Angyalkáim

Hát eljött végre a karácsony, a várva várt. Eljött, és hipp-hopp, tova is szállt. Nagyon szép két nap volt ez, biztosan azért repült el ilyen gyorsan.

 

Én az adventet nagyon szeretem, a várakozást, a készülődést, a legjobban az együtt barkácsolós, karácsonyfadísz- és ajándékkészítős, mézeskalács-sütős napokat. Aztán a végén, ünnep előtt pár nappal bepánikolok, rájövök, hogy megint mennyi minden nem fér bele az időmbe, amit még szerettem volna, hogy megint elkések a képeslapok postázásával, hogy megint nem pucoltam ablakot, hogy megint az utolsó pillanatban fogom kitalálni a menüt. Próbálkozom minden évben, hogy ne érjen utol ez a kétségbeesés az utolsó napokban, de úgy látszik, ez is egészen Panka - talán nagymama koromra majd megtanulok rendesen tervezni.
Visszatekintve, minden esetre, sok-sok szépet látok:
tortacsipke-angyalkákat - a két kisebbik nagy lelkesedéssel készítette őket a fára,

sok-sok illatos mézeskalácsot, ami az idén a kisebbik lányom keze munkája, nagyon finom lett, még most is eszegetjük a karácsonyfáról

 

legkisebb angyalkám meglepetéseit: ágyba hozott reggelit, terített asztalt, nagy gonddal írt levelet a messzi nagyikának, a rokonoknak készített pici ajándékait;
nagyfiam kedvességét, még a kamaszkoron inneni őszinte lelkesedését, titokban a lányoknak a fa alá csempészett ajándékait;
nagylányom könnyedségét, ahogyan harmadmagával mosolyogva Bachot játszik egy egész templomnyi közönségnek, komoly nagylányságát, ahogyan látva kétségbeesett, fáradt arcomat, kiteregeti helyettem a mosott ruhát, segít a bevásárlásban.

Az utolsó pillanatban még az a ruhácska is elkészült, amit a kisebbik lányomnak kötöttem. Nagyon szerette volna ebben ünnepelni a karácsonyt, úgyhogy az utolsó napokban jó nagyot hajráztam, hogy időben befejezzem. Egyszerű vonalú, de vidám ruhácska lett, vastag, szivárványszínű fonalból.

Aztán az ajándékok, a gyerekek öröme, a vidám együttlét a rokonokkal, hangulatos vacsorák, késő estébe nyúló beszélgetés egy pohár tokaji mellett.

Szép volt ez a karácsony. Őrzöm még a hangulatát, mint az itt maradt süteményillatot.