti linken tudsz jelentkezni a KAL csoportjába (Ravelry felhasználónév szükséges hozzá).

Mi az a KAL / CAL?

Újabb mérföldkő következik tervezői pályafutásomban: a jövő héten indul az első saját KAL-om.
No de mi is az a KAL/CAL?

A mozaikszó az angol Knit Along illetve Crochet Along rövidítése, és közös kötést-horgolást, együtt kézimunkázós projektet jelent. Nagyon röviden az a lényege, hogy egy csapat ember nagyjából egyszerre dolgozik ugyanazon a mintán, és közben segítenek egymásnak. Na jó, ezt elmagyarázom egy kicsit bővebben is.

A legtöbb KAL/CAL manapság internetes fórumokon fut. Pl. valaki talál egy mintát, amibe nem szeretne egyedül belevágni, és elindít egy egyprojektes csoportot a FB-n. Vagy egy tervező kiad egy új mintát pl. a Ravelry-n, és egyúttal meghirdet egy KAL-t is. De lehet persze közös projektet indítani akár egy helyi kézimunkaklubban is.
Aki szeretne részt venni a közös kötésben-horgolásban, az bejelentkezik az adott projekt csoportjába, és indulhat a buli. A KAL-fórumon mindent meg lehet beszélni, aminek a projekthez köze van: pl. a fonalválasztással kapcsolatos dilemmákat, a minta nehézségeit, technikai kérdéseket. Ha tervezői KAL-ról van szó, akkor maga a minta tervezője is figyelemmel kíséri a projektet, és a résztvevők első kézből kaphatnak választ a kérdéseikre. És ami legalább ilyen fontos, hogy lehet egymást bátorítani, egymás fényképeit megcsodálni a készülő darabokról, és ha esetleg elfogy az alkotókedv, erőt meríteni a többiek munkáiból és kedves szavaiból.
Mindebből kiderül tehát, hogy együtt kötni, horgolni jó és az internetnek hála, erre akkor is van manapság lehetőségünk, ha nincs a környékünkön kézimunkaklub.

A Ravelry-n sokan kifejezetten vadásznak az ilyen projektekre, a fentieken kívül ugyanis van a KAL-nak még néhány előnye. Ha az ember megvesz a boltban egy kézimunkaújságot, abban általában minimális munkaleírást talál az egyes modellekhez, és ha elakad a darab elkészítése során, nincs helpdesk, ahol segítséget kérhet. Az online publikált minták ezzel szemben nincsenek oldalszámhoz kötve, így általában jóval részletesebb leírást tartalmaznak, mint a magazinok. Ráadásul a KAL során közvetlen kapcsolatban áll az ember a minta tervezőjével, aki általában nagyon segítőkész, ráadásul mindenki másnál jobban ismeri a mintát. Végül, mivel a tervezők számára a KAL marketingeszköz is egyben, a projekt idejére általában kedvezményt is adnak a minta árából, sőt nem ritka az sem, hogy egyéb jutalmat is szétosztanak vagy kisorsolnak a résztvevők között. Némelyik KAL határidős, de olyan is van sok, ahol nem kell különösebben sietni a munkával.

A tervezői közös projektek egy különleges fajtája a Mystery KAL/CAL. Erre úgy iratkoznak fel a résztvevők, hogy nem tudják, mi lesz a végeredmény. Kapnak persze információt a szükséges fonalról, és azt is elárulja a tervező, hogy pl. háromszögletű csipkekendő fog készülni, amihez ilyen és ilyen technikai tudás szükségeltetik, de a minta részleteit nem árulja el és fényképet sem mutat, ettől mystery vagyis titkos a projekt. A mintaleírást előre kitalált menetrend szerint, pl. heti adagokban kapják a résztvevők, vagyis mindig csak annyit ismernek a mintából, amennyit épp elkészítettek. Ez adja a projekt izgalmát: munka közben lassacskán mutatkozik meg a minta, és lépésről lépésre derül ki, hogy mit is készít az ember tulajdonképpen.

No, akkor most már teljesen képben vagyunk. Aki kedvet kapott egy KAL vagy CAL projekthez, ITT keresgélhet kedvére. Vagy várja meg a következő posztot, ahol is bemutatom a saját első KAL projektemet.

Egy mécsestartó újjászületése

A kínai írásjellel díszített mécsestartó, ha jól emlékszem, úgy került a házba, hogy mindenki sajnálta a kidobni. Kézről kézre járt a családban, míg végül valahogy hozzánk került. Miután megállapítottam, hogy a) nem tetszik a fekete fémtokba bújtatott tejüveg kocka, b) azonnal kidobni nem lehet, mert ajándékba kaptuk, diszkréten eltüntettem egy szekrény aljába, ahol is évekig porosodott. Néha eszembe jutott és majdnem kidobtam, de valahogy mégsem vitt rá a lélek.
Pár hete aztán lomtalanítottam, és kezembe került az ominózus rondaság. Mit csináljak vele? Vissza nem teszem a szekrénybe, az biztos. Vagy megszeretem most rögtön és akkor maradhat, vagy nem szeretem meg, és akkor itt a vége, fuss el véle.
Nézegettem jobbról, balról, közelről, messziről, de sehogyan sem bírtam elképzelni, hogy örülni tudnék a benne lobogó kis lángocskának. Utolsó esélyként levettem róla a fekete tokot, és megforgattam a szemem előtt a tejüveg belsőt. No, ez volt a mentő pillanat: azonnal láttam, hogy ebből ki lehet még hozni valami szépet.

Van a padláson egy doboznyi hímzőfonalam, anyukám hagyományozta rám őket. A biztos jó lesz még valamire kategóriába tartozik, mivel hímezni igen ritkán szoktam, de most pont jól jött. Egy szép kis csipkés minta, egy vékony horgolótű, egy estényi szabadidő. Ennyi kellett már csak és a mécsestartó újjászületett.

 

 Azóta szeretem. Akár egész este is elnézegetem, ahogy a fény táncol horgolt kis lángocskáin át.

Selyemfonalak dicsérete

Találóskérdés következik! Az alábbiak közül miből készítenek fonalat?
- alpaka gyapja
- teve szőre
- jak gyapja
- csalán
- bambusz
- banánfa háncsa
- cellulóz
- bizonyos rovarok mirigyváladéka


Nem kell aggódni, ha nem tudod a választ. Egészen tegnapig én sem tudtam. Tegnap viszont egy fonalvásáron az összes fenti alapanyagból készült fonallal talákoztam. A válasz tehát, hogy mindegyikből lehet fonalat fonni! Sőt, ezeken kívül még sok jóval ismertebb alapanyagból is, de ezeket nem sorolom föl. Mindössze egyről szeretnék most írni, mivel az utóbbi időben ebbe szerettem bele teljesen, ez pedig a selyem, méghozzá abból is legfinomabbjobb fajta: a 100%-os hernyóselyem. Gyönyörű fényével, puhaságával egyetlen más fonal sem vetekedhet, ráadásul nagyon kellemes viselet.
A tavalyi vásáron vettem meg életem első selyemfonalát, mint különlegesen becses ajándékot saját magamnak. Becses, mert ilyen jó minőségű fonalat addig még csak nem is láttam élőben, és persze az árát is ehhez mérték.

 Egy évig tartogattam, nem tudván eldönteni, hogy mi legyen ebből a kincsből. Mert hogy nem köthetek belőle akármilyen hétköznapi darabot, az magától értetődött.
Néhány hete aztán megszületett a terv: Monica kendő lesz belőle. Ezt a gyönyörűséget már nagyon régóta kinéztem magamnak, de most indult egy magyar nyelvű közös kötés is, és ez jó apropót adott hozzá, hogy végre belevágjak. (A minta magyar nyelvű fordítása ITT található.)
Először föl kellett gombolyítani a 800m fonalat. Ehhez az eladótól azt a tippet kaptam, hogy lazán gombolyítsam, és itt-ott tegyek egy darab wc-papírt a fonal alá, nehogy túl feszes legyen a gombolyag. Nosza. Családtagjaimat kímélendő, két szék segítségével kezdtem neki a motring felgombolyításának, így senkinek nem kellett kinyújtott karján fonalköteggel üldögélnie órákon át, mint nekem annak idején, amikor anyukámnak vagy nagymamámnak asszisztáltam.
Miután nagy gonddal elkészült ez az első lépés, jöhetett a kötéspróba a megfelelő tűméret meghatározásához, aztán végre indulhatott a buli.

Monica még készülőben van, majd mutatok róla képet, ha már kinőtte a pelust (most még nagyon mini).
Tegnap aztán újra fonalvásárra mentem, és már jó előre megírtam a kívánságlistámat, ami gyakorlatilag 80%-ban abból állt, hogy mééééég selyemfonalat, gyönyörűt és jó sokat! Így könnyű volt az ötvennél is több standot végigbogarászni anélkül, hogy lépten nyomon elcsábulnék, hiszen pontosan tudtam, mit keresek. Selymet, semmi mást. Na jó, még bambuszt is. Találtam is, csakhogy a jó minőségű bambuszfonal sem olcsó mulatság, ráadásul viszonylag nehéz fonal, tehát elég sok gombolyagot kell venni belőle, hogy elég legyen egy pulcsira. Így bambuszfonalat inkább nem vettem most. Előbb majd kitalálom pontosan, hogy milyen ruhadarab készüljön belőle, és akkor már tudni fogom, hol lehet a hozzávalókat beszerezni.
Selyeméhségemet viszont sikerült kielégítenem, ezek a szépségek jöttek velem haza:

Próbáltam őket szépen lefotózni, de a színek minden megvilágításban kifogtak a gépemen. A valóságban valamivel sötétebbek a motringok, mint a képen. A piros nem ilyen mellbevágó, a kék gyönyörű türkizes árnyalat, a szürke pedig jóval fényesebb, mint ahogy a fotó mutatja. A színváltós fonal meglepetés lesz, fogalmam sincs, hogy fog kinézni megkötve a zöldes türkiz, a szürkéslila és a mályvaszín ilyen izgalmas társítása (rózsaszín egyáltalán nincs benne, itt is torzít a fotó).

 

Most hát kezdődhet az álmodozás, a tervezgetés, egy jó időre el vagyok látva selyemfonalakkal.